Szatmármegyei Közlöny, 1905 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1905-11-07 / 45. szám

Nagykároly, 1905. november 7.

__________^á=5, szám._________ ________ XXXI évfolyam

ME

GJELEN MINDEN VASÁRNAP. ^

SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL:

hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők :

Nagykárolyban, Jókay-utcza 2. sz.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona.

Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-s* ügyes szám ára 20 fillér. «=Hirdetések jutányos áron közöltéinek. .Nyilttér“ sora 40 fillér.

Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetten levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el.

Nagy László főispán beiktatása.

Szatmárvármegye közönsége folyó hó 6 án, a tegnapi napon közgyűlést tartott, a melynek egyedüli tárgya Nagy László főispánnak beiktatása volt.

Óriási érdeklődés mellett ment végbe nálunk is az installáló közgyűlés. A karzatot díszes hölgy közönség foglalta el. A közgyűlési terembe a bizottsági tagok, a meghívott vendégek és hirlaptudósitók csak belépő jegygyei léphettek be, ne hogy más, különben oda nem illő turbulens elemek is bejuthassanak és fokozzák ezek az úgy is izgatott hangulatot.

A bizottsági tagok szép számmal sereglettek össze a vármegye minden részéből s két táborra oszlottak, olyanokra, a kik a volt alispánt mint kinevezett főispánt installálni akarták és olyanokra, a kik a nemzeti ellenállás. sikere érdekében szükségesnek tartották azt, hogy a vármegye közönsége a beiktatás megtagadása által is a passiv rezisztenczia mellett emelje fel szavát.

A közgyűlés előtt két javaslat feküdt.

A 60-as bizottság folyó hó 3-án tartott ülésében azt javasolta a főispáni beiktatásra összehívott közgyűlésnek, hogy 1. a közgyűlésre meg nem hívja a főispánt, 2. a közgyűlésen nem üdvözli, 3. főispáni székébe be nem iktatja.

A másik javaslat, a mely az állandó választmány véleménye volt, a következőleg hangzott:

A vármegye közönsége a főispánt nem hivja meg, nem üdvözli, semmiféle udvarias- sági aktust nem fejt ki, azonban a beiktatásnak nem áll útjában.

Tehát a közgyűlési tárgyak előkészítésére hivatott szakbizottság, az állandó választmány javaslata az volt, hogy minden ünnepség nélkül a vármegye közönsége szabad folyást enged az installálásnak.

A közgyűlés.

Mikor 10 óra után llosvay Aladár főjegyző megjelent az elnöki emelvényen, minden szem felé fordult, a hirlaptudósitók és gyorsírók munkához készültek, mert köztudomású volt az, hogy a koaliczio hívei agyon beszélni akarták a beiktatás kérdését, vagy legalább is délután 4 óráig kihúzni. Így beszéltek arról, hogy N. Szabó Albert másfélórás beszédet vállalt s igen sok szónok készült a tárgyhoz hozzászólani.

Tehát pro és contra elkeseredett vitákra volt mindenki elkészülve, mert nem csak a koaliczió hívei, de azok is, a kik installálni akarták a főispánt, igen lelkes hangulatban voltak. Ez utóbbiak tömör sorokban a közgyűlési terem azon ajtaja mellett foglaltak helyett, a mely a főispáni lakosztályba vezet. Az ellenzékiek azonnal észrevették azt és a közgyűlés megnyitása előtt tréfás megjegyzéseket tettek erre, amire azok, akik biztosítani akarták a főispánnak a terembe bevonulását, hasonló tréfás replikákat adtak.

Pedig meg volt mindenki győződve arról, hogy a vármegyei bizottság ellenzéki tagjai semmi erőszakhoz nem akarnak nyúlni, beérik az alkotmányos tiltakozással, esetleg a 60-as bizottság javaslatának elfogadásával, ha többségük lesz.

Mert az erőszakosdást tojáshajigálást és hasonló fegyverek használatát a zsentri erős megyei közép

osztály méltóságán alolinak tartja, erre úgy társadalmi állása, mint azon jóviszonynál fogva, a mely eddig a főispánhoz csatolta, nem kapható. De azért a főispán pártfelei minden eshetőséggel számot vetettek, s igy a főispán bevonulását biztosítani akarták.

És nagy meglepetés történt.

