Szatmármegyei Közlöny, 1905 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1905-02-19 / 8. szám
SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY fölöslegünket ipari feldolgozás után tehát az ipari hasznot a magunk javára értékesítve exportáljuk — főként a keletre. Ezek nagyjában véve az átalakulás kontúrjai s ismétlem, taxativ és számszerű eredmény kimutatására hónapok megmérhetetlen munkája volna szükséges. És még egyet. Az önálló vémterület bázisán is csak úgy erősödhetünk világverseny képessé — ezt a versenyt pedig ez esetben komolyan és létkérdésként kell fölvennünk — ha az ipari, a gyáripari munkára alkalmas munkásokat nevelünk, megtörve a magyar mezei munkásban az ezzel szemben élő ellenszenvet. Mert hiszen Spanyolország is vámvonallal van körülölelve, de a ráma üres és a szegénység czilra nyomorúságának kosztümös tablóit látjuk csak a keretben._____________________ A napirendhez. így év elején s ennek két első hónapjában jelennek meg fővárosi szaklapokban és az egyes helyi lapokban a pénzintézetek mérlegei. Részben az általános politikai viszonyok igazolják, hogy e mérlegek közzétételét követő napokban február havában esik meg a közgyűlések legtöbbje. Napirend tehát s annyiunkat érdekel, mert ha közvetve nem is, de sógorság, rokonság, atyafiság révén majdnem minden intelligens ember elmondhatja Magyatországon, hogy köze van, érdekli az osztalék összege, mértéke egyik vagy másik pénzintézetnél. E napirendhez akarunk ez alkalommal pár szó megjegyzést, észrevételt fűzni. Lehetetlen az, hogy gondolkozó s bizonyos tekintetben contempláló embernek föl ne tűnjék, mikor e sűrű szám hasábokat, üzleti szellemben tartott, de az általános közgazdasági viszonyokat minden esetre érintő igazgatósági jelentéseket olvassa; hogy mily kevés vagy épen semmi az, a mit a hazai pénzintézetek busás nyereségükből az általános kulturális és társadalmi czélra áldoznak. Igaztalanok lennénk, ha azt állitnók, hogy a legkisebb forgalmú pénzintézetek nyeremény felosztási tervezetében is, helyett ne foglalna az a bizonyos schablon, „jótékony czélra“ s bizonyos tekintetben a tendenczia czélzata rínék ki sorainkból, hn mereven tagadnék azt, a mi az emberi természettel, lelkülettel congruens,a felebaráti szeretetet, minta melynek híjával volnának szerkesztve a tervezetek. Hála az Istennek, eddig még nem jutottunk. De azt is nyugodt lélekkel, elfogulatlan meggyőződéssel mondhatjuk, hogy általában és összbenyomásként e jótékonysági tétel csak hírmondónak van beállítva. Arról pedig szándékosan nem beszélünk, hogy tulajdonképen micsoda czélt szolgál az igy felvett csekélyke összeg s különösen helyiviszonyok ismerete mellett, hogy zsugorodik össze s valójában alamizsna számba megy, oszlik szét a város szegényei, „az emberbaráti egyesületek“ és „fillér társaság“ annyi, de annyi lyuku szűrőjén az általános érdekű jótékonyságnak. Merkantil szellembe fogva fel e kérdést s kiindulási pontként arra a tételre helyezkedve, mely azt tartja, hogy ki-ki saját magához van legközelebb : méltó megbotránkozás tárgya lehet ez a fölszólalás is. S a rideg önösség képes rögtön felölteni bizonyos ünnepélyes poset, arczára fagyos szenvtelenséget, a mint felénk dörgi, hogy mi jogon merjük egyáltalán szóvá