Szatmármegyei Közlöny, 1905 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1905-11-07 / 45. szám
SZATMÄRMEGYEI KÖZLÖNY értek a közgyűlési terembe, a mikor a közgyűlés utáni jelenetek is véget értek s az ellenzékiek csakhamar a Magyar Király szállodába vonultak. Hogy az ellenzék szónokai a közgyűlés után nem juthattak szóhoz, nem tarthatták meg tervbe vett tiltakozó gyűlésüket és hogy ezek a zajos jelenetek, minden tettlegesség nélkül folytak le, mind ez azt bizonyítja, hogy a főispán pártiak ekkor is nagy túlsúlyban voltak. * * * Érdekes episodja az installácziónak az is, hogy a Magyar Királyban gyülekező egyesült ellenzék közt hire ment annak, hogy az elnöklő Ilosvay Aladár mikor a főispán megjelent az emelvényen, azonnal berekesztette a közgyűlést s igy a főispán a közgyűlés berekesztése után tette le az esküt. Hogy tehát magától az elnöklő főjegyzőtől hallhassák meg a dolog miben létét, oda hivatták. És minthogy a főjegyző ezt a versiót megerősítette, e tárgyról jegyzőkönyvet vettek fel s elhatározták, hogy annak egyik példányát leteszik a levéltárba, a másikat a nemzeti múzeumban. Hát annyi tény, hogy senki sem hallotta a tiz- perczig egy folytában tartó nagy zajban azt, hogy az elnöklő főjegyző berekesztette volna a közgyűlést. Azt sem látta senki, hogy mint a berekesztés után szokásos, felállott volna és elhagyta volna a termet. De azt igen is többen látták, hogy mikor a főispán letette az esküt s a főjegyző még mindig az elnöki székben ült, a főispán a főjegyző karjának megérintésével adta értésére, hogy engedje át neki az elnöki széket, a mit a főjegyző, a szomszéd székre ülve meg is tett, s a főispán az elnöki székből rekesztette be ezután a közgyűlést. Tisztelgését Délelőtt 11 órakor mentek végbe a tisztelgések a főispán elfogadó termében. Elsőnek a vármegyei gör. kath. lelkészi kar tisztelgett Brán Dénes erdőszádai g. kaih. lelkész vezetése alatt, kinek beszédére kijelentette a főispán, hogy egyik főfeladatának fogja tekinteni azt, hogy a felekezetek és nemzetiségek közti jó viszonya vármegyében továbbra is fenmaradjon. A szatmárnémetii kir. ügyészséget dr. Váradi Sándor kir. ügyész vezette, a ki beszédében a főispánnak különösen azon erős akaraterejét emelte ki, a melylyel a közéletbeni bizonytalanságok megszüntetésére törekszik. Érti, hogy a főispán nehéz helyzetben van és tudja, hogy nagy nehézséggel kell megküzdenie. Zászlót jött hajtani neki a kir. ügyészség, azért, mert a közéletbeni bizonytalanságot látja kineveztetésével megszüntetve és benne az ügyészség a rend fentartóját üdvözli. A főispán válaszában kijelentette, hogy a törvény szigorú szabályai szerint fog eljárni, amennyire lehet kerüli, hogy az ügyészség beavatkozására legyen szükség. De használja a hatalmat, ha a közjó érdekében erre szükség lesz. A királyi kinevezéssel kezébe adott nagy hatalmat lelkiis- j meretesen fogja gyakorolni. A vármegyei orvosi kart Serly Gusztáv dr. vármegyei főorvos vezette és beszédében a többek közt kérte a főispánt, hogy a közegészségügy iránti érdeklődését továbbra is tartsa fenn. A főispán válaszában kijelentette, hogy előtte még a legutolsó koldus élete is olyan^ drága, hogy azt minden áldozattal megtartani akarja. És ha még