Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-04-24 / 17. szám

±7. szám. XXX. évfolyam. Nagykároly, 1904. április 24. A SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Nagykárolyban, Jókay-utcza 2. sz. A vasúti sztrájkról és egyéb nagyvilági eseményekről szóló távirati és telefon értesü­léseinket laputik belső oldalán veszik olvasóink. Akik elhagyják a hazát. Kornfeld Zsigmond ur, a magyarországi pénzek ura megmagyarázta nekünk a minap, hogy a kivándorlás tulajdonképpen áldás Ma­gyarországra nézve. Mert Amerikába szakadt véreink évente átlag 130 millió koronát kül­denek haza s a pénz itt költődik el, itt megy át a közforgalomba. A pénzügyi kapaczitásnak a pénz szem­pontjából tényleg igaza is van. A 130 millió, amely legnagyobb részt a legszegényebb nep- osztálynak jut, nem megvetendő összeg, a felvidéki falvak s városok, ahol a kivándorlás mind nagyobb mérveket ölt, érzik is az ame­rikai pénznek jótékony hatását. Most meg már úgy áll a dolog, hogy — a mint látszik — intéző köreink is a Korn- feld-féle álláspontra helyezkedtek s olyképpen szabályozták a kivándorlást, hogy szerződést kötöttek egy hajózási vállalattal arra nézve, hogy csakis ez a vállalat szállíthatja állami kedvezménnyel a magyar kivándorlókat s egyút­tal kötelezte magát a magyar állam, hogy legalább 30000 kivándorlót bocsájt a társaság rendelkezésére. Ha kevesebbet szállít, minden elmaradt fej után 100 korona bánatpénzt fizet. Ebből tehát az következik, hogy ezentúl a felsőbb helyről utasított szolgabirák és alispánok csapnak majd fel kivándorlási ügynököknek, biztatván a szegény népet, hogy csak hagyják itt a hazát, világért sem marasztalják őket Ezt kell tenniók, mert hiszen ha nem vándorol ki a kikötött mennyiség, az állam iák nagy bánat­pénzt kell fizetnie . . . De ne zúgolódjunk 1 Az állam nem csinált rossz üzletet és nem fog ráfizetni. A jelenlegi körülmények között nemcsak 30.000, de 50.000 magyar kivándorlót is lehet biztosítani a hajó­zási vállalatnak. Ez aztán megint azt jelenti, hogy nemcsak 30000-nek szabad kivándorolni, de száz és kétszázezernek is . . . Persze, csak annak a társaságnak a hajóján, mellyel a kor­mány szerződött. Azt mondják s reméljük is, hogy igy lesz, hogy a hajózási vállalat olcsón, biztosan, kényelmesen szállít, nem spekulál a kivándor­lók bőrére s nem csapja be őket olyképpen, hogy New-York helyett Braziliába vagy Guga- nába szállítja őket. A társaság odakünn a világban is pártfogásába veszi a magyar kiván­dorlót. Mindez rendjén van. Ha már nem tud­juk megakadályozni a kivándorlást, akkor legalább biztosítsunk jó, olcsó utat idegenbe szakadt véreinknek s lehetőleg akadályozzuk meg, hogy odakünn elpusztuljanak vagy elveszszenek a magyar hazára nézve. A helyzet azonban most már mindenesetre az, hogy az állam s a hatóságok nemcsak, hogy meg nem akadályozzák, de egyenesen előmozdítják a kivándorlást. Tempora mutantur! . . . Nemrégiben még az volt a közvélemény s az intéző körök felfogása, hogy tőlünk telhető minden erővel vissza kell tartani a népet a kivándorlástól, mert hiszen oly kevesen vagyunk, hogy még az apagyilkosnak is meg kell ke­gyelmezni. S egyre másra érkeztek a hírek arról, hogy a csendőrség hol itt, hol ott tartóz­tattak le s tolonczoltak vissza szülőfalujukba a határszéli állomásról kivándorló csapatokat. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér, i#=­Tehát két év előtt még kevesen voltunk, hogy még az apagyilkosnak is meg kellett kegyelmezni — ma már úgy megszaporodtunk, hogy „schlusst“ kötünk 30.000 kivándorlóra. Hol itt a logika ? Az állambölcsesség ? Az igazság, melyet a legnagyobb magyar hir­detett, s melyet igazságnak hirdettek egészen két esztendő előttig ? Nincs, vége van 1 Menjetek csak, ti szegény, szerencsétlen magyarok, akik nem tudtok megélni a hazá­tokban. Menjetek csak akár Fiúmén, akár Brémán keresztül és szeressétek jobban Magyar- országot, mint Magyarország titeket! A vármegyei székház kiépítése A vármegyei székhá; kiépítése végre vala- hára dűlőre jutott. A vármegye közönségének ez ügyben f. évi márczius hó 17-én tartott közgyűlésében hozott határozatát a belügymi­niszter f. évi ápril hó 18-án kelt intézkedésé­vel jóváhagyta. A miniszteri határozatot egész terjedelmében a következőkben közöljük : Folyó évi márczius hó 17-én tartott bizottsági közgyűlésében 242. sz. alatt hozott határozatát — melylyel a vármegyei székház kiépítését és javítását mondotta ki, és ezen munkálatok költségének össze­gét a felügyeleti költségekkel egyetemben 250.000 ko­ronában állaoitotta meg és " :n költségek fedezésére a jelzett összeg 45 %-ának megfelelő, vagy esetleg 100000 korona erejéig állami pótjavadalmazást kért, továbbá utasította a vármegye alispánját, hogy a fenn­maradó költségek fedezetéről a tiszti és körjegyzői nyugdij-alapok értékpapírjaira felveendő kölcsön utján gondoskodjék akként, hogy e kölcsön kamatait a vár­megyeház tatarozási V2°/o-os pótadó járulékaiból fedezze s a fennmaradó összegei a tőke törlesztésére fordítsa s a felvett kölcsön törlesztésére szükséges fedezet megjelölése iránt évenként az őszi közgyűlésen előter­jesztést tegyen, — a költségvetés végösszegének az alábbiak értelmében 252.918 korona összegben való megállapításával jóváhagyom s az építési költségek részbeni fedezésére a vármegye közönségét 1904. évtől kezdődő négy évi részletben kiutalandó 100.000 ko­rona állami póljavadalmazásban fogom részesíteni. A bemutatott műszaki iratok a kereskedelemügyi miniszter ur által megvizsgáltatván, a művelet egyes részleteire nézve műszaki szempontból következő ész­revételek merültek fel: 1. Tervező részéről vasgerendák 1200 kgros igénybevétellel számíttattak, mi megnem engedhető ehhez képest a vasgeiendák kereszt szelvényét a terv­ben kék tentával helyesbítettem. 2. A nagyteremben végzendő mennyezeti munkák a szerkezetek részletes megjelölése nélkül csak átlago­san vétettek számításba és igy a művelet e része műszaki szempontból nem volt felülbírálható. Kívána­tosnak mutatkozik, hogy az előirányzott összeg kere­tében ezen épület részre szükséges összes munkákat és igy a karzat szerkezetét is magába foglaló pótmü- velet készíttessék és az kellő nyugtani számításokkal felszerelve, a munkák foganatosítása alatt felülbirálat végett bemutattassék, megjegyezvén, hogy a nagy­terem felé tűzbiztos és hordképes mennyezet lesz tervezendő. 3. Az építkezés czéljaira rendelkezésre álló 250.000 korona összeg betarthatása végett a műszaki felülbírálás során az előirányzatot a tekintetben is módosítottam, hogy egy némely munka egyszerűbb kivitelben létesittessék és hogy egyes felesleges munka elhagyassák. A belső berendezésre nézve előirányzott munkák szükségessége csakis helyszíni vizsgálat nyo­mán állapítható meg, miért is ezen munkákra felvett 6316 korona 35 fillér költséget érintetlenül meghagy­tam, ezen összeg, mely az alább említett építési össz­költségben foglaltatik, tulajdonképpen az építési költ­séghez nem tartozik s abból kikapcsolható annál is inkább, mert ezen költség előre láthatólag az árlejtés­nél eléihető engedményből leszfedezhető ép úgy, mint az építész tiszteletdijának valamint az ellenőrzés és felülvizsgálat mintegy 2000 koronát kitevő költségének egy része is. A költségvetést a részben helyesbített egység árak tekintetbe vételével számszerint is átvizsgálván, az építési költséget, mint azt fent már kijelentettem, 252918 korona 00 fillérben állapítottam meg. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. Miről a vármegye közönségét a fenti szám alatt kelt alispáni jelentéssel felterjesztett iratok vissza kül­dése mellett további eljárás végett oly felhívással érte­sítem, hogy a nagyteremben végzendő munkálatokra vonatkozó 2 pont alatt említett pótmüveletet az eljárás gyorsasága érdekében közvetlenül a kereskedelemügyi miniszter úrhoz terjessze fel, a munkálatok befejezté­vel pedig az államépitészeti hivatal által teljesítendő felülvizsgálat alkalmával felveendő jegyzőkönyvet hozzám annak idején terjessze fel. Budapest, 1904. április hó 18-án. Tisza. Nagy örömmel és teljes megnyugvással közöljük e határozatot, mert a miniszteri hatá­rozattal egy rég óta vajúdó kérdés nyert meg­oldást a vármegye, városunk és a vármegyei tisztikar közörömére. Az 1840-es években kiépült díszes vár­megye házunk főhomlokzata ugyanis felépítése óta gyökeres javításhoz nem jutott s csakis kisebb mérvű átalakítások és tatarozásokat vé­geztek rajta, minek folytán úgy a tetőzet, mint az ajtók, ablakok és padlózatok teljesen ela­vultak s nem egy tisztviselő egészségével fizette meg az ajtók és ablakok rozzant álla­potát. Idővel a hivatalos helyiségek is a foko­zottabb igényekkel szemben szűknek bizonyul­ván, Ujfalussy Sándor alispán idejében föld­szintesen kiépítették a vármegyeház nyugati szárnyát, majd pedig Nagy László alispán ide­jében emeletre kiépítették annak keleti szár­nyát, azonban a főépület kijavítása megoldatlan maradt, mert a vármegye arra pénzzel nem rendelkezett, előző főispánjaink pedig az iránt nem is érdeklődtek annyival inkább, mert gróf Hugonnai Béla főispán nem is lakott állandóan székhelyén, s igy nem is volt érdekében annak teljes kiépítése. Előző két főispánunk nem tudván s nem is akarván magát azonosítani a vármegyével, csakis előkelő idegenek maradtak számunkra, akik alatt a vármegye érdekei szenvedtek, mert főispáni állásukat nem érvé­nyesítették a kormánynál a vármegye érdekében. Elkövetkezett végre a szerencsés fordulat, hogy gróf Tisza István állott a kormány élére. A miniszterelnököt az érdekek és érzelmek sok szála fűzi e vármegyéhez. Hisz egyike a vár­megye legtekintélyesebb birtokosainak, boldog házassága legszebb korát itt élte le köztünk a mi kurucz földünkön! A vármegye legnagyobb része ezért melegen fogadta miniszterelnöki kinevezését, mert tőle érdekei istápolását remélte és várta, miután évek óta a kormánynál a vármegyei érdekek csakis mellőztetésben, a vármegyei tisztviselők pedig csakis üldözte­tésben részesültek. És elmondhatjuk, hogy vára­kozásunk és reménységünk valóra kezd válni. Rövid kormányzati ideje alatt már is úgy tapasztaljuk, hogy tényleg melegen érdeklődik vármegyénk ügyei iránt, s ismerve vármegyénk közviszonyait, mindjárt intézkedett, hogy volt főispánunk felmentésével egy agilis embert állítson a vármegye élére. Nem valósulhatván meg a vármegyének abbeli óhajtása, hogy vármegyei ember álljon a vármegye élére, jelen­legi főispánunk kinevezésével egy oly szeren­csés választást tett, mely a vármegyének már eddig is örömére, megelégedésére és megnyug­vására szolgál. Kristófiy József főispán nem az előkelő idegen szerepét viszi köztünk, hanem érdeklődve minden közérdekű dolgunk iránt, keres, kutat, hogy megismerve vágyainkat, felkutassa baja­inkat, s lankadatlanul fárad, hogy segíthes­sen bajainkon. Egy egész embernek bonta­kozik ki minden izében, ki érzi és tudja, hogy magas állásával nagy kötelességek járnak, s

Next

/
Thumbnails
Contents