Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-04 / 16. szám
szatmArmegyei közlöny mennek, csendőrökkel fogják őket kidobatni. A szónok azt kérte a minisztertől, hogy az állam valami munkát juttasson annak a 86 családapának és 446 gyermeknek és asszonynak, kik április l-ével földönfutókká válnak. Báró Feilitzsch Arthur földmivelésügyi miniszter válaszában megígérte, hogy köteles- ségszerü készségggel fog, amennyire hatáskörében és az idő rövidsége mellett teheti, elkövetni mindent, hogy a 86 családot akár valamely felszabaduló kincstári bérlet, akár valami folyamatban levő telepítés utján, vagy más alkalmas módon megélhetéshez segítse. Tartozik ezzel azon kormány programmjának is, amely azt vallja, hogy magyarságunk fen- tartása és nemzeti életünk fejlesztése akkor lesz szilárd alapra helyezve, ha első sorban magát munkásnépünket teszszük erőssé, segítjük viszonyainak megfelelő jólétre és gondoskodunk arról, hogy megélhetésének biztosítékait saját hazájában is megtalálhassa. Harczi eszközök. Most reszkess Ausztria. Ha eddig elvonszoltad magadat nagynehezen, most olyan rúgást kapsz az oldaladba, hogy felfordulsz tőle. Hiába teremted meg az általános választójogot, rozoga osztályparlamentedet hiába cseréled ki a milliók óriási erőitől duzzadó, dolgozni akaró és dolgozni tudó népparlamenttel — neked véged van. Károlyi István méri rád a végső csapást, a csendőrszuronyok óvatos grófi barátja adja meg neked a kegyelemdöfést. Halljátok magyarok: Károlyi István nem futtat többé Bécsben. A koaliczió tájékán megint oda vannak az elragadtatástól. Oh, a hazafias, a nagylelkű, a heroikus férfiú . .. Nem futtat többé. Milyen csapás az álnok ellenségre, milyen ötletesség a harczban, milyen áldozatkészség a megvalósításban és milyen felemelő tudat az itthon nyomorgókra: kihajszolt tisztviselőkre, tengődő iparosokra, lézengő kereskedelemre és éhező parasztokra. Károlyi István nem futtat Bécsben ... Hát csakugyan olyan ősi cselekedet ez, hogy ujjongni kell miatta az örömtől? Hát csakugyan ez a módja annak, hogy, Magyarországon győzzön a törvényesség, jöjjön a munka, megkezdődjék a virulás ? A végtelen nyomorból igy verekedjük ki magunkat ?... Azok, akik ezt a mai har- czot megindították és vezetik, szinte mámorosán büszkék az ilyen eredményekre. Ha valaki kijelenti, hogy ezentúl selmeczi pipából pipázik, ha valaki nem tánczol többé hopszpolkát, ha valaki nem használ többé bécsi rongyot, már szert tett a koaliczió hálájára és ujjon- gására. De hát csakugyan igy kell a törvényességért való nagy haczot megvívni? Amikor a katonaszuronyok megjelentek a képviselőházban, elszorult a szivünk. Osztályparlament volt, kaszinó volt, tele mágnás-gőggel és dzsentrihetykeséggel, de mégis parlament volt, mégis törvényhozás volt. És a nagy város körülötte meg sem mozdult; nem a felháborodás, még az izgatottság, még egy kis idegesség se remegett át ennek a nagy városnak milliónyi embertömegén. A koaliczióban azt mondják, hogy ez dicsérendő méltóság volt; a nép együtt érez a parlamenttel, de jogainak tudatában szigorúan ragaszkodik a törvényességhez és a nyugalomhoz ... Mi ez ? Javíthatatlan álmodozás, vagy a népjogoknak olyan makacs gyűlölete, amely inkább feláldozza a meglevő törvény- hozást is, csak hogy a népparlament eszméje felé ne legyen kénytelen haladni? Az ember az után a szomorú, szuronyos nap után azt hihette: most jön az elmék megvilágosodása. Az ember azt hitte, most úgy indul az uj, makacs, a verejtékesen nagy küzdelembe a koaliczió, hogy igazán egyesíti maga köré egy tömör táborba mind a milliókat. Az ember azt hitte : most végre minden juker agy velő megérti, hogy har- czolni csak a milliókkal lehet; nem csak ellenük nem lehet, hanem még nélkülük sem lehet. Az ember azt hitte, hogy ezekben a keservesen