most az orvosok a nagyközönség részéről kellő támogatásban nem részesülnek, bízik abban, hogy idővel belátják, milyen fontos feladatot teljesít az orvosi kar. Ezután a helybeli honvédzászlóalj és a m. kir. csendőrség tisztikara tisztelgett, Kapitány A.urél százados vezetése alatt, a ki a 12-ik honvéd gyalogezred és a nagykárolyi honvédzászlóalj üdvözletét tolmácsolta. Kívánta, hogy az isten a főispánt Szatmárvármegye és szeretett hazánk javára sokáig éltesse. A főispán véleménye szerint nem lehet olyan ember, a ki a honvédség iránt őszintén ne érezzen, azután melegen megköszönte az üdvözletei. A honvédzászlóalj után Kemény Alajos pénzügyigazgató vezetése alatt a m.kir. pénzügyigazgatóság, a mellé rendelt számvevőség és dohánybeváltó hivatallal együttesen tisztelgett. Kemény Alajos pénzügyigazgató beszédében biztosította a főispánt arról, hogy a törvény korlátái között mindég kész szolgálatára lesznek. Erre a főispán kijelentette, hogy előtte különbséget nem tesz az, vájjon valaki állami vagy megyei szolgálatban van. A tisztviselőknek az ő főispánsága alatt egyéb dolguk nem lesz, minthogy az igazság, a törvény és a méltányosság alapján járjanak el. A kir. tanfelügyelőséget Bodnár György vezette, a ki beszédében szépen jellemezte azt, hogy Nagy László alispánsága alatt a közoktatás mindég támogatásban részesült. A főispán nem akar hosszasan válaszolni, mert hiszen ők régen ismerik egymást és ez az ismeretség arra jogosítja őt, hogy keveset beszéljen. Kívánja, hogy a tanfelügyelőség tisztikara erőben, egészségben sokáig éljen. O A vármegyei m. kir. állami állatorvosi kar Tóth József kir. állategészségügyi felügyelő vezetése alatt tisztelgett, a kikre vonatkozólag a főispán elismerte, hogy nagyon nehéz dolguk van, mert az állati betegségek a rendes gazdálkodás menetét akasztják meg. Ő ismeri azokat a feladatokat, melyeket meg kell nekik oldani és oda törekszik, hogy a nagy közönség meggyőződjék arról, miszerint az állatorvosok fontos feladatot teljesítenek. A m. kir. erdőfelügyelőség üdvözletét Pethő tolmácsolta. A m. kir. állami erdőhivatalt Márton Sándor vezette, ő üdvözölte a főispánt és kérte, hogy az erdészeti bizottságban viselt elnöki állását továbbra is tartsa meg. A főispán feleletében annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy régi ismerősökhöz beszél, ez tehát feljogosítja őt arra, hogy röviden válaszoljon. Olyan kellemes neki az elnöki állás, hogy a mennyire lehet, továbbra is szívesen megmarad azon a helyen. A m. kir. államépitészeti hivatalt Kacsó Károly főmérnök vezette. Üdvözlésére a főispán hosszasabban válaszolt, a hol a többek között kijelentette, hogy annyira fontosnak tartja közéletünkben ezt a hivatalt, hogy könynyen nem tud átsiklani rajta. Az államépitészeti hivatalé az érdem, hogy a közlekedési utakat a vármegyében fejleszthette. Az a nagy munka, mely az utak építésében csúcsosodik ki, még nincs befejezve. Elvileg el van ugyan döntve, most csak a végrehajtásra kell gondolni. — Ez alkalommal kötelességének tartja azt is kifejezni, hogy nagyon le van kötelezve az államépitészeti hivatal főnökének, a ki zavaros közúti politikánkat oly helyes irányba vezette és a kinek köszönhető, hogy úti alapunk jó