Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-02 / 50. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY kiséretében voltak : Kerekes Zsigmond vm. aljegyző főispáni titkár, kit az abszolút uralom csendőrökkel dobatott ki hivatalából, dr. Kovács Dezső ügyvéd, tb. vm. főügyész, Nemstóthi Szabó Albert ügyvéd, vm. tb. ügyész és Domokos Ferencz főszolgabiró, a ki Sikárlóig ment a főispán elé s ott fogadta a nagybányai járás nevében. A fogadás alkalmával a főispánnénak S m a r e g 1 a János aljegyző gyönyörű, hatalmas csokron nyújtott át. Kiszálláskor hatalmas éljenzés hangzott el, melynek lecsilapulta után a városi tanács élén G e 11 é r t Endre polgármester szép beszéddel üdvözölte a főispáni párt. Hosszantartó éljenzés követte a szép beszédet, melyre főispánunk alábbi igen szívélyes "hangú válaszban köszönte meg a fogadást. Mélyen t. Polgármester Ur! Kedves Barátom ! Mélyen t. Uraim ! Valóban alig találok szavakat, hogy e szép, lelkes fogadást méltóan megköszönhessem. A „Nagybánya“ szellemes vezérczikk Írója azt irta, hogy én nagy és fényes kísérettel jövök körükbe. Láthatják mélyen t. Uraim, hogy a nagy és fényes kíséretre csak azoknak van szüksége, akik takargatni, leplezni akarnak valamit. Nekem épenséggel nincs mit ! (Éljenzés.) Engem csak nehányan kisértek fel azok közül, kik a nemzeti küzdelem alatt a legelső sorokban küzdöttek e vármegyében. (Éljenzés.) Baráti érzelmekkel jöttem Önök közzé, hogy megismerjem e szép várost, melyről már oly sok szépet hallottam, hogy megismerjem polgárságát, lakóit, hogy együtt dolgozzak Önökkel e szép, e nagy múlttal biró város felvirágoztatásán ! (Éljenzés.) E meleg és lelkes fogadtatást én előlegezett bizalomnak tekintem, melyet legjobb tehetségem szerint igyekezni fogok ki is érdemelni. Legyenek meggyőződve, hogy én mindent elfogok követni e város érdekében, hogy előhaladhasson, fejlődjék és virágozzék! Még egyszer hálásan köszönöm ezt a lelkes, szép fogadtatást. (Zajos, hosszantartó éljenzés.) Ezután Farkas Sándor nyugalmazott honvéd ezredes a nagybányai függetlenségi és 48-as párt elnöke a párt nevében üdvözölte a főispánt. A szives szavakra, hasonló szives szavakkal válaszolt a főispán, hangsúlyozva, hogy minden időben együtt érez e párttal. A főispán beszédének kereset nélküli melegsége igen nagy hatással volt a jelen voltakra. Daczára, hogy a pályaudvar zsúfolva volt közönséggel s fogatokkal, az elhelyezkedés a legteljesebb rendben történt meg. A fogatok hosszú sorát S maregla Mihály helyettes főkapitány fogata nyitotta meg, melyet Almer Lajos pompás négyes fogata követett, mely a főispánt s Gellért polgármestert vitte. A főispánná Neubauer Ferencz főbányatanácsos, bányaigazgatóval ült kocsiba. Mintegy huszonöt kocsi kisérte a bányaigazgatóság épületében levő lakásukra, a főispáni part, hol Neubauer főbányatanácsos és neje fogadták nagy vendégszeretettel. A város diadalkapuja a Kossuth Lajos-utcza torkolatánál volt felállítva. A lomb füzéres oszlopokat a nemzeti szinü zászlók egész serege díszítette se tölgylombok sötétzöld árnyulatból messzire kivillantak az üdvözlő szavak: Isten hozott! A diadal kapunál a bányász zenekar a vendégeket a Rákőczi-induló accordjaival fogadta. Az est egyik kiemelkedő mozzanata Nagybánya város egyik speczalitása : a fáklyás és fonczás menet volt. A polgárság, a bányászok mintegy ötszázra menő tömegéhez csatlakozott e menetben. Fábián mérnök vezette a menetet, a melynek rendezése körül oroszlán rész jutott E g 1 y Mihály főjegyző és S mare g 1 a aljegyzőnek is. Nehány perczczel hét óra után egyszerre tüz- fény világította meg a gyülekezés helyét. Százötven fáklya lángja csapkodott magasra s a távolból úgy úgy tetszett, mintha