Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-25 / 62. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY lett ezen utcza vármegyeház előtti útszakasza közel 30,000 korona költséggel újból kiépítve s vizlevezetésre czélszerübben rendezve s ebben az utczában van főgimnáziumunk, a vármegyeház, színház, postahivatal s ez az utcza az, a melyet a legutóbb eszközölt építkezések folytán városunk legrendezettebb utczájának nevezhetünk. Megvalósítottuk már városunkban az utczák kikövezését, igaz, hogy csigamódra haladunk e téren is előre, megvalósítottuk a villanyvilágitást, legközelebb felépül a színház is, méltányosnak tartanók tehát azt, hogy ezen nagyobb szabású igen szükséges befektetések mellett városunk szépitészete érdekében tegyünk valamit. Igaz, hogy városunk nagy területen fekszik s annak általános rendezése óriási anyagi áldozatokkal járna, melyet városunk pénzügyi helyzetét tekintve kivihetetlennek tartunk, de viszont nem nézhetjük behunyt szemmel azt sem, hogy városunk egyik főutczája 87%>-os pótadó mellett egy az elérendő eredményhez csekélynek látszó áldozat hiánya miatt évek hosszú során át a vezető férfiak indolentiája miatt eléktelekitve maradjon, holott ismerve képviselőtestületünk és polgárságunk áldozatkészségét — akkor a midőn városunk szépitészete s egy általános közóhaj teljesítéséről van szó — aligha ütközne az e tárgyban felvetendő eszme akadályokba, még ha anyagi áldozatokkal járna is az. A hogy tudtunk jóformán semmiből városi köves utakat létesíteni, villanyvilágitást bevezetni, színházat építeni, a szőlő-felé vezető utat kiköveztetni, úgy kell, hogy tudjuk a Kölcsey-utcza rendezésének kérdését is megoldani. Bízunk városunk polgármesterében, a ki eddigi ténykedésével bemutatta, hogy igenis tud semmiből is sokat teremteni, megfogja találni a módját ezen általános közóhajtást képező utczarendezés kérdése megoldásának is. A társadalom a tanítókért. Harminczezer ember forrong Magyarországon. Har- minczezer tanító követel tisztességes munkája után, tisztességes fizetést, melyet immár 38 éve csak úgy mutogatnak ennek a számra és intelligentiára nézve tekintélyes tábornak a hatalom emberei, mint egykor a Jehova mutatá Mózesnek a Nébó hegyéről az Ígéret földjét. Ámde Magyarország harminczezer tanítója torkig van már az Ígéretekkel. A mérték betelt és most alamizsna helyett fizetést követelnek, amely képzettségüknek, szakmabeli és társadalmi munkájoknak megfeleljen. Azt akarják, hogy szűnjék meg végre az a szégyenletes állapot, mely példátlan a kulturállamokban, hogy a tanító anyagi ellátása igen sok esetben messze alatta áll annak, amit az életben olyanok elveznek, kik a népiskola által nyújtott szellemi kincsek után nyertek tanítóikhoz mérten fényes jövedelmű hivatalt, hogy ne is szóljunk a középiskola négy, vagy nyolcz osztályát végzettekről, akiknek előhaladása, tisztes megélhetése minden pályán jobban van biztosítva, mint a felettök vagy velők egy színvonalon álló tanítóké. A tanítók ez abnormis állapotok