Szatmármegyei Közlöny, 1905 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1905-06-18 / 25. szám
A SZATMÁRVARMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA.-s* MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP, «e SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét iliető közlemények külden'dők : Aagykárolyban, Jókay-uicza 2. az. i t I József föherczeg. Meghalt József kir. herczeg, a legmagya- rabb Habsburg! Az egész magyar nemzet szive, mint egy emberé, elszorul e gyász hir hallatára. Hisz ő közöttünk élt, egészen a mienk volt, nyelvében, szokásaiban, talán még világnézeteiben is. Bécsben, a többi Habsburg édes olthoná- ban, csak mint vendég fordult meg, a hol kurucznak, elparlagiasodott magyarnak tartották. Szóval méltó fia volt apjának, a nagy palatínusnak, a ki bár még csak törte nyelvünket, de azért a magyarságnak szentelte egész életet. Lassan, óvatosan munkálkodott e nemzet, annak fővárosa előhaladásán, mert tudta, hogy a magyarságnak jövője van, s bármiként akarják szárnyait megnyirbálni, ki fog az nőni, hogy a magasba szálljon, túlszárnyalja törpe ellenségeit. És lassanként megerősödött, megifjodott a nagy nádor nemzete, hogy idővel a dualis- musban, a monarchiában elfoglalja méltó helyét s Budapest a világ egyik legszebb városává fejlődjék, a miről annyit álmodott, a budai palota ablakán át a jövőbelátó kir. helytartó. József főherczegben azért az apa érdemeit is becsülte a magyarság, az ő szellem és érzelem világának letéteményesét tekintette. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-5^ Egyes szám ára 20 fillér, És ő méltó utódja volt dicső apjának, mert már nemcsak érzelemben, de egész valójában magyar volt. Mert mig az uralkodó család tagjaiból számitó következetességgel, a nagy monarchia minden nemzetének jut egy föherczeg, de azért a cseh, a horvát stb. föherczeg családi körében megmarad németnek, csak hivatásszerü- ségből tünteti annak a fajnak szeretetét, a mely közzé elvezényelték, addig József föherczeg családi köre is magyar volt. Pedig a családi kör pongyolaságában lehet a nagy embereket igaz valójukban megismerni. Ha nem volna más érdeme, mint a magyar honvédség szervezése, fejlesztése, már az is hervadhatlan emléket állítana a magyarság szivében. Mert hogy a honvédség a magyar önálló hadsereg előkészítője, magva, a magyarság sóvárogva vágyott ideájának melegágya, ki tudná tagadni. Hogy ő a honvédségnek nemcsak hivatalból volt főparancsnoka, de annak fejlődése egészen a szivéhez volt nőve, mutatja az, hogy mig az osztrák honvédség sok ideig jóformán csak a papiroson volt meg s később hadképesség szempontjából a magyar példájára rohamosan fejlesztették, de azért ma is messze mögötte marad a magyarnak. Nem emlékeztek róla másként, mint a legmagyarabb föherczeg. Pedig ez a megkülönböztetés nem volt igaz, mert a többi nem magyar, fokozni ezt a fogalmat nem lehetett, mert csak egyedül ő volt magyar. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. fillér. 'Tg- Niérmcn’.ítlen levelek csak f*#-' - .Altatnak el. »-.-».V' ■■ > - ---- i el hagyatott, árva lehet a magyar nemzet, mikor egész uralkodó családjának magyarnak kellene lenni, s boldog, ha legalább egy az, sajnos, most már az is csak volt. A Habsburgok a spanyol trónon spanyolokká lettek, az olasz földön olaszokká, csak Magyarországon maradtak meg négyszázados uralkodás után németnek. Ezért volt annyira szivünkhöz nőve a magyar József kir. herczeg, ezért rajongtak érte a nemzet milliói. És éppen most kellett neki elköltöznie, a mikor a nagy politikai válság közepette ropognak az alkotmány biztosítékai, s a nemzeti jövő beláthatlan, sötét! De bár mi is éri is ezt a sorsüldözött nemzetet, az ő emlékének becse, az időben és térben csak nőni fog, nagy alakja örökre ott lesz a magyar halhatatlanok között. Sirassuk meg őt, de a mellett emlékét zárjuk szivünk és lelkünk legtitkosabb rétegébe, a hol szellemrokonai: a magyar nemzeti ideák szunyádnak, várnak a feltámadásra! Magyar iskola. Vége felé közeledik az iskola év s ebből az alkalomból nem árt, ha elmélkedünk kissé a magyar iskola felett. Esztendők óta folyton hangoztatják szakemberek és laikusok, hogy az iskoláink gyökeres reformra szorulnak, mert mai formájukban és lényegükben nem felelnek már meg a modern kor követelményeinek. Ez mindennél ékesebben bizonyítja azt, hogy a T A R c z a. Tévedések. Sok különös és feljegyzésreméltó dolgot olvashatunk sokszor a tudományos világ elsőrangú szerepvivőinek gondolkodás módjáról, illetőleg nézete felől. A napokban egy könyv került a kezembe, amely világhírű emberek tudományos tévedéseiről hoz fel számtalan példát. Érdekességénél fogva — amennyire visszaemlékszem — elsorolok belőlük egy néhányat, ami kétségkívül nem lesz unalmas olvasóink előtt. így például egy elismert franczia tudós néhány évvel ezelőtt nagy feltűnést keltett