történelmi napokban megrenditő meakulpák, lángoló vallomások fognak felharsanni: bűnösek voltunk, mert elszakadtunk a néptől, most megtérünk a néphez. Az ember azt hitte volna, hogy aki még most is harczot hirdet, az jólétet és jogokat igér eredmény gyanánt a népnek, az esküt tesz az általános választójogra, az vérszerződést köt a milliókkal. így lehetett volna harczot csinálni. így talán még félelmessé és nagyszerűvé nőtt volna ez a küzdelem. E helyett ? — Károlyi István nem futtat Bécsben. E helyett? — Misét tartottak a Bazilikában. E helyett? — A szétszárnyaló nyílt levelek mindenről beszélnek, csak a jövőről nem, a népparlamentről nem, a milliók jogáról nem. És most igy folyik a harcz: Károlyi István nem futtat Bécsben, a selmeczi pipa versenyre kél a trafikkal, szalmabábokat megyefőnökök gyanánt égetnek el és a minisztereket darabontoknak nevezik. De hát lehet igy győzni ? A koaliczióban ujjonganak minden uj ötleten, minden uj heccen, minden uj erkölcsi diadalon. De amott komolyan ütnek. Itt csupa erkölcsi diadal, ott csupa valóságos erőszak. Itt belügyvivőnek nevezik Kristóffyt, ott pedig kézzelfoghatóan főbe bólintanak bennünket a kolportázs betiltásával. Mindig itt van az ujjongás és mindig ott az eredmény. Itt mindig harsog ■a fenyegetés, hogy: nem merik majd megtenni. Ott: mindig merik. Hát lehet igy hatalmi harczot vívni ? Gróf Andrássy Cyula nyílt levelet intézett választóihoz a héten. Nem újság, hogy az alkotmánypárt vezére ért az íráshoz, amiben igen eltér fegyvertársaitól. Logikus elme, nagy tudásu iró, stilművész. És mi van a nyílt levélben? Férfias bevallása annak, hogy a magyar vezényszó utóbb már nem szerepelt a követelések között. Szivreható kérés Tiszához, akire, úgy látszik, nem vonatkozik már az impedimentum publicahonestatis. A tisztviselők ellentállásának sürgetése. És végül annak a meggyőződésnek a hangsúlyozása, hogy nem lehet nagyhatalmat fentartani olyan tényező támogatása nélkül, mint a magyar értelmiség .. . Ez az egész. Ez az ítélete és ez a biztatása a koaliczió legképzettebb, leghiggadtabb és — joggal — legtöbbre becsült elméjének. Az értelmiség... Tudjuk, mint jelent ez a drága kis szó. Hosszabban és őszintébben igy hangzik : az arisztokrata vezetés alatt álló dzsentri. Hát e nélkül nem lehet meg nagyhatalom.? Nem tudjuk. Nem merjük az Andrássy Gyula ítéletét bizalommal és megnyugvással ismételni. Furcsa dolgok vannak most ég és föld között és ami ötven évvel ezelőtt igazság volt, most talán álmodozás csak. De egyet tudunk. Tudjuk, hogy az a tábor, amelynek a harczi eszközei a Károlyi István girhes lovai, amely még szorongattatásának leggyilkosabb óráiban, még a győzelem reménységéért sem fordul a nép felé, amelynek nagyeszű vezére még a poklok kapuival szemben is csak az ő értelmiségét szólítja harczba, a nép számára pedig nincs egy szava sem, tudjuk, hogy ez a tábor nyeregbe juthat, de sohasem cselekszik a népért, tehát sohasem szerez élő erőt az írott alkotmánynak, sohasem teremti meg az uj Magyarországot. Tudjuk, hogy verekedhetik, győzhet, elbukha- tik : a millióknak, az országnak nincs mit várniok tőle ; tudjuk, hogy elfordulva tőle, vágyódva kell keresnünk a jövőben az uj alakulást, az uj tábort, az uj vezért, akinek az útja a népjogok és a népjólét útja lesz. Az ország neve 1885—1889 Évi átlagában K 1900-^-1904 Évi átlagában K A növekedés K-ban %-baű Nagy-Britannia 4.931 mii. 5.488 mii. 557 m. 11-3 Németország 2.353 „ 3.703 „ 1.349 „ 57'5 Francziaország 1.698 „ 2.274 „ 5/5 n 34-4 Egyesült-Áll. 688 „ 2.172 „ 1.484,, 216-0 Magyarország 139 „ 235 „ 96 „ 68-0 Mutatja ez a táblázat a külföldi államok nagyszabású ipari tevékenységét a nemzetközi piaczokon és mutatja egyszersmind Magyarország rettenetes hátramaradott voltát ugyanazon téren ! Mialatt Németország