Szatmármegyei Közlöny, 1905 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1905-02-19 / 8. szám
Nagykároly, 1905. február 19. (o--------------------------------------------------------------------f «■' 5 3n se 3. szám. XXXI. évfolyam. n i /. ■ ír., i.. Szatmarmeővei Kozlonv és MEGYEI ERDEKŰ HETILAP. rwtrft iTPmTT ni A SZATMÁRVARMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ^ “<■-3* MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. «*SZERKESZTÖSÉG és KIADÓHIVATAL : hotá a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Nagykárolyban, Jókay-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: élgész évié 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-=w Egyes szám ára 20 fillér, mHirdetések jutányos áron kössöltetnek. „Nyllttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. Hogy leszünk? Ha a magunk gazdái leszünk, mi lesz akkor? Micsoda megrázkódtatások árán jut bele a magyar közgazdaság az önálló vámterület kereteibe ? Ezek a kérdések bírnak most a legégetőbb aktuálitás jellegével s ezek a kérdé sek szinte követelődzve tolakodnak minden gondolkodó ember eszme körének a homlok terébe. E sorok írójának egy kiváló közgazdász- szal volt alkalma beszélgetni erről az érdekes kérdésről, a ki puritán őszintességgel jelentette ki a következőket: — A ki az ügyek mai állása mellett a tisztánlátás biztosságát vindikálja magának, vagy charlatan, vagy elfogult a saját átfogó képességével szemben. Hogy melyik szakmánál, a társadalom mely rétegét érik átmeneti károk az önálló vámterület alapjára való helyezkedéssel és mi fog tetemesen meggyarapodni általa, arról csak nagy vonásokban lehet általános jellegű képet rajzolnia. S ez a kép is elmosódott, mint egy színvázlat tanulmány, a melynek egészében csak a teremtő zsenik szellemének adatott meg a tartalom lelkét megsejteniük. E vázlat legrikitóbb, legszembeötlőbb színfoltja a magyar gyáripar jelentékeny föllendülése, beleértve a malomipart is. (A melynek pedig első látszatra ártalmára válik az export utjának elvágása.) A másik pedig — ugyancsak a látszat ellenére — a nyers termények jobb értékesítése és igv a mezőgazdaság — a belterjes irányba fejlesztendő mezőgazdaság — minden ágának megerősödése. A kiváló szakember, híven beszélgetésünk elején teti kijelentéséhez ezt a látszólagos képtelenséget nehány adattal támogatta Mi Magyarország — úgymond a szakember — gyarmati, közgazdasági politikában tespedünk rég ideje Gyarmata vagyunk nemcsak Ausztriának (ennek elsősorban) de az egész nagy világnak. íme egy tétel, egy megczáfolhatatlan tétel. A len export tétele 4 millió koronával átlagosan van beleillesztve világ forgalmi egyenlegünkbe, lenáru pedig az exportált anyag kontingensének megfelelő masszában kerek 40.millió kor. értékben jut vissza a határokon. íme az értéket, a mit ez egyetlen nyersterményünkben kapunk, éppen tízszeresével fizetjük vissza a világ forgalomnak. Ez a harminczhat millió korona a munkabérekben, az ipari haszonban jut a külföldnek s csak igen kicsiny része jut belőle nekünk helyesebben a hazai ügynököknek, a kik a külföldi textilipart képviselik nálunk Erre a kereskedelmi szakmára, a külföldi ipari képviselőkre mér tehát érzékeny“ de csak átmeneti csapás az, ha a vámsorompókat fölállítjuk. Mindaddig ugyanis, mig a magyar gyáripar a kialakulóféle szükségletnek megfelelőleg megizmosodva kenyeret ád nekik, vagy egyéb megélhetési módot teremtenek maguknak, jövedelmük forrása bedugul. Befellegzik a „magyar“ czérnagyáraknak, a melyek itthon csak a faorsókat gyártotta s rásodorta a német