Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1906-12-23 / 66. szám

S ZATM ARMEGYEI KÖZLÖNY nak a népnek, amelyiknek sorsa az ilyen vi­rilisták kezében lesz; mert azok földönfutóvá teszik a munkásnépet Magyarországból — s elnéptelenitik újra ezt az országot, mint tették a parvenük nagy Mátyás halála után Ne higyjünk tehát a német parczellázási elméletnek: mert minden, ami a némettől jött nemzetünkre, — csak vészt hozott fejünkre. Beksics Gusztáv elmélete egy szobatudósé, aki nem számolt az emberekkel, a viszonyok­kal és főleg azzal, hogy Németországban van már fejlett ipar, virágzó városi élet, holott itt még nincs. A parczellázásnak Magyarországon tehát nagy nemzeti feladatokat is meglehetne valósítani, virágzó városokat, fejlett ipart és igy olyan magyar nemzeti szocziális politikát teremtene a nagy Mátyás, Széchenyi István és Károlyi Sándor elvei alapján: hogy elsö­pörné még a gyökerét is a német szoczializ- musnak, a mely nemzetközinek mondja magát, azért, mert a német pöfTeszkedést az egész világon gyűlölik — kivéve Magyarországot, ahol még mindig hisznek csalhatatlanságában. Hogy miként lehetne a magyar rendszer mellett megvalósítani a parczellázást ? azt az alábbiakban fogjuk elmondani. * * * Az Országos Magyar Gazda-Szövetség ki­adta a jelszót, hogy minden jó magyar hazafi lépjen akczióba a nemzetközi szoczializmus tévtanai ellen. Kik ellen ? Azok ellen a honfitársaink el­len, akik tévutakon járnak a német szoczializ­mus útvesztőjében és a magyar munkásnépet is ezeken az utakon akarják vezetni. Nem rósz akaratból teszik, csak tudatlanságból. Mi figyelemmel kisérjük ezeket a moz­galmakat ; tisztán látjuk azt a tényt, hogy akik vezetni akarják a népet, nem járnak helyes utón szocziális téren. De nem vádoljuk őket, mert sem erőszakkal, sem a kérdés elfojtásá­val nem lehet ezen a dolgon segíteni, hanem csak azzal a módszerrel, ha a magyar értel­miség is foglalkozni fog a szocziális kérdé­sekkel és azokat a magyar népiélek sajátságai és nemzetünk történelmi hagyományai alapján fogják megoldani. Igenis a magyar nemzet történelmi ha­gyományai alapján, — mert hiszen a szoczi- alis eszmék gyökere nemzetünk történelmi hagyományaiban bent foglaltatnak és valóság­gal bűn volt eddig is, — hogy ezeket figyel- menkivül hagyták tudósaink. Az eredmény aztán mi lett? Az, hogy a szocziális, szövetkezeti eszméket, társadalom reformját czélzó eszméket a kellő készültség követett el akkor is, hogy nem találta elmésnek azt az albumot, melyet ön ruháinak mintáiból alkotott. Milyen édes visszaemlékezésekre ad az alkalmat, ha az ember benne lapozva, rá akad egy darabka at­laszra, s hozzá gondolja, ebből volt a ruhája, amikor a színházban megláttam, — vagy tovább egy szépen felragasztott bársony mintához érve eszébe jut: e bársonyruhaban volt, mikor a sétatéren kisértem, — és igy végig. Ilyen elragadó eszmék csak oly fenkölt lelkületű finom hölgy agyában születhetnek, mint ön; az én nőm az ilyet felfogni nem képes, ilyesmihez az ő lelkülete nagyon jelentéktelen, nagyon közönséges. — Oh, Róbert! Miért kénytelen két ilyen gyön­géd lélek oly közönséges emberekhez kötötten oly méltatlan viszonyok között élni? — Ne mondja azt, bájos Amelim, hogy kényte­len, meglátja, hogy nem, már holnap meg fog győződni __ E jóslatterhes szavakkal bucszuzott el egymástól a nemes pár. A