Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-22 / 44. szám
atmArmegyeiközlöny s z vencziákat. A városi tanácsnak ismeretes állásfoglalása e kérdésben uj anyagot adott a hírlapi vitának. A czik- kezések megindultak és valljuk be mindgyárt: a lehető legalacsonyabb színvonalon. A „pro“ felszólalások, épen úgy mint a „kontrák“ személyeskedésnél, ostoba frázisoknál, kétes értékű czáfolatoknál egyébből nem állottak. A kérdés pedig sokkal fontosabb, semhogy avval ilyen röviden végezni lehetne és szabadna. Mert ha igaz az, hogy valamely állam nívója az iskolák számától függ, úgy hatványozottan igaz az is, hogy azoknak az iskoláknak nemcsak quantitás, de qualitás tekintetében is számottevőknek kell lenniök. A hírlapi czikkezéseknek egy pozitív eredménye van eddig. A tanács megszólalt. Feliratot intézett a rendkormányhoz, melyben a bajok orvoslását kéri. A tanács eljárásában dicsérendő az elhatározó lépés, de hibáztatandó a homályosság. Ebből a feliratból ugyanis az, a ki nincs állandóan Nagykárolyban, semmit sem fog megérteni és igy nem hisszük, hogy csalódni fogunk, ha azt állítjuk, hogy a rendkormány válasza röviden az lesz: „becses átiratukat nem értettük meg; tessék kívánságaikat részletezni: “ A válasznak igaza lesz, mert a felirat tényleg nem mond semmit. Mit is kellett volna tehát annak tartalmaznia. ? Először is egy kis statisztikát a tanulók számbeli csökkenéséről. íme: a tanulók száma az 1898—1899-ik tanévben 378 volt, (nem pedig 360, mint egyik lap irta.) az 1899— 1900-ik tanévben 375 volt » 1900— 1091 „ » 364 » n 1901 — 4902 „ n 357 ff ff 1902— 1903 „ ff 332 ff ff 1903— 1904 „ ff 315 ff ff 1904— 1905,, ff 294 ff r> 1905— 1906 „ ff 293 ff Ebből a 293-ból évközben kimaradt 23, maradt az év végén 270 tanuló. 1898—1899-ben tehát 378 tanulója volt az intézetnek, ez év végén maradt 270. Tehát épen' 108-al kevesebb. Látható tehát ebből, hogy nyolcz év alatt mintegy 29 százalékkal lett kevesebb a tanulók száma. — Könnyű kiszámítani, hogy az ilyen csökkenés hány év alatt vezetne a gimnázium teljes csődbejutásához. Eme adatok felsorolása után rátérhetett volna a tanács felirata a konsequentiák levonására. Mi itt a teendő? Laptársunk a „Nagyároly és Vidéke“ simán átsiklik a válasz felett. „Hej, rátérünk arra még“ mondja könnyedén. A „Szatmárvármegye“ czikkirója — miután előbb téves számadatokat közöl, melyet fen- nebb helyesbitünk — konviktus felállítását ajánlja a városnak. Nagyon bölcs a beszéd, de természetesen csak a következőképen. Annak a koviktusnak nem szabad a rendházzal kapcsolatban lenni. A modern szellem ha gyermekei taníttatását rá is bízza a papokra, de neveltetését semmiesetre sem. Ez ellenkezik a huszadik század paedagogiájával. Ifjú erők, a modern tudás ismerői foglalkozzanak diákjainkkal a tanórák után. Friss levegő áradjon be a kis diákszobákba : költözzék belé az élet a maga nagyszerű igazságaival. Az az internátus a város tulajdona legyen, teljesen a város választott bizottságának felügyelete alatt, melynek tagjai között a gimnázium részéről csak annak mindenkori igazgatója szerepeljen. Az internátus élén egy világi tanár állana igazgatói minőségben, mellé a szükséghez képest két-három idősebb tanár-jelölt volna beosztandó. Ez az eszme anyagilag nem kivihetetlen, sőt a városnak még jövedelmező is volna, a mellett, hogy gimnáziumában az internátussal kapcsolatosan oly ge- nerácziót nevelne fel, mely emelt fővel léphetne ki az életnek mind jobban sziklásodó világába. Abba az internátusba nemcsak az idegenek tódulnának, de nagyon sok helybeli szülő is odaadná „bejáró növendéknek“ fiát, mert látná, hogy ott ambicziózus, kötelességtudó modern emberek nevelik a növendékeket. üldözött, igy hát talán önmagam elől menekültem ? és nagy esztelenül kirohantam a mellékajtón, pedig nem is láttam őt sehol. Akkor még sejtelme sem lehetett arról, hogy megzavarta egy szerelemtagadó, hiú leány lelkének harmóniáját. Nusó, ha összeismerkedünk egykor vele, nem fogunk egy betűt sem beszélni, egy