Mikor llosvay Aladár főjegyző megnyitotta 10 óra után a közgyűlést és bejelentette azt, hogy ő császári és apostoli királyi Felsége Szatmárvármegye főispánjává Nagy László alispánt nevezte ki, (Hosszas éljenzés és abczugolás, taps) és hogy a közgyűlés egyedüli tárgya a főispán beiktatása, — óriási éljenzés hangzott fel a közgyűlési teremnek a főispáni lakosztályba vezető ajtója mellől és mindenki nagy meglepetésére megjelent az emelvényen diszmagyarban Nagy László főispán.

Erre leirhatlan zaj következett, a mely eltartott egész a közgyűlés végéig. Mialatt a meglepetés által erősen consternált ellenzék abczugolni kezdett, elkeseredett és egyesek sértő kifejezéseket vegyítettek bele az óriási zajba, a melyet mindenkinek csak a legközvetlenebb szomszédjai hallhattak meg, az alatt az installálni kívánók tábora folytonosan éljenzett és tapsolt, mintha mindkét rész együttesen arra törekedett volna, hogy egy szó sem hallassák ki abból, a mi a pódiumon történik. Így aztán csak a legközelebb ülők és állók hallhattak egyes szavakat a főispán és Nagy Sándor tb. vm. főjegyző beszédéből. Ezek előadása szerint az elnöki emelvényen a következők történtek.

Nagy László főispán az emelvényre érve azonnal átadta a belügyminiszter 6656. sz. leiratát Nagy Sándor első aljegyző, tb. főjegyzőnek;' a melyben tudatta a belügyminiszter a vármegye közönségével, hogy a király Szatmárvármegye főispánjává Nagy László alispánt nevezte ki. Ezt a leiratot Nagy Sándor tb. főjegyző felolvasta, azután felolvasta az eskü mintát és az uj főispán, az óriási zajban, éljenzés és abczugolás közben letette az esküt. Azután leült az elnöki székbe egy perezre és kijetentette, hogy miután szólásra senki sem jelentkezett, berekeszti a közgyűlést.

Mindez nehány perczig tartott csak és ezután a főispán hivei lelkes éljenzései között, óriási zajban elhagyta a közgyűlési termet és lakosztályába vonult.

Tehát nálunk nem volt sem záptojás, sem székek hajigálása, egyedül csak N. Szabó Albert bizottsági tag szórt fel az emelvény felé egy csomó nemzeti szinü ezédulát, a mely meghívó volt a koaliczió híveinek az e napon tartandó bankettjére.

Ilyen meglepetéssel végződött a beiktató közgyűlés, a melyről az volt a hiedelem, hogy a többség installálni fogja ugyan a főispánt, de hosszas elkeseredett viták és jelenetek fogják azt megelőzni.

Kétségtelen, hogy a beiktató közgyűlés szokásos ünnepségei nem lettek megtartva, a főispán, mint később pártfelei előtt kijelentette, megszegte az etikett szabályait, hogy érvényre emelje a lényeget, a király- akaratát. És mikor azt a kérdést vetették fel előtte, hogy miért járt el igy, mikor a többség úgy is meg volt, a következőkkel indokolta eljárását.

A törvény szerint a király nevezi ki a főispánt, a kinevezés a király joga s igy nincs joga alkotmányos életben a közgyűlésnek megakadályozni azt, hogy a király által kinevezett főispán elfoglalja székét, mert az csak forradalomban lehetséges.

Ha pedig igy áll a dolog, minthogy a törvény nem azt mondja, hogy a közgyűlés kiveszi a főispántól az esküt, hanem a főispán a közgyűlés előtt teszi le az esküt, az eskületétel a főispánnak elvitázhatlan joga lévén, tulteheti magát a szokásos ünnepélyes aktusokon, egyszerűen bemehet a közgyűlési terembe és a kinevezés felolvasása után, leteheti az esküt.

Különben a főispán ezen eljárásával elejét akarta venni a hosszas vitáknak, főleg az izgatottságnak, s azért választotta ezt a rövid, de czélravezető eljárást.

Mi részünkről jobban szerettük volna azt, ha a szokásos formalitások között ment volna végbe az eskületétel. Mert akkor nem állnának elő, a mint előfognak állani az f ‘ " ' ’ azzal a kifogással, hogy ar v , : , . v az installálás

leszavazását, hogj . ozatman vonatot megakarták előzni stb. Pedig a kik áttekintéssel bírnak, azok mind azt állították, hogy tekintélyes, legalább is 100 szótöbbséggel a közgyűlés úgy is az installálás mellett nyilatkozott volna meg.

