Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1906-01-07 / 1. szám

SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY

A dalegyesületröl.

Városunk közönségének ritkán van alkalma a komoly zene élvezetében részesülni. Muzsikalis szükségletét a többé kevésbé rossz czigány bandák elégítik ki, a kiknek a.magyar nóta szivet rázó dallamán kívül a könnyű operett muzsika buzgó terjesztői ugyan, de a komoly, festő zenére, a classicus alkotások ismertetésére, sem tehetségük, sem hajlamuk nincsen.

Csak egy egyesület van Nagykárolyban, mely lelkesen és kitartóan igyekszik városunk zenei szükségletét kielégíteni és a festő zene, a klassicus alkotások megismertetésére teljes erejéből vállalkozik, ez a dalegyesület.

Ha dalegyesületünk nem volna, az az ember, a ki városunkban élt gyermekkorától kezdve és nem activ muzsikus, Rossininak, Wajnernek és a többi .hallhatatlan zeneköltőknek nagy alkotásait soha meg nem ismerhették volna.

Ha a .dalegyesület egy egy conczertjének a programmját vizsgáljuk, örömmel kell tapasztalnunk, hogy Rossininak, Wajnernak és a magyar szerzőknek művei állandó műsorában vannak. A classikus alkotások gyöngyeit, a komoly zene nemes élvezetét igyekszik közönségünkkel megismertetni és ha egyéb érdeme nem volna, az az egy elég ahhoz, hogy városunk intelligens közönsége nemcsak anyagilag, hanem erkölcsileg is tevékeny közreműködésével pártolja.

De van ezenkívül dalegyesületünknek egy másik hatalmas czélja. Jelentőségében nem kisebb, mint a művészeti, sőt merem mondani, hogy nemzeti szempontból szebb, nagyobb. Ez a társadalmi czélja, mely hivatva van a rang és osztálykülönbségek istentelen korlátját lerombolni és minden embert egy czél felé, I a magyar művészet pártolásának temploma felé vezetni.

Az Ur Isten minden embert egyenlőnek teremtett. Ezért mikor annak hangot adott, nem nézte micsoda bölcsőben született. A hang olyan isteni adomány, mely a munkás ember családjában épen úgy elő tűnhet, mint a mágnások hideg palotáiban. A hang nem ismer osztály különbséget.

A jó énekes lehet a maga nemében a legnagyobb lángelmék közt a legelső, mig a tudományban — legutolsó. Az a szerencse különös kegyeltje, kinek többje van, mint egy másik embertársának. Es lehet hogy nem is a szerencse adott neki nagy vagyont. Hanem ravaszság, árulás, népbolonditás. Embertársaik szerencsétlen helyzetének ügyes kihasználása, testvéreik, jó barátaik megrontása.

Az ilyen emberek azután büszke gőggel járnak közöttünk. Lenézik a szegény, de becsületes embert és dörgölődnek a vagyonos, de rósz emberhez. Mert sivár lelki világuk örökösen a rang, a kincs után sóvárog, a becsületes élet, humanismus előttük ismeretlen fogalom, melyet úgy látszik, hogy bűnös utón szerzett vagyonnal meg lehet vásárolni. A munkás, de becsületes embert ki akarják zárni a jogokból, a szabadság, testvériség, egyenlőség eszméinek élvezetéből.

A másik czélja a Dalegyesületnek, hogy társadalmi életünk ilyen rut kinövéseit megszüntesse. Ha a társadalomban még nem jött el az ideje annak, hogy belássák az isteni emberi jogokat, hogy megértsék azt a nagy elvet, a melyért Krisztus is szenvedett a keresztfán, hogy az emberiség vérébe menjen a népeket felrázó egyenlőség eszméje, tegyünk legalább az eszme érdekében annyit a mennyit tehetünk.

