Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-02-04 / 8. szám
FÜGGETLEN POLITIKAI LAP. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi es anyagi részét illető közlemények küldendendők: Nagykárolyban, Jókai-utcza 2. sz. A nagy elégtétel. Nagykároly, 1906. február 3. Egy eszme mellett keveseknek küzdeni, ez eszméért szenvedni, s látni, hogy minden, személyes gyülölség mint használja -f^í^riül bosszuállasra az eszmék küzdelmet, há^pisa hazaárulás nehéz vádját, Vádoltam! önzések s mindennel a mi aljas, a milyen csak «femtdten lehet, hallani a nagy többség" elitelő zajcgigá- sát, egy szóval, mint egy nagy magyar át lám- férfiú mondotta: kéjelegni a népszerűtlenség tengerében, de azzal a tudattal, hogy meggyőződésünk tiszta, s egy nehéz küzdelem után eljövend az elismerés órája, — minden a földi élvezetek legfenségesebbjei közé tartozik, melyet csak egy halad meg, egy szárnyal túl: az elismerésnek sokszor csak halálunk után elkövetkező órája. Megérni rövid idő alatt, s még életben az elismerést, csak nagyon ritkán adatik meg. Minden erőnkre, mérsékletünkre szükségünk van, hogy hivalkodóknak ne látszassunk e pillanatban, midőn a most folyó politikai küzdelemben elérkezett reánk nézve a nagy elégtétel pillanata. Csaknem közönyösnek tűnik fel előttünk az a kérdés, vajon csakugyan elkövetkezett-e a béke kora, mert a mai napig történt események, tények ami politikai irányzatunk helyességének kétségbe vonhatatlan bizonyságait adták máris, a küzdelem folyhat tovább, de ami felfogásunk fog tért hóditani perczről-perczre, lépésről lépesre s bizonyítani azt, hogy felfogásunk a helyzetről nem önző számítás, hanem a haza sorsa iránt való aggódás eredménye volt. Egy évnek kimondhatatlan erkölcsi és anyagi károkat okozó küzdelme után bontogatja a béke szárnyait, s ez első pillanat már tisztázza a helyzetet annyiban, hogy a már eddig a koaliczio részéről elfogadott tételek szerint a függetlenségi és 48-as párt politikai irányzatának telj es kizárásával tisztán és egyedül a 67-es alapon fog létrejönni. Büszkén hivatkozhatunk a b. Kovács Béla volt főszerkesztőnk levelére adott megjegyzéseinkre, hogy feltevéseinkben nem csalatkoztunk és az ország egy tanulság árán meggyőződhetett arról, hogy Magyarország kormányzata csakis a 67-es kiegyezés alapján tartható fenn, jövője csakis ez alapokon építhető ki. A kibontakozás fokozatairól még korai lenne beszélni, de úgy látszik, hogy a függetlenségi és 48-as pártra ugyanazon szerep várakozik, ami szerepet kellett 1875-ben a balközépnek a Tisza Kálmán vezérlete alatt játszani t. i. szegre akasztani elveiket. Azt nem akarjuk ma fejtegetni mennyiben volt indokoltabb a balközép eljárása akkor, mint a függetlenségi párté most, mi csak egyszerűen megállapítjuk a tényt, hogy a 67-es alap mindig a közjogi ellenzék soraiból vesz magába uj erőket s. vele uj népszerűséget, mert tagadha- tatlan, hogy eddigi ellenfeleik megtérése a 67-es ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész evre 5 korona.-5S» Egyes szám ára 20 fillér s&alaphoz nem maradhat hatás nélkül, mert ha egyeseket lehet is közűlök önzéssel, — nem lehet mindeniket tisztességtelen czélzatokkal vádolni, már pedig tisztességes emberek mea culpá|a sohasem lehet hatástalan. Megvalljuk aggodalmunkat, hogy az országra nezve kimondhatlan veszedelemnek tartottuk a 67-es és a függetlenségi pártok fusióját, mert — s az első pillanatokban ez valószínűnek is látszott — a függetlenségi eszmék tagadhatatlanul lelkesítő ereje által a 67-es pártok kedvezőtlen befolyásolásától féltünk, azonban örvendetesen valljuk be, hogy e részben csalódtunk és daczára a függetlenségi párt nagy számbeli erejének a folytonos egyuttlét meggyőzte a függetlenségi pártot, hogy a politikában nem a szív, hanem az értelem viszi a főszerepet s egy évi küzdelem után hozzájárulnak ahhoz a békéhez, mely a 67-es alapon való kormányzat meggyőződéséhez vezet s ha vannak is kifogások nem a kormányzat ellen, ezen kifogások nem a rendszer, hanem legfeliebb a kormányzatban résztvevők személye ellen irányulhat. Már az eddig történtekben a 67-es alap nagy diadalát látjuk, mert ha összeütközésjön is létre a király és a nemzet egy része közt, ha bármi okból a parlament többsége, a parlament működését lehetetlenné teszi, mindezen rendellenességek megszűnnek, mihelyt — a 67-es alap ismét érvényesül. De lehetetlen, hogy a jelenlegi békének hatása ne legyen a 67-es alap megszilárdítására már azért is, mert a függetlenségi párt elfogadván