a bányanegyed lángba borult volna. A bányász zenekar lelkesítő hangjai mellett, zászlókkal, tömör sorokban indult a fáklyásmenet. Amint a fasoron végig vonultak, a fáklyák lobogó lángja, a fonczák apró, csillogó világa, a bíboros, vörös fényben hullámzó néptömeg valóban impozáns, festőiesen gyönyörű látványt nyújtott. A főispáni pár, a bányaigazgatósági épület emeleti terraszárol nézte a menet felvonulását. Miután a fáklyásmenet a bányaigazgatósági épület udvarán elhelyezkedett, a város nevében Égly Mihály főjegyző lélekemelő széphangu beszédével üdvözölte a főispánt. Hosszasan tartó meg-megujuló éljenzés hangzott fel e beszédre. Majd K o v á t s Géza bányamérnök lépett elő, hogy a főispán előtt a nagybányai bányaigazgatóság s bánya-kerület tisztikarának s munkásainak üdvözletét közvetítse. Mély csendben, nagy figyelem között szólott ezután a főispán. „Mélyen meghat, a szeretetnek és a lelkesedésnek ez az impozáns megnyilatkozása s fogadják azért már jó eleve is métyen érzett hálás köszönetemet. Szónokuk, ki ifjúkori jóbarátom, reá mutatott az elmúlt sötét korszakra, midőn koczkán forgott minden drága kincsünk, nemzeti önállóságunk, alkotmányunk, midőn az ország sorsát oly férfiak intézték, kiknek legfőbb törekvésük volt, hogy elfordítsák tőlünk apostoli királyunk jóságos szivét, hogy a zavarosban halászva önös érdekeiket minél inkább kielégíthessék. Hála Istennek gonosz törekvéseik hajótörést szenvedtek fölkent királyunk törvénytiszteletén s a nemzet elleíu- álló erején 1 A nemzet ereje elsöpörte őket s most a romok eltakarítása után reánk virradt a munka, az alkotás korszaka!“ Szép szavakban emlékezik meg arról, hogy Nagybánya a legutóbb lezajlott önvédelmi harezban is minő elismerésre méltó hazafias magatartást tanúsított. Az ily városnak, úgymond, élniök, virágoznia kell, n ért az ily város erőssége, a nemzetnek, erőssége a hazának is ! „Én úgy látom, hogy az előző kormányok nem bírtak kellő tudomással azon történelmi hivatásról, melyet Nagybánya, itt a hegyek közé elrejtve, oly méltóan teljesít. Talán egy némely elődöm, kiket hivatalos állásukon kívül semmi kötelék sem fűzött e vármegyéhez, sem törődtek e várossal, mert hiszen az államhatalom nagyon szükmarkuan viszonozta azon nagyfontosságu szolgálatokat, melyeket e város az országnak, a nemzetnek tett. Nekem legfőbb kötelességem lesz, hogy a kormánykörök figyelmét felhívjam e nemes városra, hogy körülvegyük e várost az erősségek pánczél bástyáival, hogy mindenkoron a magyarság, a magyar kultúra bevehetetlen vára legyen ! Az ilyen város, mely nemcsak szellemi kincsekkel, de a nemzetgazdaság legfontosabb s legértekesebb eszközeinek az előteremtésével szolgálja az országot, a nemzetet, a lemesszebbmenő dédelgetést, istápolást is méltán megérdemli! Még egyszer fogadják mélyen tisztelt uraim a szeretet, a rokönérzés e tüntető manifesztácziójáért leghálásabb köszönetemet. Az Isten áldja meg s éltesse a nemes várost s annak polgárságát igen sokáig!“ A főispán beszéde, melyet nagy vonásokban közöltünk, igen nagy hatast tett s perczekig zúgott az után az éljenzés: majd a bányász-zenekar a Himnuszt intonálta, melyet a közönség levett kalappal hallgatott meg. A páratlanul szépen sikerült demonstráczió a leglelkesebb hangulatban ért véget. Neubauer Ferencz főbanyatanácsos és neje a faklyásmenet lezajlása után fényes estelyt adtak vendégeik tiszteletére. Az estély, a legpompásabb hangulatban éjfél után ért véget. Vasárnap délelőtt tiz órakor fogadta a városház polgármesteri szobájában főispánunk a küldöttségeket, ezek sorrendjét alábbiakban adjuk : Elsőnek a rom. kath. egyház, azután a gör. kath., — az izraelita, — egyházak, majd a bányaigazgatóság tisztikara, — a