Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1906-02-14 / 12. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY

ezer korona őrzési dij megfizetésében marasztalt. Szatmár városnak — Íme—előtte fekszik az intő példa. A kérkedési keresetnek nincsen semmi értelme, annak kudarcz a következménye és — a mi fontosabb — bánatpénzébe kerül a városnak. Reméljük ezek után, hogy a szatmári városi adóhivatal nem fog tovább kísérletezni a törvény világos rendelkezései ellenére, és rövid időn belül be fogja számtani a most már nem vitás pénzeket az állampénztárba. De például szolgálhatnak a fenti elmondottak városunknak is, a mely — úgy tudjuk—szintén hajlandó lett volna Szatmárt a bírósági kalandok terére követni. A per eldőltére való várakozás tárgytalanná vállván, elvárjuk polgár- mesterünktől, hogy közismert jogi és közigazgatási tudásával felismervén a be nem fizetés következményeit, a legközelebbre összehívandó városi közgyűlésen ebbeli aggodalmait kifogja fejteni a képviselők előtt és befogja bizonyítani, hogy a városnak nem csak érdeke, de kötelessége is az önkent befizetett adókat az adóhivatalba haladéktalanul beszállítani.

— A ki mindenüvé végszóra jön. Mikor gróf Zichy Jenő úgy két hettel előtte kimerülvén — mondjuk — a vezérlő-bizottsági munkálatokban Afrikába utazott: a vezérlő-bizottságnak első dolga volt, hogy magát egy a Zichy Jenő fényes tehetségét pótló grófi vezérrel kiegészítse. A választás — óh boldog nagykárolyiak — gróf Károlyi Istvánra esett. O lesz hivatva arra, hogy a Zichy távoztával a vezérlőbizottságban beállott szellemi űrt kitöltse. Derék képviselőnk tehát bevonul a 23-ak közzé. A mint azonban mindenüvé, úgy oda is későn érkezett. A vezerlő-bizottság ugyanis elvégzett már mindent, a mit a nemzet tönkre jutása érdekében megtehetett. Egy évi „áldásdus“ működése után — úgy hisszük — rövid időn belül megszűnik ez az intézmény kerékkötője lenni a nemzet békevágyainak. A vezérlő bizottság — mint ilyen — fel lesz oszlatva, Károlyi Pista pedig egy szó, egy tett nélkül lesz kénytelen a Royal szálló politikai hippodronát elhagyni. Azaz hogy mégsem ! Nézzük csak ! Hiszen Károlyi Pista befolyásos ember, és daczára annak, hogy ő a legifjabb hallhatatlan, némi befolyása mégis van régebbi kollégáira. És Pista gróf megkéri majd szépen az öregeket, hogy hagyják őt is egy kicsit még játszani. Az öregek pedig teljesíteni fogják az „ifjú“ kívánságát. Úgy halljuk, hogy a vezérlő bizottság arra az esetre, ha őt is az országgyűlés után mint politizálásra már nem jogosult testületet feloszlatnák, Károlyi István indítványára elhatározta, hogy „csak a karhatalomnak enged“, És megismétlődik Pesten is a Károlyi komédia. Megjelenik egy szakasz katona a tanácskozó teremben és felszólítja a bizottságot a távozásra. Nem mennek. A katonák szuronyt szegeznek. Pista gróf elébök megy. Egy lépés ... két lépés . . . há . . . Ne tessék megijedni. A hős már megállóit. Gúnyosan szemébe nevet a nép becsületes gyermekének, a parancsot teljesítő katonának, és bátor, érczes hangon szól: „Csak ezt akartam!“ A huszonhármak elvonultak, a komédiának vége.

__________________

És sokan, — igen sokan egyik vagy másik módon lépre mentek.

Mélyen sajnáljuk az áldozatokat, kik csak vak eszközök — ágyutöltelék — a hatalomért küzködő izgatok harczában, mert az anyagi tönkrejutásnak nyílt képét látjuk azon rettenetes számokban, melyek egy végnélküli és leküzdhetlen eladósodás kezdetet tükrözik elénk.

Az 1905. évben Szatmárvármegyében egyenes adóban, illetékekben és közvetett adókban az ösz- szes tartozás 11,968.113 korona volt, melyből azonban hiányzik az ex-lex miatt ki nem vetett III. oszt. keresetadó és járuléka, valamint a fizetési meghagyások el nem fogadása miatt ki nem szabott illetékek összege, ami körülbelül 600.000 koronát tesz ki.

Erre a tartozásra 1905. évben 5,290.066 korona folyt be, úgy, hogy az év végén 6,018.047 korona hátralék maradt.

