Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-02-28 / 9. szám

SZATMARMEGYEI közlöny

Domahidy Leona, Nagy Tinka és Nagy Ada. Az érkező vendégeket az alispán mutatta be a főispánnak s jól esett látnunk, hogy a főispán mindjárt otthonosan érezte magát közöttünk.

Fél 7 órakor megjelentek Báthory Istvánná és Kőszeghy Andorné úrnők, valamint Dr. Kőszeghy Andor nőegyleti jegyző, mint a helybeli nőegylet küldöttjei, hogy a főispánt a nőegylet által a főispáni beiktatás alkalmából rendezett ünnepi estélyre meghívják. Dr. Kőszeghy Andor meghívására válaszolva a főispán megköszönte a nőegyletnek az estély rendezését, megígérte, hogy az estélyen meg fog jelenni és biztosította a küldöttséget arról, hogy a nőegyletet magasztos hivatásában tőle telhe- tőleg egész erejével támogatni fogja.

Hét óra tájban kezdett csak oszladozni a társaság, s az összes jelen voltak előbb a fáklyásmenetet tekintették meg, majd pedig átvonultak a nőegyesület által a vármegyeház nagytermében rendezett estélye.

& fáklyásmenet.

A megérkezés napján este 7 órakor Nagykároly város fáklyásmenettel tisztelte meg a főispánt, s daczára, hogy szakadó eső volt, már jóval 7 óra előtt nagy közönség foglalta el a vármegyei székház előtti térséget.

Este fél 7 órakor a városházától indult ki a menet, hangosan éljenezve a főispánt, mig csak a vármegyeháza elé nem ért. Itt Krizsán zenekara eljátszotta a Rákóczi-indulót, mire a helybeli Dalegyesület szép és kifogástalan éneke következett. Az üdvözlő beszédet Dr. Kovács Dezső ügyvéd tartotta. Kovács szép beszédje következőleg hangzott:

Méltóságos főispán ur!

Eljöttünk üdvözölni Méltóságodat beiktatásának előestéjén, lobogó fáklyákkal, csengő muzsikazenével, ősi szokás szerint.

Ez a fáklyasor symbolum. Symboluma annak, hogy polgárságunk tiszteletteljes bizalmat előlegezett Méltóságod részére, — de symbolurna annak is, hogy a társadalom, mely összes közintézményeink között ma is a vármegyével tartja fenn a legszorosabb kapcsolatot, szintén kikéri a maga részét a törvényhatóság hivatalos ünnepségei mellett.

Ma még látszólag idegenekként állunk egymással szemben, de csak látszólag, mert a hir, mely Méltóságod jövetelét megelőzte, nemkülönben Méltóságod mai rokonszenves fellépése, már is enyhített ez idegensé- gen. Tudjuk, hogy Méltóságod előbb mint vármegyei és állami főtisztviselő, majd mint törvényhozó a köz- igazgatási és politikai képességek hatalmas tömegét gyűjtötte össze, -- nincs kétségünk az iránt, hogy ezeket vármegyénk boldogulására fogja gyümölcsöz- tetni. Azon rokonszenves hang pedig, melyen Méltóságod körünkbe érkezése napján hozzánk szólott, máris feljogosítja e város és vidéke közönségét arra, hogy Méltóságodat ne tekintse idegennek.

Kérjük Méltóságodat, ismerjen meg minket olyanokul, a milyenek vagyunk. Magyarok erényünkben, magyarok fogyatkozásainkban.Talán rosszabbak, mint a milyeneknek magunkat tartjuk, — talán jobbak, mint a milyeneknek mások tartanak, — de egy bizonyos, ez az, hogy itt, a hol a magyar alföld kalászos rónatengere hullámos domboldalakon simul át a keleti

Kárpátok bérczei alá, — itt a magyar nyelvterület határszélén, mint a múltban, úgy a jelenben és jövőben is, hatalmas nemzeti missiót van hivatva teljesíteni Kölcsey vármegyéje.

Ebben a missziónkban legyen Méltóságod a mi vezérünk, — ismerjen meg, szeressen meg bennünket, ismertesse meg, szerettesse meg magát velünk ! Legyen kormányzata áldásos, neve örök vármegyénk önkormányzatában !

Isten hozta, isten éltesse Méltóságodat !