kir. jarasbiroság, — a m. kir. főerdő- hivatal, — m. kir. adóhivatal, — am. kir. posta- és távirdahivatal, — a vasúti tisztikar, — az állami főgimnázium, — az állami elemi iskola, — a városi ipartestület, — a kereskedők köre, — a függetlenségi és 48-as párt, —• az ev. ref. egyház, — az ág. ev. egyház s végül a városi tisztikar. Mind a hány, — felettes főnökeik vezetésével. Küldöttségek fogadása után a Széchenyi ligetben rendezett diszebédre vonult a társaság. A negyedik fogásnál szólásra emelkedett föl dr. Falussy főispán, hogv ősi magyar szokás szerint áldomást mondjon a királyra. A magyar nemzetet, úgymond, mindig a törhetlen kiralyhüség jellemezte; királyhüségét még azok a történelmi események sem voltak képesek megingatni, melyek sokszor végzetesen nehezedtek a magyar nemzetre, mert szent talizmánunk, Szent István koronája elválaszthatatlanul fűzte össze a magyar nemzetet koronás királyával mindenkor. Minden időkben voltak gonosz tanácsadók, mint a legközelebb lezajlott küzdelemben is, kik a király jóságos szivét a nemzettől elfordítani igyekeztek, de törekvésük mindig hajótörést szenvedett azon a szent szimbólumon, melyet Szent István hagyott öröküi fölkent utódainak s a magyar nemzetnek. A legelső magyar emberre, Őfelségére a királyra ürítem poharamat s bizonyára osztatlan érzelmeinket tolmácsolom, midőn kívánom, hogy Őfelségét a Mindenható-, nemzetünk boldogságára igen sokáig éltesse. A főispán szép, magas szárnyalásu beszédét a társaság állva hallgatta végig. Gellért Endre polgármester a főispánt éltette. Szőke Béla h. plébános a főlspánnéra s gyermekeire ürítette poharat. Égly Mihály, Kerekes Zsigmondra s a főispán kíséretére. Dr. Kovács Dezső Nagybánya polgáraira. Nemestóthi Szabó Albert a város tisztikarára. Falussy főispán Gellért polgármesterre, Almer Lajos dr. Falussy főispánra, Stoll Béla Neubauer főbányatanácsos és családjára ürítette poharát. Beszeltek még Simon Aurél, Almer Karoly, R é n y i Árpád, Kerekes Zsigmond, Lukács Jenő s többen. Az ebéd az esti órákba húzódott át. A diszebédről a főispánt pár a festő műterembe hajtatott, a mely ez alkalomból képkiállitást rendezett. Itt Grünwald Béla mester fogadta a vendégeket, a kik nagy érdeklődéssel szemlélték meg a kiállított képeket. Este a kaszinó elnöksége a főispáni pár tiszteletére nagyszabású estélyt rendezett. Az estély fényesen sikerült, nagy és fényes közönség jelenlétében. Asztal bontás után reggelig tartó tánczvigalom volt. az imént s közönyös hideg mosolygásával eltűnt a zsibongó sokaság között. — Hátra tekintek és úgy érzem hirtelen, hogy az a zsibbasztó kéjes érzés, mely az ő látására megremegteti egész valómat, átragad a bilincsekbe vert természetre is — és most már csak azt várom, hogy a szürke felhők közül tündöklő pompában süssön ki a napsugár s a magikusfény nyomában törjék át a kemény aszfalt burkolatot az életnek elrejtett embryoi. — A kálmánd-utczában terjeng az alkony félhomálya. Itt ott lámpafény sugárzik elő a befüggönyözött ablakokból. — Mintha villanyos ütés ért volna, imolygó járással, támolyogva megyek tovább, mire kiérek az állomásra, beesteledik egészen. — ... Hangversenyre készültünk.