az ezen alapon kötött békét, lehetetlen, hogy ez a tény gondolkozóba ne ejtse azoknak nagy számát, kik eddig igaz hittel, szent meggyőződéssel ragaszkodnak a függetlenségi és 48-as párthoz. Ha vannak, a kiket a küzdelem lezajlása után őszintén sajnálunk, úgy azok az egyének azok, kiknek őszinte rneggyőződősét tudjuk s kiknek támadása, zajongása és elkeseredese ép ezért bennünk csak tiszteletet ébresztett és a kik most béketlen szívvel kényszerülnek elismerni azt, hogy mi, a hazaárulók, ép oly igazak voltunk mint ők harczaikban s kénytelenek azon tiszta zászló alá sorakozni, mely alatt mi megfogyva bár, de törve nem, harczoltunk. Ha bekövetkezend a béke, el kell simulni a hullámoknak, de most ideje van még ha hivalgóknak látszunk is, kéjelegni győzelmünk teljességében s igazságunk büszke önérzetében. íme egy évnek meddő küzdelme után számoljunk le az eredménynyel. Mi irható fel a nemzet nyereség számlájára?! — Egy hang sem felel, mert nevetséges azt hallani, hogy a 67-es alapon hatalomra jutott kormány függetlenségi elvek érvényesülése által marad a hatalomban. A történelem tanúbizonysága a mellett szól, hogy a mit az ellenzék nem vihetett be kormány program múl, az nem lett kormány program soha, a miről a kormányvállaláskor lemondott, az nem támadott fel halottaiból soha, s nem is támadhatott fel, mert Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. kéziratok nem küldetnek vissza. Hirdetések és előfizetési dijak a kiadr hi falaiba (Nagykároly, Jókat-utcza 2. sz.] küldendők. az az elv, melyről a kormányvállalásnál lemondott, sokkal inkább lehetetlenné vált, mintha szó sem lett volna róla, hanem csak mint kormányzat közben született uj eszme merült volna fel. De bizonyítja e tételünket a magyar nemzet története is, mely okát még különleges viszonyokban leli. Nem a kormányférfiak ha- zafiatlanságát kell okolni, hogy a nemzeti vívmányok nem jöhettek létre, mert a mai nagy leszerelés csak azt bizonyítja, hogy ez nem a hazafiságtól függ, hanem függ azon körülményektől melv meggátolja Francziaországot, hogy a revanche, Olaszországot, hogy Italia irredenta eszméjét tegye kormányzati elvvé. Még a nálunk nagyobb, egységesebb es — ami talán lényegesebb — gazdagabb nemzetek sem futhatnak nemzeti ideálok után, hanem mint Francziaország ma a marokkói kérdésben kénytelen meghajolni a helyzet kényszere alatt. Egy nagy leczke tanulságát érte meg ma a nemzet, nagy elégtételt adva azoknak, kik a népszerűségre semmit sem adva, haladtak félelem nélkül a rideg igazság utján. A kik esküt tevének, hogy a füg getlenségi elvek zászlaját soha el nem hagyják’ vagy a kik csak meggyőződésüket követték, nehéz harczot folytatnak önmagukkal, de mind a hazára, mind önmagukra üdvösebbnek tartjuk, ha öncsalás nélkül számolnak le, s nem hitetik el önmagukkal, hogy csak részleges vagy időleges vereség érte őket és az egy évi küzdelem csak egy lépéssel is közelebb hozta eszményeik megvalósítását. Ellenkezőleg, ez a mai nagy vereség rideg tényekkel bizonyítja álmaik megvalósulásának lehetetlenségét s bizonyítja hogy az állami élet egészséges fejlődésében ugrás nem lehet. Nem a közjogi harcz az, mely egészséges politikai helyzetet teremt, mely megóvja az ellenzéket ettől a gyanútól, hogy csak a hatalom megszerzése a czél, hanem a társadalmi kérdések harcza szerzi meg egyedül a pártok felülkerekedésének jogosultságát. Hosszúra nyúlt czikkünknek véget akarunk vetni, s megzabolázzuk eszméink menetét Meg elégszünk ma a nagy elégtétel hangsúlyozásával. Bármit találjanak is ki, bár mint magyarázták is az eseményeket, mi bátran és nyugodtan bízzuk az ítéletet ama nagy, megvesztegethetetlen bíróra, a történelemre, mely idővel a mi küzdelmeink felett Ítéletet fog mondani. Minket a ma Ítéletelegkevésbbe sem befolyásol, mosolyogva haladunk a vád és gyanú sokasága közt ezentúl is az igazság utján, mert lelkiismeretünk tiszta, hogy sem tudva, sem tudatlanul nem hirdetünk soha olyat, a mit visszaszivni, magyarázni kell. Egy nagy erkölcsi elégtétel tudata visz tovább is az igazság utján s fog vezetni tovább is, mig szerepünk lejárt s ha majd a történelem Ítélni fog felettünk, egy év erkölcsi és anyagi veszteségét semmi esetre sem a mi rovásunkra fogja írni. Húsz thy Zoltán fényképésznek: Kossuth-utcza 5-ik számú saját házánál JPET kizárólag e czélra épitett gyönyörű szép műterme öltözőszobával s az álandóan nyitott remekszép képcsarnokkal, teljesen elkészült s úgy a helyi, mint a vidéki n. é. közönség rendelkezésére áll.