tenni az ő benső dolgukat ? Kétségtelen, hogy a kifakadások feltartózhatatlan áradata következnék ezután, de nem soroljuk fel; hiszen csak a szavak urasok, a mondat fűzés külöm- böző értelme, tartalma ugyanaz volna s még jól járunk, ha le nem csepülnek avagy nem utasítják vissza már legközelebb benyújtott váltónkat. Nem parczialis kérdés ez pedig. Általános nemzeti érdek : a tőke hazafisága. Hallottunk ugy-e róla, talán túlontúl, mikor helyi érdekű vasutak törzsrész- vényei aláírásakor kell megszerezni a szükséges összeget. Lehet, hogy más alkalommal is, mert hiszen nálunk az ilyen frázisok a levegőben röpködnek, csak ki kell nyújtani érte a kezünket, lábánál fogva lerántani s „megrögziteni“ oda és ahhoz, a hova a mi érdekünk úgy kívánja. A tőke hazafiságáról hallottunk mindnyájan, fogalmával tisztába is vagyunk s nagyon, de nagyon értjük azt a nemes czélzatot, a törekvések azon ideális valóságát, melyet e néven megjelölnek. Talán hangoztatjuk mi is, mikor nem a mi rovásunkra megy s nem zsebbe vágó kérdés, a mi czéljainkat nem veszélyezteti, érdekeinken rést nem üt. Óh igen: kidüllesztett mellel, harsogó hangon hirdetjük mi is, mikor ipar pártolásról, uj iparág meghonosításáról, gyümölcsöző befektetésről van szó, de mindig kapcsolatban azzal a hátsó gondolattal, hogy e tervezgetések állami kedvezmény, segély, támogatás mellett kell, hogy megvalósuljanak. De azt, hogy egy milliókra menő forgalmat elérő pénzintézet művészeti, társadalmi, kulturális czélra jelentékeny összeget juttatott volna évi tiszta nyereségéből; azt, hogy hazafias czélzattal alapítványt létesített volna önmagának, erről nem hallottunk, erről nem olvastunk. Az igazgatóságcsillogó prezenzmarkja, a hivatalnokok dús fizetése, a részvényesek busás osztaléka chinai kőfalnál szilárdabb akadálya ilyen rebellis, soczialis eszméknek. Az adósok, a szegény misera plebs pedig, bárhogy át legyen is hatva ez eszmék helyességétől, csak nem indítványozhatja, hogy ezáltal ha mást nem, a kezelési költséget, saját terhére emelje. Uraim, tisztelt részvényes urak; napirendhez szólok, egy pillanatnyi figyelmet kérek, jusson eszükbe, mikor az évi közgyűlésre a tanácskozó zöld asztal köré ülnek a tőke hazafisága. Szállja meg lelkűket arra a perezre az ihlet, a hazafias érzés és gondolkozás, mikor a nyeremény felosztásáról van szó s ennek hatása alatt áldozzanak a hazafias érzés, művelődés, társadalmi fejlődés oltárára ! HIl^EK. — A vármegye központi választmánya az országgyűlési képviselő választók névjegyzékének a folyó évre kiigazítása tekintetében szükséges intézkedések megtétele végett márezrus hó 2-án d. e. 11 órakor a székház nyugti szárnyépületének földszinti tanácstermében ülést tart. — Búcsú estély. A városunkból távozó Kerekes János és Bálint Jenő gyógyszerészek jó barátai és ismerősei folyó hó 11-én a polgári kaszinóban bucsu- estélyt rendeztek. A kedélyes vacsorán körülbelül 30-an vettek részt és számos pohárköszöntő hangzott el. Pohárköszöntőt mondtak, ifj. Andrássy Jenő, Fitos Ferencz, Bálint Jenő, Kubinyi Bertalan, Kerekes János. A két gyógyszerész, a ki azért távozik körünkből, mert gyógyszertár tulajdonos lett, kellemes társadalmi ember volt s igy sokat vészit eltávozásukkal városunk társadalmi élete. Boldogságot