Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-25 / 62. szám
Nagykároly, 1906. november 25. 02. sfzátrrr. XXXIT évfolyam. I POLITIKAI ES TÁRSADALMI LAP. = MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. SZERKESZTOSEG és KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi es anyagi részét illető közlemények küldendendők: M agy kár olybán, Jókai-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ARAK Fgész évre 8 k róna. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előflíetés beküldése mellett egész évre 5 korona. J ij i/t’s .szóm ára 20 liUér Hirdetések jutányos áron közöltetnek. .Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza. Hirdetések és előfizetési dijak a kiadóhivatalba (Nagykároly, Jókai-utcia 2. sz.) küldendők. Felekezeti üzlet. Nagykároly, 1906. okt. 24. (X) Tiszteljük mindenkinek felekezetét és vallásbeli meggyőződését. De mindent vallásfelekezeti szempontból nézni nem szabad. Vannak, a kik minden körülményt és minden történetes esetet általánosítanak felekezeti érdekből egyrészt és felekezeti gyülölségből másrészt. Ez lehet sokszor jóhiszemű elfogultság, de lehet sokszor rosszhiszemű czelzatosság is s mindkét esetben károsan hat a felekezeti békére. Legfőképen azonban óvakodni kell attól, kölcsönösen és általánosságban, hogy felekezeti mozzanatokat, színeket és jelszavakat vegyítsenek oly érdekek súrlódásai közé, a hol csak reális számításnak és az anyagiak intézéséhez szükséges józan elfogulatlanságnak van helye. A felekezeti szempotnak ily érdekkörbe való bevonása kész veszedelem. Itt van a Gyürky eset. A melylyel annak idején egyik helyi laptársunk foglalkozott, legelőször közölve, miként csapta be Gyürky a vallás szimbóluma alatt Csanálos, Vállaj. Kálmánd, Mezőterem, Mezőpetri, Csömaköz és Kaplony községek hiszékeny lakosságát. — Akkor még meg is czáfolták laptársunk e közleményét s most röviddel reá a napilapok rendőri rovata foglalkozik vele. Magát az eseményt nem bántjuk. Nap-nap után hasonlóak fordulnak elő, de a lényeg, a mely ez eseményt a rendőri krónikák közzé siettette elég érdemes arra, hogy azzal foglalkozzunk. Itt van egy ember, a ki sok mindent kezdett és próbált, de boldogulni sehogy sem tudott. Nem boldogult mint iró, mint szerkesztő, mint a Katholikus-Egyesület titkára, mint politikai pártok szervezője. Végül üzletet kezdeti, a melyben termények értékesítésével foglalkozott. De bármit kezdett és bármit csinált, mindenben a katholikus jelzővel élt, a melylyel végül csúnyán vissza élt. A veszedelem és a közérdek ára azonban abban a pillanatban nőt nagyra, a mikor Gyürky Ödön dr. a felekezeti színezetet rámázolta olyan köre, a hova a felekezetiseget bevinni nem szabad, tudniillik az üzleti világba. Fölcziczomázta magát mindazokkal a czimekkel, a melyeket fölszedett s a pápai lovag, lapszerkesztő, Katholikus Egyesületi volt titkár stb. megalakította a „Katholikus Gazdasági Közvetítő irodát“. Bizonyára gondolkodott arról is, hogy a katholikus papság a jámbor hívők előtt, népszerű nagy uraktól vett ajánlatokkal is felszerelje magát. E képen feldíszítve és felfegyverkezve állt ki a placzra s ostromolta a naiv és hiszékeny tömegek bizalmát. Mi természetesebb annál, minthogy a katholikus papság határtalan bizalommal viseltetett a katholikus jelzőkkel ékeskedő férfiú iránt s mivel bízott benne, mi természetesebb annál, mint hogy a hívőket is oda terelte Gyürky irodájába, a ki természetesen