megváltoztatására mindent megtesznek, ami módjukban áll és ezzel sok van mondva. Minden újságolvasó tudja, hogy' a napi sajtó elismerésre méltó módon küzd igazaikért, a mi szintén nagy fontosságú tényező ebben a társadalmi forrongásban. Megtörténhetik azonban, hogy ezen intenzív küzdelem daczára az eredmény vagy egészen elmarad, vagy ha lesz is valami, a tanítók megint csak alamizsnát kapnak jogszerű fizetes-rendezés helyett. Mi lesz akkor? Ismeretes a közelmúlt politikai küzdelmeiből a passzív resistenczia. Erre helyezkedik a keserűség és a bizalmatlanság hatása alatt a tanítóság is. Elvégzi úgy a maga kötelességét, hogy fegyelmit ne lehessen a nyakába akasztani, de nem is tesz azután egyebet. És ki fogja annak kárát vallani első sorban ? A társadalom s abban a szülők, kiknek gyermekei nem részesülhetnek többé a nevelés oktatás oly mérvű áldásaiban, aminőt a kor szelleme tőlük megkövetel. Szóval a tanítóság napszámos bér mellett robot munkát fog végezni. Adja Isten, hogy erre ne legyen szükség, ezt kívánja haza és nemzetszeretetünk, de ha meg kell lennie, fajó szívvel bár, de ettől sem fogunk visszariadni. Hogy ez a szomorú jövő be ne következzék, a tanítóság küzdelmét magán a tanítóságon és a sajtón kívül egy harmadik tényezőnek is támogatnia kell és ez a harmadik tényező maga a társadalom. Udvarhely megye törvényhatósága fényes példát adott erre, midőn felirt az országgyűléshez a tanítói fizetések méltányos rendezése tárgyában. Tegye meg ezt minden törvényhatóság. Sőt tovább megyünk: tegyék meg a rendezett tanácsú városok, a nagy- és kis községek. Mert ha bár felirati joguk csak a törvény- hatóságoknak van is, de a kérvényezési jogot megadta a törvény mindenkinek. A tanitó a társadalomban él, tehát a társadalom ismeri legjobban munkája értékét, a társadalom tudja legjobban, mily hitványul van azért fizetve, legnagyobb sulylyal fog tehát a mérlegbe esni a most folyó országos küzdelemben, ha maga a társadalom mozdul meg az egész országban, kérve követelve a tanítói fizetéseknek a kor kivánalmaihoz mért egyöntetű rendezését 1 Felsőbánya, 1906. november 23. Imre Károly, tanító. Szegény gyermekek felruházása Alábbiakban adjuk folytatólagos névsorát azon lelkes gyűjtőknek s adakozóknak, kik adományaikkal városunk szegény gyermekeinek felruházásához hozzájárultak: Ka cső Károlyné úrnő gyűjtése: Kacsó Ká- rolyné 10 korona, Roóz Elemérné, Friedl Istvánná 4—4 korona, Csics Lajosné 3 korona, Bakó Bálintné, Nikell Irma, Jenser Mihályné, Obholczer Gyuláné, Ticsénszky Lajosné, Wieser Miklósné, Beniczky Pálné és Kindris Józsefné 2—2 korona, Vida Mária, Chirke V. Emiiké, Bunda Miklósné, Heteyné, Almássy Ig- náczné, Bálint Ferenczné és Gaál Kálmánné 1 — 1 korona, Szabó Jánosné, Beck Helénke, Lilienfeld Hermin Jakócs István 40—40 fillér, Fábián Béla 30 fillér, özv. Szabó Jánosné 20 fillér, összesen 46 korona 10 fillér. — Bakó Bálintné ócska ruha, Janitzky Albertne ócska ruha, Ticsénszky Lajosné téli kabát, Gaál Kálmánné ócska ruha. D r. V e t z