Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-02-14 / 12. szám
Nagykároly, 1906. február 14. vasárnap. 12. szára. XXXII. évfolyam. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendendők: Nagykárolyban, Jókai-utcza 2. sz. Finálé. Irta . Kabos Ede. A függöny még nem gördült le, de a közönség, mint valami rossz darab előadásánál, már csapatosan szedelőzködik és siet a ruhatárba. Amit még esetleg mondanak is a színpadon, a kutyát se érdekli. Itt a finálé, mehetünk. És siet mindenki berendezkedni a távozásra, az abszolutizmusra. Még a színészek is sietnek. Ha a közönség nem is figyelheti szemmel: amott hátul a kóristák és magánszereplők már kezdenek vetkőzni és leszedik arczukról a bajuszt, az álszakáit. Mindjárt vége az előadásnak. Mindenki tisztában van vele, hogy az országgyűlést holnap feloszlatják és uj választásokat nem Írnak ki. Elárulja ezt maga a kormány is, melynek sugalma- zásával félhivatalos kommüniké figyelmezteti az országot, hogy ne ugorjék be a várható izgatásoknak. Miért várhatók izgatások ? Ha béke iránt indulnának uj tárgyalások, a kormány nem tartana izgatásoktól és nem is figyelmeztetne a beugrás szomorú következményeire. Ha elmaradnának ugyan a béketárgyalások, de egyszerűen semmi sem történnék : ilyen figyelmeztetésre, akkor se volna szükség. Tehát igenis fog történni valami, sőt ez a valami a kormány szerint is olyan természetű, hogy nyomában izgatások járhatnak. Hát ez elég világos. De a félhivatalos figyelmeztetés előtt már a koaliczió vezérlő-bizottságában is csak arra készülődtek, hogy a parlamentet fel fogják oszlatni, hogy e feloszlatás ellen száz meg száz népgyüléssel tiltakozi kell, hogy kieszelnek valami módot, mely lehetővé tegye a volt képviselőknek, hogy immunitás nélkül is ugyanazt tehessék, amit immunitással tettek vagy nem tettek. A közönség pedig — erről szinte fájdalmas beszelni. Külón- külön alighanem egy foghúzásra is erősebb belső fázással szánják el magukat az emberek, mint igy közösen az alkotmánynak kioperálásába. Széltében hallani, ha nem is örvendetes hallani, hogy : búza akkor is fog teremni, ruha akkor is fog kelleni, lakni akkor is fognak az emberek, enni-inni akkor is kell, a föld akkor is forog keserű levében. Egy bus vállvonogatás — és a közönség úgy, ahogy, elintézte a legborzasztóbb, a legkeservesebb fordulatot. Finálé. S a nagy szedelőzködés zűrzavarában kiki a maga egyéni vágyai vagy fájdalmai szerint monologizál bele a színpadon folyó fináléba. A halhatatlan reménykedők csudában hisznek s azt képzelik, hogy az abszolutizmus uj meghívásokkal fog kezdődni. Fanatikusan hangoztatják, hogy a hidakat a gyorsabb és biztosabb közlekedés okáért égetik lel, hogy mihelyt az abszolutizmus megjött, első dolga lesz megcsinálni azt a békét, melyet a törvényesség látszatával dolgozó korszak megELÖFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-5« Egyes szám ára 20 fillér. *=csinálni nem tudott. Ebben a reménységben osztozni nem tudunk. Az urak, a mágnások, a hazardhoz szokottak azt mondják: meglássuk, ki bírja tovább s talán fölpezsdül tőle a vérük, hogy egyszer megint viaskodhatnak a korona viselőjével. Ezeken nem csodálkozunk. A nép pedig — nos a nép, úgy látszik, bizonyos reménységekkel néz a neki uj szerepeié, mikor az a tertius lehet, aki inter duos litigantes gaudet. Mert a nép csökönyösen azt a hitet vallja, hogy az abszolutizmus ma nem támaszkodhatik pusztán a szuronyokra, ami csiklandós is, lehetetlenség is, hanem a tömegekkel kell operálnia, a tömegek rokonszenvét kell kicsikarnia, ha valahogyan, legalább ideig- óráig boldogulni akar. Ezt a reménységet sajnálkozással figyeljük, de teljességgel érthetetlennek senki sem mondhatja, mert hiszen nálunk is, más országokban is népdalok tesznek róla tanúságot, hogy a nép bizonyos körülmények között még azokat a gavallér szegénylegényeket is fölöttébb szerette, akik harczban voltak ugyan a vármegyével, de szivük volt a nép iránt. A nép ugyanis sok mindent megbocsájt, csak hozzá való szivet, érzéket és hajlandóságot tapasztaljon. És ha egy ravasz abszolutizmus igy akarna a tömeglélekre számítani, talán nem is számítana egészen rosszul. A halhatatlan reménykedők, a játékban fölpezsdülő mágnások s jogokból kirekesztett, tehát csak jobbat váró népmilliók mellett még nem mozdultak meg azok, akiknek megmozdulása volna a legegészségesebb: azok úgyis, akik annak idején inkább csak az általános mámor hatása alatt