Közgyűlés után nyomban a jegyzőkönyv hitelesítésére került a sor. A hitelesítésre fel lettek kérve K. Pap Sándor, Luby Géza, gr. Berthold Arthur és Schönpflug Richárd, a kik közül Luby Géza nem jelent meg a közgyűlés utáni hitelesítésre. Ellenben a többiek hitelesítették a jegyzőkönyvet. Tehát ilyen okmánynyal sze mb e n, a melyet aláirt a vármegye hiteles jegyzője, tiszti főügyésze, két bizottsági tag, nem lehet semmiféle olyan kifogást tenni, hogy az eskütétel ném szabályszerűen ment volna végbe.

Epizódok.

A közgyűlés berekesztése és a főispán távozása után a bizottság tagjai még sokáig együtt maradtak a közgyűlési teremben. Az ellenzék tagjai tiltakozásuknak akartak kifejezést adni a történtek felett. Többen beszélni kezdtek, de a kik a főispán pártján voltak, s ezek ezúttal is többségben voltak, azok olyan óriási zajt csaptak, hogy a szónokok beszéde elveszett a zajban. Abczug, levele, nem hallgatjuk felkiáltásokkal és folytonos zaj és íütyöléssel akadályozták meg azt, hogy a beszédek hallhatók legyenek. Kölcsönös szidalmakat is váltatta két egymással szemben álló párt. Ilyen pokoli zajban, természetes a beszédekből csak egyes részleteket lehetett megérteni.

Elsőnek N. Szabó Albert ugrott fel az asztalra, Tiltakozott az ellen, a mi itt most lefolyt a közgyűlésben. Nagy László alispán nem tartotta meg a szavát, a mikor a törvények megtartását helyezte kilátásba. A szónok beszéd közben egy széket is felkapott, hogy a zajongó ellentáborba hajtsa, de kivették a kezéből. Ezután Böszörményi Emil akart beszélni, de a zaj megakadályozta ebben. Ő is olyasmiről beszélt, hogy az uj főispán nem tartotta meg a törvényt. Közben abczug, levele kiáltások, másrészről Kristóffy kutyája, hazaáruló, gazember kifejezésekkel traktálta a két tábor egymást. Luby Géza is megkísértette, hogy beszédet tartson. Azt akarta indítványozni, hogy folytassák a közgyűlést. De az ő beszéde is elveszett a zajban. Ekkor az ellenzék I a Kossuth nótát kezdte énekelni, majd mikor egy ellenzéki szónok ismét beszédre jetentkezett, az installálok tábora kezdte tovább énekelni a Kossuth nótát, a mi az ellenzéket újabb ingerültségbe hozta s N. Szabó Albert a széket ismét az ellen táborba akarta dobta, de megint kivették a kézéből. Majd Komoróczy Jenő az ellenzék soraiba hatolt és oda kiáltotta: Ne csináljunk itt piaczi vásárt. Sternberg Sándor e közben a Gotterhaltét kezdte énekelni. N. Szabó Albert ismét beszélni akar, de fütyölés szakítja félbe szavait.

Végül Domahidy István dicsekedhetett el azzal, hogy meghallgatásra talált. — Körülbelül abból indult ki beszédeben, hogy ő a ki már nagy indokét élt, mint gyermek hallotta már 1848-ban az ágyuk dörgését, arra kéri a zajongókat, hogy méltóságteljesen védjék meg a szabadságot. Ez a hely templom, azért azon kéréssel fordult az ellenzékiekhez, hogy oszoljanak széjel. Ekkor lépett a terembe Gróf Károlyi István. Hallani akarták, de ő megállóit az ajtóban, s szó nélkül szemlélte a zajongókat. Majd dr. Kovács Dezső kiáltott az ellen tábor felé: Lássuk azokat a tisztelgő kütdöttségeket. Ismét zaj tört ki. Ekkor érkeztek meg a 1Ö órás vonattal, vegyesen ellenzékiek és installálni kívánók és elcsodálkoztak azon, hogy már véget ért a közgyűlés. Ennek oka a közgyűlés gyors lefolyása mellett az is volt, hogy a vasút késéssel érkezett be s igy mindkét párt emberei, a kik e vonattal érkeztek, már csak akkor

Husztky Zoltán fényképésznek:

Kossut h-utezsi 5-ik számú ssijiít házánál

flWT kizárólag e czélra épített gyönyörű szép műterme

öltözőszobával s az állandóan nyitott reiöekszép képcsarnokkal, teljesen elkészült s úgy a helyi, mint a vidéki n. é. közönség rendelkezésére áll.