Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-28 / 9. szám
Nagykároly, 1904. február 28. O. szám. XXX. évfolyam. * A SZATMARVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ES KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. •■s* MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : A agykár olybán, Jókay-utcza 2. sz. Üdvözlet. Mikor e sorokat írjuk, már akkor beiktatták Kristóffy József főispánt Szatmárvármegye főispáni székébe. A beiktató ünnepély fényes, népes volt és a mi, fő azon megnyilatkozni látszott a kölcsönös bizalom és melegség. Pedig ha őszinték akarunk lenni, Szatmárvármegye, a mely a középosztály számát tekintve második az országban, nem szívesen veszi azt, ha más vármegyéből, idegenből adnak neki főispánt. És ennek a tartózkodásnak van is alapja, mert az eddigi import e téren egyáltalán nem sikerült. És ha ilyen előzmények, ilyen előítélet után mégis elég melegséggel fogadta a vármegye közönsége a szintén idegenből jött uj főispánt, az annak az előjele, hogy bizalommal tekint kormányzata elé. Bízik a vármegye közönsége abba, hogy az uj főispán tud és akar okulni a vármegye kormányzatának közelmúltján, férfias őszinteséggel és eszélylyel levonja annak következményeit. Bízik abba, hogy a főispán a várme- megye hű fia akar lenni, a ki azonosítja magát annak érdekeivel fent és lent egyaránt. Bízik abba, hogy az uj főispán törvényhatóságunk odaadó képviselője akar lenni felfelé, visszaakarja állítani a vármegyei köz- igazgatásnak mesterségesen lerontott jóhirnevét. Bízik abba, hogy a közigazgatás terén tapasztalt, eszes uj főispán javítani fogja az adminisztrácziót, szigorú de igazságos és méltányos kormányzó lesz, a ki alatt a békés munkásság derültebb napjai fognak beköszöntem. Dehogy ezek bekövetkezzenek, szükséges, hogy az uj főispán is bizzék bennünk. Bízzék abba, hogy a vármegye középosztálya lovagias és igazságos, a mely az igaz érdem és tehetség előtt meghajlik s annak készségesen támogatására siet Bizzék abba, hogy a közigazgatás nem olyan rósz, mint a hire, sőt a becsületes és tisztességes tisztikarnak igazságos ellenőrzése és a hiányzó munkaerők alkalmazása mellett feltűnően megjavítható. De főleg bizzék abba, hogy a mi kenyerünk a becsületes őszinteség, a mely bizalomra érdemes, de viszont bizalmat is követel. Mindezeket most az ismerkedés perczeiben elmondani szükségesnek tartottuk, mert a kölcsönös őszinteségre nagy szükségünk van, mely bizalmat kelt. És most, egy szebb jövő reményében melegen üdvözöljük az uj főispánt uj otthonában s kormányzatához szerencsét és áldást kívánunk. Hozta Isten ! Főispánunk beiktató ünnepsége. Szatmár vármegye főispánjává kinevezett Kristóffy Józsefet folyó hó 25-én iktatták be hivatalába. Az uj főispán fogadtatása igen szívélyes volt és a lezajlott ünnepségek fényesek voltak. A főispánt képviselőtársai közül számosán kisérték el uj otthonába, a mi bizonyságot tesz a mellett, hogy főispánunk a képviselői körökben népszerűségnek és tekintélynek örvendett és igy befolyásos megyei kormányzó lesz. De vármegyénk közönsége is kitett magáért, a mennyiben a vármegye urai szép ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évié 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-s# Egyes szám ára 20 fillér, msszámmal voltak képviselve az installáczión s lelkesen fogadták az uj főispánt, a kit csakhamar úgy tanultak