Ezzel a hátralékkal kezdjük tehát az uj esztendőt, s ehez hozzáadva az 1906. évben ismét felmerülő uj előírást tehát a múlt évhez képest mintegy 12,000.000 koronát, összesen 18—19 millió korona esik a nyakunkba, melyet egy kétes terméssel szemben ebben az esztendőben le kellene rónunk.

Ez az ex-lex gyümölcse, s ez a következménye annak a nagy hazafiságnak, mely az országot politikailag is tönkretette.

Persze az izgatok, a nagy férfiak, a hős vezérek kevesebb kárát fogják vallani a rémes képű jövőnek, mert ők majdnem kivétel nélkül benne vannak azok sorában, kik szépecskén fizetve összeadták azt az 5,382.388 koronát amely lerovás gyanánt befolyt, — hanem nagyobb kárát fogja vallani az alsóbb rendű nagy tömeg, mely bízva az ámító szavakban neki rontott a veszedelem örvényének.

El lehetünk készülve arra, hogy az ellenzék vezérei és sajtójuk a végrehajtásokkal üldözött adósok nagy vigasztalására rögtön előfognak állani az „embertelen eljárás“, — nemzeti érdekeket tipró erőszakosság — „jogtalan fosztogatás“, — „rablás“, — ,,a hatalom undok túlkapása“, stb., stb. hazafias szólamokkal, — de mindezek vajmi keveset fognak segíteni a szegény nép iszonyú anyagi sorsán, mely végül is szomorú tapasztalatára jut annak, hogy egyedül ő a félrevezetett áldozat.

Az első exkuezió azonban ki fogja józanitani a közönséget arra nézve, hogy mennyit adjon a vezérek által a nagybányai küldöttség előtt hangsúlyozott azon szépszavu biztatásra, hogy most már nem a vezérlő bizottság feladatai a nemzeti ellenállás tovább vitele, hanem minden egyes ember a maga rovására és felelősségére iramodjék a veszedelembe — a pusztulásba.

Az általános választójog elodázhat- lan állami szükség.

Irta: Dr. Krcjcsi Rezső.

(Folyt, és vége.)

Némelyek abban a nézetben vannak és néhány évvel ezelőtt egy kormányelnök is illetékes helyen oda nyillatkozott, hogy az általános titkos választójognak megvalósítása ugrás a sötétbe. De ilyen szólamokkal nem lehet ezt a kulturális és a közszabadságok kiterjesztésére ezélzó mozgalmat elodázni. Sokkal nagyobb ugrást, egész foradalmi átalakulást idézett fel a hajdani nemesi osztály 1848-ban mint a minőről mostan szó van — és még sem habozott. A saját osztályérdekét alárendelte a közérdeknek. Ott egy uj szervezetnek, a polgári társadalomnak a megszületéséről volt a szó. De napjainkban a polgári társadalomnak a struktúráját az általános választó jog nem érinti ; csupán a jog- egyenlőséget és az igazi népképviseletet, a liberalizmusnak eme régi követeléseit fogja megvalósítani.

Legújabban az általános titkos választásnak diszkreditálását azzal az állítással kísérlik meg, hogy az a magyar fajnak és kultúrájának fölényét veszélyeztetné. „A nemzeti fölénynek veszélyeztetése“ olyan jelszó, a mely a rideg egyoldalú osztályérdekek palástolására alkalmas lehet, de egyébként a tények világánál nem egyébb üres frázisnál. Hiszen ha a nemzeti fölény biztosításra reá volna szorulva és ha azt föltétlenül biztosítani akarnók, akkor a 48 előtti rendi alkotmányra kellene visszamennünk. A rendi alkotmány annak idején — magyar lévén az egész nemesség — még jobban biztosította „a nemzeti fölényt“ és mindennek daczára a legjobb hazafirk ostromolták és döntötték azt le 1848-ban.

A magyar nemzet évszázadokon át küzdött politikai és vallásszabadságért. A szabadságszeretet volt a legerősebb fegyvere, a mely fentartotta évszázados viharokon át. Jaj volna e nemzetnek, ha ellentét képződnek az ő nemzeti és állami érdekei és a népszabadságnak valamint a jogegyenlőségnek világhatalmi erővel szükségszerűen előtérbe nyomuló követelményei között. Ebben az esetben a magyar fajnak nem volna államalkotó és államfentartó képessége, menthetetlenül el kellene pusztulnia, a magyar állam feltartóztathatlanul romba dőlne, mint olyan akadály,a. mely útját állana az emberiség fejlődésének és haladásának■

Csakhogy a tételt logice nem lehet igy felállítani. Az általános titkos választójog nem veszélyezteti a magyar fajnak fölényét.