Lépjünk be mennél tömegesebben a Dalegyletbe, a hol egyek az emberek a művészet, a szép szerete- tében. — És evvel a lépéssel egy téglát hordottunk az egyenlőség, a testvériség templomának épülő falához. Annak az eszmének teszünk vele szolgálatot, melyért Martinovits és társai a vérpadon haltak el, Aradon 13 vértanú vérzett el a vérpadon.

Az ifjúság kisded, de lelkes csapatja már megtette magáét. Mintegy 14-en lelkesedéssel fogtak össze, hogy belépnek ez egyesület működő tagjai közé és a társadalom körében is mozgalmat indítanak, hogy mennél számosabban legyenek városunknak a művészetért lelkesedni tudó polgárai tagjai. Hogy majdan idővel az legyen a Dalegyesület nálunk is Nagykárolyban, a mi más városokban, hogy csak közeli példát említsek, Szatmáron vagy Debreczenben.

Most már csak a társadalomtól, városunk intelligens polgáraitól függ, hogy akar e tettel is szolgálatában állani a művészetnek, az egyenlőségnek, a testvériségnek.

T. G.

HÍREK.

— Személyi hir. Nagy László főispán folyó hó 5-én az esteli gyorsvonattal Budapestről székhelyére érkezett.

— Tisztelgés a herczegprimásnál. Dr. Szent- györgyi Jordán Károly apát, szaniszlói plébános vezetése alatt a katholikus tanítók országos bizottságának küldöttsége tisztelgett a herczegprimásnál, hogy neki az uj esztendő alkalmával üdvözletüket átadják. Vaszary Kolos nagyon szívélyesen fogadta a küldöttséget és hosszasabban elbeszélgetett velük katholikus tanügyi dolgokról.

—- A vallás és közoktatásügyi miniszter városunk közönségének köszönetét mondott azért, miért a deb- reezeni siketnémák intézete javára évi 250 kor. segélyt szavazott meg.

— Eljegyzés. Bunyai Neppel Ferencz volt országgyűlési képviselő, abonyi nagybirtokos fia, Neppel Gyula belügyminiszteri segéd fogalmazó deczember hó 25-én Pettyénben eljegyezte hiripi és ivácskói Böszörményi Sándor volt országgyűlési képviselő, Pettyéni nagybirtokos leányát Bertát.

—- Oltáregyesületi felolvasó-est. Vasárnap, f. hó 7-én, d. u. 6 órakor a Polgári kaszinóban 1 koronás belépődíjjal az Oltáregyesület felolvasó estéinek elseje lesz. Felolvasást tart: Bagossy Bertalan tanár, bevezető beszédet mond Varjas Endre, melodrámát szaval Janitzky Margit harmonium-, hegedű- és énnekkiséret- tel ; lesz még duett és quartett-ének, zongorán játszik Bossin József. Meghívókat, az egyesület nem bocsát ki. Felhívjuk olvasóink figyelmét ez élvezetes felolvasó- estére.

— Esküvő. Dr. Gózner Elek, helybeli ügyvéd tegnap esküdött örök hűséget Schillervein Ilonka kiasszonynak, néhai Schillervein József leányának.

A nagybányai választás. Mint említettük is már Nagybányán a függetlenségi párt jelöltje dr. Földes Béla egyetemi tanár lesz, mig Bay Lajos, a volt képviselő pártonkivüli programmal lépett fel. A választási mozgalom már erősen megindult s úgy Földes mint Bay mellett hatalmas párt tömörül. Földes Béla programbeszédére gróf Apponvi Albert is lemegy. A választás január 10-én vagyis szerdán lesz. A szavazás két küldöttség előtt fog lefolyni.

— Meghívás. Nagykároly város képviselőtestületi tagjait az 1906. év január 7-ik napján délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghívom. — Nagykároly, 1906. január 3-án. Debreczeni István, polgár- mester. — Tárgysorozat: l. Gróf Károlyi István és társai indítványa Kossuth Ferencznek, Apponyi Albert grófnak és Andrássy Gyula grófnak Nagykároly r. t. város díszpolgáraivá választása iránt.