kívánunk nekik uj otthonunkban. — A Kölcsey-Körnek ma tartandó feiolvasö-es- télyére ismételten felhívjuk közönségünk figyelmét. A változatos műsort már lapunk múlt számában közöltük s most csak azt említjük meg, hogy az estély d. u. 6 órakor veszi kezdetét a Polgári Olvasókör nagytermében. A belópő-dij 1 kor. — Pénzügyi kinevezések. Papp János mátészalkai adóhivatali gyakornokot a komáromi, Jakab Viktor szinérváraljai adóhivatali gyakornokot a nyírbátori, Farkas László fehérgyarmati adóhivatali gyakornokot az antalfalvi m. kir. adóhivatalhoz, mind a hármat ideiglenes minőségben adótisztnek nevezték ki. — Arczképcsoport. Az Oltáregyesület hangversenyén előadott Magdolna költemény személyesitői még sohasem történt velem. És most megtörtént. Visszamenekültem ide. Te mondod, hogy itt nagyon meleg van és tudom azt is, hogy itt minden nagyon szép. Ám én fázom, kegyetlenül fázom itt is. Miért ? Megmondom. Belülről fázom, mert a hogy leheveredtem ide a medvebőrre és elkezdtem melegedni, nem tudtam fölmelegedni. Nem is fogok már. Élőször történik, hogy én meghátrálok az idő elől. Ez egy jelentéktelen dolog, de most sokat jelent. Miért ? Mert öregszem. Szinte azt kell hinnem, hogy mikor a kapun kiléptem, fagyosan rám lehelve, csempészkedett az öregség. Azt hittem eleinte múló gyöngeség. De nem, maga az öregség. Miért ? Ezt is megmondom. Itt heverészve a tekintetem elkalandozott a sok szép arezon körülöttem. Szomorúan néztem őket, valamennyit, mint színest csillogó, villogó pompás lepkerajt e nagy téli délutáni szürkeségben. Egy pillanatra elhallgatott. Szeme körüljárt a képeken és megakadt egyen. Bájos, kaczérul hátravetett leányfej. A két nagy szem merengőn szinte mélabusan mélyed a távolba, de az ajk mosolyog, leírhatatlan lkedvességgel. S mindezt dús, érdekesen, sejtelmesen eomló hajfonatok árnyékolják, mint vadvirágos erdőalján szeszélyesen kanyargó patak csillámlo, fodros tükörét a lecsüngő lombok. E képen akadt szeme. Hosszan nézte, fölsóhajtott s tekintetét rajta feledve beszélt tovább. — E képről, mely a ragyogó ifjúság egy tündérét ábrázolja, győződtem meg arról, hogy ime megöregedtem Lehet, hogy korán, sőt valóban igen korán. Csak tiz éve múlt még. Ugy-e nem sok idő. Tiz évvel ezelőtt néztem ez ábrándos szemekbe. S akkor e szemek is belemélyedtek az enyimbe. Mindenható Uram, mily boldog voltam ! De mennyit küzködtem a boldogságért s mikor meg volt, mily könyelmüen löktem el magamtól. Mert nem tudtam megbecsülni. így más boldog pillanatai is voltak életemnek. De csodálatos, hogy most épen ez az egy jut eszembe, mert érzem, hogy ez egynek emléke szivem legkisebb, legszentebb zugában húzódott meg. S ez az emlék tolul föl most bentiem a sok közül, e képet nézem a sok közül most, épen most, mikor érzem, hogy itt az öregség. Ő jött valamennyi közül, hogy figyelmeztessen engem erre. Hogyan? Igaza volna? Az_ éveim száma meghazudtolja, de mégis igaza van. És ez keserves boszuja neki, gyötrelmes bünhődésem nekem. Arra gondolok, hogy vájjon most újra akarnék küzdeni egy ilyen boldogságért, vájjon tudnék-e? Vájjon volna-e jogom hozzá? Nem Ő e képen a bűbájos ifjúsága teljében jött el hozzám, de a hogy én ezt a bűbájos leányt már nem találnám meg sehol, úgy nem találok