A felhangzó, zugó éljenzés után a főispán a vármegyeháza emeleti ablakából meghatva köszönte meg a polgárság előlegezett bizalmát és ennek fényes megnyilvánulását. Igerte, hogy munkásságát a vármegye és a város jólétének előmozdítására fogja fordítani, mert ő mindenkor a munka embere volt s ha e téren eredményeket és sikereket ért el, ezeket a közjó érdekében kívánja érvényesíteni. Ismételten megköszönve a fenyes fogadtatást, szavait kitörő lelkes éljenzések között rekesztette be. Majd ismét a Dalegyesület enekelt, melynek végeztével a zene hangjai mellett a Jókai és Széchenyi-utczákon keresztül a menet visszatért kiindulási helyére.

A nőegylet mulatsága.

Nyolcz órakor vette kezdetét a nőegylet ünnepi estélye. A vármegyeház nagytermében oly szép számú és előkelő közönség gyűlt egybe, a milyet rég láttunk városunkban. A nők estélyi öltözékben, a férfiak feketében jelentek meg.

A műsor első száma volt a Majos Károly által ez alkalomra irt „Virágüdvözlet“ czitnü allegorikus pro- log, melyet lapunk tárczarovatában egész terjedelmében közlünk. A kis gyermek szereplők igen csinosak voltak.

Általános meglepetést keltett az a bátorság és kellemes hanghordozás, melylyel az alispán leánykája, Nagy Liliké a csinos költeményt előadta, s a közönség hálásan is megtapsolta a kis műkedvelőt.

Ezután három igen szép élőkép következett u. m.: 1. 1. Mózes megtalálása a Nílusban. Személyek : Wagner Mariska, Nagy Ada, Sváiczer Boriska, Ba- lássy Juliska, Tollee Gizella, Hetey Blanka, Brandtsch Berta és Schöberl Erzsiké k. a. 2. a) Jephte leánya és társnői Jephte elé mennek ; b) Jephte leánya és társnői a pusztában. Személyek : Nemestóthi Szabó Magda, Elbel Ilonka k. a., Kemény Giziké úrnő és Stróbencz Giziké, Császy Erzsiké, Kerekes Irénke, Tóth Erzsiké és Ilosvay Margit k. a. Úgy a prologot, mint az élőképeket lelkesen megéljenezték és megtapsolták. — Végül Jeney Gézáné úrnő és Kába László adták elő a „Szomszédasszony“ czimü egy felvonásos franczia vígjátékot oly szép előadásban, mely akármelyik fővárosi színpadnak is díszére vált volna. Szűnni nem akaró lelkes tapssal és éljenzéssel honorálta a közönség az élvezetes előadást és emelkedett hangulatban hagyta el az ünnepi-estély színhelyét.

Ezután a közönség a régi kaszinóba vonult társas vacsorára; a nagy termet kivéve, a kaszinó összes termei terítve voltak, az előbbi a tánczolók részére volt fentartva, azonban ide is be kellett állítani néhány asztalt. A nőegylet a nagyteremben czukrászdát állított fel, a melyben theát és süteményeket árultak. Tiz óra után kezdetét vette a táncz, amely csak a hajnali órákban ért véget. A jelen volt úrasszonyok és urleányok névjegyzékét hevenyében a következekben sikerült összeírni :

Asszonyok : Nagy Lászlóné, Jékey Sándorné, N. Szabó Pálné, Ilosvay Endréné, Gőnyei Istvánná, Kőszeghy Bándiné, Kacsó Károlyné, Rába Lászlóné, Képessy Lászlóné, Toóth Sándorné, id. Wagner Lajosné, Damokos Ferenczné, Stróbencz Péterné, Jármy Andrásné, Sváiczer Aladárné, Sántha Dezsőné, Serly Gusztávné, Nagy Tinka, Kemény Giziké, Moson Györgyné, Reök Gyuláné, Péchy Lászlóné, Mező Károlyné, Dienes Lajosné, Ilosvay Ferenczné, Aáron Sándorné, Kemény Alajosné, Aigner Imréné, Ilosvay Aladárné, Róth Károlyné, Báthori Istvánná, Ilosvay Lászlóné, Márton Sándorné, Márton Ilka, Almássy Ignáczné, Balogh Bertalanná, Killer Nándorné, Rohay Gyuláné, Mangu Béláné, Pintér Mihalyné, Brandsch Mihályné, dr. Jékel Lászlóné, özv. Pazuchanits Ignáczné, Borody Györgyné.

