Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-20 / 12. szám
Nagykároly, 1904. márczius 20. 12. szám. XXX. évfolyam. A SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. ■m MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : N agy kár oly ban, Jókay-utcza 2. sz. Fizetés rendezés. A gróf Tisza István által beterjesztett törvényjavaslatok közül mélyreható horderővel birnak a katonai alapítványi helyekről szóló javaslatokon kívül, a vármegyei tisztviselők és a körjegyzők fizetésének rendezéséről szóló törvényjavaslatok. Ezúttal a vármegyei tisztviselők íizetés rendezéséről szólunk. Sokan azt mondják, hogy a miniszterelnök kortes czélokat kívánt elérni akkor, a midőn a vármegyének és a körjegyzőknek nyújtott egy konczot. Hát ilyen methodussal a legnemesebb eszméket és czélokat is felre lehet magyarázni. Mert nem azt kell nézni, hogy mikor -történik ez a fizetés rendezés, de azt, hogy van-e reá szükség. ? Minden komoly embernek csak egy válasz- sza lehet erre, az, hogy igenis van reá szükség. Mert eddig a vármegyei tisztviselők anyagi helyzetének a javítása olyan volt, mint a Mohamed koporsója, ég és föld között lebegett. Minden miniszter azt mondta reá, hogy majd az államosításnál, a közigazgatás általános rendezésénél rendezik a fizetéseket is, addig várhatnak. Legfeljebb az történt egy párszor, hogy mikor nagyon jajgattak az érdekeltek, löktek egy kis konczot, egy vármegyének 30—40 ezer koronát, hogy ossza fel a tisztviselők között, a hogy tudja És minthogy az állami közigazgatás most is késik és talán soha sem jön be, okosan tette a miniszterelnök, hogy a tisztviselői ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évié 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-m Egyes szám ára 20 fillér. *=fizetés tekintetében már rendezte a vármegyéket s igy egy esetleges államosításnál meg van ehez adva már a keret. De hát nem volt-e erre szükség, amikor az az eltérés és aránytalanság, ami egyes törvényhatóságokban divó tisztviselői fizetések között volt, olyan nevetségesen szembetűnő volt, hogy ezt csak hazánkban lehetett eddig eltűrni. Nagyon helyes azért a törvényjavaslatba lefektetett az a princzipium, hogy a vármegyei tisztviselők az állami tisztviselőkkel egyenlővé tétetnek a fizetési osztályok tekintetében és igy a tisztviselők automaticze is előléphetnek. Megszűnik ez által a közigazgatási pálya azon eddigi nagy hátránya, hogy elenyésző csekély volt eddig az előléptetés eshetősége. Nagyon helyes intézkedése a javaslatnak az is, hogy a főszolgabirák 15 éves működés után a közgyűlés előterjesztésére a VII. fizetési osztályba léphetnek elő. Ez által biztosítva van az, hogy egy kitűnő külső tisztviselőt nem veszíthet el a járás csak azért, mert egy párszáz korona íizetés javításért a központba kénytelen bemenni. Itt volt az ideje annak is, hogy a köz- igazgatási gyakornokok segélydijai is kellőleg rendeztessék. Mert hogy-ment volna arra való fiatal ember a közigazgatási pályára, amikor az Írnok több fizetést kapott, mint a gyakornoki segélydij volt s a mellett ki volt téve annak, hogy a választásoknál rendszerint mellőzték. Szóval eddig a Tibád-féle közigazgatási gyakornokok, fából-vaskarikák voltak, illetve nem léteztek pályázó hiányában. Pedig ez nagy baj volt, mert nem nevelt a közigazgatás magának uj nemzedéket. Most Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. legalább az 1600 korona segélydij maximuma biztosítani ÍQg-ja az ifjúságot, hogy e pályára lépjen. Csak ezen intézkedéseket említettük fel a javaslatból, amelylyel ellesz érve először