olyan boldogságot sem sehol többé. Hideg van. Úgy fáztam odakünn, most fázom idebenn, itt belül. Ha kitekintek e téli tájra, tudom a hó elolvad, a fagy fölenged, a szürke föllegek elsuhannak, tavasz lesz virág és napsugár, csak az én életem -tavasza, kihunyt derűje elhervadt virága, nem tér vissza, nem nyílik már többé soha, soha ... Keserves sóhajtással elhallgatott, borús szeméből mintha kihullott volna egy könnycsepp. Odakünn bealkonyult. Én pedig ültem csöndesen. Nem tudtam mit felelni, nem bírtam vigasztalni. De szivemen, lelkemen átsuhant a gondolat: a mig az élet tele zajjal, változatossággal, a mig vitorlánkat duzzasztja a remény, sok minden dologgal nem törődünk. De aztán később ... y. k. J. kellemes emléktárgygyal akarják meglepni a szerzőt, Kaffka Margitot. Ugyanis lefenyképeztették magokat jelmezükben Huszthy helybeli fényképésznél és a sikerült csoportképet elküldik a szerzőnek. — Eljegyzés Dr. Lükő Géza szatmári orvos ma egy hete tartotta eljegyzését Dr. Schönpflug Richárd vármegyei tiszti főügyész szeretetreméltó és kedves leányával Irénnel. Az ifjú jegyeseknek őszinte szívből gratulálunk!-- Uj jogtudor. Teleki Jenő gróf a napokban tette le a kolozsvári egyetemen a jogtudori szigorlatot. — Városi közgyűlés lesz márczius hó 12-én d. e. 10 órakor. A képviselőtestületi tagok rég nem tapasztalt érdeklődéssel viseltetnek ez-ülés tárgysorozata iránt és méltán. Ezen a gyűlésen fog eldőlni, hogy a színházat a Kölcsey-utczában fekvő Strausz-féle telekre vagy pedig a Bikfalvy-féle telekre építsék. A képviselő- testületi tagok jelentékeny része ez utóbbi vélemény mellett foglal állást, annyira, hogy kétséges vájjon sikerülni fog-e a polgármesternek a Strausz-féle telekre építtetni a színházat. De bármilyen legyen e nagyfon- tosságu ügyben a képviselők véleménye, városunk érdeke szempontjából óva figyelmeztetjük őket, hogy tegyenek félre minden magánérdeket, s egyedül fejlődni kezdő városunk szépészeti és anyagi érdekei szempontjából hozzák meg okos határozatukat. Eme fontos tárgyú közgyűlés tárgysorozatába a legutóbbi képviselőtestületi gyűlés határozata értelmében felvannak véve a) városi színház létesítése, b) a színház elhelyezés czéljaira telekvétel, valamint c) törzsvagyon-alap czimén pénzintézetben kezelt összegnek, úgyszintén a Báthory Bertalan és Jelűnek Rozália-féle uj utczanyitási alapnak színházépítés czéljaira leendő falhasználása ügyének érdemi tárgyalása. Ugyancsak a márcziusi gyűlésen fognak határozatot hozni a Honvéd-utcza 5. Sz. ház és belsőségnek kisajátítás utján leendő megszerzésében és a nagykárolyi 144. sz. tjkvben foglalt ingatlan tulajdonjogának a svábrészi gazdaközönség részére leendő átengedése ügyében. — A helybeli népnevelési egylet választmánya f. hó 11-én gyűlést tartott. Az 1903. évi számadást elfogadták. Az L904. zárszámadást is helyesnek találták, a mely szerint 3450 korona 01 fillér bevétellel szemben, 3888 korona 58 fillér kiadás s igy 438 korona 57 fillér tulkiadás mutatkozik. Minthogy pedig ehhez hozzájön az 1638 korona 51 fillér 1903. évi tulkiadás, a polgár- mestert felkérik, hogy ezen összeget folyósítsa. A régi tagdij hátralékot behajtás végett átadták az egjleti ügyésznek. — Kelemen Samut, Szatmár város országgyűlési képviselőjét az országos függetlenségi párt jegyzőjének választotta meg. — A nagykarolyl Polgári Olvasókör 35-ik évi rendes közgyűlését folyó 1905. évi február hó 26-án délután 3 órakor tartja meg saját helyiségében, melyre az egylet tagjait tisztelettel meghívom. A közgyűlés tárgyai: l. Az igazgató-választmány évi jelentése s az egyleti pénztárosnak a felmentvény megadása. 