állapotban van. Tiszta szívből kívánja, hogy ez a kar továbbra is együtt maradjon. Ezek után Jablánszky György szőlészeti és borászati felügyelő is tisztelgett. A vármegyei községi és körjegyzők egyesületét Bodoky Béla vezette. Hódoló tisztelettel üdvözli azt az embert, akit mindég a páratlan igazságszeretet vezetett. A főispán röviden válaszol a lelkes szavakra és emlékezteti a körjegyzőket arra, hogy a ruha vál- tozhatik rajta, de belül ugyanaz marad, aki ezelőtt volt. Ugyanazok az elvek fogják lelkesíteni, a melyek eddig vezették és jelen állásában jobban alkalma fog nyílni a körjegyzői kar tekintélyét emelni. Nem becsületességet vár a törjegyzőktől, mert hiszen ez minden egyes tagjában meg van, hanem bizalmat kér tőlük. A Nagykárolyi Kölcsey Egyesület küldöttségét Bornemissza Géza vezette, aki lelkes szónoklatában kijelentette, hogy egyesületük távol áll a politikától. Mint az egyesület megalapítóját üdvözlik az uj főispánt és kötelesség mulasztás nélkül nem tehették volna azt, hogy itt meg ne jelenjenek. A főispán megköszönte azon egyesület üdvözlését, amelynek alapításában részt vett. Különösen örül ennek, mert sem hivatalos,sem politikai jelentősséggel ez egyesület nem bir, a mely egyedül a műveltség elővitelére alakult. A legnagyobb bajunk, hogy nincsen sok olyan egyesületünk, a m ely a világosságot és a műveltséget terjesztené. Ezután a nagypaládi állami elemi iskolai tanítók és orthodox vallásu megyebizottsági tagok küldöttsége járult a főispán elé. Majd Szatmárvármegye bizottsági tagjainak körülbelül 100 tagból álló küldöttsége tisztelgett Szuhányi Ödön volt országgyűlési képviselő vezetése alatt. Szuhányi Ödön. Nincs oly áldás, a mibe keserűség ne vegyülne. Keserűség, hogy meg kell válniok Nagy Lászlótól az alispántól. Múltja biztosítékot ad arra, hogy befolyását a vármegye érdekében fogja felhasználni. Ma mint főispán többet tehet a vármegye érdekében, mint alispán. A főispán válaszában kijelentette a küldöttség előtt, hogy sajnálja, miszerint a mai politikai viszonyok mellett nem a szokott formában tehette meg alábbi nyilatkozatát. Ismerve a nehéz helyzetet, szerette volna, ha alkalma nyílt volna megtenni a nyilatkozatot, hogy az ettiket formákra nem tekintve a törvényes formák közt foglalja el helyét. De inkább irányuljon az insultus személyére, mint a bizottsági tagokra. Meggondolta a mit ma tett és inkább tartja helyesnek, ha ilyenformán teszi le az esküt, mint sem azt a díszes vármegyeházát olyan jeleneteknek tegyék ki, mely nem felel meg azon hely méltóságának. Kijelenti, hogy ő magyar ember. Ha más helyen jelentené ezt ki, azt mondanák, hogy nem igaz, mert osztrák. Őt a király szeretetére a nemzet vezeti. Kijelenti, hogy sem törvénytelenséget, sem erőszakot nem akar elkövetni. Legelső feladatának tartja, hogy érintkezési pontokat keressen, melyek közül legelső a közigazgatás javítása. Erre a gondolatra az vezette, hogy most 17 évi működés után mintegy önmagát bírálja meg. Törvénytelenséget nem fog elkövetni és a közigazgatás régi tekintélyét akarja vissza állítani. Semmi hiúság nem vezette, mikor erre a magas állásra lépett. Az általa nem is álmodott politikai viszonyok dobták erre a helyre. De uj állásában is nem lesz előtte