az, hogy a vármegyei tisztviselők anyagi helyzete javittatik, továbbá, hogy a fizetések, illetmények egységes alapon rendeztessenek és végül, hogy a fizetés rendezés mintegy megoldja a közigazgatási reform anyagi részét. A javaslat benyújtásával megmutatta a miniszterelnök azt, hogy bizonyos kegyelettel viseltetik még a megyei elet iránt, van érzéke annak érdekeit megérteni, nem úgy mint elődje Széli, a ki valóságos bőrzianer-féle ellenszenvvel és kicsinyléssel nézte le a megyei dolgokat Tehát a vármegyei tisztviselőkön anyagilag tisztességesen segítve lesz, ha a javaslat törvényerőre emelkedik s azt hisszük, hogy a netaláni szükséges munkaerőket is rövid idő alatt alkalmazni fogja azuj belügyi kormányzat. Mindezek érdeme, mindenesetre Tisza gróf nevéhez fog fűződni. De az érdem úgy lesz teljes, ha ezek viszonzása fejében nem követel a tisztviselői kartól kortes szolgálatokat. Nála ez családi hagyomány, de reméljük, hogy ő emanczipálja magát az alól. A fizetés javítás és rendezés 4 millió 600 ezer korona költségtöbbletet idéz elő, úgy, hogy mig eddig 10.434,144 korona 41 fillér volt a megyei tisztviselők és alkalmazottak fizetése, a javaslat értelmében körülbelül 15 milliót fog kiadni e czimen az állam. Hát ez szép összeg és mégsem mondhatjuk most sem közigazgatásunkat drágának, a külföldnek bőkezűséggel berendezett állami közigazgatásai mellett. T A 1^ C Z A. A mozgató és mérséklő erő (Márczius 15-iUi felolvasás.) Irta : Nagy László. Évről-évre megújul a márczius 15-ikének emlékezete, évről-évre nehezebbnek tűnik fel újat, érdekest mondani azoknak, kik e nagy nap emlékezetére össze- sereglenek. A mindennapi élet nehéz küzdelmei közt minden hetedik nap ünnep, hogy a földi fáradalmaktól megpihenve, a hála vagy a bánat érzetével forduljunk a teremtőhöz. A nemzetek is igyekeznek ily ünnepnapokat létre hozni, hogy a nemzet egyedei ünnepi hangulatban foglalkozhassanak a nemzeti szellem megünneplésével, hogy a nemzeti eszmény elöltök fellobogva, leszámoljanak lelkiismeretükkel, ha vajon megfeleltek-e azon kötelességüknek, melyet egy nemzethez való tartozandóság érzete hárít reájok. Nem tudom s nem akarom vizsgálni, ha vajon ilyen ünnepek létezése a nemzeti érzet erejének bi- zonsága-e ? de tagadhatatlan, hogy kevés nemzet vérébe ment át a nemzeti ünnep szükségessének tudata, úgy hogy az a szó valódi értelmében nemzeti ünnep legyen, mint lett nálunk a márczius 15-ike. Talán ezen erős érzet abban lelte gyökerét, hogy az elnyomatás korszakában eleinte titokban, később nyíltan a forradalmi eszmék ünneplése gyanánt tűnt fel, majd később az alkotmányos élet kezdetén egy párt politikai czélzattal használta fel, mely az uralkodó pártot feltékenynj'é tévén, e féltékenységnek azon józan következése lett, hogy nem találván e napnak emlékében semmit, ami a király iránti hűséggel ellentétes volna s megtalálván mindent, a mi egy magvar hazafinak méltó büszkesége lehet, minden hivatalos beavatkozás nélkül egy oly nemzeti ünneppé vált, mely a legviharosabb időkben is a hazáért igazán és becsületesen hevülő pártok egyedüli összekötő kapcsa, találkozása lett. A jelen időkben is, midőn a politikai vihar legnagyobb erővel készült kitörni, midőn úgy látszék, egy nagy válság sötét felhői borítják el a jövő láthatárát, e nap megünneplésének kérdése pillanatokra lerontani látszott a politikai pártok elválasztó korlátáit s nem magyarázva senki, nem mentegetve magát senki, nem felve a politikai következetlenseg vádjától senki, készültünk megjelenni itt, hogy a múlt dicsőségéről álmodozva ebben nyerjünk hitet