2. Az évi költségvetés megállapítása. 3. Alapszabályok 15. §. 6. pontja szerint beadott indítványok tárgyalása. 4. Használt hírlapok eladása. 5. Alapszabály 16. §-a értelmében a választmány Vs-ad részbeni megválasztása. Nagykároly, 1905. február 11. Tisztelettel Vetzák Ede, elnök. — A Kossuth szobor alap javára márczius 7-én a helybeli függetlenségi es 48-as párt függetlenségi bált rendez városunkban. A rendezőség külön meghívót nem fog kibocsájtani, hanem a hazafias czélra való tekintettel falragaszokon hívja meg pártkülömbség nélkül az érdeklődő közönséget. — A színház építése. Müller Miksa lőcsei építész- vállalkozó, ki az uj vármegyeházát építette és a fó- utczán tavaszszal fogja befejezni egy szép emeletes ház építését, a folyó hó 11-én tartott szinügyi bizottsági gyűlésen bemutatta az építendő színház terveit és költségvetését. Tervezetében a színház füthető «s 1 emeletes lesz. A földszinten 14 négy üléses 2 nyolez üléses páholy, 200 ülőhely, 30 állóhely és az emeleten 5 sor ülőhely és újra állóhelyek vannak tervezve. A szinügyi bizottság elfogadta a tervezetet a tárgyalás alapjául és egyidejűleg megbízta a polgármestert, hogy a 24000 korona megígért államsegély elnyerése iránt tegye meg a szükséges lépéseket. A tervezet szerint 41000 koro- koronába kerülne a színház építési költsége. — Ipartestületünk ma vasárnap délután 3 órakor saját helyiségeben tartja meg ez évi rendes közgyűlését. Azon esetben, ha a tagok nem gyűlnének össze határozatképes számban, mához egy hétre ugyanolyan időben- a megjelent tagok számára való tekintet nélkül fog a közgyűlés megtartatni. A közgyűlés tárgysorozata a következő: 1. Az 1904. évi márczius hó 27-én tartott rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyvének felolvasása. 2. Az ipartestület elöljáróságának jelentése. 3. A számadás előtejesztése és felmentvény megadása. 4. Az 1905. évi költségelőirányzat megállapítása. 5.8 önként kilépő rendes előljárósagi tag és 3 számvevő megválasztása. 6. Az elöljáróság javaslata, ipartestület segédmunkások közvetítése és szálló szabályzat tervezetének megállapítása. 7. 48 órával előbb beadott indítványok tárgyalása. — Tánczmulatság. A Szatmár—nagykárolyi könyv- nyomdászok február 19-én vagyis ma vasárnap Szat- máron dr. Kelemen Samu országgyűlési képviselő védnöksége alatt a Pannónia dísztermében a nyomdász szanatórium javára műkedvelői előadással egybekötött tánczmulatságot rendeznek. Színre kerül „A gyimesi vadvirág.“ — TombOla-estély. A nagybányai ág. h. ev. egyház 1905. márczius 7-én húshagyó kedden, a Nagyszálloda dísztermében az ifjúsági kör szives közreműködésével, tánczmulatsággal egybekötött jótékony- czélu zártkörű tombola-estelyt rendez Nagybányán, 1905. február 12. Az egyház nevében : Révész János, lelkész. Szabó Adolf, felügyelő. Szellemy Géza, jegyző. Belépő-dij: Személyenkint 2 korona. Családjegy 5
