Szatmármegyei Közlöny, 1905 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1905-11-19 / 47. szám
Nagy károly, 1905. november 19 4=7. szám. XXXI évfolyam o„ özlöny 1WT SI7W-DTTJ rm 4 T M1 w és MEGYEI ERDEKÜ HETILAP. társadalmi, szépirodalmi SZATMÁRVARMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. ■m H1EGJELEN MIND Eh VASÁRNAP. ■ SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Nagykárolyban, Jókay-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egesz évre 5 korona.-ae ügyes szám ára 20 fillér. «■£Hirdetések jutányos áron köaöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. A magyar tudományosság. Az 1825-iki országgyűlésen történt, hogy Felsőbükki Nagy Pál szavainak hatása alatt felállóit egy fiatal huszárkapitány és hatvanezer forintot ajánlott tel egy létesítendő Magyar Tudományos Akadémia czéljaira. Ennek a nevezetes jelenetnek leírása benne van minden történelmi kézikönyvben. A Magyar Tudományos Akadémia épen ezt a napot, 1825. november 3-ikát ünnepelte e hónap elején. Az idei ünnepnek megvolt a rendes sablontól eltérő külön érdekessége. Ekkor leplezték le az Akadémia első emeletének balszarnyában a Széchenyi múzeumot, amely a Széchényi személyéhez fűződő és életére vonatkozó nagyértékü relikviákat tartalmazza. A leleplező ünnepséggel kapcsolatban azonban azt kérdezhetnők az -Akadémia kis részben nagyságos, túlnyomó részben méltó- ságos és kegyelmes halhatatlanjaitól, hogy miért ily későn? Miért, hogy olyan nagy időre pattant ki a gondolat, hogy az Akadémia megalapítójának emlékét a dunaparti nagyszerű palotában relikviák őrizzék ? Egészen a Nemzeti Múzeumra bizni ezt a feladatot kényelmes ugyan, de az Akadémiának, mint az első kulturális intézménynek lehet akkora önállósága, hogy a maga létének alapvetőjét külön, a saját eszközeivel, a saját tudásának, fáradozásának felhasználásával méltányolja. Egyáltalán a Magyar Tudományos Akadémia erősen eltér attól a czéltol, amelyre rendeltetett. Tudományos életünknek vezetőjéül, a szellemi élet irányítójául tervezték a nagy alapítók és ime a magyar halhatatlanok társasága minden -modern uj eszme, minden korszakalkotó felfedezés, találmány, minden tudományos uj tétel megszületésénél hiányzik. Nem is bábáskodik, annál kevésbé vajúdik a modern eszmék, tudományos törekvések terhességétől. A nagy eszmei áramlásban, amely átlendül az egész földkerekségen, átcsap a tengereken, valahol leghátul kullog a mi tudományos életünk vezető intézménye, az Akadémia. Vezértoronynak kellene lennie es tetőben, régi világbeli, csonka torony lett, melynek omladozó téglaközei alatt napvilágtól rettegő baglyok és vércsék vertek tanyát. Tisztelet a kivételeknek, de a mi tudósaink nagyobbrészt félmult alakok, Archeológiái leletek, akiket egy ostoba tudományos iskola hagyott ránk örökül. Nem élnek benn a modern tudományosság elevenjében, hanem ott gubasz- tanak a régi vaskalapos tudás holt birodalmában. Legjobb esetben úgy adnak magukról életjelt, hogy egymás közt marakodnak. Minthogy csak nem régen is A akadémiai intrikákról kellemetlen intimitások jutottak nyilvánosságra. Pedig épen elérkeztünk ahoz az időhöz, amikor az általános fejlődés, haladás nagy áramlása az Akadémiát is el kell hogy ragadja. Minden reményünk a fiatal tudós nemzedék leié fordul. Ezek a tudós urak emanczipálják magukat az öreg vaskalaposok szellemi befolyásolása alól. Ne törődjenek azzal, ha a klikk egy-két évig még nem engedi be őket az Akadémia falai közé, ami késik, nem múlik. Legyenek egy öntudatos, friss, uj tudományos élet alapvetői. Helyezzék ők a tudományosság oltárára az ő szellemi tőkéjüket, hasonlatos- képen az Akadémia nagynevű alapitójához, gróf Széchényi Istvánhoz, aki az 1825-iki nevezetes országgyűlésen mennyire másnak gondolta a születendő Magyar Tudományos Akadémiát ! A színkör ügye. Városunk képviselő-testülete vasárnap döntött a színkör építésének helyére vonatkozólag és 17 szótöbbséggel elhatározta, hogy a favázas színkört a Strósz-féle telekre fogja építeni. Alig volt valaha a városnak oly ügye, mely annyira felkeltette volna a közönség érdeklődését, mint a színkör ügye. Talán alig került a képviselőtestületi gyűlés tárgysorozatába olyan pont, melyet olyan 3ok oldalról megvitattak volna úgy a társadalomban, a sajtóban, a képviselő-testületben, mint a színkör ügyét. E tárgyban tehát uj érvet aligha lehet felhozni. És ha mi mégis felemeljük a közgyűlés múlt heti határozata ellen szavunkat, nem azért teszszük, mintha nyitott ajtót akarnánk döngetni, hanem azon reményben, hogy a közgyűlés múlt heti határozata nem megdönthetetlen határozat. Van még egy magasabb fórum, a melyiknek beleszólása van és ha ez megsemmisíti a közgyűlés