sem rokon- szenv, Sem barátság, sem rokonság, hanem a szó igaz, nemes értelmében főispán akar lenni. Ezután a vármegyei tisztikar tisztelgése következett, a kiket Nagy Sándor tb. főjegyző vezetett. Beszédében azt hangoztatta, hogy édes a pillanat, amikor hivatalos állásában üdvözölhetik a főispánt de fájó, hogy el kell válni tőle mint alispántól. Ezelőtt édes apjuknak tekintették, a kihez szeretettel és bizalommal ragaszkodtak, azért engedjék meg, hogy most is ilyen bizalommal forduljanak hozzá. Kívánja hogy a köztük levő igaz szeretet változhatatlan legyen. A főispán melegen fogadta a vármegyei tisztikar üdvözlését és mint régi barátainak, nagyon röviden válaszol. Azt a szeretet és bizalmat, melylyel mint alispán viseltetett irányukban, Ígéri hogy meg fogja tartani, mert ismeri őket, tudja hogy az a becsületesség, odaadó munkásság, mely nála azt a szeretetet szülte, megmarad a tisztikarba továbbra is. A régi jó viszony közöttük fenmarad. ígéri, hogy sohasem lesz olyan főispánuk, a ki igazabb szívvel viseltessék irányukban, mint a milyennel ő viseltetik, mert hiszen hozzá könnyebben hozzá lehet férni, mint azokhoz, akik őket nem ismertek. Végül am. kir. posta és távirda hivatal tisztelgett, a kiket Schnébli János vezetett. A főispán azt válaszolta, hogy nagyon szívesen veszi üdvözlésüket. A diszebéd. Délben 1 órakor vette kezdetét a főispán úszte- letére adott ebéd a Régi Kaszinó nagytermében. Folytatása a mellékleten. r A R c z a. A vezérigazgató. — Herz, van önnél öt forint ? — kérdezte hanyag mosolylyal az a tiszteletre méltó öreg férfiú, aki deres császárszakállát nemes nyugalommal pihentette az íróasztal itatóspapírján. A fiatal ember, a kihez e sajátságos szavak intézve voltak, a májbetegek keserűségével kaczagott. — Öt forint ? — ismételte olyan hangon, mintha az ősz férfi valami szumátrai ritkaságot kért volna tőle egészen váratlanul. — Van már legalább két hete, hogy nem láttam egy eleven bankót. Ma délben szalámit fogunk ebédelni, mert a feleségemnek nem adhattam ki a konyhapénzét. A különös párbeszéd még nem ért véget, mikor egy harmadik személy lépett az elegáns irodahelyiségbe. A harmadik személy, aki megyszinzsinóros egyenruhát és ezüstcsattos sipkát viselt a Szép Heléna álom-dalát fütyörészte. A tiszteletre méltó aggastyán egyszerre a homlokára ütött, s mintha valami váratlan jó ötlet jutott volna hirtelen az eszébe, leereszkedő kegyességgel fordult a megyszinzsinóros egyéniséghez. — Hanák, — mondta finom szemcsiptetéssel, — Hanák, gördüljön le a sarki korcsmába és hozzon föl egy jó korsó hideg sört. De vigyázzon, Hanák, hogy a habbal a kimérőlegény ne éljen vissza túlságosan. Mert ha sört akarok inni, ebből az következik, hogy sörre és nem habra szomjazzon . . . Hanák — nevezzük öt mi is e díszes néven — még egy darabig tovább fütyölte a Heléna álomdalát, aztán egy ásitás után odafordult az aggastyánhoz. És a pénz? — kérdezte ridegen. — Micsoda pénz ? — Hát amiért a korsó sört felhozzam ... A császárszakállas öreg előkellően bólintott. — Vagy úgy, — mondta — ön azt a potom- ságot gondolja, amibe az általam óhajtott sör kerül . . . Ön tudja, Hanák, hogy nem szeretek bajlódni a kicsinységekkel és igy arra kell kérnem, hogy