Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-17 / 3. szám
Nagykároly, 1906. január 17. szerda. 3- SSSdlZBCL XXXII. évfolyam.- .........■■■■■■-—---i .■■■.. FÜ GGETLEN POLITIKAI LAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-v* Jegyes szám ára 20 fillér. *=FŐSZERKESZTŐ: B. KOYÁTS BÉLA. SZERKESZTOSEG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendendők: Nagykárolyban, Jókai-utcza 2. sz. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza. A tizenkettedik órában. Nagykároly, 1906. január 17. Van-e ma becsületesen gondolkodó magyar ember, van-e testület, intézmény vagy szerv a mely ne sóvárogná minden, még a legádázabb küzdelemnek is mindenkori végczél- ját: a békét? S van-e intézmény, szerv, a mely ennek daczára izzó gyűlölettel folytatja a rombolás rettenetes munkáját? Van ! A vármegyék. Az egyéni hiúság vagy csinált düh által a megyékben megindított lavina elseper útjában mindent, a mit maga előtt talál : becsületet, aggódó hazafiságot, a polgárok nyugalmát, és — a tisztviselőknek és családjuknak tisztességes megélhetését. Az utolsó órában becsületes szándékkal szólunk még egyszer vármegyénk rezisztáló tisztviselőihez . . . A felülről kiindult, és nálunk oly örömmel felkapott és folytatott izgatásnak meg lett a kellő eredménye: megyénk, — melyben a főispáni installáczió, ha talán nem is a megszokott ünnepélyes formák között, de határozott helyeslő többség jelenlétében az ellenállás első időszakában megtörtént. — ma a 38 ellenálló municzipium között az első helyet foglalja el. Szatmármegye már rég túl lépte azt a határt, a meddig Bach és Schmerling idejében elment, és százszorosán keresztültört azon a határon, a meddig a mai imparlamentáris, de törvényes és alkotmányos kormánynyal szemben elmennie szabad lett volna. A latifundiumok tulajdonosai, a jómenetelü irodával rendelkező fiskálisok független csapata időtöltésből, meg hogy alkalom nyiljék egy kis bukergető ivászatra különböző czimek alatt mind gyakrabban jöttek össze, hogy a „honmentés“ különböző „viczczeit“ megbeszéljék. A független hazaffyak kérlelhetetlen terrora azonban magával ragadta a megye felesküdt tisztviselőit is, akik a közönség ügykereső jogos érdekeinek hátrányára egyre-másra ma- radoztak el hivataljaikbol az „ellenállás“ nagyobb dicsőségére. Mindezeket betetőzte az e hó 12-én tartott közigazgatási bizottsági ülés, a melyen a megye hivatalnokai közül alig jelent meg kettő-három a sok tisztviselő közül. Ez a körülmény teljes kritériuma a közi- gazgatási anarchiának. A kormány, de meg, a teljes hatalommal felruházott főispán sem nézheti tétlenül a közállapotok eme szánalmas elfajulását, és igy már csak idő kérdésé, hogy a kötelessége teljes tudatában levő kormány- szerv mikor fogja jónak látni, hogy a renitens tisztviselőket állásuktól elmozdítsa és azokat másokkal, idegenekkel helyettesítse. Uraim ! Szatmárváanegye tisztviselői! Gondolkozzanak! Odahaza családjuk, gyermekeik körében távol a terror befolyásától elmélkedjenek a történtek felett. Nézzenek szét a szomszéd- meg Heves, Bács és Szolnok megyékben, hallgassák meg Pest-város törvényhatósági bizottmányának határozatát, a mely szerint „a kormánynak engedelmeskedő tisztviselők ellen nem log fegyelmit indítani“, és végezetül olvassák el saját lapjuknak a koalicziós irányú „Vármegyének“ rájuk vonatkozó sorait: „Szatmár vármegyében Nagy