jéghideg hajnali szél rohanva üvölt végig az üres utczákon, és az ablakon, ködös reggel szürkéit. A léghuzam a betett ajtón azon szobácskába is be­hatol,melyben a kerületi orvos ártatlan gyermekei egyedül, elhagyatva alusznak ; elhagyatva, mert gyön- gédlelkületü mamájuk elhagyta őket. Hát senkijök sincs, ki velük játszik, gyöngéden beszéljen ; beteg apuskájukat sem fogja senki vigasz­talni, nem fogja senki levesét főzni, párnáit megigazítani ? De mégis van valaki, ki láthatatlan jó tündérként a hiányos háztartartást rendbe hozva, az elhagyott betegeket ápolja s a gyermekekről gondoskodik. Ez a jó tündér nappal tisztogat, takarít, főz, mindenkit szelíden szólít, mindenkire barátságosan mosolyog, este pedig ruhát és fehérneműt javít, a betegnek föl­olvas s a gyermekeket énekelve, csókjaival álomba ringatja. Mari szegény, de becsületes földmivesnek árvája, az ő szorgalmának és kötelességérzetének sikerült a szegényes, elhagyott kis háztartásból kényelmes ott­hont varázsolni s intelligencziával párosult szivjóságá- nak köszönheti e mélyen sújtott családapa gyógyulását. hiányával szűkölködő szegény sorsú iparos­segédek, mint vezetők onnét vették át, ahol legközelebb kapták. Németországból, amelynek szoczialistái theoriákat csináltak a legképtele­nebb abszurdumokból. Ilyen abszurdum pl. a tulajdon-jognak, a szabadság lelkének megsemmisítése: amely ellenkezik a jogegyenlőséggel, s egyenlő jog­talanságra, elképzelhetlen rabságra vezet. A föld parczellázás nem vezet ez él r a, — mert megsemmisitné — Magyar- ország történelmi családait, a magyar nemzet díszét, legértékesebb alkotó részét. Anglia lordjai, főnemesei nem igy csele­kedtek, mikor a puritánok megunva az örökös harezot létükért, a kivándorlásban kerestek menekvést. Az angol főurak örök-bérletek ut­ján vissza adták az angol földnek az angol munkást, iparost, kisgazdát és a farm rend­szerrel alapját vetették meg világra szóló gyár­iparuknak, belterjes agrikulturájuknak. Megmaradt tehát tovább is az angol föld, az angolok kezében, az angol aristokráczia birtokában, — de megoldták a hazafias felada­tokat, a gyáripar megteremtését az angol mun­kásokkal, kisgazdákkal, kisiparosokkal az örök­bérlet elve alapján. Ne parczellázzák fel a főurak ősi birto­kait az idegen tőke pusztulásának, az uj föl­des urak kapzsiságának még nagyobb tért en­gedve, henem segitsék a munkásnépet otthon­hoz jutni, ipart teremteni, ebben a gyáripar nélkül szűkölködő országban. A magyar szocziális politika, amint Szé­chényi és Károlyi Sándor grófok sürgették a magyar földbirtok belterjes művelését, szö­vetkezeti, szocziális alapon fényesen megvaló­sítható a következő módon: Ha a nagy uradalmak bérleteit nem egyes nagybérlőknek adják, hanem a községeknek, hosz- szabb lejáratú időre, ahol pedig nagyobb bir­toktestet lehet bérletbe adni, ott szövetkezet ala­pon, egyetemleges kötelezettséggel egy uj közsé­get létesíthetnek, amelyen virágzó gyáripar fog fejlődhetni kellő beosztás, szervezés mellett. A nemes gróf például a gyulamezői 9 ezer hold területen egy mintaszerű községet, kis várost alapíthatna, ha csak 2 ezer holdat adna el örökáron belsőségeknek, háztelkeknek (aminek értéke sokkal nagyobb lenne), 7000 holdat pe­dig bérbe adna az uj község egyetemének, oly feltétellel 50 évre, hogy azt a bérletet albérlet­ként fel par ez éli ázhat ja a