és az Egyesült-Államok megkétszerezte, a velük vámszövetségben levő Ausztria megháromszorozta ipari termelését, Magyarország ipari termelése, a ráfordított igen nagy összegek ellenére is stagnált, mezőgazda- saga pedig pusztult. Ipari kiviteléről pedig a szó nyugati értelmében alig eshetik szó Magyarországon, mert hiszen az ipari kivitelben kitüntetett 235 millió korona értékű áruból is 119 millió értékű félgyártmányszerű árukra esik! Mig ugyanazon időben csupán a négy fő-iparos állam 130,000 millió korona értékű ipari árut termel egy évben és külföldre exportál közel 14,000 millió korona értéküt, a melynek több mint fele a termelő országban maradt munkabért képvisel. Pedig sehol sem hangzott az országokban a „haza szent neve“, országrenditő közjogi pepecselések és heczczek sem folytak parlamentjeikben: szakadatlanul folyt a vagyon-gyarapitó, kultura-fejlesztő, világot átformáló prózai munka! Szakadatlanul folyt ez az egész emberiséget átkaroló világ akczió, a melynek czélja es tevékenysége kényszerüleg és szükségszerükig irányul az emberi élet szükségleteinek kielégítésére, a melynek eszköze pedig a gép : ez a hatalmas, rettenetes erejű és jótékony uj istenség! Vázlatosan ugyan, de csupán alkalmazni kell egyik vagy másik országra, hogy a vázlatos kép kifejező életet mutasson, előttünk áll a leghatalmasabb világáramlat belső fejlődésében, kiterjedtségeben ; külső és belső bonyodalmas összetettségében, a mely felszabadította az embert rabságából, a mely a történelem fejlődését és haladása irányát szükségszerűen meghatározza. Ez az uralkodó és történelem-alkotó világáramlat közös czélban, közös érdekekben, közös szándékban, óhajtásban, közös jólétben és közös szenvedésben, közös reményben és csalódásban, tudásban és gyö-' nyörüségben egyesíti mindenik ország fiúit. Sőt az egyes országok határain túl is, a közös czélban azonos és közös érdekben egyesitett milliók tömegei már megteremtették a világ összes proletárjai egyesülésének, közös küzdelmének nagy gondolatát; kifejlesztették, az ipari termelés egységesítő hatása alatt, a német-, franczia-, angolnyelvü világtudományt; megalkották, a világ-áramlat és világverseny következményeként s majdan, világrenddé harczok között el is söprik : a világ-imperiumokat. Ezen felségesen nagy erők, nagy áramlatok forrongásában és grandiózus alakulatok lázában, kínjában és gyönyörűségében élő országok parlamentjében ah, mily kevés szó esik a „hazáról“, a nemzeti élet külsőségeiről! Annál több produktiv munka, alkotó cselekvés jut: az állam polgárainak élete fenntartását megkönnyítő termelésnek s a gépek, a közlekedés, a közvetítés szervezésének, javításának ! Mert ezek teszik az embert urává a természeti erőknek ; ezek függetlenítik a szelek és májusi esők szeszélyeitől függő mezőgazdasági termeléstől a milliók folytonos szaporodását, megélhetését; ezek adják meg a kultúra eszközeit s részben előidézik, a műveltségre ható befolyásukkal magát a kulturális fejlődést is; ezek biztosítják a társadalom és állam szilárd alapjait. Az életnek, az individuális és kollektiv életnek ezen gyökeréig ható és pereventiv alkotó politika hatása alatt azután szaporodik az állam és a nép, nem mutat oly rettenetes pusztulást, mint Magyarország, a melynek csupán a külfölddel szemben való eladósodása 1191 millióval nőtt az utolsó évtized alatt ; ahol közel 77,000 önálló földbirtokos és 14,000 önálló iparos ment tönkre ugyanazon idő alatt; a hol a proletárok száma milliókkal szaporodott, mig a kereseti alkalom fejlődése visszamaradt. A hol az egyetlen primitiv mezőgazda- sági termelési ág tartja fenn az egész országot, a hoj ipar nincs; a gyermek halandóság irtózatos; ahol az 1905. év első tiz hónapjában 23,000 gyermekkel született kevesebb mint 1904. év első tiz hónapjában ; és 