Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-23 / 66. szám
Nagykároly, 1906. deczember 23. 00- szám. XXXII évfolyam. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. SZERKESZTOSEG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendendők: 2V agy kár oly ban, Jókai-utcza 2. sz. Szeretet ünnepe. Szent karácsony ünnepe előtt állunk. Ez az egyedüli ünnep, a mely politikában, társadalomban, családban egyaránt felmelengeti a lelkeket. Az emberek szeretettel közelednek egymáshoz s megszűnik a gyülöltség, harag, ellenszenv, a mely az egész évben az élet kemény tusái közepette összegyülemlett sziveikben. A keresztény világ eme magasztos erénye még ma is oly intenzivül hat a lelkekre, hogy annak hatása alatt térdre borul a bűnös a szent kereszt előtt, bünbánólag hajtja fejét a hideg kövekre s erős fogadást tesz magában arra, hogy az üdvözítő példáját tartva szem előtt, megilletődve gondol gyarló emberi voltára s az igaz útra tér. Karácsony a szeretet ünnepe! E napon szeretettel közeledik egymáshoz a társadalom minden rétege s feledni igyekszik az egymásnak okozott keserű perczeket s a sors fatális bánásmódját. A legkisebb kunyhótól a legragyogóbb palotáig a szeretet melege hcnol mindenütt. Leomlanak minden körben az elválasztó korlátok s a krisztusi hit tanításához híven, testvér szeretettel üdvözlik egymást kicsinyek, nagyok, szegények, gazdagok. Mi is felhasználjuk az alkalmat, hogy olvasóinknak kellemes és boldog karácsonyi ünnepeket kívánjunk. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-s# Egyes szám ára 20 fillér. *=Nyílt kérelem gróf Károlyi István úrhoz! Harcz a nemzetközi szoczializmus ellen. Nagykároly, 1906. decz. 22. „ - Parczellázás. Károlyi István gróf gyulamezői birtokát, mintegy 9000 holdat parczellázza ; a földmivelésügyi miniszter kilátásba helyezte, hogy ennél a parczellázásnál is megadja a közérdekű parczellázásoknáf adni szokott állami engedményeket/ Alig hisszük, hogy a nemes gróf be ne lássa ezzel a parczellázással, miszerint csak olajat öntene a nemzetközi szoczializmus tüzére, hiszen ezzel a német theoriával (a nagybirtokok felaprózásával) a paraszt arisztokrá- czia kapzsiságát fokozná. Most a történelmi családok kezében még van hatalom és vagyon, mint Angliában. Ezeknek vezetése — hiába tagadják a vé- resszáju demagógok — sokkal humánusabb, mintha a parvenük kezében lesz a földbirtok nagyobb része és a hatalom túlsúlya. Csak nézzünk szét a közéletben és látni fogjuk, hogy épen a kanaánnak képzelt vidékeken a leghangosabban panaszkod i ka nép, a szegény munkás osztály. Épen ott, ahol a közéletben, a parasztsorsból származott hivatalnokok, nagybérlők, nagybirtokosok viszik a vezetőszerepet. Elszomorító tanulság a nép elleni merényleteknek a múlt évtizedek törvényhozói működése is. íme pl. amig gr. Széchényi és a magyar nemesség vezette a politikát, az emberi jogok kiterjesztésén, a jobbágyok felszabadításán, közterhek egyenlő viselésén buzgól- kodtak. Amint behozták a pénz uralmát, amint a Hirdetések jutányos áron közöltetnek. .Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza. Hirdetések és előfizetési dijak a kiadóhivatalba (Nagykároly, Jókai-utcza 2. sz.) küldendők. parvenük, akármilyen piszkos utón összeharácsolt vagyon folytán hatalomhoz jutottak a vi- rilizmus elve alapján — először is a szegény iparosok vérét kezdték szipolyozni a szabad ipar német elmélete alapján. A szabad uzsorával aztán megadták a kegyelemdöfést a 48-ban felszabadított jobbágyoknak, akik immár vagy rabszolgák, vagy földönfutók lehetnek. Ez a parczellázás tehát, amelyet a nemes gróf a német minták után, a békésmegyei sváb községek példájára tervez, ép oly veszedelmet rejtene magában, mint a békésmegyei nagybirtokok parczellázásával történt. Ott gazdag lett egy pár közvetitő ügynök, vagyonhoz jutott nehány parvenü család, a pálinkamérő, a szatócs, a korcsmáros, az uzsorás, a zsebmetsző, kupecz, de maga a munkásnép nemcsak nem lett jobb sorsba helyezve, hanem a grófok nemes szivét elvesztették, s egy sereg éhes, embertelen vámpir-csorda hatalma alá kerültek, akik miután kiszipolyozták utolsó csepp vérét is a magyar munkásnak, miután Amerikába űzte a hasonló parczellázás a szegény, földnélküli napszámosokat, — most azzal állanak elő a békésmegyei virilisták, hogy Ázsiából fognak kubikost hozatni az aratásra. És Békésmegye virilistái igazolják, hogy ott történt legtöbb parczellázás német mintára — az eredmény pedig az, hogy most már az alföldön Békésmegyében van a legtöbb kivándorlás. Miért? mert ott van legjobban elkeseredve a munkásnép a parvenük basáskodása és szipolyozásai ellen. A nemes gróf el sem képzelheti, hogy milyen nagy ur lesz egy falusi elöljáró, ha parczellázás utján vagyonhoz jut. Hát még a politikus szatócsok ! Jaj anT Á R C Z A. Karácsonyi történet. Irta : Malomes Gizella bárónő. A kerületi orvos vézna neje korán reggel a kertbe lép; a postatiszt már ott várja. A házban három kis gyermek alszik; a nagysága lefekvésüknél sem volt jelen, miért volna tehát ébredésüknél? Benn a három kis szobában fülledt, dohos a levegő, férje betegen fekszik. Nem láthatja, mint szenved, nagyon fájlalja, üdülnie kell. Minek is teljesítette oly lelkiismeretesen kötelességét ? A friss reggeli szellő uj csipkepongyoláját lebegteti. Mily kellemetes is egy kicsit üdülhetni ! Szerelmes tekintete előbb a harmatos reggelbe, aztán pedig a postatiszt kék szemüvegébe mélyed. Ah, be jó a kötelességtől és szegénységtől távol lenni! Egy pillanatra mintha megfeledkezett volna minden emberi lény létezéséről; piczi, rózsás ujjaival egy virágot szakaszt és édeskés hangon suttogja: ,,Oh, kedves Mióza ! Te vagy a gyöngéd emberi lelkek hü képe ; mint te, úgy azok is ragyogó költészetben ringatják egész lényüket; mint tégedet, úgy őket is megrezeg- teti a leggyöngébb fuvalom; egy hideg esőcsepp képes őket megölni.“ És másodszor még áthatóbban mélyedt tekintete a szemüvegbe. — Ah, Róbert 1 Olyan vagyok én is, mint a virág, oly érzékeny és gyengéd s valóban szivem már nem viseli. P'érjem beteg, a gyermekek neveletlenek, az egész ház szegénységgel és rendetlenséggel, ideges vagyok, ha csak rá gondolok is. Én ! Annyi gyöngéd és finom érzelemmel ily környezetben! Mindez olyan sértőleg hat rám, hogy nem bírom tovább! Képzelje csak, uj pongyolámba bújok és beossanok hozzá: „Nézd csak férjecském, milyen, bájos vagyok !“ És mit gondol, ő mit tesz? Ahelyett, hogy egy elismerő szót mondana, fölemelkedik ágyában s igy szól hozzám : „De Amelie! Hova gondolsz, mire való ez a fényűzés? Hozz inkább csésze teát!“ Tőrszurás gyanánt nyilalottak szivemen keresztül e szavak. Tehát olyan számitó élettársam van, ki kénytelen nekem egy pongyolát szerezni s bájaim láttára egy csésze tea után sóhajt; miért sújtott ennyire az Isten, hogy szegény érzékeny szivem igy megsebeztessék ? De ha még látná, mennyit szenved szegény Vilmos, mily rossz színben van ; szivem vérzett s könnyeimet letörölve, a szolgálóval rögtön beküldtem neki az óhajtott teát; csak nem tagadhattam meg szegény Vilmosom kívánságát.... Igaz, tudja ön, hogy ma „Angot“-ot adják, a melyet gyönyörű dallamáért annyira szeretek? Ugy-e elkísér oda ? Hiszen nagy szükségem van üdülésre és szórakozásra, háztartásom gyomra már egészen tönkre tett. Különben is igyekeznem kell, hogy innét szabaduljak mert ez az állapot nagyon rossz hatással van kedélyemre. Teljesen oda vaggok. Igen, — tegnap is, hogy Károlykám megvágta az ujját, borzasztó volt, s minthogy a vért nem nézhettem, természetesen elájultam........Apropos, látta már ön mályvákkal díszített uj kalapomat ? Mondhatom, elragadtatóan szép. Istenem ! ha még egy hasonló szinü köpenykém és egy virágos napernyőm volna hozzál — Meg lesz minden! ön angyal! Milyen prózai az én nőm önhöz képest; valami magasztosabbról, finomabbról fogalma nincs, s én egy ilyen közönséges teremtéshez vagyok lánczolva !... E pillanatban egy fiatal csinos asszonyka haladt el a kert rácsozata előtt, egy gyermeket kézen vezetve, egy kisebbet pedig a karján hordva, mig kezében egy csomagot vitt, valószínűleg a bevásárolt szerény napi szükségletét. — Ah, drága Amelie! Ha ön tudná, mennyit szenvedek. Midőn otthon az élet finomabb élvei után isóhajtozva, önre gondolok, éppen akkor zavar föl édes ábrándozásomból a prózai teremtés izeden szavával : „A gyermekek czipői rongyosak“. Ő fel sem ogja, hogy szenvedek és nélkülözök. Állomásomnál és ó ízlésemnél fogva természetesen több Ízben lefény- képéztetem magamat, ami — az ő nézete szerint — nem egyébb hiúságnál. Ő persze nem ismer egyebet, mint reggeltől estig dolgozni, úgy, hogy önkényetele- nül sem tekinthetem másnak, mint hasznos háziállatnak. Egyszóval, ő a megtestesült nyers kötelesség érzet, mely nem ismer más utat, mint a tűzhelytől a gyermek szobába és onnét a varrógéphez. Ennélfogva nincs is ideje valami nemesebbre gondolni s ^nnek daczára még pénzt is kér tőlem. Tőlem ! Kinek oly sokra van szüksége, hogy a világban gavallérosan felléphessek. Mindent összevéve tehát, ezen a kevés szépségén és ifjúságán kivül semmije, de semmije nincsen, a mivel magához vonzhatna. — Szegény barátom ! Nemde ön modotta, hogy kezei attól az örökös, ostoba munkától egészen eldurvultak, arczát nem ápolja, s igy külseje teljesen elhanyagolt ? Valóban teljesen össze illik szegény Vilmossal.- Úgy van, drága barátnőm. Milyen Ízetlenséget a karácsonyi játékszerek, karácsonyi és újévi ajándéktárgyak nagy választékban JACOBOVICSJÓZSEF uri-divat és műiparáru csarnokában Nagykárolyban. Ugyanitt karácsonyfák is kaphatók.