megismerni, mint a ki méltó díszes állására, rátermett közigazgatási kapaczitás, jeles szónok, nyílt, őszinte fő, előzékeny ember, szóval bir mindazon tulajdonokkal, a melyek még egy idegen vármegyében is képessé tehetnek valakit a főispáni szék betöltésére, Az osztatlan nézet az, hogy az uj főispán beköszöntője teljesen sikerült s alatta a vár megye értéke minden téren csak emelkedni fog. A főispáni beiktató ünnepségekről a következőkben számolunk be. A bevonulás. Fényes, lelkes volt a fogadtatás, melyet nagy kár, hogy a kellemetlen időjárás kissé megzavart. A város közönsége már napok óta készült a fogadtatásra. A Kálmánd-, Széchenyi- Jókai-utczák minden egyes házát, — melyen a megállapított sorrend szerint a menetnek elvonulnia kellett, —- nemzetiszinü zászlókkal fellobogózták. A városháza előtt nemzetiszinü s a város színeit viselő zászlókkal, czimerekkel és fenyőgalyakkal ékesített diadalkaput emeltetett a város, melynek homlokzatán „Isten hozott“ felírás diszlett. A vármegyeháza bejárata és lépcsőháza is gyönyörűen -Tolt dekorálva nemzeti szinü s a vármegye színeit viselő zászlók, czimerek és szövettel. Úgy nézett ki az öreg épület, mintha megifjodott volna. Szerdán délután a főispánt hozó gyorsvonat megérkezése előtt már jóval nagyszámú közönség tódult a vonathoz s a pályaudvar minden legkisebb részét elfoglalta. A pályaudvar kijárata drapériákkal es zászlókkal volt csinosan diszitve. A nagy közönség soraiban ott láttuk Jékey Zsigmond és Böszörményi Sándor országgyűlési képviselőket, Domahidy Istvánt és a vármegye vidéki bizottsági tagjai közül igen sokat, a városi képviselő-testület tagjait, elükön Debreczeni István polgármester rel, az egyes felekezetek lelkészeit, a posta- és távirda tiszti és altiszti kart, ez utóbbiakat díszruhában, az állami és magánhivatalok képviselőit és számos más előkelő polgárt. Az indulóház udvarában a kálmándi, fényi és nagykárolyi polgári ifjúságból alakult 50 tagból álló bandérium foglalt helyet, melyet Lang Mátyás kálmándi birtokos vezetett. A magánfogatok egész tömege vonult ki a fogadtatáshoz s 11 négyes és 30 kettős magánfogat vonult ki az indulóházhoz. A főispánt a vármegye határán Érkörtvé- lyesen zeneszóval fogadták és a községi elöljáróság és nagyközönség élén Gőnyei István főszolgabíró üdvözölte a járási teljes tisztviselői karral és Vojnarovits főispáni titkárral. Midőn a gyorsvonat a helybeli indulóházhoz beérkezett, lelkes eljenzés hangzott fel s midőn a külön szalonkocsiból a főispán és a velejött előkelőségek kiszállottak, ismét megindult a szűnni nem akaró éljenzés. A főispánnal együtt érkeztek: báró Feilitzsch Arthur, a képviselőház alelnöke, gróf Teleki Géza, Kállay Zoltán Heves vármegyei főispán, Babó Lajos, Szaczelláry György, Latinovits Géza, Daróczy Aladár a ház jegyzője, dr. Mandel Pál, Bay Lajos és gróf Károlyi György képviselők, Domahidy Viktor földbirtokos, Jelfy Gyula hírlapíró. Azután előlépett Debreczeni István polgár- mester s pár lelkes, meleg szóval üdvözölte a főispánt, mire Kristóffy főispán mélyen meghatva válaszolt. Megköszönte a szives és lelkes fogadtatást, melylyel őt a város közönsége foHirdetósek jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. gadta s habár tudja — úgymond, hogy e fogadtatás a hatalom, a kormány képviselőjét, a főispánt illeti, — azon fov igyekezni, hogy munkásságát a vármegye e város jólétének