fonalat, megtakarítva a vámnál a „spulni“-ra eső dijtételt. És befellegzik a "'A. ^artériának, a mely bőven bur- jár -a 4fin^>óban levő ipari életünket. X említsünk még a sok köz N^J^ae^unk rá az egyforintos gyer- mel ^elmekre. Ebből a jelentéktelennek ;atszó ipari czikkből mintegy hatszázezer darabra van szükség évente. Nos ez a hatszázezer darab mind külföldről jött be eddig és vámolatlanul, mert 25 darabos csomagokban mint értéknélküli mintát csempészték a magyar kereskedelem áruasztalaira. Hanem lássuk a malomipar és a mező- I gazdaság pangásának mumusát is. Kezdjük a gabonanemün s ezzel kapcso- ! latban a malomiparon. Nos első sorban meg- I szűnik a román búza konkurrencziája, exportunk pedig grizlisztben nem szenved csorbát. Ha még oly drágává tenné is a vám, a külföld sütői nem nélkülözhetik, mert ezekre a czélokra a magyar búzán kívül csak a kaukázusi búza kis kontingense alkalmatos. De nem is kell, hogy exportáljunk nyersterményt, vagy fél készítményt. A fejlődő gyáripar lehetővé fogja tenni, hogy idehaza dolgozzuk föl a mink terem. Lisztről lévén szó, méltóztassék a lisztárak és például a theasütemények forgalmi értékét szem előtt tartani. Baromfi és állatexportunkra szüksége van a külföldnek, s ha mi gyáriparunkkal fedezzük iparczikk fogyasztásunkat és mező- gazdaságunkat intenziven belterjessé tesszük, csak nyerhetünk a vámon, a nélkül, hogy a révén vesztenénk. Számításba kell azonban azt is vennünk, hogy az iparfejlődése a munkás- j ság megélhetési viszonyait is javítja s igy uj 1 fogyasztó körre talál a mezőgazdasági termékeknek s ez viszont módot ád arra, hogy T A IX G Z A. Mese egy arezképről. A mig az élet tele van zajjal, változatossággal, a mig a hullámokon evezve aczélos erővel tudunk a föl színen maradni — sok minden olyan dologgal nem törődünk a mi pedig állandóan van, a miben benne élünk. Vitorláinkat duzzasztjáka vágyak és a remény. Ki tudná azt meg ilyenkor, hogy hol a végczél, hogy mennyi a nehéz akadálya a küzdelemnek s hány leküzdött akadály után vár bennünket a diadalmaskodás gyönyörűsége. De aztán később ? Lassan, szép csöndesen engedni kezdenek a hullámok, egyre esik a nyugalom, növekszik is erőnk fokozásával ; hajónk szívesebben halad kevésbbé hánykodó vizeken. Ez már igy van. Lassan, csöndesen csöndesül el az élet, elérkezik a nyugalom, előbb vagy utóbb, kinél hosszan, de jaj annak, a kinél mégis előbb, sem mint annak rendje módja vagyon itt ezen a földön. Mert a kinél hamarabb érkezik el, nem nyugalom az, a korán érett gyümölcs soha sem jó ; mondom nem nyugalom az, hanem fásultság, közöny, blazirtság, vagy bármi más, de nem az a csöndes, jól megérdemelt zavartalanság, a mely a maga idején bekövetkezett galambfehér öregség egyetlen javadalma, kárpótlása a letűnt fiatalság elveszített gyönyöreiért. Oly keveseknek jut e nyugalom osztályrészül, legalább is oly keveseknek, mint a minő kevesen tudják jól eltölteni, a fiatalságukat felhasználni és nem kihasználni és a mily kevesen tudják, hogy el fog következni a bánat. Egy ilyen emberről akarok beszélni. Derék jóember volt, ur tetőtől talpig, nemeslelkü, nemes szivü, eszes de nem okos. Én legalább azt hiszem. Az életnek sok iskoláját megjárta, egyikben sem tanult, de bensőjének kincseit mindig ép oly pazarul szórta, mint a fiatalságának pótolhatatlan erejét. Hej bizony, nehéz az élet hullámzó tengerét megúszni még pedig derekasan. Bármit hánynak, vetnek is a hullámok, a jó úszó mégis csak tud annyira a mennyire irányt tartani, ha magasra dobja a víztömeg, úgy száll alá a völgybe, hogy a másik