azzal, hogy bejelentette a tudomány csődjét. Hogy volt-e megbízatása czégtársai, a többi tudós részéről, vagy csak a maga nevében beszélt, persze azt nem tudhatom, de annyi bizonyos, hogy erősen megrendítette a tudományba vetett hitet és azóta — különösen Francziaországban — nagyon divatos lett a tudomány megbizhatlanságát emlegetni. Mint minden csődnél, itt sincs kizárva azonban, hogy az aktívák fedezik majd a passzívákat és létrejön az a bizonyos x-százalékos kiegyezés. Tagadhatlan, hogy a tudományba vetett hit utóbbi időkben kissé megrendült; de ennek okai nagyrészt a tudósok. Egyrészt azért, mert túlságosan működtetik újabb időben a fantáziájukat, másrészt mert ők is csak emberek és néha, — sokszor — tévednek. A nagyobbik baj az első, mert az utóbbit kijavítja az idők folyamában maga a tudomány. A fantáziájukat megerőltető tudósok közül való például Flammarion Camille, ki sok esztendő óta, soha nem lankadó buzgalommal úgynevezett „tudományos regényeket“ ir. Megvan az az érdeme, hogy felébresztette a hajlandóságot a tudomány bizonyos ágai iránt, melyek előtte teljességgel ismeretlenek voltak, a nagyközönség előtt, mert nem érdekelték, de másrészt hamis irányba terelte ezt az érdeklődést, mert olyan dolgokkal kötötte le, melyek nem a tudásra tartoznak, hanem pusztán csak a fantáziára. Leginkább történt ez egy könyvében, melynek czime : „Az ismeretlen és a lelki problémák“. Flammarion azóta megtagadta részben ennek a könyvnek állításait, de úgy járt vele, mint a bűvész, ki fölidézte a szellemeket és nem bírt velük. Ott rajzanak körülötte és megzavarják tudományos meggyőződésében. Érdekes ebben a könyvben különösen az a rész, mely a hitetlenekkel foglalkozik. Nem az Istent és a tulvilági életet tagadókkal foglalkozik Flammarion abban a fejezetben, hanem a tudósokkal, kik minden uj felfedezéssel szemben a skepticzizmus álláspontjára helyezkedtek. Akadtak ilyenek minden időben, az ó-korban épp úgy mint a mai világban. Kezdi Ptolomaeussal, ki nem tudta megállani nevetés nélkül, ha a föld forgásáról szóltak neki. Mily ostobaság ez ! — volt az ő szavajárása és — nagyon sikerült tréfának tartotta a dolgot. Azt hiszik talán, hogy csak az ó-korban volt ilyesmi lehetséges? Tévednek tisztelt olvasóim ! Megjelent 1806-ban egy munka, — igy olvasom,— s egy Mercier nevű akadémikus volt a szerzője. S ebben határozottan tagadásba van véve az elmélet, mely a föld forgásáról szól. Mercier kereken kijelenti, hogy sohasem fogja igaznak tartani azt, hogy a föld forog, akárcsak a kappan a nyárson. Ez a derék kappan egyébiránt nagyon szellemes ember volt és egy másik müve tele van érdekes megfigyelésekkel; de mint tudós, még sem rendkívüli tekintély. — Egyszer jelen voltam a tudományos akadémia ülésén, — beszéli Flammarion, — azon a napon, melyen Du Moncel természettudós bemutatta Edison fonográfját a tudós gyülekezetnek. Mikor vége volt a bemutatásnak, a készülék szépen elreczitálta a hengeren a fölvett szavakat. Ekkor látni lehetett, hogy egy hajlottkoru akadémikus, akinek agya telve volt, sőt túlságosan telve volt klasszikus műveltségének hagyományaival, nemesen tiltakozott az ujitó vakmerőség (!) ellen, rárohant Edison képviselőjére, torkon ragadta és felkiáltott: — Nyomorult! Nem fog bennünket becsapni valami hasbeszélő ! Az Institutnak ezt a tagját Bouillandnak hívták, az eset pedig valósággal megtörtént 1878. márczius 11-én. Tán azóta mégis belátta Bouilland ur, hogy tévedett ... Lavosier, a világhírű vegyész egyizben jelentést irt az akadémiának, melyben kifejtette, hogy kövek nem eshetnek le az égből, sem abból a világűrből, melyet közfelfogás szerint Ég-nek neveznek. Az aero- lithok hullását csudálatosán megfigyelték már az ő idejében: látták és hallották a hulló csillagok szétpattanását, fölvették azokat azon melegen és megvizsgáltatták az Akadémia tudósaival és mégis kijelen- tette az Akadémia „legnagyobb tudósa“, hogy a dolog Legutolsó divatu nyári férfi és fiú kalapok nyúlszőr, gyapjú és szalmából a következő gyártmányokban: Habik, Halban és Damaszk, Borsalino, Pichler, Pless és Ha, nemkülönben nyakkendők, sétabotok, fiú és férfi sapkák bőr és gyapjúból; pécsi női és férfi keztyük, nyári ingek, tennis ingek, játékszerek, kerti székek, flóbertok, fegyverek és revolverek, utazó kosarak és kézi-bőröndök, gyermekkocsik és gyermek bicziklik, — angol fapipák Petersohn 7 korona 20 fillér. Imhoff 5, 6 és 7 korona, ebeknek szájkosár s mindenféle sportezikkek a legnagyobb választékban. JACOBOVICS JÓSEF uri-divat és műipar-árucsarnokában Nagykárolyban. Illatszerek, Hubigán illatszer 1 üveg 16 korona. Valódi Yeloten púder 3 kor. 60 fii. Sxivarka-hüvelyek Sába, Cing 22 fillér, pirafás 40 fillér. Spitüezés folytán üzletem volt helyiségemmel szemßen levő fatíódéőa lett áthelyezve. ====== Mindkét oldalon bejárat ■ Ugyanitt két tanuló felvétetik.