^ Délután díszítettük a termet leszakított falombba]. Ő is ott volt... A gyertyatartók alá őszi rózsákat helyeztünk. Letépett egyet közülök és nekem adta, nem szólt hozzá semmit. És én se tudtam szólani — csak a szivén dobbant egy hangosat. Nem kértem tőle azt a kék virágot . . . — A lebocsátott zöld zsaluk hasadékán besom- polygott az augusztusi nap fénye. Mosolygott, ka- czagott . . . . . . Ott állott aranyszőke hajával, fehér ruhában a tomboló tapsvihar közepeit és mosolygott. Nekem meg úgy fájt, hogy az én éljenzésem csak mint az általános örömriadás egy része hat fel hozzám elnyomja azoknak a lármája a kiknek semmi közük az ő dicsőségéhez, semmi, semmi. — És ő ott állott a tomboló tapsvihar közepett, mosolyogva sugárzó arczczal, kibontott hajával, fehér ruhában. * . . . Kékes villámokkal, harsogó égrengéssel volt tele a sötétség. Egy villanásnál láttám a kálvária fehér oszlopait, a másiknál a magas bükfát, mely az ő házuk előtt állott. Hirtelen valami vad félelem lepett meg, hogy a villám le-talál sújtani . . . Oda a hatalmas fa lombjai alá. Összerezzentem minden Robbanásnál . . . Azután elhúzódott lasankint a zivatar. Csak a zápor zuhogott még — és az esőcseppek kopogása közé, a falon végig futó ár zúgásába egy- édes bus melódia hangjai vegyültek : — „Rám se nézett mikor én őt megláttam“ •— Művészi kezek verték ki a zongorán. Az én nótám, az én kedves nótám ! Ő jatsza, ő, ő! Az én kedvemért ! Egyszer, kétszer, háromszor egymásután, akkor egy banális tavaszi dalt, aztán megint azt az édes bus melódiát : — „Rám se nézett . . .“ — Lehunytam szemeimet : azt hitiem, nem bírom el az érzések szenvedélyes viharozását, mámorba ejtett lelkem leroskad az ismeretlen gyönyörök súlya alatt. — Az esőcseppek pedig egyre csendesülő, álmatag hangon verték az ablaktáblákat . . . — Eddig van, nincs tovább. Még egy pár kirándulás, nehány keringő, a szellős verandán eltöltött forro délutánok — azután vége volt a nyárnak, vége a nyári idylleknek. Ők haza utaztak, én elindultam a világba feledni. Nehezen ment, sajgott belé a szivem — de hangos, hangos ez a világi És most, hogy itt állok az utczasarkokon s a lámpa halvány fénye végig ömlik az aszfalton és felragyog a járókelők hamis gyémántjaiban : lázas fejem kezd kijózanodni ismét. — És először gondolkozom a felől, vájjon szerelem volt e az, melylyel nem járt együtt az érzékek féktelen vágyódása, mely nem ismert esküt, vallomásokat, melynek megoldása nem volt sem a kielégítés, sem a h i Iái, sem az őrület? — Nem volt szerelem ! Dal volt a szerelemről ! Két rokon húr rezdült meg egyszerre, össze csengtek egy darabig, — bűbájos harmónia volt zenéjük — azutan elhangzott a dal, csak a szivünk fájt még egy kicsinyig. — Csillagsugaras nyári éjszakákon megzendül majd olykor a dal az egyik húron és zsong, zsong csonkán, töredezve, azután elhal megint — mert hát hangos, hangos ez a világ ! — Közben pedig peregnek az évek és ritkul halkul, a hurok zenéje egyre halkul. — De még akkor se válunk el örökre. — Munkaközben, mikor a toll ideges sietséggel veti papírra soha nem ismert emberek rajzait: feltűnnek majd néha-néha ennek a gyengéd női alaknak egyre halványodó körvonalai is s az emlékezés legszentebb ünnepévé avatnak egy-egy futó pillanatot. ... És évek múlva, álmatlan csöndes éjszakákon, mikor a gyermek nyugtalanul hánykolódik ágyában s az aggódó anya lelke vissza száll zöld tepkényt keresni a múltak romjai közé — tálán szemébe ötlik olykor-olykor annak a halvány fiúnak képe, a ki szerette az ő hófehér lelkét egy szenvedés nélküli élet legtisztább ideálisrnusával. Az őszi idény beálltával megérkeztek a legújabb divatu női kabátok, palettók, haveifok, boák, kis lánykabát és köpenyek, úgyszintén . férfi- és fiuöltönyök, köpeny, rövid mikádő-kabát, felöltők, bőrkabát ok, vászon és utazó bundák. Elegáns férfiruhák a legújabb divat szerint, papi és tiszti egyenruhák elegáns kivitelben készíttetnek. Utazó bunda és lábzsák használatra kapható. Raktáron vannak: angol és hazai gyártmányú szövetek, s minden hozzávaló bélés, vászon, gomb, stb , melyek igen jutányos áron beszerezhetők Üzlethelyiség: Makay temetkezési intézet és sirkőSzaőó JCáimán férfisza6ó-, níi- és férfirufía-üzletéően. raktár szomszédságában.