község is, holdankint 3—4 forinttal magasabb árban a lakosok szö­vetkezete közt, 1—3 holdas parczellákban. Ezen­felül a bérlők szövetkezete 4—5 gyárat lenne köteles létesíteni, hogy csak búza termelés helyett, Három hónap merült azóta az örökkévalóság tengerébe. Karácsony estélye van. A már gyógyulóban levő orvos agyában egymást űzik a kínos gondolatok. Mit csinálnak ott a mellékszobában az ő elhagyott árvái a mai szent estén? Nagy faradsággal felemelkedik helyéből és az ajtó felé tart. Mily varázsképet nyújt azonban szemeinek a fényesen kivilágított szobácska! Az asztalon fénylő kis karácsonyfa áll, mellette, ölé­ben az orvos legkisebb gyermekét tartva ül Mari, a ház jóságos tündére, körülötte pedig ujjongva ugrál a kis Károly. A jó leány örömtől égő orczájáról a meg­indulás könnyét törli s egy sóhajjal imára kulcsolja kezeitt Hogy karácsony-estére a gyermekeknek öröme szerezhessen, édes anyja egyetlen emlékét, a mellén viselt kis arany keresztet adta zálogba. Szerető szívvel gondolt most édes anyjára s valószínűleg a szomszéd szobában vélt férfiúra is. Ez azonban az ajtóban állott s szeretettől ragyogó szemekkel szemlélte a bájos csoportot. Az örömtől megifjodva, ruganyos léptekkel közelitett a piruló Marihoz, s gyöngéden megfogta kezét, ki ezt csak ellenkezve engedte. — Kedves Mari, drága jó leány. Képtelen vagyok mindezt meghálálni, mit már eddig is érettünk tettél, tetőzted be müvedet s légy mindene annak, kit meg­megmentettél, légy nőm ! .. — Oh, doktor ur ....... — Ne ..... szólíts Vilmosnak. — Oh, Vilmos ur! Én csak egy szegény, csúnya leány vagyok. —- Nem te szép vagy és gazdag, mert a nőnek legszebb és legnagyobb kincse a jó szív, hadd legyek védőd és oltalmazod. A leány örömmel ragadta meg a felé nyújtott jobbot. A karácsony est, mely minden jóembernek örömet hoz, a szegény árvának otthont, az elhagyott gyermekek­nek anyát s a csalódott férfinek uj boldogságot adott. Másnap a lapokban azt olvasták, hogy a sikkasztó Chalon Róbertét végre Gráczban elfogtak, hol nagy lábon élve az elkezelt pénzt elköltötte egy elegáns hölgy társaságáaan, ki kényeskedő afektáczióval fitok­tatta toalettjét és még a végtárgyaláson is feltűnően gyengéd és fehér kezeivel kaczérkodott. gyáripari növényeket is termeljenek és legyen bő kereset forrásuk. Már maga az a szocziális eszme, nagy tény, hogy az albérlet jövedelme 7000 hold­nál a község egyetemét gazdagítsa, s ne egy nagybérlőt tegyen dúsgazdaggá, évente 28 ezer forinttal biztosítsa az uj város gyors fel­virágzását ahol ismeretlen lenne a községi pótadó, a szervezet szövetkezet beosztása foly­tán. Azonkívül a gr. Károlyi Sándor által sür­getett termelő szövetkezetek, gyáripari szövet­kezetek fokoznák az egyes családok jólétét, vagyonosodását. Mert a szövetkezeti eszme a legpraktikusabb szocziális térre vinné a népet, holott mostan, (sajátságos dolog!) hogy a nem­zetköziek eddig egyetlen egy termelő, vagy értékesítő szövetkezetei sem bírtak, vagy nem is akarnak létesíteni, hanem agitálnak ellene. Hiszen sokkal könnyebb dolog nekik csak szidni a tőkét, izgatni, kritizálni és Ígéretek­kel maszlagolni a könnyen hivő népet; mint dolgozni és alkotni. Amint azonban fogja látni a nép, hogy teljesíthetetlen ígéretek helyett a magyar értelmi­ség, a főurak kezdeményezésére, egy praktikus és nekik felette üdvös magyar szocziális