Szatmármegyei Közlöny, 1905 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1905-06-18 / 25. szám
SZATMARM E GYEI KÖZLÖNY nagy iskolareformot sokáig halasztani nem lehet már. Az iskolából kikerült ember a saját kárán győződik meg róla, hogy sok mindenfélét tanult az iskolában, amire szüksége nem volt, viszont azonban sok olyat nem tanult, ami praktikus tudnivalót az életben felhasználhatott volna. Az elemi iskolákban, különösen a falun az a baj, hogy kevés és gyenge a tanerő s a tananyag nincsen praktikusan beosztva. Azonfelül a négy évfolyamból áll a legtöbb falusi iskolában a tanítási idő s ez kevés azoknak, a kik már az elemi iskola elvégzése után mennek ki az életbe. Legalább hat esztendeig kell tanítani a földmives osztály gyermekeit s természetesen tisztára csak praktikus ismeretekre kell fektetni a tanításban a íősulyt. írás, számolás, ezt a kettőt tanulja meg minden elemi iskolás tanuló tökéletesen. Nem baj az, ha földrajzból, történelemből, német nyelvből nem tanúsíthat valami túlságos előmenetelt, mert a magyar parasztnak ezekre a tudományokra alig van szüksége. Ellenben mindenképpen oda kell hatni, hogy írni, olvasni és számolni tökéletesen tudjon, mert erre a maga szűk munkakörében naponta szüksége van. S aki folyékonyan 1ud Írni és olvasni, annak aztán módjában áll, hogy az iskolából kikerülve művelje magát. A mi népünk azért olyan elmaradott még most is, mert évente ezrek kerülnek ki a négy évfolyamból álló elemi iskolából, a kik Írni, olvasni alig tudnak, számolni pedig éppenséggel nem. Mindenesetre szükséges, hogy az elemi iskolai tanítás intenzivebbé való tételén kívül törvényben kötelezzék a szülőket, hogy gyermekeiket iskolába küldjék. Igaz, hogy ilyen törvényünk van most is, de legalább húsz vármegye van ebben az országban, a hol ez a törvény nem egyébb holt betűnél, részint azért, mert a közigazgatási közegek nem hajtják végre, részint azért, mert sok száz még ma is az olyan községek száma, a hol nincs iskola. De még kevésbbé van iskola ott, a hol a tanyák vannak. Innen van az, hogy Magyar- országon az írni, olvasni nem tudók száma a népségnek közel negyven százalékát teszi ki. Uj, szigorúbb törvényt kell hozni az iskolák látogatásáról és azt szigorúan végrehajtani, iskolákat kell építeni a falvakban s a tanyákon. Bizonyos az is, hogy nemzetiségi iskolákban, kivévén a németeket, igen gyönge lábon áll a tanítás. Sok helyütt izgága papok s tanitók kezében van az iskola s ezek a lehetetlen és el nem fogadható. S mikor ő maga szemtanúja volt egy ilyen aerolith lehullásának és megtapogatta, azt mondta : — Mégsem az égből hullott alá, hanem valamely ismeretlen földi kitörés vetette ki ezt a követ! A múlt században egy Jouffroy nevű tudós föláldozta egész vagyonát, hogy nebizonyitsa a gőznek a hajózásban való alkalmazhatóságát. Épített is arravaló hajót, melylyel a Doubo folyamon tett nagyon sikerült kísérleteket. Mikor azonban szabadalmat akart venni találmányára, hogy részvénytársaságot alapítson, a kormány a kérdést az akadémia elé terjesztette, amely Pervier véleményére kijelentette, hogy az egész dolog nem egyébb rossz tréfánál. Ki is gúnyolta a szegény Jouffroyt, aki „összeakarja békiteni a tüzet a vízzel“ és „Fecskendő- Jouffroynak“ csúfolta, amely gúnynév rajta is ragadt a szerencsétlen feltalálón. Egyébiránt Foultonsem járt jobban 30 év múlva, mikor Párisban járt első Napóleonnál : — őt is kinevették ! Körülbelül igy járt minden föltaláló. A czéhbeli tudomány ellenére tört és lecsépelte. 