Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-01 / 41. szám
Jf , Nagykároly, 1906. julius 1. Vasárnap. 4:1- SZátSmO.. 9öb;í; XXXII. évfolyam. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP.------- MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. = SZE RKESZTOSEG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendendők: Nagykárolyban, Jókai-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-5* F.gyes szám ára 20 fillér. «=Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza. Hirdetések és előfizetési dijak a kiadóhivatalba (Nagykároly, Jókai-utcza 2. sz.) küldendők. A középosztály baja. Nagykároly, junius 30. Azok a sebek, a melyek az egyre növekvő drágaság csípése alatt egyre kiújulnak, volta- képen a középosztály sebei. A hus-uzsorát a kofa-trösztöt és az élet természetes drágulását legjobban azok érzik meg, akiknek nincs annyi jövedelmük, hogy gazdagok módjára élhetnének, — viszont azonban a társadalmi állásuk nem engedi meg, hogy szegények módjára éljenek. A drágaság idején a gazdagok legfölebb többet, költenek el a jövedelmükből, vagy a legtragikusabb esetben, olykor-olykor a tőkéhez nyúlnak. A munkásosztály szükebbre vonja igényeit; ez is szomorú, de nem elviselhetetlen. A közép- osztály azonban a legnagyobb drágaság idején is kénytelen azokat az igényeket megtartani, amelyeket a társadalom reá ró, himes takaróval födni az intelligens emberek nyomorát. S mivel ez többe kerül, mint a mennyit a szegény „társadalmi ember“ anyagi helyzete megenged, — kezdődik a háztartási egyenleg őrült ide- oda himbálása, az adósság-nyargalás, amely a gazdasági összeomláshoz vezet. Ez az úgynevezett lateinerek helyzete, azoké, akik az eszükkel, a fejükkel keresik a Kenyerüket. A bőrkötényes munkás között és közöttük az a különbség, hogy vasárnap is annyit dolgoznak, mint a munkás, hétköznap is annyit költenek, mint a munkás vasárnap. Ennélfogva erszényük könnyű, gondjuk nehéz. Az élet oly követelő, hogy alig lehet kielégíteni vágyait. Az úri sor terhei igen nagyok. Legzsarnokabb adóztató szörnyeteg az intelligenczia, mely mig létre jön s miután érvényesülni akar, egyaránt áldozatot követel, hogy elégedetlenséggel jutalmazzon. Vitázni lehet azon, hogy az élet drágult-e meg, vagy a tőle való követelésünk nőtt. Valóság azonban, hogy a kik a vagyontalan értelmiség sorában küzdenek, ifjúkorban már elégedetlenek, férfikorban fáradtak és sziv- szorongva néznek az aggság tehetetlen napjai elé. Az élet mégis csak drága; igen a városi nyomorultaknak igen drága az. Tizennégy évi iskolázás és tiz évi pályatörés után ott vannak, hogy fizetésüket felemésztette a lakbér és a piacz. Munkabírásuk deien remegve kell vi- gyázniok, hogy munkájuk dija fedezze családjuk testi szükségletét. Olykor kistájgerolják s költöznek tovább-tovább, anélkül, hogy otthonuk lenne. Vájjon az intelligencziaotthontalanságának nagy lelki nyomorán segit-e a jövő társadalma? A mikor a kőmives munkások ezrei állottak munka nélkül s a háziu'ak panasza az egekig nyúlt, ez alatt jövedelme egyharmadát áldozta az ilyen ember azért, hogy három szobácskábán megvonulhasson. A miker a búza ára a termelési költség szinvonaláia szállott, az állat- tenyésztés alig jövedelmezett, a borok a pin- ezében rekedtek s a termelő gazdák feje fölött megszólalt a dob, azért a bor, hús és kenyér számára még sem volt olcsó. Ezeren kérdezik, vájjon hol tornyosulnak fel a modern társadalmi munka végső eredményei. S némán nézik, a mint közülök mind többen a szegénység homályában tűnnek el; mig a homályból ismeretlenek lépnek elő, egyszerre a jólét legmagasabb fokára; a speku- láczió, a vállalkozási szellem rudján egyszerre századokat ugranak át. A drágaság, a mely mind jobban rikító színekben áll elebünk s orvoslásért kiabál, egy lépést jelent a középosztály katasztrófája felé, a melyben tömegével hullanak el azok az exis- tencziák, a kik ma a társadalom gerinezét alkotják. A földbirtokosok hatalmas szervezetei résen állanak, mihelyest valamely rést ütnek az ő jövedelmeiken, keresetükön. Mihelyt a német árpavám lehetetlenné teszi nekik az árpakivitelt, rögtön a kormány elé állanak s a behozatali jegyek révén járó tekintélyes milliókban kérik a kárpótlást. A föld szegény .népén is itt-ott segítenek. Parczellázással, telepjö^sel adnak uj keresetet a kezébe. Vájjon a-'t^ozéposztálynak elijesztő helyzete nem érdemelve meg egy kis figyelmet, kis ankétet, okos segitő-akeziót ? Szorítják az adót. Nagykároly, junius 30. A súlyos politikai esztendők után, a melynek feleexlexes időszakkal telt el, végre oda jutott az állam, hogy az országot visszavezetheti a rendes