betűt se ! minek ? . . . II. Nusó, most jöttünk haza kicsi otthonunkba, az én bűvös szemű párommal. Bejártuk a félországot, de sehol nem éreztem olyan intenziven a boldogságot, mint itt ahol a lelkünk egymásra talált. És hiszed-e, alig beszélünk az ajkunkkal ! különben se lehetne hangos szóval kifejezni azokat a gondolatokat, érzéseket, amelyekről a szemünk olyan áradozva mesél. Vigyáz rá Nusó, ha egyszer a te szép fekete szemed is rabja lesz egy férfiszempárnak, ha egyszer megmozdul a szived egy forró tekintet alatt, ne állszenteskedj, ne fordíts félre a fejedet, nézz vissza reá az ismerős mosolyával, mert azok a házasságok köttetnek az égben, amelyeket megelőz a lélek vonzalma. Nem tudom folytatni, itt áll az uram és néz engem, ha látnád, hogy pirul át lassan-lassan az arczom, a kezem is erőtlenné válik a tolltartásra, gondolataim meg éppen zűrzavarosak, — le kell zárnom a szemem, aztán kinyújtom kezemet a keze után, — hogy elkövetkezzék a csók, ami még mindig olyan vágygyal teli, milyen a legelső volt. Isten veled Nusó, találj hasonló boldogságra, szívből kívánom ! Másik sérelmének igazolásául ismét egy kis kimutatással szolgálhatott volna a tanács felirata. Nevezetesen a tanári kar képzettségének bírálatánál. íme: az intézetben működő tizenegy piarista- tanár közül csupán hétnek van oklevele, négynek nincsen. Megjegyezzük itt, hogy másutt, mint papi gimnáziumban ezt már nem tűrték volna. Az állam pedig még helyettes tanárnak sem nevez ki alapvizsgásokat, sőt ha néha különös okokból szakvizsgásokat alkalmaz is : záros határidőhöz köti, hogy oklevelüket megszerezzék. Az állam nem tűrné a mit a piarista rend és a város, hogy ötven éven felüli „tanárai“ csak alapvizsgával bírjanak. Nagyon elhisszük a piarista rendnek, hogy tanárhiány miatt nem fordul szigorúbb rendszabályokhoz. De egy generáczió szellemi jövője, gyermekeink képzettsége előttünk sokkal fontosabb kell hogy legyen, mint a rend fenn — vagy fenn nem maradásának kérdése. Követelnie kell a városnak, hogy „tanárai“ tényleg megszerezzék a tanári diplomát, mert ellenkező esetben azokat világi tanárokkal fogja helyettesíteni. Nem lévén a „professor“ uraknak qualifikácziójuk, természetesen paedagogiai neveléshez sem értenek. Egyes tanárok pl. a nyolczadikos diákokat lebitangozzák, pofonokkal fenyegetik oly esetekben, mikor azok a legkisebb okot sem szolgáltatják erre. Mások a legkisebb szablyátalanság esetére reprodukálhatatlan kifejezéseket vagdosnak a szegény nebulók fejéhez. Hát még a magyarázatok ! A legtöbb tanár „magyarázata“ a tankönyv szövegének szószerinti elmondásából all, a mivel természetesen hiábavaló, munkát végeznek, mert a szöveget — bár ilyeténképen azt nem érti meg — otthon is elolvashatja a diák. Fel kell említenünk még a tanárok u. n. irodalmi szereplését is, mely őszintén szólva a komikummal határos. Mit tetszik pl. gondolni, milyen irodalmi munkásságot fejtettek ki derék tanáraink ? Az értesítő 19. oldalán találjuk meg a választ: két professzor czikkeket irt apró vidéki újságokba. Ezzel kimerült a tanári kar egész irodalmi munkássága. És a társadalmi téren ? Cseh Lajos igazgatón kívül a többiekről udvariasságból hallgatunk. Az igazgatónak elismerjük — ez köztudat tárgya — tudományos készültségét, de kikeli jelentenünk, hogy a békés állapotok bekövetkeztével a politikai szereplés helyett, inkább egy „szabad lyceum“ féle egyesület alapitó és vezető helyén szeretnők őt látni. Megírtuk egy Ízben, hogy a jövendő korszakban nevelni kell a polgárságot a modern gondolkodásra. A tettek ideje pedig már elérkezett. E kis kitérőtől eltekintve, úgy hisszük : rámutattunk a gimnáziumban mutatkozott bajokra, és talán némileg meg is jelöltük az utat, a melyen eme bajokon segíteni kell. Égész munkát azonban egy ilyen kis czikk keretében nem végezhettünk. Laptársainknak volna már most a feladata, hogy a kérdéshez hozzá szóljanak. Ne felejtsék el, hogy a sajtónak egyazon hivatása van az iskolával: nevelni, tanítani és a