László főispán összehívta a közigazgatási bizottság ülését, főispánsága óta már másodszor. Az ellenzéki bizottsági tagok és a tisztviselők nem jelentek meg és most Nagy László emiatt erélyes rendszabályokat helyez kilátásba a tisztviselők ellen. Ezzel szemben Csanádban a közigazgatási bizottság összes tagjai megjelentek a bizottság ülésén, úgy szintén a tisztviselők is. Utóbbiak szabályszerűen referáltak, de minden egyes pont után fölállt egy bizottsági tag, kijelentette, hogy a törvénytelen főispán által összehívott bizottsági ülésen nem szabad tárgyalni, tehát indítványozza, hogy a tárgysorozat ezen pontját vegyék le a napirendről és a bizottság semmiféle tekintetben sem intézkedhetett. Kétséget nem szenved, hogy ez az utóbbi eljárás a helyes. A tisztviselőknek lehetőleg kevesbíteni kell a baját és nem szaporítani az ütközőpontokat. Reméljük, hogy a Csanádi példát mindenütt követni fogják és pedig annyival is inkább, mert ezt az eljárást ajánlani fogja a vármegyék ellenállásának egységes szervezésere kiküldött vegyes bizottság is.“ íme a tanács — nem mitőlünk, a kire talán nem hallgatnának. Ez mutatja meg az utat a tisztviselőknek, a melyen haladniok kell. Dolgozni a közönség érdekében, megjelenni a bizottsági öleseken — megint csak a közönség érdekében. A többi a független uraknak a dolga. Rezisztáljanak, — ha tudnak, szavazzanak le T A K C Z A. A baranyai malmok. Irta Várnai Dániel. I. Én édes szülőföldem ! . . . Alig tudok betelni véle, amint megállók e csöndes estén a szelíden emelkedő Galigó-domb tetején s nézem a szántóföldeket, a felettük gomolygó párafelhőt, ami a letűnő nap sugaraiban csillogó, aranyos fátyolképpen libeg ide-oda, amint belekap olykor-olykor a gyönge fuvallat . . . Tündérjárás volt tán erre s itthagyták emlékeztetőnek aranyból szőtt fátylukat. . . . Messze még a nyár, de im’, lágy csókjából az alkonyati szélnek már érezni lehet, hogy jön, küldi előre üdvözletét a magányos vándornak. Nem látni már semmit a vidékből. Szomorú, nyomasztó csönd mindenütt . . . Hát hallgatnak a baranyai malmok ? ! Három malom fölött nagy, ormótlan felhők tülekednek az égen s mint valami mesebeli szörnyeteg, hol megnyúlva, hol meg összezsugorodva vívják örök csatájukat, Örök harcz az örökké élő erők között, amelyből üdve születik az emberiségnek . . . Sötét árnyékuk, mint valami nagy katasztrófának szomorú sejtése, lomhán, némán vonul át a földeken, a baranyai malmokon keresztül, megállva fölöttük egy pillanatra, hogy némaságuk annál szomorúbb legyen .. . . . . Indulok lefelé lassan az aljba, törpe cserjebokrok között, a malmok felé. Olyan nyomasztó e csönd, szinte lelkére száll súlya az embernek . . . csak messziről, a Bükk zúgása hallatszik, mint valami elhaló, szomorú sóhajtás. Üresek a malmok mind. Nem hallatszik, hej ! vig csilingelőse a garat csengetyüjének ; piros arczu, egészséges asszonyok vig tereferéje nem zavarja öreg Istenes Péter gazdát, amint nagy, széles ácsplajbász- szal számolgat a falon. Így szokta ő régen. De most ? ! . . . Néma szomorúsággal áll a malomajtóban s nézi a csillagok ragyogását, de a lelke ki tudja merre bolyong, vigasztalást szedegetni múltak öröméből, — mert összerezzen amint megszólítom. — Hát állnak a malmok, Péter ? — Állnak ; büntesse meg az Ur, aki megállította ! — mondja s keserűség, szomorú lemondás remeg a hangjában. Megállók előtte erre, s hosszan elnézem szomorú, beesett arczát. — Aztán, úgy mondja, ki állította hát meg. Nem megy az úgy, olyan könnyen. Hisz itt folyik még a Baranya, falu is van itt három, abba meg őrleni való elég. ■ A kezével legyintett a levegőbe: — Folyhat már az a Baranya, akár ki is száradhat, ide nem hoznak már egy szem búzát se, de meg abba a másik kettőbe se! — Ugyan ? 