a korsó sör árát vegye fel az apró kiadások rovatába . . . Hanák szemtelenül felkaczagott. — Apró kiadások ? Hahaha ! Ön a tizenkét kraj- czárt röviden csak apró kiadásnak nevezi ? szíveskedjék hát ezennel tudomásul venni, hogy két hét óta mindössze se láttam több pénzt kilencz vagy tiz kraj- czárnál. Azt mondom önnek, hogy a pénzpiacz helyzete e pillanatban kétségbeejtőbb, mint valaha . . . A tiszteletre méltó aggastyán összevonta a szemöldökét, aztán az ujjával fönségesen az ajtó felé mutatott. — Hanák, — vonuljon vissza az előszobába. És ne történjék többé, hogy csengetés nélkül a belső helyiségekbe merészkedjék. A megyszinzsinóros személyiség hangos mormo- gás után távozott, mi pedig szívesén felhasználjuk ezt az alkalmat arra, hogy hőseinket a nyájas olvasónak bemutassuk. A tiszteletreméltó aggastyán, polgári nevén Regenmantel K. Frigyes, elnökigazgatója a XII-ik kerületi forgalmi banknak, a fiatalabb pedig, Herz Manó Dániel ugyanez intézetnél mint főkönyvvezető és felügyelő bizottsági alelnök működik. A megyszinzsinóros egyén már a társadalmi létrának sokkal alantabb fokán foglal helyett, ő csak szerény szolgai minőségben istápolja a külvárosi pénzügyeket. A banknak háromszobás helyisége van a Nyárfa-utcza egy illatos bérházában; a kapu fölött impozáns czégtáblák hirdetik, hogy az intézet a legbonyolultabb pénzügyi műveletekben is szívesen áll a nagyközönség szolgálatára. Fekete alapon csillogó aranybetük hirdetik, hogy a XII-ik kerületi forgalmi bank ép oly szivesen elfogadja a tőkepénzesek betéteit, mint a mily készséggel áll ama polgárok rendelkezésére, akik úgy nevezett prima és pinczeváltók leszámítolásával foglalkoznak. Sőt a díszes táblákból azt is megtudjuk, hogy az intézet a leg- vérmesebb személyi kölcsönöket is gyorsan megszerzi klienseinek ; azoknak is, akik semmi értékesebb javat nem mondhatnak a magukénak e silány sárteke felületén. Hanák tehát visszavonult az előszobába; az elnökigazgató pedig komor méltósággal kutatott a zsebeiben egy netalán ott rejtőzködő czigarette után. Fáradozását nem kisérte méltó siker; az aggastyán zsebeiben a legkülömbözőbb holmik helyet foglaltak — zsebkés, fésű, dugóhúzó, czipőgomboló, papirszipka — de czigarettának se hire, se hamva nem volt. A pátriárka némi keserüggel nézett fel a plafondra, azután még egyszer becsöngette a bank szolgáját. *— Hanák — mondta bizonyos nonchalenceszal — Hanák, fáradjon csak le a trafikba és hozzon fel két nem túlságosan kemény dámaczigarettát. lm, itt van, fogja a kétfilléres pénzdarab . . . A szolga átvette a kétfillérest, az elnökigazgató pedig nyájasan folytatta : — Isten tudja, jobb szeretem ezt a közrendi fajt, mint a kedivét . . . Mikor Hanák később visszatért a czigarettával, egy pirospozsgás öreg ur lépkedett megfontolva a nyomában. Az öreg ur látható érdeklődéssel nézett szét a forgalmi bank helyiségében, aztán megállt a pénztári asztal rácskeritése előtt. Az elnökigazgató, aki félszemmel feléje sandított, hirtelen jegyezni kezdett valamit a naplóba, Herz ur pedig serényen a főkönyv felé hajolt. Az idegen köszöntésére mindketten csak foghegyről válaszoltak, de Regenmantel K. Frigyes utóbb mégis csak elszánta magát arra, hogy a munkáját félbehagyja.