67 ezer emberrel több meghalt 1905-ben, mint 1904-ben; s a hol több ember vándorolt ki az utolsó évben, mint a mennyit a természetes szaporodás kitett. (Folyt, köv.) Tekintetes Sternberg Ottó urnák a „Szatmármegyei Közlöny“ felelős szerkesztőjének Nagykároly. A Taub Géza ur aláírásával a „Szatmárvármegye“ czimü hetilapban megjelent sértő tartalmú nyilatkozatért Taub Géza urat, ki időközben Kolozsvárra távozott, azonnal levélileg megkerestük, s tőle elégtételt kértünk. Taub Géza ur segédeivel alrnási Deák Gábor vivó- mester és Bikfalvi István János ügyvédjelölt urakkal, — majd utóbbi * visszaléptével gyalui Bernát Arvéd úrral tárgyalásokat folytattunk, melyeknek . eredményéül 1906. márczius hó 1-én 1906. február 28-iki kelettel a következő levelet vettük: „Tisztelt Uraim! Felünknek lévelök vétele után megbízását azonnal visszaadtuk mivel tévesen lettünk az ügy állásáról informálva, egyben utasítottuk őt, hogy vagy haladéktalanul utazzék Nagykárolyba, vagy 24 órán belül uj segédeket nevezzen meg Kolozsvárt 190ö. február hó 28-án. Tisztelettel gyalui Bernáth Arvéd, alrnási Deák Gábor“. Miután Taub Géza ur mai nap, — márczius hó 3-án déli 12 óráig sem maga nem jelentkezett, sem segédeket újból meg nem nevezett, — szóval a lovagias elégtételadás elől meghátrált, -- az ügyet részedről befejezettnek jelentjük ki, s erről tisztelettel értesítünk. Nagykároly, 1906. márczius hó 3-án. Kemény Emil, miniszteri s. fogalmazó, főispáni titkár. Rónay László, . várnagy.' íme végső akkordja a büszke hazafiui kebel nyílttéri zokogásának. Miután megtámadtatásom nyilvánosan történt, nem minősíthető . nyegleségnek ha a közönség bírálatára bocsájtom Taub Géza eljárását. Sternberg Ottó, ■ felelős szerkesztő. HÍREK. — Személyi hir. Nagy László vármegyénk főispánja több napi tartózkodásra Budapestre utazott. — Kinevezések a megyénél. Nagy László főispán az elmozdított tisztviselők helyére ifj. Mády Lajos ügyvédjelölt újpesti lakost vármegyei V. aljegyzővé, — Galgóczy József helybeli lakost pedig tb. szolgabiróvá nevezte ki. Az újonnan kinevezett tisztviselők hivatalos működésüket azonnal meg is kezdették. Itt említjük meg, hogy laptársunk a „Nagykároly és Vidékének“ azon hire, hogy Serly Gusztáv dr. vm. tiszti főorvos is távozik állásából, nem felel meg a valóságnak. Mai napig sem a főispáni, sem az alispáni iktatóba dr. Serly Gusztáv sem lemondási sem, nyugdíjaztatási kérvényt nem adott be. Biztos értesülésünk van arról is, hogyllosvay Endre főszolgabíró nyugdíjazási kérvényének visszavonása iránt intézkedett, — minek annál inkább örülünk, mert benne egy igazán derék, kötelességtudó tisztviselőt vesztett volna a közigazgatas. — Vármegyei központi választmányi ülés. A vármegyei központi választmány folyó ho 3-án d. e. 11 órakor az alispáni hivatalos helyiségben Majos Károly alispán helyettes elnöklete alatt ülést tartott. Az elnöki hivatalos eskületétele után megalakittattak az országgyűlési képviselő választók 1906. évi névjegyzéket összeíró küldöttségek, Az összeírás márczius hó 20-tól ápril hó 5-ig terjedő 15 napi időközben lesznek foganatositandók. Elnök a választmány által felhatalmaztatott a küldöttségben esetleg beálló változások, illetve helyettesítéseket saját hatáskörében elintézni. Általános választójog és külön vámterület. (Folytatás.) A mely országok oly rendkívüli bevételekre tetetnek szert, külföldre eladott (exportált) ipari árukból, nint az előbb említett államok az alább következő statisztika szerint és a mely országok a külföldre exportált ipari áruk után olyan roppant munkabér-jöve- ielemre tehetnek szert idegen államok kasszájából: vájjon nem kell-e ott a munkásnak s a munkabérnek eo ipso vagyonban és kultúrában emelkedni? \ hazai ipari áruk exportja volt ugyanis a következő tz egyes országokban :
