Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-22 / 44. szám
Nagykároly, 1906. julius 22. Vasárnap. 4=4=. száin. _____XXXII. évfolyam. SZE RKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények ktildendendők: Nagykárolyban, Jókai-utcza 2. sz. Preventivák. Nagykároly, julius 21. A kezdet elején levő parlamentben vihar volt a héten. Keletkezése ismeretes, mert hiszen kimerítették az összes fővárosi lapok. A magyar alkotmánynak a nem régen múlt idők egyedüli biztosítékául hitt sajtószabadság védelmére keltek szavazatukkal a parlamentnek azok a tagjai, a kik tollúkkal és eszükkel — az előbbi az utóbbi nélkül ebben a mesterségben nem exisztálhat — de már bizonyságát adták publicisztikai képességüknek, akik tehát felbecsülni tudják és nem abban látják kime- ritettnek a sajtószabadság értéket, hogy törvényhozásra képtelen és lehetetlen alakokat a fórumra toljanak. A sajtószabadság non sens, ha abba a czenzura beleárthatja magát, mert egyetlen és világos törvénye és meghatározása az, hogy gondolatait mindenki szabadon közölheti és terjesztheti. Ha mégis a közlés és terjesztés előtt lefoglalják a gondolatokat, akkor nincs sajtószabadság. Ellenvetésül hallottuk, hogy a sajtó visszaélései ellen preventív intézkedésre van szükség. Ez helyes. De a czenzura és lefoglalás nem tartozik a preventív eszközök közé. Mi preventív intézkedések gyanánt azokat a kormányzati ténykedéseket ismerjük el, a melyek a lázitónak mondott sajtóközlemények befogadására és követésére immunissá teszik az ország lakosságát. Preventív politikával olyan társadalmi és gazdasági talajt kell készíteni, amelyen ne ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházuk és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-5^ Egyes szám ára 20 tillér. knálljon a békétlenek és jogosan panaszkodóknak olyan beláthatatlan nagy sokasága, mint ma áll. Ezek a lázongó elemek és rétegek mindegyike egy teljesittetlen jogos kívánságot jelent és ha a kormány vállalta a politikai igazságtalanság kiküszöbölését, vállalnia kell a társadalmi igazságtalanságok, a társadalmi zavarok eltüntetését is. Csak szét kell nézni az országban és a társadalmi feladatok egész légiójára akad a figyelő szem. A kormánynak csak kezdeni kell és a kérdések, a melyeknek megoldására a közjogi viták kiküszöbölésének jelszava alatt indult parlamenti idény szinte önmagától kínálkozik, halomszámra fognak előtte állni. A dolgozó munkáselem széles rétegeinek nagy kérdései első sorban. Azoké, akik szellemi és azoké, akik testi munkájukkal keresik napi kenyerüket. A tisztviselők, akik az állam és a törvényhatóságok szolgálatában immár évek óta, reménytelenül lesik anyagi és jogi helyzetük rendezését. A fizetésszabályozást, amelyet minden kormány megígért és részletekben már igy-ugy meg is adott, de a maga teljességében a tisztviselőket gyökeresen kielégítő módon megoldani még egyik sem akart. S a köztisztviselők nagy csapata mel’ett, melynek a nemzeti küzdelemben tanúsított magatartásával nagy része van abban, hogy ez a kormány jutott uralomra, nem szabad megfeledkezni a mostohább sorsú magántisztviselőkről sem, akiknek jogviszoyai tökéletes anar- kiában leledzenek. A politikai jogokkal való felruházás feltétlenül elemi szükség egy modern államban, de Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza. Hirdetések és előfizetési dijak a kiadóhivatalba (Nagykároly, Jókai-utcza 2. sz.] küldendők. megélni belőle nem lehet. Kenyeret nem ád a parasztnak, se a munkásnak, balesettől meg nem védi, életét könynyebbé nem teszi. Ellenben semmi gyakorlati értéke sincs neki, ha nem járnak vele azok a társadalmi reformok, melyek számára elő van készítve a talaj. A munkásbiztositás rendszerének kifejlesztése körül már sok előmunkálatot elvégeztek a minisztériumokban. A betegsegélyezés reformja, a baleset ellen való biztosítás, úgyszólván teljesen elő van készítve. Az uj ipartörvény s ennek keretén belül az ipari munkások szoczi- ális védelme, a gyermekmunka szabályozása, az éjjeli dolgoztatás kérdése, a munkaközvetítés országos szervezése, a. szakegyletek elismerése, az ipartestületek reformja, a női munka védelme, stb., csupa olyan feladat, amelynek megoldásához az utat a tudomány már rég megállapította és a gyakorlat sok helyütt el is fogadta. Az adóreform, a törvénykezés reformja, a bűnügyi és polgári perrendtartás ujjáalkotása, a közegészségügy államosítása, a városok rendezése külön-külön is akkora jelentőséggel bir, hogy egyelőre szívesen vár az ország a közjogi reformokkal, ha e szocziális reformok- legégetőbbjeit sikerül megvalósítani. íme a preventív politika gazdag programja. A gimnázium válsága. A mióta városunkban az a szerencsétlen érettségi botrány lejátszódott: összes lapjaink hozzászólot- tak már az ügyhöz több-kevesebb jóakarattal bírálva az eseményeket és tárgyalva az abból folyó konsekT A R C Z A. Vágy. Vágyom utánad, fyz első fájó érzés lopva támad, És aztán jő a többi, rendre