világosságot terjeszteni. A qualifikálatlan írókat azonban ép úgy számüznők a vita sorából, mint a tanteremből a qualifikálatlan tanárokat. HÍREK. — Személyi hir. Vármegyénk főispánja Falussy Árpád dr. pénteken délelőtt néhány napi tartózkodásra érendrédi birtokára családjához utazott. — Kinevezés. A pénzügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök Tarczynsky Kázmér díjtalan pénzügyi számgymkornokot ideiglenes minőségű segély- dijas számgyakornokká nevezte ki a helybeli pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőséghez. — Zászlószentelés. Jeleztük már, hogy a helybeli Kossuth asztaltársaság szeptember első napjainak egyikén fogja zászlószentelési ünnepélyét tartani. A rendezőbizottság e héten kérte fel Falussy Árpád főispánunk nejét, hogy a zászlóanyai tisztséget vállalja el, a mit ő készséggel teljesített is. Az ünnepély védnöki tisztséget gróf Károlyi Istvánná és leánya Károlyi Gyuláné grófnő vállalták el. A főispánná e héten kérte fel azokat a hölgyeket, a kik mellette a koszorús leányok szerepét fogják betölteni, valamint azokat az urakat, a kiket koszorús legényeknek óhajt megnyerni. A zászlószentelés estéjén Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter jelenlétében nagy ünnepély lesz a Somosban, mely alkalommal a zöldelő erdő villanyfenynyel lesz kivilágítva. — BÚCSÚZÓ főpásztor. Dr. Mayer Béla a múlt évben kinevezett szatmári püspök, ki megrongált egészségi állapota miatt kénytelen volt méltóságáról lemondani, a múlt héten két meleghangú körlevélben búcsúzott el az egyházmegyétől, melyek egyike a papsághoz, — a másik a hívekhez volt intézve. — Pemp Antal káptalani helynök elrendelte, hogy a hívekhez intézett körlevél az egyházmegye minden templomában, a hívek előtt felolvastassék s ezek a lelkipásztorok által felhi- vandók, hogy imádkozzanak a nagy beteg püspök egészségének visszanyeréséért. — Hálaadó istenitisztelet. Pemp Antal káptalani helynök praelatus-kanonok felhívása folytán a helybeli plebánia-templomban f. hó 15-én hálaadó istenitisztelet tartatott dr. Boromissza Tibor püspök kineveztetése alkalmából, a mely alkalommal a hívek igen nagy számban jelentek meg. — A „budapesti egyetemi hallgatók nagykárolyi köre“ augusztus hó 11-én a Polgári Olvasókörben rendezi nagyszabású mulatságát, melynek védnökségét dr. Falussy Árpád, vármegyénk főispánja már elvállalta. A rendezőség mindent elkövet, hogy a tánczestély minél sikerültebb és fényesebb legyen. A hangverseny műsorán szereplő „Tulipán leányok“ czimű vígjáték előadására az előkészületek nagyban folynak. A programnak azonkívül számos más vonzó és érdekes pontja lesz. — Városunk képviselőtestülete folyó hó 29-én, vasárnap fog gyűlést tartani, melynek egyik tárgya lesz a vásárvámszedési és piacztisztitási jog árlejtés eredményének bejelentése és jóváhagyása. Másik igen fontos tárgya a város segédhivatalnokainak fizetésrendezés iránti kérvénye lesz, a melynek alapos tanulmányozására és humánus elintézésére előre is felhívjuk a képviselőtestület figyelmét. — Az államépitószeti hivatal és a vármegyei árvaszék jelentése. Múlt számunkban a közigazgatási bizottsági ülésről szóló tudósításunkból térszüke miatt kimaradt az államépitészeti hivatal junius havi jelentése, melyet Kacsó Károly hivatalfőnök terjesztett elő s melyet most a következőkben foglalunk össze. I. Állami közutak. A törvényhatóság területén átvonuló állami közutak a lefolyt hóban jókarban voltak. A Nagybánya- kolozsvári állami közúton végrehajtandó műtárgy építési munkálatok biztosítására a junius hó 12-én megtartott versenytárgyalásán Freund Ezekiel szatmári lakos ajánlatát fogadták el, ki 6000 koronáért vállalta el a munka elkészítését. Majd az állami közutak jó karban tartására engedélyezett kavics-szállitásról számol be a jelentés s végül előadja, hogy az avasujvárosi kir. ut- mesterség Petrás István volt nagyszőllősi kir. utmes- terrel betöltetett. II. Törvényhatósági közutak. A törvényhatósági közutak az elmúlt hóban szintén megfelelő