1797-ben föltalálta Lebon a gázvilágitást és mikor előállt tervével, azt hozták föl ellene: „el sem képzelhető, hogy valamely lámpa bél nélkül égjen“. Mikor Lebont egy zendülés alkalmából meggyilkolták, megtalálták hagyatékában találmánya pontos leírását és nyolcz évvel azután Birminghamban már alkalmazták a gázvilágitást, Londonban 8 évvel később, Párisban pedig csak 1818-ban. Hát a vasút! Róla azt bizonyították a mérnökök első megalkotásakor, hogy a vonat nem fog megindulni, hanem egy helyen állva forognak majd a mozdony kerekei. Arago, a világhírű tudós a franczia akadémiában lehetetlennek tartotta az uj találmány használhatóságát, mivel az érczek súrlódása és a levegő ellenállása paralizálni fogják a gőz hajtó erejét. Thiers pedig ugyanekkor ezeket mondotta: — „Megengedem, hogy a vasút némi előnyt nyújt az utazók szállítására nézve, ha használata néhány íősulyt a nemzetiségi érzés ápolására, nem pedig a tanításra fektetik. A középiskolák ifjúságára valóságos nyűg a sok elvont tudomány, a mit a diák fejében vernek, s a minek hasznát természetesen soha nem veheti az életben. Itt van például a latin nyelv, a melyet a nyolczesztendős tanfolyamban egész a végletekig forszíroznak, tanítják napról-napra. Mire jó a diáknak a latin nyelv tudása? Csak a tudósnak s a papnak van rá szüksége, a többi pályán a latin nyelv bírása nem egyébb, mint a műveltségnek egyik részlete. S érdekes az, hogy ritka az olyan diák, a ki elvégezvén a 8 gymnáziumot, tökéletesen bírná a latin nyelvet. Miért? Mert holt nyelv, nem tudja a diákban felkelteni a gyakorlati érdeklődést. Nem lenne-e sokkal czélszerübb ha e helyett a franczia nyelvet forszíroznák a mi gymnáziumunkban? Általánosságban konstatálhatjuk, hogy az idegen nyelvek tanítása nem a legerősebb oldala a mi középiskoláinknak. A ki privát szorgalomból nem gyakorol, az a mi középiskoláinkban nem tud sem németül, sem francziául, annál kevésbbé latinul megtanulni. Nincs nálunk praktikus alapokra fektetve a természettudományok oktatása sem. A történelmet sem tanítják helyesen, mert históriai tankönyveink hemzsegnek az elfogultságoktól és hazugságoktól. A filozófiai tanítás nálunk egyszerűen egy nonsens. Az érettségi vizsgálat egy oktalan s haszontalan zaklatás, a melynek semmi igazságos alapja nincsen. — E kurtán odavetett Írásból is kitetszik, milyen sok és nagy tenni való van nálunk az iskola terén. HÍREK. — Főispánunkból belügyminiszter. A lapok szerint befejezett dolog, hogy vármegyénk főispánja Kristóffy József belügyminiszter lesz a br. Fejérváry kabinetben. Nem hivatásunk ezen ügygyei politikai szempontból foglalkozni, de az már közelebbről érdekel bennünket, hogy ha a kinevezés meg fog történni, elveszti vármegyénk főispánját. És a napi politika által előidézett ezt a főispáni változást, csak sajnálni tudjuk. Mert tény, hogy Kristóffy József rövid főispánsága alatt is, annyi tanujelét adta közügyeink iránti meleg érdeklődésének, annyi alkotás és főleg a vármegye részére a kormánynál kieszközölt tetemes anyagi támogatás fűződik nevéhez, hogy távozását azon törvényhatóság, mely eddig mostoha gyermeke volt mindig a belügyi kormányzatnak, méltán csak sajnálhatja. Hogy többet ne említsünk fel a vármegyei székház tatarozására 'hiába kértünk évtizedek óta valami állami segélyt, csak neki sikerült a székház renoválása. Szép emléket hagy azért maga után á nagyon rövid s nagy városokból kiágazó vonalakra szorítkozik. Nincs szükség nagy vonalakra“. Az igaz, hogy Thiers nem volt tudós, de annak tartotta magát a bajor orvostudományi kollégium, mely véleményadásra fölkéretvén, kijelentette : — A vasutak, ha megvalósulnának, nagy veszedelmet jelentenének a közegészségügyre, mert „a gyors mozgás következtében“ (!) az utazók agyrázkódást (!) szenvednének. Vájjon nem szenvedett-e már agyrázkódást a tudós kollégium ? ! . . . Mikor 1855-ben közétették azt a tervet, hogy Európa és Amerika között tengeralatti kábelt létesítenek, a természettudomány egyik legkiválóbb tekintélye, az Institut tagja, a politeknikai iskola vizsgáló tanára kiirta a Revue des Deux Mondes-be: — „Én ezeket a terveket nem tekinthetem komolynak, mert az áram-elmélet kétségtelen bizonyítékait szolgáltatja annak, hogy lehetetlenség az ilyen áramvezetés még akkor is, ha nem venné az ember számba azokat az áramokat, melyek maguktól keletkeznek a hosszú villámos vezetékekben a melyek még egy kis vonalon is nagyon érzékenyek.“ Ezt az urat Babinetnak hívták és jelen volt öt év múlva a nagy tengeralatti kábel ünnepi megnyitásánál. Mondják, hogy akkor is folyton rázta a fejét és nem akart hinni a szemeinek. Mikor Flammarion mindezeket és még számos más adatot hoz fel, teszi azzal a világos czélzattal, hogy a maga tudományos regényeinek alapkövezetét biztosítsa. Hát igaz, a tudósok sokszor tévedtek, de az igazi tudomány tévedései már sokkal ritkábbak. Azért pedig, hogy a tudósok is csak emberek és kivannak téve a tévedésnek, még nem következik, hogy a fantáziát urnák lehessen elismerni a tudásban, mint ő teszi Az ismeretlen és a lelki problémák czimü, különben nagyon érdekes müvében. Pozsonyi Gábor. modernül és Ízléssel átalakított székházban. A kinevezés még nem történt meg, azonban talán már ma bekövetkezik. — Hivatalvizsgálat. Dr. Várady Sándor szatmári kir. ügyész a múlt héten több napon át a helybeli kir. járásbíróság bűnügyeinek adminisztráczionélis vizsgálatát végezte s mindent rendben talált. — Esküvő. Kerekes János nagyecsedi gyógyszerész folyó hó 12-én vezette oltárhoz Kerekes Matildot, Kerekes Ödön helybeli kereskedő kedves leányát. Tanuk gyanánt szerepeltek: Baudisz Jenő ügyvéd a „Szatmármegyei Közlöny“ szerkesztője és Ekker János szatmári kereskedő. Boldogság kisérje a szívből kötött frigyet ! — Gróf Károlyi Györgyöt városunk egykori s jelenleg a krassói kerület országgyűlési képviselőjét a fővárosi lapok az uj minisztériumban ő felsége személye körüli miniszternek designálják. Hogy mennyiben igaz-e hir, azt lapunk zártáig nem tudtuk megállapítani, annyi azonban tény, hogy a gróf csütörtökön kihallgatáson volt ő felségénél. — Tornaverseny. Eltérve a rendes szokástól, csütörtök délután a tornateremben tartotta meg gym- nasiumunk négy felső osztálya tornavizsgáját. A megjelent közönség érdeklődéssel nézte a rendgyakorlatokat és figyelemmel kisérte az egyes tornászok szabad- gyakorlatait. — Hatvanéves lelkészi jubileum. A helybeli ev. ref. egyház érdemekben megőszült agg lelki- pásztora Asztalos György folyó hó 11 én pünkösd első napján töltötte be ez egyházban folytatott lelkipásztori pályájának 60-ik esztendejét. A 83 éves igehirdető megható szavakkal emlékezett meg remek beszéde keretében Isten ama különös kegyelméről, mely őt 2 emberöltőn keresztül segítette lelkipásztori nehéz tisztének hű teljesítésében. A gyülekezet könnyes szemekkel hallgatta a még most is kitűnő szónokot, ki elragadó szónoki tehetségével s történelmi és irodalmi munkásságaival a magyarországi református lelkészi kar legkitűnőbb tagjai közt foglal helyet. Ő volt az, a ki az 1859. szeptemberi „patens“ ellen tiltakozó debreczeni gyűlésen, mint a nagykárolyi egyházmegye újonnan választott ifjú esperese székfoglaló beszédében elsőben emelte fel szavát — a katonaság assistálása mellett a gyűlés ellen tiltakozó gróf Hanke császári biztos