emelésére fordítsa. Tudja m’‘ jelent a vármegyei székhely s kívánja e nemes város boldogulását. Jóleső érzéssel hallottuk a szép szavakat, melyek a főispán ajkáról elhangzottak és hogy mennyire tetszettek, bizonyítja a szüntelenül megújuló éljenzés. Azután kocsikra szállt az illusztris társaság s elől Nagykároly város fogatán a főispánnal, megindult a menet. A merre elvonult, sürü néptömeg állott az utcza két oldalán. A római kath. templom előtt a főgymnasium, a polgári leányiskola előtt a leányiskola, a zárda és kath. fiúiskola előtt pedig ezen tanintézetek növendékei állottak sorfalat, lelkesen éljenezve az érkező főispánt. Midőn a menet a vármegye- háza elébe ért, annak környékét már ellepte a nép s a főispánnak itt is alkalma nyílt meggyőződést szerezni arról, hogy városunk közönsége mily őszinte lelkesedéssel fogadja. A vármegyeház! fogadtatás. A vármegyei tisztikar a vármegyei székház lépcsőházában gyülekezett össze a főispán fogadtatására. — A fogadtatáson, Nagy László alispánnal az élén, az összes vármegyei tisztikar megjelent, s ezen kívül vármegyei közéletünk több illusztris tagja megjelent a lépcsőházban a főispán fogadására. A vármegyei tisztikartól környezett alispán az emeleti lépcső közepén fogadta a főispánt, kit körülbelül a következő szavakkal üdvözölt: Őszinte örömmel üdvözli a főispánt a vén vármegyeház komor falai közt. Első pillanatra a benyomás talán nem kedvező, de nem a pusztulás képe ez, hanem a régi becsületes szilárd falakon való újjászületés. Nehéz munka kezdetén vagyunk, melyet a korral való haladás vágya igényel úgy társadalmi, mint kormányzati irányokban. Örömmel üdvözli a főispánt e nehéz munka kezdetén úgyis mint vezető szellemet, úgyis mint barátot, Az őszinte, keresetlen szavakra harsány éljenzés zúgott fel. Az alispán üdvözlőszavaira a főispán körülbelől a következőket felelte : Nagyságos alispán ur! Mélyen tisztelt uraim ! Hálás köszönettel fogadom az alispán urnák a tisztikar nevében hozzám intézett üdvözlő szavait és viszonzásul ezért a kitüntető figyelemért, hogy engem önök itt a vármegye küszöbén üdvözölni kegyesek voltak, baráti szivemet ajánlom fel. Igaz, őszinte barátja akarok és fogok is lenni a vármegyei tisztikarnak, íme, kezemet nyújtom az alispán urnák, hogy jóban, rosszban önöket el nem hagyom, s jogos, méltányos érdekeiket mindig szivemen viselem. Ennek fejében csak azt kérem önöktől, hogy azzal a bizalommal ajándékozzanak meg, a melylyel énjlépek az önök soraiba. Ez a kölcsönös érzés lesz az alapja közös munkánk és törekvéseink eredményének. A törekvés pedig nem lehet más, mint Szatmár vármegye boldogulásának és felvirágzásának előmozdítása. Ehhez kérem én már most az önök támogatását. Még egyszer köszönöm szives figyelmüket, tartsanak meg barátságukban és isten éltesse önöket! Ismerkedés az alispánnál. Délután 5 órakor a főispánt és kíséretét valamint a vármegyei és városi előkelőségeket Nagy László alispán látta vendégéül vendég- szerető asztalánál. A főispánnal érkezett összes vendégek megjelentek itt. Dusán terített asztalon kitűnő hideg ételek s a házigazda saját termésű borai állottak a vendégek rendelkezésére, s a kedvességéért általános tisztelet és szeretetnek örvendő házi asszony pedig az ő lekötelező kedvességével theával látta el a vendégeket s ebben segédkeztek neki Báró Luzsénszky Lajosné,Stróbencz Péterné, Barkóczy Ferenczné,