azzal a biztatással vonzotta magához az embereket, hogy ő becsületesen akarja kiszolgálni a katholikus népet s hogy gazdasági tevékenységében is, mint azelőtt szellemi téren való munkásságával, a katholikus erők megszilárdításán fáradozik, a mit segíteni és előmozdítani hivatása szerint való kötelessége a papságnak, a nép természetes vezetőjének. Ilyen formán volt lehetséges az, hogy Gyürky egész sereg paraszt gazdát érzékenyen megkárosítson. A tömeget megtévesztette a felekezeti szempont. A magyar paraszt rendszerint nagyon óvatos, okos és körültekintő s ha valamit vesz vagy elad, fölötte bizalmatlan és százszor is megfontolja, amielőtt felcsap. Hoczi-nesze: ez a jelszava. De Gyürkyre vakon rábízta vagyonát, mert bele vitte a hitet is a seftbe. Gyürky a katholikus népet elcsábította hitével, hogy ki foszthassa a zsebét. Mi ebből a tanulság? Az, hogy a felekezeti szempontot nem szabad kihasználni világi czélokra és nem szabad megengedni, hogy vallásbeli hit és meggyőződés világi érdekek czé- gére avagy fegyvere legyen. A felekezeti bolt, legyen az katholikus, protestáns vagy zsidó, veszedelmes mind a felekezet erkölcsi, mind pedig a hívők anyagi érdekére. A tömegeket felekezeti jelszavakkal könnyen lépre lehet csalni s ha akad olyan ember, aki vissza él a beléhelyezett bizalommal, akkor gyalázata nem csak kárt okoz, hanem, erkölcsi ártalmat is fölidéz. Nem szabad összetéveszteni a kompetentiá- kat. A felekezeti szempont a hitélet belső körébe való. Az üzlet pedig — üzlet. A Kölcsey-utcza megnyitása. Nagykároly város képviselőtestülete f. év nyarán tartott közgyűlésén a színház építésénél elhangzott nagyszabású viták során kimondotta azt, hogy: „szükségesnek tartja a Kölcsey-utcza megnyitását és rendezését, azonban pénzügyi okok miatt a kivitelt későbbre halasztja. “ Ezen határozat kimondása óta közel fél év telt el a nélkül, — hogy városunk polgármestere részéről, ki a város minden irányban való fejlődése tekintetében körültekintő gondossággal jár el s ki a város lakosságának érdekeit minden tekintetben szivén viseli — a kezdeményező lépést megtette volna az irányban, hogy ezen égető szükségessé vált kérdés megoldassék. Pedig ez az utcza volna városunk főbüszkesége és főékessége, annyival is inkább, mert a f. év őszén T Á R C Z A. Egy varázslat következményei. Irta : Zsoldos László. — Ösmerted Jánost, a becsületes vargát? — Kérdezte, Íróasztalomon egy vastag könyvön kuporogva, a törpe. — Azt a Jánost, akit ehagyott a felesége ? — Lassan feleltem, mialatt kék füstkarikát fújtam a szivaromból: — Ösmertem, mit akarsz mondani róla ? A törpe — pufók, nagyszakállu kis öreg volt; akkora fejjel mint az öklöm, olyan törzsökkel, mint a kezem csuklója s vékony és rövid lábbal meg karral, mint a mutató ujjam — felhúzta orezimpá- ját és arczán mint a sült alma összeránczosodva nagyott prüszentett, körmömnyi kezével pedig idegesen intett: — Ne . . . (bap-czi!) ne fújd rám kérlek alá- san a füstöt, mert nem birom kiáltani! Szólt, és miután letettem a szivart az asztal túlsó szélén álló hamutartóra, megengesztelődve folytatta:- Azt kérdezed, hogy mit akarok mondani János vargáról ? Egy különös történetet akarok mondani róla. Illetőleg róla, meg Annáról a feleségéről. Érdeklődve pillantottam a kis rútságra, mert tapasztalásból tudtam, hogy az öregnek bozontos szakája tele van újsütetű pletyákkal, amelyeket csak a törpék ösmernek. Es az én törpém csak