Leányok: N. Szabó Magda, Császy Erzsiké és Boriska, Gyene Mariska, Kacsó Mariska és Erzsiké, Elbel Ilonka, Péchy Ilonka, Wagner Mariska, Nagy Ada, Ilosvay Mariska, Balogh Margit, Stróbencz Giziké, Sváiczer Boriska, Ilosvay Bella és Margit, Sántha Evelin és Irénke, Nagy Leonka, Balázsy Juczika, Pazucha- nics Mariska és Erzsiké, Nábróczky Ella, Léber Elza, Jeney Margit, Schöberl Erzsiké, Brandsch Hermin és Berta, Nábróczky Mariska, Márton Margit, Pintér Gabi. A fiatalság jól mulatott, az öregek a régi megyei bálok emlékét idézték fel s kellemesen gondoltak vissza a múltra, mikor a szomszéd vármegyék lakosai sokszor adtak egymásnak találkát a vármegyeház termeiben tartott kedélyes mulatságokon.

A beiktató közgyűlés.

A közgyűlést délelőtt féltizenegy órakor nyitotta meg az alispán.

A közönség zsúfolásig megtöltötte a vármegyeház nagytermét, a szorongásig megtelt karzatokon pedig a vármegye és város előkelő hölgyközönsége foglalt helyet.

A közgyűlésen több mint 200 vármegyei bizottsági tag jelent meg, köztük : gróf Teleki Géza, János és Jenő, gróf Károlyi György, Kölcsey Antal, Jékey Mór, Domahidy István, Sándor, Elemér és Viktor, Jasztrabszky Kálmán, Pemp Antal, Szuhányi Ödön ésFerencz, N. Szabó Antal és Pál, Szent Iványi Gyula, Papp József, Bay Lajos, Böszörményi Sándor, Jékey Zsigmond, Luby Béla, Km. Papp Sándor, Kende Béla, Madarassy Gyula és Dezső, Mándy Géza stb. és az összes vármegyei tisztviselők.

Az alispán felolvastatván a főispáni kinevezést tudató belügyminiszteri leiratot, indítványára küldöttség hívta meg a főispánt a közgyűlésbe. A küldöttség tagjai voltak Kölcsey Antal elnöklete alatt Bencsik István, Böszörményi Zsigmond, Berger Armin, Csipkés András, Domahidy István, Gyene Károly, Dr. Irinyi Tamás, Jármy Andor, Kende Béla, Pemp Antal és Szuhányi Ödön vármegyei bizottsági tagok. A küldöttség eljárásáról a közgyűlésnek beszámolván, a főispán bevonult díszes kíséretével a terembe Elől jött a főispán diszmagyarban, utána Br.Feilitzsch Arthur, Szaczellári György, Lator Sándor, Dr. Mandel Pál, Daróczy Aladár, Babó Lajos, Latinovics Géza, Böszörményi Sándor, Bay Lajos, Luby Béla, Gróf Károlyi György, Jékey Zsigmond képviselők, Kállay Zoltán Hevesvármegyei, Domahidy Elemér Hajduvármegyei főispánok, Dr. Róth Ferencz. törvényszéki elnök, Rásó Lajos kir. tanácsos, Hajduvármegyei alispán, Bogáti József Szabolcsvármegyei küldött, Hernvay IstFolytatása a mellékleten.

T A K < ' X A.

Virág üdvözlet *

Irta : Majos Károly.

SZEMÉLYEK;

Nagy Liliké: —

— — Tündér.

Aáron Péterke :

— .— Búzavirág

Aigner Juczika :

— — Nefelejts.

Barkóczy Béla:

— — Pillangó.

Barkoczy Magda:

— — Vadrózsa.

Ilosvay Zsófika :

— — Gyöngyvirág.

Jékel Olga :

— — Nefelejts.

Killer Emma :

— — Csipkerózsa.

Nagy Margitka :

— — Pipacs.

Péchy Lóránd:

— — Napraforgó.

Toóth Margitka :

— — Szegfű. •

Wiezer Erzsiké :

— — Vizi liliom.