karban voltak. Az építési munkálatok végzésére a zárt ajánlati versenytárgyalást junius hó 28-ik napján tartották meg. A szatmár—remetemező—kissikárlói közúton fekvő műtárgyak építésével Freund Ezekiel szatmári, a többi műtárgyakra pedig Salamon Ferencz hagymás-láposi lakosokat bízták meg. A Nagykároly— porcsalmai és Nagykároly—kaplonyi közutak kövezési munkálatainak kivitelét megkezdették. III. Útadó ügyek. A m. kir. pénzügyigazgatóság junius havi kimutatása szerint junius hó végéig befizettetett 19,487 kor. 36 fii. útadó. A hátrálék tehát még 183,231 kor. 96 fii. útadó és 625 kor. 40 fii. régi közmunka váltság. Végül az ügyforgalomról számol be a jelentés és felemlíti az elintézést nyert ügydarabok mennyiségét. Árvaszék. Pótlólag közöljük még a vármegyei árvaszék ügyforgalmának és tevékenységének kimutatását. 1. 1906. május hóról mint elintézetlen hátralék átjött junius hóra 2,076 drb. 1906. junius hóban az árvaszéki igtató hivatalba érkezett uj ügydarab 2,634 drb. Elintézés alá vétetett 1906. juuius hóban 4,760 drb. Ebből junius hóban az 5 árvaszéki ülnök, egy árvaszéki jegyző elintézett 3,759 drbot, maradt hátralék junius hó végén 1001 drb, vagyis 10 napi munkakiosztásnak megfelelő hátralék, Megjegyeztetik, hogy 1906. junius hó végéig a vármegyei árvaszékhez 18,000 drb beigtatást nyert uj beadvány, 6000 drb ad Numerumot nyert beadvány összesen 24,000 drb feldolgozást igénylő beadvány érkezett és ebből junius hó végén a hátralék csak 1001 drb volt. — Eljegyzés. Gulácsy Tibor fehérgyarmati szolga- biró tb. főszolgabíró f. hó 15-én váltott jegyet Péchy Kálmán és neje Móritz Erzsébet debreczeni lakosok leányával, Ilonkával, városunkban. — A nagykárolyi kath. legényegyesület folyó hó 15-én vasárnap műkedvelői előadással egybekötött nyári tánczmulatságot tartott, mely úgy anyagi, mint erkölcsi tekintetben fényesen sikerült. Géczy Istvánnak „Az anyaföld“ czimü népszínművét adták elő, ügyes készültséggel. Az előadás — néhány kissé komikus részt leszámítva — meglepően jól sikerült. Az alakítások legnagyobb része ■—- tekintve, hogy nem hivatásos színészekkel, de dilettánsokkal állunk szemben — kitűnő, a szereplők mozgása fesztelen volt. Gergely Mihály (Sólyom András) jól átgondolva és kidolgozva adta elő nehéz szerepét. Deák Sándor (Erőss János) nagyszerűen alakított, éppen úgy, mint partnere Hágen Mariska (Eszter), ki nehány magyar dalt is adott elő s ki teljesen otthonosan érezte magát a világot jelentő deszkákon. Boleman Margit (Boriska) ugyancsak beletalálta magát a szerelmes leányka s az apjáért aggódó gyermek szerepébe, mig Széchenyi Lajos (Érőss Mihály), kinek lelkében a katonai kötelesség és a szerelem viv elkeseredett tusát, szintén tetszett. Kuuk Jenő (Bencze Miklós főszolgabíró), a népen zsarnokoskodó bürokratát élénken állította elénk; Kovács Sándor (Misi) általános nevetésre fakasztotta a közönséget komikus szerepével, még édes anyja (Bánya Ágnes) Kuuk Mariska is nevetett. Matesz Jozefin jól játszott, bár kiejtése nem magyaros. A többi szereplők is mindannyian hozzájárultak az előadás sikeréhez. A rendezőség a hölgyszereplők buzgóságát csokorral, a közönség az összes közreműködők fáradságát tapsokkal honorálta. — Gyászeset. Farkas Viktorné szül. Reök Ida, Reök Gyula helybeli Központi Takarékpénztár elnökének testvére f. hó 18-án életének 68-ik évében elhunyt. A holttestet Kaplonyba szállították és ott folyó hó 19-én délután 5 órakor a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. — Meghívó. A „Nagykárolyi Ipartestület“ augusztus 5-en vasárnap, Ilosvay Aladár alispán és Debreczeni István polgármester védnöksége alatt az elaggott és munkaképtelenné vált iparosok alapja javára a Lövölde-kerthelyiségében — tombolával, nemzetközi világpostával, szerpentin, konfetti dobálás és virágvásárral egybekötött zártkörű nyári tánczvigalmat rendez. Rendező-bizottság: Luczay János, rendező-bizottsági elnök; Hancsics Illés, ifj. Némethy Sándor, alelnökök; Kindris József, Magyar Károly, pénz