hullámhegy el ne temesse, hogy fel tudjon szállni és ismét hullani mindaddig, a mig a távol bizonytalan sejtelmes ködében kéklő csöndes sziget szirtfokát el nem érte. És e sziget egy lombja, partjának egy sziklafoka felbukkan mindenki előtt az élet tengerén, csak meglássa, fölismerje, hogy ott a czél, hogy az rév, a nyugalom, a boldogság hazája. S ha nem ismerte föl? A sors a büntetésben legtöbbnyire következetesebb, talán igazságosabb is, mint a javak osztogatásában és a kiengesztőlédésben, kárpótlásban. Szemlélődve a világ során, mindezt megtanultam én, de hogy most hányom-vetem elmémben s bánatba borult szívvel töprengem rajta, oka az az ember, akiről fennen már megemlékeztem. A hajlékában csöndes, bizalmas magánosságban véle töltöttem egynéhány órát. Hogy beléptem a művészi ízlés tökéletességével berendezett férfiszobába, ott heverészett medvebőrrel beterített hatalmas kerevetén. Beszélnem kell e remek bútordarabról. Ehhez is emlék fűzte, mint talán minden egyes holmijához. Mása volt e kerevet egy másiknak, mely egy ünnepelt gyönyörűségesen szép primadonna szalonjának vala ékessége. S ő hasonló kerevetre tett szert, mivel hogy abban a primadonna szalonban is ilyen volt. De nem ez a fontos, hanem az, hogy e kerevet, ez ideálja a pihenőhelynek egy sarokban állott, mellette két magas fal teli sűrűn fotográfiákkal. Csupa szép asszony, szép leány, édes, bájos képű, mind oly kedves, hozzáfüződik egy-egy emlék valamennyihez. De ez emlékekről ő sohasem beszélt. Sohasem tudtam, hogy a sok közül, melyik a legdrágább, a legfélveőrzöttebb. Hányszor, de hányszor láttam őt fáradtan elpihenni e képek között, ajka mosolygott, miközben ráborult szemére egy álom s aztán álmában is mosolygott. Olykor mégis elsötétült arcza, minő álmok szálltak reája ott, azon a helyen, sok szép képmásai között. Mondottam, hogy a mint beléptem hozzá, a kere- veten pihent. Csak véletlenül találtam otthon akkor. A napnak eme szakában mindig künn szokott lenni, dolgait ilyenkor nem végezte, ám a szabad levegőre sietett mindig ilyenkor, lett légyen bármilyen idő is oda- künn. De most otthon találtam. Kegyetlen deczemberi idő volt. Dermesztő, hideg, az ég szürke, a kora délután kietlen homálya szinte hívogatta már az alkonyi sötétséget. A házakon a hólepel olyan volt, mint a szemfedő, az emberek össze- gönyörödve gémberedve, dideregve siettek az utczákon, mind olyan volt, mint valami menekülő. Benn a szobában lobogott a tűz és nagyon meleg volt. Ő panaszkodott, hogy fázik. Szinte lehetetlennek tartottam. Ám ő erősitgette, bizonyítgatta. — Csodálom, hogy itthon talállak, mondottam. — Igazad van szólt ő. De látod, nem is hiszed, milyen nevezetes dolog ez. A nagy hideg, meg a szürke ég, A hideget nem birom, a szürkeség lehangol, llyesm j Schmidthauerféle stb. — Az „Igmámlit" Utasítás mellékelve. — keserüYíz, reggelenkint félpohárral használva, meglepően gyors és nagyszerű sikerrel pótolja otthon bármely évszakban a Karlsbadi és Marienbadi ivó kúrát, gyomor és bélbajokban, úgyszintén elkövóredós, szivelhájasodás és azzal járó fulladásnál sárgaság, máj és lépdaganatnál. cukorbetegség, csúz és köszvénynél, hatásosságában egyéb keserű vagy hashajtó ásványvizek meg sem közelitik, és saját érdekében cselekszik, ki helyette mást nem fogad el. — Kapható Nagykárolyban, Ferenczy István, Rosenberg Jenő, Petz János, Kerekes Ödön urak üzletében. — Föazétküldés a forrástulíjdonoi: SCHMIDTHAUER LAJOS gyógyszerésznél Komáromban. — Egész üreg 30 f, félüreg 30 f. — Az egyedüli természetei keserüriz, amelj kis üregben is kapható.