1 — Biz az úgy van már öcsém. Ott bug már félesztendeje a másik oldalon a gőzmalom. Ott olcsóbb két krajczárral a munka, hát ott tolong éjjel-nappal három falu népe, mi meg itt tönkre megyünk és hát vagy kezembe kapom a koldus botot vagy deres fejjel elmegyek oda napszámba — harmincz krajezárért. — Nono ! — Semmi nono, öcsém, — mondta — szívtelenség ez ! Hát mégirigyelték azok, hogy itt három molnár becsületesen él ? Minek jöttek ide ? Senki sem hivta őket, semmi szükség nem volt rájuk. Elfolytott harag keserűség remeget a hangjában. S én megértem az Istenes Péter szomorú sorsát. De ő nem érti, csak a szive fenekén zsibong valami boldogtalan érzés. Nem érzi, hogy a kultúra, a haladás szellője leng itt, a Bükk völgyeiben, aminek az érintésére összedülnck a régi világok. Szidja és átkozza az uj malom gőzcsudáit, de nem látja felette vigyorgó arczát a mindenható tőkének, ami, kiszedi az Istenes Péterek szájából a kenyeret ... És hát hiába sóhajtozik, hiába sir Istenes Péter, látni imhol szomorú jövendőjét a baranyai molnároknak, gyászos romjait a a patakmenti malmoknak . . . S ahogy az egyszerre eleimbe tárul mégis csak megvigasztalom a gazdát. — Lesz még tán jobban is Péter! . . . II. De vájjon lesz-e ? . . . Megyek csöndesen a keskeny mesgyén s az éjszakának e csöndeségében megoldatlan talányok, ki- kutatlan rejtélyek sokasága száll az agyamra s keresem, kutatom szent áhítattal az örök embert, az örök igazságot. ... A hátam megett hallgatnak a baranyai malmok. 8 ahogy kilépek a kis akáczosból, hosszú szántóföldek szélen kirívó világossággal előtűnik a gőzmalom. Csöndes éjszaki szél hozza felém a gépek bugását, zakatoló garatok, pillék zagyva hangját. A lelkem mélyén ott zsong még az Istenes Péter keserű panaszkodása, s a kis patakmenti malmok szomorú némasága ellentétes érzések küzdelmét idézi föl bennem, egyszerű réme Istenes Péternek . . . Dús kincsen, mit napról-napra nyújt, lefoglalják az uj világ rablólovagjai, dúsak és kövérek a kincsei, mert talaját megtermékenyíti sok rabszolgának verejtéke, forró könyei . . . Vig élet zajong körülöttem, ahogy betérek a malom udvarára. Három falu népe van itt, megrakott búzás-szekerekkel s várnak a sorukra türelmesen. Az asszonyok csoportokba gyűlve, kaczagva, vig beszéddel várják az idő múlását. Nagyokat kurjongatva hívják egymást az emberek s ajtókon, ablakokon ál- mélkodva bámulják az uj csudát, a nagygépeket, melyek zakatolva, nagyokat köhögve hajtják, forgatják a sok-sok követ, kereket. Zsibong az élet, a kedv s az enyhe éjszakában vágyak születnek a gondtalan népben, mely két kraj- ezar különbség mián, im, odahagyta mind egy szálig a baranyai malmokat . . . De valami történt . . . A gépek bugásába egyszerre valami diszszonáns hang tolakodik. Mint mikor húr pattan a siró hegedűn . . . A malomajtónál tolongó nép ajkát halálos rémület zárja le. Bent a malomban rémült hangok kiáltoznak össze-vissza s pár perez múlva fehér molnárlegénynek valami alaktalan, véres tömeget czipelnek kifelé.