határozatát, hivő lélekkel remélT A K C Z A. — Talán beszélhetnél egy kissé több tisztelettel róla. 0 már idős ember, mig te egy kis pont vag_\, egy semmi... Érted? Zizikét fojtogatta a kaczagás. Hogyne, mikor hosszú ruhát kap. Aztán éppen Pali veszi. Nagyszerű nu az a Pali igazán. Juj, de pompás. Nem birt tovább magával. Trallázva futott ki a szobából és tánczolva kiabált végig a folyosón : — Kisasszony, kisasszony! Pakkoljon, Már nem vagyok kicsi lány. Adieu kisasszony adieu ! Zizikét a mama visszahívta. Csúnyán összeszidta mindenekelőtt és igen zord hangon mondta: — Először is, ne vihogj, mert a sarokba állítalak, másodszor,, mivel nagy leány vagy, férjhez fogsz menni. Érted ? / — Nem ... dadogott Zizike. .— Hát majd megérted. Ma itt volt Gernyeszegi Pál ur és megkerte a kezedet. Én és az apád igent mondtunk. Te is azt fogsz mondani. Érted? — Igen . .. — Hal’ Istennek! Akkor jer ide. Na, csókold meg szépen a mamát. Hát szereted Palit? Igen? — Igen ... — Nagyon ? — Nagyon, nagyon... —- Helyes, akkor rendben van minden. 11. Zizike megkapta az első hosszú ruhát. Csakhogy ez a menyasszonyi ruha volt. Hosszabb is volt, mint más hosszú ruha és Zizike büszkesége határt nem ismert. Úgy suhogott fehér selyme a szép ruhának és a slepje hossza húzódott utána. Igazán remek ruha volt és mégis csodálta mindenki. Liza néni azt is mondta, hogy a többi leányokat egyébb leli majd, ha meglátják. Szombaton délután volt az esküvő és a mama úgy sirt, amikor Zizike fejére tette a mirtuskoszorut. Különben mindenki sirt, csak Zizikének volt határtalanul jó kedve. A templomajtóban pláne, mikor kifelé jöttek, hangosan el is kaczagta magát. Úgy esett a dolog, hogy a hosszú menyasszonyi ruhában alig tudott járni Zizi. Pedig a slepjét is felfogták. A czinteremben aztán valahogy a térdei közé gabalyodott a fehér, habos selyem és majdhogy elbukott. Ezen kaczagott aztán. Otthon óriási nagy lakzi volt. Pazarul felteritettek az ebédlőben és még Muki bácsiék is eljöttek Nádasházáról, pedig ez teljes tizenkét óra gyorsvonattaL Lehetetlenség is azt elmondani, mi minden volt a lak- zin. Zizikének igen kellemetlenül esett az, hogy mindenki vele foglalkozott. És mindig mondták: — Az uj asszony. Az uj asszony ... A mama folyton azt súgta a fülébe : Viseld magad illedelmesen. Aztán ne dobálódz kenyérgalacsinnal az asztal fölött! A fogaidat pedig ne mutasd annyit! Légy komoly ! Na ! Muki bácsi valami nagy beszédet mondott. Szépen kikanyaritotta, az asztalnál mindenki helyeslőleg bólintott a fejével. Aztán odajött Muki bécsi Zizikéhez és megcsókolta. Brrr, de borszagu volt. Palinak egy párszor rá kellett ütni a kezére, mert mindig a Zizi kezeit szorongatta. Éjfél felé asztalt boh- tottak. Kihordtak mindent az ebédlőből és azt mondták, hogy táncz lesz. Liza néni fog zongorázni. Papa igaz czigányokat akart hozatni, de a mama azt'kérdezte : — Minek az? — De — mondta a papa — a mi lakodalmunkon is czigányok húzták ... — Az akkor volt! Most más világot élünk. Punktum ! Ezzel el volt intézve. A tizenhat éves asszony! Zizike a kaszinóbálkor elmúlt tizenöt éves. Cse- nevész, apró lányka, szőke, borzas hajjal, hunczut karikára nyílt égő szemekkel. Jo gyerek volt különben, csak a kisasszonyt szerette bosszantani és . pater Eraz- must csapta be egy-Uét bűn erejéig. Gyónáskor ugyanis mindig eltussolta egy néhány főbenjáróbb vétkét. Zizikét egy délután, miközben a kisasszony fotográfiáját igyekezett nagy buzgalommal megörökíteni a franczia füzeiében, maga. ele czitálta a mamája. A mama a hálószobában a pamlagra volt dűlve és kritikus szemekkel méregette Zizit. — Megint rendetlen vagy ! — mondta szigorúan. — Pedig egész nagy lány lettél. Nem szégyenled magad ? Zizi ijedten húzkodta lefelé a kötényét. A térdeit igyekezett eltakarni, mert azt hitte, kilátszanak a rövid szoknya alól. Nagyon kevesellette a ruháját és mindig js mondta a mamának : — Mamuczi, mikor vesz már hosszú ruhát? — Halgass, te pont, megbolondultál? — mondta ilyenkor a mama. Most azonban komolyan ránczolta össze a homlokát és békétlenül ingatta a fejét. — Csakugyan hosszú ruha kell már a békának, felnyúlt mint egy paszulykaró! Igaz — mondta aztán hirtelen, mintha épen most jutott volna eszébe — fogsz, okvetlenül fogsz kapni hosszú ruhát. Itt volt ma Gernyeszegi Pál ur és megígérte, hogy szerez egyet. — Pali volt itt ? Oh, de jó fiú! Na, ha még egyszer eljön nem fogom meghúzni a bajuszát. Husztliy Zoltán fényképésznek Kossuth-utcza 5-ik számú saját házánál pBT kizárólag e czélra épitett gyönyörű szép műterme öltözőszobával s az állandóan nyitott remekszép képcsarnokkal, teljesen elkészült s úgy a helyi, mint a vidéki n. é. közönség rendelkezésére áll.