jelenlétében —- az absolut hatalom ellen s merész szavakkal kelt védelmére a tiprott egyházi s polgári szabadságnak. Ennek a szabadság és függetlenség szeretctének adott ő mindig kifejezést a szószékben, a zöld és fehér asztalnál hosszú pályafutása alatt, hol mindenütt a kiválóan képzett, kitűnő szónokot s kötelességtudó hiv. lelki- pásztort tanulták tisztelni mindazok, a kikkel a sors valaha összehozta. lm ez a férfiú ünnepelte 60-ik lelkipásztori évfordulójót csöndben, zaj és világi ünne- peltetés nélkül, tudván, hogy a szegénység és kötelességtudás önmagukban hordják jutalmukat. — Záróünnepély. A szatmári irgalmas nénék nagykárolyi „Margit“ leánynevelő intézetében a folyó hó 26-án délután 5 órakor tartandó záróünnepség műsora: 1. Godard. „Pion-Pion.“ Zongorázzák : Jékel Anna és Ardeleán Szidi k.a. 2. Mendelssohn. „Harangszó.“ Karének. 3. VVéber. „Rondo-brillant.,, Előadja: Ardeleán Mariska k. a. 4. „A rezeda románcza.“ Mondja: Bodnár Ilona. 5. Jungmann. „Heimwech.“ Zongorázza : Jékel Anna. 6. Várady. „II. Rákóczi Ferencz Rodostón.“ Mondja: Patay Margit. Zenéjét szerezte: Ábrányi. — Zongorán kiséri: Ardeleán Mariska k. a. 7. Streabogg. „Corbeille des Roses.“ Előadják: Balázs Sándor és Balázs Katicza. 8. Erney. „Nyári reggel.“ Daljáték. Énekli a kar. 9. Streabogg. „Livre d’or. Előadják : Aczél Etelka és Grabovszky Annuska. 10. Győry. „Csak várja, egyre várja őt.“ Szavalja: Kerekes Irma. 11. Streabogg. „La F'ilense.“ Zongorán hat kézre előadják: Petz Hona, Jékel Olga és Jékel Anna. 12. Riszner. „Magyar népdalok.“ Négy kézre játszák : Hadnagy István és * * * 13. Scharf. „Rococo-Gavotti.“ Zongorán : Balázs Sándor. 14. Hess. „Qu vos-tu petit Qisean.“ Zongorázza: Ardeleán Szidónia k. a. 15. Erkel. „Hunyady induló. “ Énekli a kar. — A vármegye muzeumügyi bizottságnak czéljai elérésére 3926 K 21 f áll rendelkezésére, a melyből 1000 K az olvasó szoba berendezésére 1926 K 21 f az országgyűlési iratok utolsó részletének kifizetésére; Kölcsey Ferencz relikváinak beszerzésére; Gróf Széchenyi István müveinek beszerzésére; folyóiratok s a Magyar Tudományos Académia és a Magyar Természettudományi Társulat kiadványainak beszerzésére, továbbá 483 K 40 f könyvek bevásárlására fordittatik. — Az alakulóban levő ipari hitelszövetkezet folyó évi julius hó 9 én délelőtt 9 órakor az ipartestület tanácstermében tartja meg alakuló közgyűlését, s erre az Országos Központi Hitetszövetkezet ipari szakosztályának főnöke dr. Horváth János varosunkba érkezik. — Vizsgálatok sorrendje az ev. ref. elemi iskolában junius 22-én d. e. a II., V., VI. fiúosztály, d. u. a III., VI. leányosztály, 23-án d. e. az I., II. leányosztály, d. u. III., IV. fiúosztály, 24-én d. e. az I. fiúosztály. — Eperjes a szinikerületben. Május hónapban Eperjes város szinügyi bizottsága gyűlést tartott, melyen a felett határoztak, hogy megmarandjanak-e a a szatmári szinikerületben. A gyűlés folyamán olyan határozatot hoztak, hogy mostantól kezdve 3 évig terjedő hatálylyal ben maradnak a szatmári szinikerü- letben, csak azt az óhajtásukat fejezik ki, hogy a A radio-activ Schmidthauer-féle Igmándi Főszétküldés a forráslulajdonos: SCHMIDTHAUER LAJOS gyógyszerésznél Komáromban. Kerekes Ödön urak üzletében. keserÜYÍz, reggelenkint félpohárral használva, jelenleg a legjobb természetes gyomor-, bél- és vértisztitó, mint ivó kúra a Karlsbadi és Marienbadi gyógymód meglepően gyors és sikeres helyettesitője. — Az első magyar ásványvíz, a melyben RÁDIUM fedeztetett fel. Gyógyereje rendkívüli. Kapható kis és nagy űrt Kapható Nagykárolyban, Ferenczy István, Rosenberg Jenő, Petz János