á k Edéné gyűjtése : Dr. Vetzák Edéné 20 korona, Vetzák Edéné 10 korona, Veber Tibor, Beckmann József, Janitzky Albert, Mike Gyula, Hadnagy Ignácz, Singer Márton, Fitos Ferencz és Kalafoni Jenő 2—2 korona, Klein József, May Ede, Liebhauser Ferencz, Weisz Jakab, Kondor Béla, Politzer Ignácz, N. N., Rozner Dezső, Kepecs Herman, Kulin Márkusz, Fried Jenő es Varga Imre 1—1 korona, Havas Izidor 50 fillér, Manyák Miklós és R"th Lipót 40—40 filler, összesen 61 korona 30 filler. — Harász Pál 2 par kis czipő, özv. Ruprecht Károlyné 1 pár gyermek keztyü, Varecska kalap, Pucser Károly 16 méter barchet, Kovács György 8 pár harisnya, 2 alsó ing, Gyárfás József áru, Mann Gusztáv 1 pár kis czipő, Brichta Miksa áru, Ignácz Jenő áru, Hermann Samu 1 pár posztó czipő, Rózner testvérek 6 pár téli harisnya, Rósenberg Sámuel 2 pár czipő, Jakabovits József 10 pár kesztyű, 2 téli sapka, Rubletzky Ignácz 3 drb téli kendő. Báthory Istvánná úrnő gyűjtése: Jeney Istvánná, Wagner István 5—5 korona, Jeney Gózáné 4 korona, Csipkés Endréné, Pénzéi Mihályné, Janitzky Györgyné, Thoma Lászlóné, Czilli Györgyné 2—2 korona, Hajas Mórné, Mező Károlyné, Merk Ferenczné, Kerekes Ödönné, Irsik Ferenczné, Kínál József 1—1 korona, Orosz János 60 fillér, összesen 30 korona 60 fillér. Dr. Schönpflug Béláné úrnő gyűjtése: Gróf Károlyi Gyuláné 50 korona, Ujfalussy Báró Uray Leona, Ujfalussy Miklós, Ujfalussy Lajos, Péchy Lászlóné 20—20 korona, Schönpflugné Ujfalussy Amadil, N. N, Stróbentz Péterné 10—10 korona, Su- ránszkyné 5 korona, Schönpflug Viktor 4 korona, Gallasz Ödön, Serly Jenő, Dr. Blum, Bródyné 2—2 korona, összesen 183 korona. Roóz Samuné úrnő gyűjtése: Kaufmann Mártonná, Berger Ármin, Dr. Sternberg Gézáné, Kereskedelmi Bank 10—10 korona, Gyurovits Gyuláné, Balogh Kálmánné 5—5 korona, Bródyné, Kaufmann Adolfné, özv. Eigner Simonné, N. N., Spitz Mórné, Sternberg Mórné, Roóz Samuné 4—4 korona, Dr. Sternberg Gyuláné, Dr. Sternberg Zoltán 2—2 korona, Csókás Lászlóné 1 korona, összesen 83 korona. — Dr. So- mossy Ignáczné ruhanemű, Szabó Kálmán ruhanemű. Debreczeni Istvánná 12 korona, Schönpflug Richárd 10 korona, özv. Balika Sándorné 4 korona, Cs. Gy., Keszi Emma, Buday Aladárné 3—3 korona, Márton Sándorné, Lukács Mihály, ifj. Andrássy Jenőné, Józsa Jenőné, Gy. Kovács Józsefné, Sternberg Sándorné, Bartha Antalné, Fürth Ferenczné, Roóz Mó- ritzné, özv. Biró Károlyné, M., 2—2 korona, Peiszner Lajosné 1 korona, Grabovszky Józsefné 1 korona, összesen 60 korona. — Lukács Mihály ócska ruha, Peiszner Lajosné ócska ruha. Dr. Adler Adolfné úrnő gyűjtése: Scuszterits Ferencz 10 korona, Kaufmann Jenő 5 korona, özv. Dr. Áldor Adolfné, Kaufmann Izidorné 4—4 korona. Hahn János, Dr. Cservenyákné, Ujfalussy Jolán, Dr. Gózner Elekné, Weinberger Ferenczné, Kaufmann Ignácz, Nemestóthiné, Lang Margit, Illés Józsefné, Weisz Lajosné, Thanhoffer Pál, özv. Schuszter Jánosné 2—2 korona, Róth Edéné, Bródy Mihályné, Némethy, Rosenberg Bernátné, Fried Bernátné, K. J., N. N., Dr. Székelyné 1 — l