megborzolja a szakállát, s mint az ákáczból tavasszal az illat, úgy szállnak elő belőle a csodás történetek. O pedig — igen, olvasóm — megborzolta a szakállát. — No hát — szólt — ennek a becsületes János vargának a felesége azt képzelte magáról, hogy ő nem vargánénak született. Hanem valami másnak. Grófnénak, herczegnőnek, vagy ünnepelt hires művésznőnek. Akit körülrajzanak a férfiak, akár rózsát a méh. Aki előtt hódolnak mint győztes hadvezér előtt a leigázott népek. S akinek fehér atlasz papucsa elé a legszebb bókokat rakják le a finom udvarlók. Mindebben egy öreg mézeskalácsos asszony volt a rossz szelleme. Mert ez olyan mézeskalácsot készített, hogy aki egyszer megkóstolta, az nem állhatta meg, hogy a következő kilencz búcsún, vagy sátoros ünnepen is megint ne egyék belőle; aki pedig igy már tizszer evett a kalácsból, az úgy megcsömörlött tőle, hogy attól a percztől kezdve mindig csak a legdrágább süteményekre s tortákra áhítozott; és egyáltalában csupa olyan étkekre, amelyeket nem mézeskalácsos sátrakban, hanem ezüst tálczán, meg arany csészékben tálalnak elé. Anna, a vargáné, szintén megkóstolta tizszer a vénasszony kalácsát. A kóstolást leánykorában kezdte, s még igen fiatal menyecske volt, a mikor megette a kilenczedik kalácsot. Ettől fogva nem lehetett vele bírni. Hiába kopogott a kaptafán éjjel, nappal a szegény varga, nem birt annyi sokat kopogni, hogy feleségének a szive ne többször dobogott volna a pompáért, fényűzésért és nagyúri módért. ____Hasztalanul kanyaritotta volna le a derék varga di kicsével mint valami fehéren ragyogó czipőt a csillagokat az égről, Anna elégedetlen volt, sirt és átkozta a sorsot, amely ily sanyarú helyzetbe sodorta. Elégületlenkedett, panaszkodott és sirt, any- nyira, hogy János varga egy alkalommal végre méregbe jött; és egy czipő talpalása közben akkorákat koppantott a kaptafára, hogy a hü fadarab most már nem állhatta meg szónólkül. És szemrehányóan mondta: — Látod gazdám, te nagy elkeseredésedben haragszol és haragodban oly nagyokat ütsz rajtam, hogy ha feleségeden ütnél akkorát, bizony Isten, nem lenne többé okod sémi elkeseredésre! A varga, aki még sohasem hallotta beszélni a kaptafát, álmélkodva nézett reá. — Csakugyan, kaptafa, neked igazad lehet 1 És amikor Anna asszony a légközelebbi alkalommal megint siránkodni kezdett sanyarú helyzete miatt, a becsületes varga kapta a kaptafát és úgy, de úgy elverte vele a nagyravágyó menyecskét, hogy nagyobb ütlegekre biz’ Isten — asszony már sohasem vágyhatott volna. És ki tudja, meddig, — meddig nem — ütlegelte volna, ha utoljára is a kapta meg nem szánja és ő maga nem kéri a vargát, hogy hagyja abba a verést. — Elég lessz gazdám, elég lesz a verésből! Ha ennyi nem használt, hidd meg, a többi ütleg már annyi, mintha borsót hánynál a falra. Lehet, hogy igazságod van, — szólt erre János és eleresztve a felesége szoknyájának a rán- czát, abba hagyta a verést. Az asszony pedig, amint szabadnak érezte magát uczczu kiszaladt a szobából. I az ŐSZÍ és téli idényre való, kiváló minőségű, hazai gyártmányú és eredeti angol női és férfi miiaszö vetek Rendkívüli nagy választékban, bámulatos olcsó árak mellett kaphatók Sztabó ZETélrrrérr helybeli igen előnyösnek ismert ruhakereskedésében. Ugyanitt kész kész női-, lérfl- és gyermekruhák, felöltők, boák árusittatnak, valamint mérték szerinti kivitelben, kitűnő Szabás mellett a leggyorsabban készíttetnek. Megérkeztek