Szin : Tó partján, bokros háttér előtt virágkert- bení leánykák különféle virágjelmezben részint álló, részint fekvő helyzetben félkörben csoportosítva alusznak ; függöny gördültével kerti tündér, karján szedett virággal, teli kosárral a szin elejére lebben s szavalja a prológot.

Tündér:

(Virágokat mintegy költogetve.)

Szép virágok, testvérkéim ! Ébredjetek !

Nagy örömhír: megjött az uj kertészetek !

(Virágok szemeiket dörzsőlgetve ébredeznek s áhítattal hallgatják a tündért.)

A szivárvány száz színében csillogjatok !

Kelyheitek ontsák most a jó illatot !

*A Kristóffy József ur Öméltóságának Szatmárvármegye főispánjának tiszeteletére a Nagykárotyi .Nőegylet által 1904 évi február hó 24-én rendezett ünnepi estély alkalmából előadott Prolog.

(Főispán felé meghajtja magát.)

Hatalmas ur ! — kerti tündér, ki most köszönt,— Elédbe hint üdvözletül virágözönt!

(Kosarából virágot hint a főispán elé)

Mi idegen s te — ránk szintén ösmeretlen ;

A szavunktól, őszinte — bár, — meg ne rettenj! A hódolat — kérés kapcsán eseng feléd :

Légy jó kertész, shogy az lehess, — ösmerj elébb ! Ne hidd, hogy itt e sok virág — mind csenevész, S rajtunk a sás, a dudva, rút bozót tenyész ! Bármit beszél a hir, — e föld, a fajta jő ! Kormányos légy s úgy félre nem megy a hajó ! Hallók hired : mester vagy a virágokban ;

Ám késedtől — igaz szivünk alig dobban !

Vágd a fatytyut, de a nemes hajtást ne bántsd, Tövist, ha tépsz, rózsát ne sérts, ne érjen gáncs ! A rombolás, — mely nem alkotást szül, halál ; Czélhoz az ér, ki a középutra talál !

Ha kannádból „egyetértés“ harmata hull, Homlitáskor „tapintatod“ el nem lazul,

S bölcseséged kapálgatja termő földünk,

Távol tartod a „szétvonás“ férgét tőlünk !

A nagy szigor legyen kivételes zápor ;

Nem a villámütés, de a napfény ápol!

Munkálj (rámutat a főispánra)

te meg uram, isten igazába,

S nem hull több bírálat zord jege e tájra !

Jeles elméd, nagy tudásod s erős karod Éden kertet teremthet itt, ha akarod !

De ám, ha mi merész tanácsadók lettünk :

(Esküre emeli kezét)

Feléd tárjuk szolgálatkész kelyheinket,

Bízást, reményt láthat bennük a tekintet,

(Sorjában a megfelelő virágdiszü leányokra mutat.)

E lángszirom, mely érzését kinálgatja ;

Kék testvérnek tisztelet a foglalatja ;

E bóbitás — szorgalomért mar is hévül;

S hitet tesz e bimbó — becsülete felül!

Mind rügyre kész, meddő köztük — egyetlen sincs! Tetszésedet kinyerni lesz — a legszebb kincs! Hatalmas ur! Rajtad a sor : légy jó kertész,

S meglásd, hogy a jó munka itt kárba nem vész ! Hozott Isten ! Szerencsés légy 1 Halmozz sikert ! Váljék édes otthonoddá e kicsi kert !

Közel jövő gazdag virágaratást hoz,

S kötheted a dicsőséges bokrétádhoz !

(Virágok mind)

Éljen ! Éljen ! Éljen !

Boldogság’.

Álmodtam egykor szépet hosszasan :

Egy jobb világban találtam magam.

Szelid mosolylyal jött egy nő felém ; Intett, kövessem s nyomban követém.

Kedves tájakon vitt utunk tova.

„Ez itt, látod, a boldogság hona ;

Örök a béke itt s a szeretet ;

Jók és vidámak mind az emberek !“

Kedves vezetőm ! sokszor keresem A boldogságot honn ; jöjj most velem S mutasd meg: hol van, mi az, miből áll A földön, amig elnyel sir, halál!

„Ám teljesüljön vágyad ; jer velem ! Benézünk itt-ott bus s vidám helyen ; Megkérdünk ifjút, nőt és öreget : Boldogságuk mi s miben telhetett ?“

* *

*