korona, özv, Sternberg Móriczné 80 fillér, Strausz D. Epstein M. 50—50 fillér, Wola- csek Josefa 40 fillér, N. N. 20 fillér, összesen 57 korona 40 fillér. Nonn Gyuláné úrnő gyűjtése: Nonn Gyuláné 20 korona, Hideg Árpádné (Szabadka), 5 korona, özv. Fok Ignáczné 5 korona, özv. Gulyás Józsefné, Dr. Starke Antal 4—4 korona, Schnebly Károlyné 3 korona, Kun lstvánné, Lukác=o- vits Janos, özv. Matolcsy Dávidné, Boross Jánosné, Nagy Józsefné, Medvev Lajosné, Szokolovszky Lajosné, Fógel Kálmán, Keresztszeghy, Hollóssy Helén, Sepsyné, Vanyek Ferencz, Liebhauser Lajos, Perkovics Lajosné, Csiky Gusztáv, ifj. Kaufmann Adolfné 2—2 korona, Kun Györgyn?, Buchmann Györgyné, N így Gergelyné, Reim Ivánné, Fógel Adolfné, Oláh Józsefné. Smidt Józsefné, Grosz József, Fazekasné, Lobi Jakabné, Marcsa Benőne, Szeder Dénesné, Zinner Istvánná, Kuszka Mihályné, Güszhaber Albertne, Merkli Lajosné, Czutrin Jakabne, Kinszy Lajosné, H-’be Józsefné, — Hova mész? — akarta kérdezni a varga, de ime már későn volt: Anna már nem volt sehol... Az ajtóban ugyanis, ahol kiszaladt már várta a vén mézeskalácsos asszony, hogy nagy diadallal elvigye magával. Mert ime megint sikerült a mézeskalácsaival egyet magával ragadni! — Nem bírod elviselni tovább azt a nyomorúságot ? — Szólt a távozó asszonyhoz hízelgő hangon. — Jó, most itt hagyod ezt a koldustarisznyát, velem jösz és meglátod, milyen dúsgazdag herczegnő leszesz! Palotád lesz, szolgáid és fogatod; nyakadban gyémánt ékszer fog ragyogni, s hajadban és füledben brilliáns. Aranycsattja lesz papucsodnak, s annyi drága gyűrűd lesz, hogy mozgatni sem fogod tudni tőlük az ujjad. Gondolatodat inasok serege fogja lesni, nem lesz ezen a földön az az élvezet, amit egy röpke óhajtásoddal magad elé ne varázsolhatnál! Jó lesz? Oh, — suttogta a szökevény menyecske, mialatt görcsösen belekapaszkodott a mézeskalácsos asszonynak a karjába — óh, ez nagyszerű dolog lesz, kedvesem! És mialatt ura éppen utolérte volna a küszöbön, gyorsan, mjnt a szellő tovalebbent a vén mé- zeskalácsossal. És úgy eltűnt, hogy még ütni sem lehetett a nyomát. Csakugyan a mézeskalácsos asszony megtartotta a szavát. Annából herczegnő lett. Olyan szép, olyan gazdag és olyan ragyogó, mint amilyen talán még egy herczegnő sem volt ő előtte. Márványpalotában lakott, fogatokat tartott és szolgáinak serege akkora volt, hogy ha mindennap elcsapta volna egy-egy inasát, vagy szobaleányát, és sohasem fogadott volna újakat a helyükbe, legalább kilencz- ven évig kellett volna élnie, amig teljesen szolga nélkül marad. Pedig még hetven esztendő választotta el a kilenczvenedik évtől. János varga'hűtlen felesége ezzel hát elérte volna a czélját: Gazdag lett, herczegnő lett, gyé- mántcsatos papucsban járt és udvarlóinak serege I akkora volt, hogy annyi udvarlójuk a világ legszebb ; és legcsábitóbb hölgyeinek sem volt száz év óta. Szóval, a varga felesége mindent elért, amit csak nagyravágyó álmaiban óhajthatott valaha. Talán tökéletes is lehetett volna a szerencséje, ha a kaptafa bele