Ellenkezőleg erősíteni fogja azt és a magyar államot. A tényleges jogegyenlőség, az általános titkos választójog erős vasabroncsokkal fogja a magyar allamtestet összekötni; a szeparatizmus, a kifelé gravi- táló törekvések egy csapásra meg fognak szűnni ; a jogegyenlőség e hazahoz fogja kötni valamennyi nemzetiséget, azok nem fogják áhítozni a szomszéd idegenben való politikai boldogulást, hanem közös erővel, közös munkával arra fognak törekedni, hogy ebben az országban, melynek ők is egyenjogositott gyermekei, állapítsak meg jólétüket és fejleszszék anyagi és szel- I lemi exisztencziájukat.

Végül fontos szempont gyanánt ki akarjuk emelni, hogy bőséges külföldi tapasztalatok szerint egyedül az általános titkos szavazati jog képes tartósan elhárítani azokat a veszedelmeket, a melyek a társadalmi békét az eddig politikailag jogfosztott néptömegek részéről fenyegetik. Ha a néptömegek meggyőződnek, hogy i meghallgatásra nincsen reményük az uralkodó osztálynak makacs csökönyössége miatt, akkor ez annyi volna, mint a mostani békés és törvényes utón haladó mozgalmat — más mederbe zökkenteni, a nép lelkében a forradalom szükségességének tudatát ébreszteni.

Ezt pedig senki sem akarhatja, a ki az ország javát igazán szivén viseli.

Fejtegetéseinket egy idézettel zárjuk.

Kossuth Lajos számüzetési vándorutján 1851. október 25-én Anglia földjén Southamptonban való partraszállása után a következőképen nyilatkozott :

„

............nem akarok beavatkozni egy ország

(A

nglia) ügyébe, a mely vendégszerettei fogad és a melytől segítséget várok Magyarország részére, — a mely ország számára még egyszer mondom az általános választójogra alapított köztársaságot kívánom ...............“

A köztársaságról ez idő szerint beszélni, nincs okunk.

De hogy az általános titkos választójog, a melyet Kossuth Lajos már 1851-ben kívánt — ma, 57 év múlva elsősorban sürgős államszükségletté és elodáz- hatlan kulturkövetelménynyé nőtte ki magát, azt senki sem fogja igaz meggyőződésből tagadhatni.

A ki a kornak valóságos szükségleteit átérteni és magába befogadni hajlandó, egész erejével legelső sorban arra törekszik, hogy Magyarország ebben az irányban átalakuljon és kívánja az általános titkos választójogot !

HIRE k.

— Áthelyezett őrnagy. Faragó Lajos honvédőrnagy Munkácsról Szatmárra — helyeztetett át.

— Oltáregyesületi felolvasó est. A jelen cyklus 3-ik felolvasó estje f. hó 25-én d. u. 6 órakor lesz a Polgári Kaszinó nagytermében a következő műsorral: 1. Beriot: Ervariet. — Hegedűn játsza Kemény Emil; Zongorán kiséri Borody Baby. 2. Erdélyi Z.: Végtárgyalás. Monológ. — Előadja: Papp Béláné. 3. Beethoven : Pathétique. — Zongorán előadja: Kacsó Irén. 4. Előadás —• Tartja: Wolkenberg Alajos dr. 5. a) Opera egyveleg, b.) Nyáry J.: Mazurka. — Előadják Nyáry József karmester vezetése alatt a Szatmári Zenemükedvelők. — Külön meghívók nem bocsáttatnak ki. Belépőjegy 1 korona, diák- és karzatjegy 40 fillér.

— Alispánjelölt. A „Heti Szemlében“ olvassuk : A vármegyei alispáni szék a tavaszi rendes közgyűlésen betöltésre fog kerülni. A kombinácziók most már nem olyan termékenyek, mint kezdetben, mikor az alispánság megüresedett. Újabban Majos Károly központi anyakönyvi felügyelő nevét emlegetik. Mi nem hisszük, hogy Majos reflektálna a szatmármegyei alis- pánságra, de ha elfogadná, az rendkívül nagy nyereség lenne, mert Nagy Lászlóról mondják ugyan egyesek — mi nem tudjuk, igaz-e, vagy sem, — de az már bizonyos, hogy Majosnak csakugyan több esze van, mint az egész vármegyének, nem véve ki a fiatalabb fiskális generáczionak összes önfelbecsült tagjait sem.