sodródtak a kilátástalan küzdelembe, akik már régen kijózanodtak, de bizonyos terror következtében nem merték elárulni, hogy már józanok, akik fokozódó rémülettel, de még mindig némán nézik a gazdasági bizonytalanságot, a társadalmi talajren- dülést, a kivándorlási járvány terjedését, az ízlés elvadulását s a legfélénkebb, legrejtőzőbb rossz tulajdonságoknak napszinre merészkedését. Ezek a milliók, a legegészségesebbek, a legszükségesebbek, a legjózanabbak még mindig nem mozdultak meg. Fájdalmasan, szoruló szívvel nézzük a finálét, a kavarodást, a nagy menekülést. Rossz darab volt, gyalázatos előadás volt, elherdált idő volt: értjük az általános menekülést. De ez nem színház, ez egy ország, melyből a népnek nem lehet, nem szabad menekülnie. Itt élnéd, halnod kell. Ne varjúnk hát csudákat, ne legyünk dróton rángatott bábjai játékos uraknak, de ne nézzük fásultan azt se, hogy nepmilliók úgy tudjanak gondolni’az abszolutizmusra, mint ami nem lehet rájuk nézve rosszabb a mai állapotnál. Akik már józanok, ne sajnáljanak egy kis hideg vizet a szomszédjaiktól. Jozanodjanak ki mások is. Ha pedig rossz volt a darab és gyalázatos az előadás: kergessük el az aktorokat es keressünk jobbakat . . . AP. A S Á R N A P. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. »Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza. Hirdetések és előfizetési dijak a kiadóhivatalba (Nagykároly, Jókai-utcza 2. sz.) küldendők. — Komoly elhatározások előtt. Úgy látszik, hogy mindaz, amit a politika nevében eddig elhatároztak, még nem volt komoly dolog. Oly nagy hangsulylyal hirdetik most a koali- cziós újságok, hogy komoly elhatározások előtt állunk. Mintha csak tréfa lett volna mindaz, ami eddig történt. A politikusok vidám ábrázata a Kossuth Lajos utczában és a pompás vidéki heczczek erre vallottak. Tréfa volt, hogy az állam gépezetének kerekeibe szögeket haji- gáltak. 'Xt&S&a. befizetett adók erőszakos visszatartása. Tréfa a tisztviselőknek az ellenállásba való beleheczczelése. Tréfa a póttartalékosok behívása. Mind tréfa! De most a mandátumocska kezd veszedelemben forogni: ez már nem tréfa! Ez komoly dolog . . . Mintha most sem az volna a komoly feladat : minden erőfeszítéssel, politikai hiúságról lemondva, önmegtagadással megcsinálni a békét. Pedig Kossuth Ferencz mondta, hogy megcsinálható. — Korai lárma. Immár kétségtelennek látszik, hogy az országgyűlést feloszlatják a nélkül, hogy újra összehívnák. A koaliczió már erre siet rásütni a törvénytelenség bélyegét és abszolutizmusról beszél. Az abszolutizmus vádja azonban korai, mert nincs törvény, nincs lolytonos gyakorlat, mely azt parancsolná, hogy a feloszlató kéziratban egyúttal az uj országgyűlés is össze- hivassék. — Megtörtént ismételten, hogy feloszlatták a parlamentet anélkül, hogy a feloszlatás alkalmával intézkedés történt volna az uj országgyűlés összeülése tekintetében. Csak legutóbb Szapáry alatt, 1892-ben jelent meg oly kézirat, amely nem jelölte meg, hogy mikor legyen az uj választás. Az a körülmény tehát, hogy a feloszlató kézirat nem hívja össze az uj országgyűlést, még nem foglal magában törvénytelenséget. A helyzet az, hogy a parlamentnek törvény szerint a feloszlatástól számított három hónap, vagyis kilenczven nap múlva kell össze ülnie, hogy megalakuljon. Mivel a választási eljárás a parlament gyülekezésere szánt tiz nappal együtt összesen negyven napig tarthat, a kritikus időpont, a feloszlatástól számított ötvenedik nap. Ha az ötvenedik napon megjelenik az összehívó kézirat, a törvény ki van elégítve. Törvénytelenségről csak akkor lehet szó, ha az összehívás az ötvenedik napon sem történik meg. — Intő példa. Mikor ezelőtt két héttel a főváros okos bizottsági tagjai úgy határozták, hogy a befizetett adók vitás tulajdonjogát bírói döntés alá bocsátják, Szatmár város is bölcs ügyvéd-képviselője szavára elhatározta, hogy Budapest mintájára a kincstár ellen felhívási keresetet indit és az adót bírói letétbe helyezi. A budapesti törvényszék azóta kimondotta, hogy a kereset tárgya a polgári biróságok hatáskörén kívül esik, és a bírói letétbe helyezett 5 milliót visszautalván a fővárosnak, azt 13 Húsz thy Zoltán fényképésznek K os^uth-utcza 5-ili ís/.áinu wajiit házánál IMT kizárólag e czélra épített gyönyörű szép műterme öltözőszobával s az álandóan nyitott remekszép képcsarnokkal, teljesen elkészült s úgy a helyi, mint a vidéki n. é. közönség rendelkezésére áll.