— Esküvök. Albisi Bakcsy Kornél a „Magyar Tudósitó“ szerkesztője, deczember 24-én esküdött örök hűséget özv. Égly Jánosné leányának, Erzsikének. Nagybányán. — F’ilep Imre áll. főgimn. tanár pedig

rete. Az asszonyok tudnak igv nézni akkor is, ha eszükágában sincs, hogy az Ígéretüket megtartsák. Tudnak igy nézni akkor is, ha nem rosszak, hanem — ami ritka eset — valóban jók. Mert a jó asszonyok is tetszeni szeretnek s nem egyszer kedvüket találják abban, hogy kaczérkodjanak a bűnnel és szórakozást keressenek abban az izgató próbálgatásban, hogy milyen lenne az, ha csakugyan rosszak volnának ? Különösen akkor, ha vacsora alatt sok pezsgőt ittak s körülöttük sok lázas mámort, élvezetet kereső ember izgalma hevíti a vért.

A férfi szeme fellángolt, az asszony keze után nyúlt. Ez azonban ügyesen elsiklott mellőle s felállt:

— Jöjjön ! látogassuk meg az uramat! Ott ül a szegletben. Látja?

A kicsi asszony ura csakugyan ott ült a szegletben. Egyedül ült és bóbiskolt. A derék, becsületes fiú arra gondolt, hogy jobb lenne most otthon lenni. Eszébe jutott a puha, fáradt tagoknak a kedves ágy és az intim félhomályban burkolódzó hálószoba. De az asszony, igy akarta ... És igaza van. Félig gyermek még, hadd mulasson. Tizennyolcz év temperamentuma kedveli az ilyesmit s jogszerint kívánja meg a zajos örömöket.

Már ott állt az asszony, évődött, csufolódott vele :

— Pista ! — mondta — maga alszik! Szégyelje magát! Ilyen unalmas ember!

Egy pillanatra jött csak s a következő perczben a kisérő gavallér karján már a terem túlsó oldalán lebegett.

Ez a gavallér bosszús volt :

— Maga igazán olyan mint a gyerek —■ mondta.

— Magával nem lehet komolyan beszélni. A helyett, hogy a kérdésemre felelne, elvisz az urához vizitre. Köszönöm !

A foyer-ba értek. Itt a süppedő szőnyegen nem hallatszott a lépés. Egy forduló- s az egyik oszlop teljesen eltakarta őket az emberek szeme elől.

Az asszonyka megállt.

— Hát beszéljünk komolyan! — válaszolta ennivaló fontoskodással.

A férfi közelebb hajolt hozzá:

—- Én megölöm a maga kedvéért a sárkányt és elmegyek a keresztes bábomba, — suttogta. Csak adjon alkalmat és módot, hogy ezt tehessem. Mikor láthatom újra ?

— Ügyes ember maga, csinálja az alkalmat és felis használja — felelte az asszony. A férfi közelsége tüzelte a vérét s a szeme ebben a perczben merész lángolással tekintett a másikra.

— Engedelme szerint cselekszem, — mondta hirtelen a férfi. Gyorsan közelebb hajolt s a kicsi asz- szony egyszerre azt érezte, már az ajkán ég a csók. Ennek az idegen embernek a csókja.

A meglepetéstől a szive verése is elszorult, mintha mély álomból ráznák hirtelen valóságra. A felháborodástól lángolt az arcza, az ajkát összeszoritva mondani készült valamit. De csak egy gyűlölő, megvető pillantásban fejeződött ki mindaz, amit mondani akart. Elsietett. Gyáván, megriadtan szaladt be, vissza a terembe. Egyenesen az urához. Az urához, aki most is ott bóbiskolt a sarokban és nem is sejtette, mi érte az ő asszonyát.