poli­tikával tud fellépni, kámforrá válik a nemzet­közi szocziálizmus a józan gondolkodású ma­gyarnép előtt. Gróf Károlyi István ur ő méltóságát úgy ismerjük, mint fentkölt gondolkodású férfiút, aki hazájának sorsát szivén viseli. Az ő dicső példáját számosán követnék és eisern lehet képzelni, hogy minő szép ered­ménye lenne az ő nagyszabású kezdeménye­zésének, dicső példájának! így tettek Anglia .főurai is s az ősterme­léssel foglalkozó régi hitbizományi uradalmak területén igy keletkeztek koldus falvak helyett virágzó gyárvárosok egymás után, pedig ott nem kínálta az állam bőkezű szubvenczióját a gyárak alapítására, mint nálunk, ahol eze­ket a szubvencziókat majd az idegenek fog­ják zsebre vágni. De mi bízunk a magyar főnemesség és a magyarnép bazafiságában, hogy megértik az újkor sürgető szavát és feltalálják egymásban a testvért. Ha Magyarországon is egymásután ke­letkeznének az őstermeléssel foglalkozó, roszul adminisztrált, s közterhek alatt roskadozó nagy községek mellett, virágzó gyáripart, bel teljes gazdaságot folytató gazdag kis városok, ame­lyekben jómódú, művelt, testvérként összefor­rott magyar társadalom él boldogan: akkor ezek láttára elsompolyognak a németektől beim­portált nemzetközi elvek agitátorai és még az emlékök is kivész Magyarországon. HÍREK. — Személyi hír. Dobos Gyula m. kir. csendőr­őrnagy múlt héten két napig városunkban időzött a csendőr szárnyparancsnokság megszemlélésére. A szem­léről megelégedéssel emlékezett meg. — Előléptetés. A m. kir. igazságügyminiszter Csip­kés Jenő nagykárolyi kir. járásbirósági irodavezetőt f. évi augusztus hó 1-től kezdődőleg a Xl-ik fizetési osztály 2-ik fokozatába léptette elő. — Vármegyei közgyűlés. Folyó hó 28-án délelőtt fél 11 órakor varmegyénk székháza nagytermében dísz­közgyűlés lesz, mely alkalommal Batthyányi Lajos gróf, hazánk első miniszterelnöke arczképét fogják le­leplezni ; az ünnepi beszédet Luby Qéza országgyűlési képviselő fogja tartani. F'él tizenkettőkor kezdődik a közgyűlés, melynek tárgysorozatába 144 tárgy van felvéve. Ezek közül a legfontosabbak: Vármegyei alis­pán előterjesztése a Szatmár—mátészalkai és a Nagy­károly—margittaih.é. vasutak segélyezésére megszavazott összegek, valamint a székházépitési költségeinek fede­zésére 700,OOO kor. kölcsön felvétele tárgyában és ezekre 1% vármegyei pótadó megszavazása. Szuhányi Ödön közig, bizottsági tag lemondása folytán az 1907. évre egy közigazgatási bizottsági tag. választása. A vár­megyei legtöbb adót fizető bizottsági tagok 1907. évi névjegyzékének megállapítása. Az üresedésben levő választott bizottsági tagsági helyeknek betöltése iránti intézkedés. Szeged szab. kir. város átirata a sajtósza­badság megvédése tárgyában. Alispán előterjesztése a magasabb fizetési fokozatokba lépő vármegyei tisztvi­selők, altisztek és szolgák fizetésének megállapítása tárgyában. Jász-Nagy-Kun-Szolnok vármegye atirata a Duna-tiszai hajózható csatorna szolnoki torkolata ügyé­ben. Dr. Serly Gusztáv vármegyei főorvos nyugdíjaz­tatás iránt beadott kérvénye. Városunk képviselőtestü­letének szinkörépitési ügyében hozott határozata. A csanálosi biróválasztás ügyében beadott felebbezés, stb. — Eljegyzés. Steiner Miklós budapesti kereskedő e hó 16-án tartotta eljegyzését Lobi Jakab helybeli városi állatorvos leányával Elvirával.

Next

/
Thumbnails
Contents