mederbe. Az államgépezetet újból megindítani főfeladata a kormánynak. Ebben persze jelentős szerepe van az adóknak. Töménytelen az az összeg, a melyet adóhátralék czimen követe! a kincstár az adófizető közönségtől. Az ország népének legkevésbbé volt inynyére annak idején az adó nem fizetés, mert hiszen mindenki tudta, hogy ha a válság sarából kiemelik az országot, a legelső leendője lesz az uj kormánynak az adók behajtása. Ennek most már eljött az ideje. A kormány köréből jövő hírek szerint Wekerle Sándor miniszterelnök kijelentette, hogy az adók behajtása a lehető legmél- tányosabb határok keretében fog eszközöltetni. E hírnek örül is az ország. Azonban mást beszél a pénzügyigazgatóság. Ott méltányosságokról hallani sem akarnak. Sőt mi több — mint egynémely helyen olvassuk — a pénzügyigazgatóságok valósággal ráülnek az adófizetők nyakára és kérlelhetetlen szigorral srófolják be az adókat. r r A R C Z A. Fekete csönd. Irta : Csath Géza. Leírom ide, doktor ur, hogy miről van szó. Az öcsémről, a szőke, pirosképü kis fiúról, akinek fekete szemei mindig a messzeségbe néztek. És még egy dologról. A nedves, fojtó, iszonyatos csöndről. I. Egyszerre nőtt meg. Tegnap este még egészen kicsiny, kedves, pötyögő gyerekecske volt. És reggelre nagy kamasz lett. Iszonyú izomzattal, vastag sörtehajjal és gonosz, égő, félelmes szemekkel. Oh, hogy fájt a szivem ezen a reggelen. Tudtam, éreztem... hogy jő a fekete csönd. Óriási denevérszárnyakon. II. Tele lett a rózsabokros, tiszta kis udvarunk utálatos, bűzös dudvákkal. A ház tetejéről lehullott a cserép s a falakról lepattogott a vakolat. S jöttek borzasztó éjjelek. Kis húgaim álmukból hangosan fölsirtak. Apám meg édesanyám meggyujtot- ták a gyertyát és álomtalan, üres. arczczal néztek egymásra. Senki se tudja, mi történik és mi fog történni. Csak én. Én éreztem, hogy jő a fekete csönd. III. Richard, az állati undok kamasz, pénteken kitépte az udvaron az öreg fákat és lassú tűzön megpirította a kis fehér cziczát, az Anikóét. A kis állat irtózatosan vonaglott, amig gyenge rózsaszínű bőre barnára pörkölődött. Hogy sirtunk mindannyian. Richard pedig röhögve otthagyott bennünket. Éjjel betört a zsidó boltjába és kiszedte a pénzt a fiókból. Elszaladt vele és elszórta az utczán. Reggel az ágyában aludt, amikor láttuk, hogy át van lőve a tenyere. A csendőr lőtte át. Édesanyánk letérdelt az ágy mellé és gyengéden lemosta a vért. Richard nyugodtan aludt. Oh, milyen utálatos volt. Körülállottuk és sirattuk Richardot, a szőke, pirosképü fiúcskát, akinek szemei a messze végtelenbe néztek. És szorongva vártuk a fekete csöndet mindanynyian. IV. Az édesapám egyszer kétségbeesve rákiáltott: —- Richard! Te gaz, gonosz állat, menj közülünk, ne lássunk többé! Richard nem szólt semmit, de megette a húst mind, ami a tálban volt. A húgaim sóvárogva nézték, amint felfalta az ételt egymaga. Az apám az édesanyámra tekintett. Könnyes volt a szemük. Láttam, hogy apám halálsápadt, reszket. Félt Richardtól. Fölugrottam és arezulütöttem Richardot. Ő a falhoz vágott engem és kirohant a szobából. V. Lázasan feküdtem az ágyamban. Még vérzett is fejemen a bőr, ahogy Richard megcsufolt. Akkor jött meg. Éjjel. Betörte az ablakot s a szobában termett. A szemeim közé vigyorgott és rikácsolva beszélt: — Fölgyujtottam az ispán házát, mert a lánya benn alszik a szobában. Hófehér ágyban. A melle lassan emelkedik fel-le. Azután belekap az agyába a tűz. Az én tüzem. Tüzes ágyban édred föl. És a fehér lábát sötétbarnára csókolja a piros tűz. És kopasz lesz a feje is, mert a haja elég. Kopasz! Hallod! kopasz. az ispán gyönyörű szőke lánya kopasz lesz. ‘ VI. Elvittük Richardot az orvoshoz. Azt mondta, hogy Richard bolond. Miért lenne bolond? Miért éppen bolond? Nem, ó nem. Mindez a fekete csönd miatt volt. Jól tudtam én azt. VII. Elvittük a bolondokházába. Amikor észrevette, hogy az ápolók megfogják, nekik esett. Véresre verte valamennyit. Azok aztán megkötözték és vaspálczák- kal ütötték dühös káromkodások közben. Richard véres tajtékot köpött a szájából és bömbölt. Oh, de hogyan, milyen iszonyatos sivitó hangon. Megtöltötte a hangja a levegőt, mértföldekre. Mikor apával hazautaztunk a tébolydából, észrevettem, hogy a vasúti kocsik sarkai is tele vannak azzal az iszonyatos hanggal. Ha odaértél az ujjaddal valahová, menten kitört az elrejtőzött szörnyű bönr- bölés. Huszthy Zoltán fényképésznek Kossuth-utcza 5-ik számú saját házánál §0BT kizárólag e czélra épített gyönyörű szép műterme öltözőszobával s az álandóan nyitott remekszép képcsarnokkal, teljesen elkészült s úgy a helyi, mint a vidéki n. é. közönség rendelkezésére áll.