nem szolt volna a dologba. A derék kaptát ugyanis János, az elhagyott férj, egy darab ideig annál jobban verte, minél inkább világos lett előtte, hogy hűtlen felesége sohasem fog visszatérni hozzá, amikor aztán a varga végkép bebizonyosodott arról, hogy soha vissza nem varázsolhatja (mivelhogy egy varázslónő ismerőse sem volt) az asszonyt, bánatában akkorát csapott szerszámával a kapta fejére, hogy ez — én magam láttam beleájult. Amikor a kapta felocsúdott aléltságából, töprengeni kezdett a helyzetén, s a maga kaptafa eszével lassankint rájött, hogy ha János varga boldogtalan a megszökött felesége miatt, annak senki más nem látja a kárát, csak ő meg újra csak ő. Tudniillik ő, az ártatlan kaptafa. — Ez pedig tarthatatlan állapot — gondolta magában — s ennek véget kell vetni. Arra azonban, hogy miképen vessen véget kétségbeejtő helyzetének, talán életében sohasem jött volna rá, ha egyszer egy vasárnapi munkaszünetkor álmában meg nem jelenik előtte a vén mézeskalácsos asszony és meg nem kérdezi tőle :- Mondd csak jó kapta, akarod-e, hogy var- gáné visszatérjen a gazdádhoz és ünnepelt herczeg- nőből megint egyszerű vargáné legyen. ? — Hogyne akarnám — válaszolt lelkesülten a kapta. — Csak azt nem tudom, kitűnő asszonyság, hogy mikép történhetnék meg ez a visszatérés? —■ Hát úgy lelkem nevetett csúf vigyorgással a mézeskalácsos, — ha te éj idején oda mégy az ablakához és bekopogtatsz rajta: Kérd vissza tőlünk, amit megvettél nálunk! — Mi az, — kérdezte mohón a kapta? A mindennapi kenyér, — felelt csöndesen az asszony és a másik pillanatban eltűnt, akár a pára. Csakugyan, a kaptafa megfogadta a kalácsos asszony álombéli tanácsát, s éj idején bekopogtatott a herczegnővé lett Anna ablakán: — Kérd vissza tőlünk, amit megvettél nálunk 1 — Igen, — felelt álmában a herczegnő és fölébredt; — Éhes vagyok. Mivelhogy előtte való este a sok mulatságtól nem volt, ideje vacsorázni, s a ma már hajnalodott. Éhes vagyok, szólt újra, s csöngetett a ko- mornának, hogy hozzon be valami ennivalót. , A komorna bejött, aztán kiment az ennivalóért. • És megint visszajött. Ennivaló nélkül. — Éhes vagyok, — szólt újra a herczegnő, — Mért nem hoztál be valami ennivalót? A komorna csöndesen felelt. — Mert nincs, kegyelmas asszony. — A kamrában ! ? — Ott sincs! — Sehol sincs ? — Sehol sincs, kegyelmes asszony! Ezt most már gondolom, untató volna részletezni. A herczegnő sem hajnal, sem reggel, sem délelőtt, sem délben, sem délután, sem este nem kapott ételt. Ha csöngetett, ha kiabált, ha lármázott, ha leküldött a boltba, a válasz mindig ez volt: — Nincs kegyelmes asszony. Nincs, nincs. Másnap éppen úgy volt: — Nincs kegyelmes asszony. Nincs, nincs. — Nincs étel. Sehol sem kaptunk ételt, kegyelmes asszony. Sehol, sehol. — Hanem, ha parancsolja, a gyémántcsattos czipőt fölsegithetem a lábára. Föltelietem a gyémánt nyakéket is. Bekapcsolhatom a brilliánt fülbevalót is. Ráadhatom az aranynyal hímzett csipkeruhát is . . . Az inasok serege is jöhet hódolni. Az udvarlók