mind; Fáj, hogy nem látom lángoló szemed, Biborajkadnak édes mosolyát — S a fájó érzés lopva jő megint; Fáj, hogy nem látom nádszál termeted, S Madonnafőd glóriás homlokát . . . S bolyongok szerte némán, szótlanul, A lelkem vágya zokogásba fül S járom az utczát, nézve ablakod, Mely most üres, amely most elhagyott; És nézem, nézem hosszan, elmerengve, A fájó érzés bemarkol szivembe, Siró lelkemmel lelked átfogom, S boldog vagyok, mert ébren álmodom 1 Radnóthy Dénes. Levelek. Irta: Zalay Masa. Nusó, te kiváncsi vagy az uj benyomásaimra, életemre, érzéseimre, álmaimra? Kis költőnőm, csak nem akarod talán adatokul felhasználni ? Ej Nusó, mindenki azt kérdi megszoktam-e ? és a feleletem egy boldog mosolygás. Engem perzselt az alföldi nap, engem fojtogatott az alföldi portenger, irtóztam a sártól, az egyhangú mezőktől, gondold el, a Balaton poétikus vidékéről egyszerre átvándorolni abba a pusztaságba, hidd meg, ha nem lettek volna kedves emberek, — a sirásom el nem némult volna nappal se ! Mert éjszakánkint sírtam eleget, hogy oda vagyok láthatatlan bilincsekkel lánczolva és nincs kilá- látás a szabadulásra. Az az. igen, de az a mód nem valami kecsegtető, te értesz immáron, a szőke doktor szándéka nem titok előtted. Azóta, hogy szivemnek ez az elégedetlen lakója kiköltözött, sötét vágyak és átkok hátrahagyásával, — kezdtem kipihenni a féltékenységi scénák izgalmait és erős fogadást tettem, hogy egyelőre száműzök mindenrendü és rangú oltárképet. Ez az önfegyelem meghozta az étvágyamat, nyugalmasan szép gyermekkori álmaimat, hütlenül félredobtam a verseskönyveket, ignoráltam a holdvilágot, pedig micsoda hangulattal teljes éjszakák világítottak be az ablakon! szinte hallottam a palettám bus sóhajtását, csodás szinkvartok kápráztatták a szemem és én nem hagytam oda a habos párnákat, nem válogattam lázas, lelkesülő ambiczióval a festékek között, — hanem beletemetkeztem a csipkék fodraiba és a legprózaibb egykedvűséggel vártam arra az ismerős, gyöngéd simogatásra, melylyel hajdan az édesanyánk keze, ma pedig a puszta emlékezés altat el. Nem tudom, a szivem unta-e meg, hogy csak dobogjon és mit se érezzen ? avagy én voltam a vigyázatlan ? de egy napon újra besurrant egy oltárkép és ahogy rátekintek, tudom, hogy,ez nem hamis bálvány. Lásd Nusó, ma már nem ismeretlen a vágy, ami akkorában még öntudatlanul messzehajtott az alföld rónáitól, érted-e Nusó ? —- nekem ide kellett jönnöm, mert delej vonzott ! Valahol, az ország másik felén megszületett egy férfi, akiről én mit se tudtam idáig, de azért született, hogy összepillantson velem, nem is tudom róla, hogy hívják ? mi az állása ? magyar-e ? naponta látom és ez betölti az egész lelkem kíváncsiságát. Néha még mielőtt látnám, olyan különösen érzem a suggestió hatását, elakad a szavam, a lélegzetem, a vérkeringés mintha megállna bennem, fordulok jobbra, balra önkénytelenül, —- és egyszerre összekapcsolódik a szemünk ! Csodálatos, — éreztél már valaha efélét Nusó ? küzdtél ellene? meg se próbálnám, úgyis sikertelen ! — Megyek az utczán és hirtelen kigyuladt az arczom, mi az az ismeretlen valami, ami ilyenkor idegessé, nyugtalaná tesz ? és lecsillapulok, amint odatéved tekintetem az övébe. Mintha bársonyos ujjak simogatnának, az ajkam reszket a szavaktól, melyeket elfolytok rajt’ és a pillantásom mint üldözött vad repdes el róla, hogy újra híven visszetérjen. Egy médiumot is kimerítene ez a mindennapos „játék“, engem is megvisel, de szomjazom utánna, ha megvonatnék tőlem, jobban szenvednék, mint egy alkoholista a szesz letiltása miatt. Azt kérded, milyen ő? nevess ki de én alig emlékeztem egyébbre a szemén kívül. Talán szőke, lehet azonban, hogy már őszes, az alakja magas, azért látom meg már messziről, a legsűrűbb tömegen át, ha közeledik ; hallottam a hangját is egyszer, két férfiúval ment és csak érthető hogy ekkor nem akartam amaz idegenek előtt feltűnést kelteni ami néma, ölelkező pillantásainkkal ? Nem akartam ! gyönge elhatározás ! Nussó! egész önharcz, viaskodása daczára lehetetlen volt kikerülnöm szemeit, melyek fölött csaknem állandóan redős a homloka. Van eset, hogy a legképtelenebb időközökben megyek sétálni. — utczákba, ahol mégnem jártam, — de az eszem szüntelen tűnődik, — vájjon tudja-e ? érzi-e, hogy itt vagyok? megtalál-e? — és csaknem felkiáltok az örömteljes meglepetéstől, mert ő jön elém. Honnan ? a föld alól ! — és halványan mosolygunk egymásra, mialatt félek a lehetőségétől annak, hogy megszólít, akkor pedig — tudvalevőleg szétoszlanak a látomások és én is meg lennék alázva és elmúlnék az ő számára mindörökre. Egyszer még a legelején — épen előle mentem be a templomba, mintegy menekülve, holott nem is Huszthy Zoltán fényképésznek Kossuth-utcza 5-ik számú saját házánál kizárólag e czélra épitett gyönyörű szép műterme öltözőszobával s az álandóan nyitott remekszép képcsarnokkal, teljesen elkészült s úgy a helyi, mint a vidéki n. é. közönség rendelkezésére áll.