egy jobb jövő reményére. Mi, kik ma idejöttünk, e pártkülömbség nélkül való megjelenésben az 1848. évi márczius 15-ikének egyik, már teljesedésbe ment eszméjének diadalát látjuk, annak az eszmének diadalát, mely az egyenlőséget Írva zászlajára, politikai párttekintetek, vallásfelekezeti és osztálykülömség nélkül gyűjtött össze bennünket, nem küzdeni, hanem békés egyetértésben bizonyságot tenni arról, hogy nem hiába folyt le e félszázad, mert annak keserves küzdelmei megemésztették azon korlátokat, melyeknek türhetetlenségét e napon kiáltotta ki a nemzet s ennek végrehajtása által megvan teremtve a nemzeti fennmaradás lehetőségének egyik legbiztosabb alapja. Ezen egyenlőség hiánya sokkal több nemzet sírjának volt egyik főoka, mint azt a felületes szemlélő hiszi. Összegyülénk itt e nemzeti ünnepen azért is, hogy a félszázad előtt kikiáltott szabadság beteljesült eszméjének ünnepét üljük, mert ime e hazában a szabad szó repülhet szabadon, mert a mi korlátokat itt-ott elvétve még a törvény szab, oly ritka, oly kivételes az, hogy még a legizgatottabb pártküzdelmek közt sem emeltetett panasz emiatt. Sőt inkább sokalják e szabadságot, de mi ragaszkodunk a bölcselet törvényeihez s nem lep meg az sem, ha e korlátok mindig kevesbülnek, mert egy haladó nemzet nyűgöket nem tűrhet és csak az lehet egészséges fejlődés, mely az erő körének határait tágítja. E félszázad alatt nem egyszer támadt panasz a sajtó tulcsapongása ellen, de épen e félszázad tanítása lett az, hogy a tulság önnön magát meriti ki s a fejlődő társadalom és politika tévelygése vagy forrongása csak akkor válik veszedelmessé, ha a szabad szóra bilincseket verve, a suttogás viszaverődő gőze teszi mámorossá az elmét. Összegyülénk itt, hogy megünnepeljük a félszázaddal elébb kikiáltott testvériség eszméjének diadalát! — Önkénytelenül megdöbbent e szó s körültekintünk, hogy lássuk e diadal bizonyságait ! Egy pillanatra habozva állunk meg s csaknem hinni akarjuk : egy értelem nélkül való, elkoptatott szólammal állunk szemben, melyet gyermekkorunkba betanulva, szajkó módra gagyogunk. — Nem ! nem puszta frázis ez, hanem ama szent három jelszó közül az egyedüli, mely folytonos áldozatot követel tőlünk s melyet ép ezért tolunk át mindig a jövő napra. Mig amaz első két eszme küzdelmet és áldozatot csak nagy időközökben, csak a szent hevülés pillanataiban követel, akkor midőn a nagy pillanatok mámora még azt is kevésnek érezteti velünk áldozatul, a mi mindenünk, mig ama két első a nagy, a mámoros pillanatokon kivül beéri áldozatul egy pár hangos kiáltással, ez a harmadik bár nem nagy, de folytonos áldozatot kíván, mely még a keserves munka perczeiben sem hagy érintetlenül. — E harmadik nagy eszme magyarázatát legjobban megtaláljuk a külömböző vallások tanaiban, de legvilágosabban a felebaráti szeretet tanában, mely le akarja törölni az éhező, az árva keserves könnyeit. A testvériség eszméje az, melyért alig tettünk valamit, ez az eszme az, melynek diadalát majdnem két emberöltő tolta át az utódok vállaira. — Kisszámithatatlan kárt okozott ez annak a nemzetnek, mely nem elég számos arra, hogy egy nyomorban elveszett lény halálát ne a veszteség számlájára írja. De nemcsak ez az önzés, de a szív is hasson oda, hogy nemsokára e Megérkeztek Jacobovics Jósef Habig, Pless és Pichler gyártmányú kalapok, a legjobb és legolcsóbb kivitelű nyakkendők, ingek, gallérok, és színes vagy fehér kézelők, férfi-, fin és leány-sapkák, mindennemű sportezikkek, valamint még sok e helyen fel nem sorolható áruezikk a legdivatosabb és legolcsóbb kivitelben.