Belekapaszkodott a karjába:

— Menjük .. . haza ... azonnal.

A férfi megijedt:

— Történt valami ? . . .

— Nem ! nem ! csak menjünk.

És a mikor a kocsi tovább robogott velük, mind a két karjával magához ölelve az urát, mintha jogszerű támaszánál menedéket keresne, zokogásba tört ki. Hiába faggatta a férfi, nem felelt, Csak sirt, sirt, mint a gyerek, aki tűzzel játszott és megégette az ujját.

deczember 23-án tartotta esküvőjét szintén Nagybányán özv. Harácsek Imréné úrnővel

— Szylveszter-estély. A helybeli kereskedő-ifjak köre Szylveszter estélyén sikeres mulatságot rendezett a Polgári Olvasókör helyiségében, mely igen jól sikerült és szépszámú közönséget hozott össze. Az estély műsorral is egybe volt kötve, melynek első számát Lukács Mihály ev. ref. iskolaigazgató humoros felolvasása képezte, ki a házaséletről olvasott fel, ismertetve annak előnyeit és hátrányait. A kaczagtató humorral megirt és szépen előadott felolvasás állandó derültségben tartotta a közönséget, mely a felolvasás végeztével élénken megéljenezte a rokonszenves felolvasót. Azután Rozenberg Berta k. a. és Matolcsy Sándor adták elő a „Váljunk el“ czimü dialogot. "A kisasszony ügyesen és csinosan adta elő szerepét. Matolcsy Sándor pedig ismert humorával jól megállotta helyét s szereplésükkel megérdemelt tapsokat arattak. A harmadik számot Rozner Bertalan monológja képezte, ki kiváló készültséggel és igen szép sikerrel adta elő „Az ügyetlen“ czimü monologot, majd a közönség felhangzó tapsainak engedve, egy humoros költeményt, mindkét előadásával tetszést aratott. — A műsort befejezte a Szabó Juliska k. a. és Schannen Árpád által előadott dialog, kikkel szemben a közönség szintén elismerésének adott kifejezést. A rendezőség a hölgyszereplőknek fáradtságát egy-egy szép csokorral jutalmazta meg. A műsor után tánczmulatság következett, mely a hajnali órákig tartotta együtt a kedélyesen mulató társaságot.

— Lemondás. Dr. Blum József és dr. Herskovits Ignácz tartalékos segédorvosok, honvédezredünkben a védkötelezettség teljesítése után rangfokozatukról lemondtak ér, a honvédség kötelékéből kiléptek.

— A róm. kath. legényegyesület Sylvester estéjén igen élvezetes estét rendezett. Elsőnek Gergely Mihály szavalta el prológusként Horváth Jenőnek „A kereszt után“ czimü költeményét, a mi után Schweighoffer János dr. az egylet diszeluöke lépett a pódiumra és ön mi velősre buzdította a tagokat. Az egyleti elnök lépett ezután a felolvasó asztalhoz. Előbb köszönetét mondott Schweighoffernek az élvezetes felolvasásért, majd egy saját szerzeményű humoros elbeszélését olvasta fel, a mi derültségben tartotta a hallgatókat. Végül Kuuk Jenő szavalta el Bán Aladárnak, „Sylveszter estén“ czimü költeményét.

— Meghívó. Ä nagykárolyi róm. kath. egyház- község 1905. és 1906. évre kivetendő egyházi és iskolai költségeinek egyháztanácsilag javaslatba hozott előirányzata s kivetési módozata; valamint az egyház- községi s mindkét temető pénztárnokaival szemben a felmentvények tárgyában való intézkedés végett,-folyó évi január hó 21-én délután 3 órakor a róm. kath. fiunépiskola nagytermében egyházközségi gyűlést tart, melyre az illető t. ez. jogosultakat ezennel meghívja. - - Dr. Schweighoffer János elnök, Balogh Kálmán alelnök, Horváth Jenő jegyző.