— Hangverseny. A helybeli főgimnázium a vallás és közoktatásügyi miniszter rendeletére tánczczal egybekötött hangversenyt rendezett a tüdőbetegek szanatóriuma javára. A Polgári Kaszinó nagyterme szorongásig megtelt előkelő publikummal, a mely — a jó- tékonyczél érdekében — szívesen tapsolt a gimnáziumi zenekarnak és az iskolai énekkarnak is. A vendégszereplők közül Csics Lajosné úrnőnek kellemes szopránja igen jól érvényesült egy régi, de még mindég szép müdalban, Abt F. Emlékezésében. A hatalmas tapsra a Királyszinház legújabb eredeti operettjéből: a Giil-Babából énekelt bájosan, közvetlenül és a fülbemászó melódiák nem tévesztettek hatást: ezt is tapssal honorálták, melyet a fess megjelenésű dilettáns néhány magyar nótával hálált meg. Alitok Dezső és Huszty Zoltán gymn. tanulók hazafias költemény dialógot szavaltak ifjúi hévvel és lendülettel, mire ismét egy diák-quartett következett Kompolthy Béla, Ruprecht Béla, Mangu Béla és Ilosvay György személyében, kik magyar dalokat muzsikáltak. Ezután Sternberg Anikó lépett a pódiumra, hogy Liszt Ferencz II. magyar rhapsodiáját adja elő. A bájos megjelenésű leányt hatalmas tapssal fogadta a publikum, de a taps igazi erővel az utolsó akkordok elhangzása után tört ki igazán. A kisasszony játékát már sokszor méltattuk, a jelen alkalommal csak azt jegyzük meg, hogy technikája, ujjbeli készsége_az utóbbi időben még sokkalta jobban kifejlődött, meleg, közvetlen előadása pedig a dilettantizmust messze meghaladja. Négy szinpatikus megjelenésű műkedvelő: Kacsó Mariska, Schönpflug Janka kisasszony, Polgár Gy. Ödön és Kálnay Gyula csak a műsor utolsó számaként Labiche-nak egy még mindég hatásos egy felvonását adták elő ügyesen, élénken és

— a mi fő — egybevágóan. Zajosan megtapsolták őket. A közönség az ifjúsági zenekar által előadott Hunyady induló hangjai mellett vonult az étterembe;

— tizenegykor pddig tánezra perdült és járta reggelig.

— Beszámoló. Dr. Szúnyog Mihály országgyűlési képviselő e hó 25-én vasárnap tartja meg beszámolóját Mátészalkán. E tény regisztrálásánál gondolkodóra hajtjuk le fejünket. Istenem ! miről fog ez a képviselő ur beszámolni. És egyáltalán- tudna-e bármelyik honatya is valami positiv és a nemzet javára szolgáló eredményt felmutatni beszámolójában. Végeztek-e ezek az urak valamit azonkívül hogy megyéikben, kerületeikben segítettek felforgatni a rendet, előidézvén a közállapotok teljes anarkhiáját. Nem, sem ennek, sem

Rettenetes számok.

(19 millió adóhátralék Szatmárvármegyében)

A pénzügyigazgatóság évi mérlegébe sikerült beletekintenünk, s ennek számadataiból oly megdöbbentő látványt nyertünk, mely teljes világossággal igazolja a tényt, hogy a coalitio egy éves, könnyelmű, bűnös munkálkodásának idestova sikerülni fog vármegyénk lakosságának tekintélyes részét koldusbotra juttatni. Tönkre tette pedig polgáraink azon részét és vidéki lakosságunk ama rétegeit, melyeknél kedves fogadtatásra talált az ellenzéki agitátorok az a biztatása hogy : „ne fizessünk adót!“

Kevésbbé megfontolt elemekre oly csábitó a nem „fizetünk“ jelszava, hogy a szegényebb nép nagy tömegénél bármely időben sokkal csekélyebb erejű izgatással is lehet e részben sikert elemi, — mint amilyen izgatást a coalitio kifejtett most, mikor felhasználtak minden eszközt és módot, hogy a szegény hiszékeny nép lelkületére hassanak, gondolkozását el- kábitsák és saját valódi jóléte iránti aggodalmait elaltassák.

Leginkább három utat választottak. A közönség egyik részének hazafias lelkületét feltüzelni elég volt az alkotmányos és teljes nemzeti szabadság biztos kilátásával kedveskedni; —■ a másik részt megemészt - hetlen törvény idézések és magyarázatokkal kellett puhítani; — a harmadik részt a szent hazafiság nevében legazemberezéssel és lebitangolassal kellett megriasztani.