— Esküdt bírák városunkból. Városunkból eddig a következők sorsoltattak ki esküdtbirákul: Adler Adolf ügyvéd, Almássy Ignácz ügyvéd, Ambruszter Sándor iparos, Baudisz Jenő ügyvéd, Báthory István gyógyszerész, Berger Ármin birtokos, Bing Mór fakereskedő, Bodnár Pál birtokos, Brichta Miksa kereskedő.

A Központi Takarékpénztár Részvénytársaság igazgatósága a múlt hó 30-án tartott igazgatósagi ülésen állapította meg azon jelentés szövegét, melylyel az 1905. évre szóló zárszámadást és mérleget a közgyűlés elé terjeszti. E jelentésben megállapítja az igazgatóság, hogy üzleti eredményük a tavalyinál kedvezőbb és ezért mérlegüket a tavalyinál jelentékenyebb nyereménytöbblettel zárják le. Ez évben is újabb elsőrangú vissz- leszámitolási hitelek nyiltak meg számukra előnyös feltételek mellett, ezt azonban alig vették igénybe, részint betétállományuk gyarapodása, részint a köl- csönkereslet apadása folytán. A községi és pótadókat készpénzben fizették ki, mig az állami adó egy részét Gróf Károlyi Istvánnak a Nagykárolyi Önsegélyző Népbanknál levő folyó számlájára helyezték el, mig a másik részét intézetüknél letétbe tették. Betétállományuk 1,297.194 korona 68 fillér.- Tartalék és veszteség alapjuk 80200 korona. A jelen üzleti év nyeres- sége 34003 korona, de azért a tavalyi osztalék fen- tartasát javasolja az igazgatóság. A szelvényeket 1906. február 1-től váltják be. ;

— A róm. kath. egyháztanács 1905. évi deczember 3i-én d. u. 3 órakor rendkívüli gyűlést tartott, melynek tárgyai voltak a második világi alelnök, ügyész, pénztáros s a két lemetőgonokoknak, a szükséges bizottságoknak és az iskolaszéknek megválasztása, az. 1905. és 1906-ik évi költségvetés tárgyában összehívandó közgyűlés előkészitése.Világialelnöknek egyhangúlag id. Vetzák Edét választották meg, ki köszönetét fejezte ki a bizalomért, de kijelenti, hogy a jelen viszonyok között azt a megtisztelő állást nem fogadja el s ajánlja maga helyett Balogh Kálmánt. Élnök eddigi érdemeire s tapasztalataira vonatkozó hivatkozással kéri, hogy a közóhajnak engedve, fogadja el az alelnökséget. Balogh Kálmán szintén csatlakozik az elnök kérelméhez. De miután az egyháztanács tagjainak kérelmére is szándéka mellett megmaradt, a gyűlés az ő ajánlatára Balogh Kálmánt választotta meg világi alelnökül. Világi.jegyzővé Róth Károlyt, egyházi jegyzőnek Horváth Jenőt, ügyészszé Dr. Vetzák Edét, a mesterrészi temetőgondnokává Kuszka Mihályt,aRozália-temető gondnokává ifj. Gindele Ignáczot, pénztárossá pedig Reszler Simont választották meg. Mivel Reszler Simon pénztárosi minőségben az egyháztanács tagjaként nem működhetik, helyette az első póttag Irsilc Ferencz hivatik be az egyháztanácsba. Az iskolaszék rendes tagjaiul egyhangúlag megválasztattak : Dr. Aáron Sándor, Cseh Lajos, Dr. Jékel László, Dr. Kovács Dezső, Péchy László, Schuszteritsch Ferencz, Dr. Serly Gusztáv, Serly György, Dr. Vetzák Ede, N. Szabó Antal Vetzák Ede, Kemény Alajos ; póttagokul pedig : Roth Károly, N. Szabó Albert, Dr. Váradi János, Strolimájer Ferencz.