Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-20 / 12. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY De az is tény, hogy nem illik már rá Meternich herczeg mondása, a ki midőn a vármegyei intézmény eltörléséről volt szó, kijelentette, hogy a vármegyékkel elbánna, csak azaz átkozott olcsó közigazgatás ne volna. De azért nem tettek még közigazgatási czélra hasznosabb kiadást, mint a fizetés rendezésre adott összeg lesz. Rendkívüli vármegyei közgyűlés. A vármegye közönsége f. hó 17-én Kristóffy József főispán elnöklete alatt, mintegy 60 vármegyei bizottsági tag részvétele mellett, rendkívüli közgyűlést tartott, mely alkalommal gróf Tisza István miniszter- elnöknek a miniszterelnökké való kineveztetése alkalmából küldött vármegyei üdvözlő feliratra küldött köszönő' iratát tudomásul vették. A vármegyei kir. államépitészeti hivatal Schadits Antal budapesti műépítésznek a vármegyei székház kiépítése és kijavítása ügyében készített terveket szak- véleménye kapcsán bemutatván, a közgyűlés a tervezetet kivitelre egyhangúlag elfogadta és annak költség- vetését 250 ezer koronában állapította meg, melynek fedezetéről egyelőre akként gondoskodott,hogy feliratilag felkéri a belügyminisztert, hogy a költségekhez 100 ezer koronával járuljon hozzá, s a kérelem teljesítése esetén utasította a vármegyei alispánt, hogy a munkálatok sürgős megkezdésére az intézkedéseket úgy tegye meg, hogy az egész munkálat ez év folyamán befejezhető legyen a költségek fedezetéről pedig oly módon gondoskodjék, hogy a körjegyzői és vármegyei tisztviselői nyugdijválasztmányához fordulván, ez alapok értékpapírjait addig is, mig a vármegye másképen gondoskodik, vegye kölcsön ez összeg erejéig, illetve ezen értékpapírokra kölcsönt véve fel, ezen kölcsön kamatjait az 1904-ik évre már megszavazott vármegyeház tatarozást félszázalékos pótadó járulékaiból fedezze s a fentmaradó összeget a tőke törlesztésére fordítsa s az igy felvett kölcsön fedezete végett évenként az őszi rendes közgyűlésre hasonló fedezetről gondoskodjék ; amennyiben pedig a tervezet költségei a felügyeleti költség hozzászámitásával a 250 ezer koronát felülhaladják, igyekezzék ezen összeg leszállítását a munkálatok árlejtésén elérendő nyereség által eszközölni, amennyiben pedig e tekintetben az árlejtés kielégítő eredménynyel nem járna, legvégső esetben az egyes tételek leszállításával vagy elhagyásával 250 ezer koronáig korlátozza a kiadások összegét, nem tévesztvén el szem előtt, hogy a vármegye közönsége maradandó és a kor igényeinek megfelelő munkálatot óhajt létesíteni, mely czélnak az elérésére, valamint az egész építkezési munkálat alkalmával felmerülő egyes kérdések eldöntésére egy építési bizottságot választ, melynek tagjaiul a vármegyei alispán elnöklete alatt, az államépitészeti hivatal főnökének, valamint a tiszti főügyész vagy helyettesének hivatalból leendő résztvé- tele mellett, Nemestóthi Szabó Antal, Debreczeni István, Csipkés András, Reök Gyula, JVladarassy Gyula, Vetzák Ede, Nonn Gyula, Berger Ármin és Dr. Kováts Dezső bizottsági tagokat választotta meg, felhatalmazván ezen építkezési bizottságot, hogy az építkezési terv keretén belül egyes változásokat, pótlásokat végérvényesen intézzen el. Nagyobb vitát csakis a vármegyei gyámpénztári készletek elhelyezésére vonatkozó árvaszéki előterjesztés okozott, s elhatározta a közgyűlés, hogy a gyámpénztári készletek 80 %-át állampapírokba fekteti, 20%-ját pedig egyenlő arányban a pénzkészletek elfogadására ajánlkozó nagykárolyi központi takarék- pénztári, mátészalkai kereskedelmi és iparbanki pénzintézetekbe 4V2% kamat mellett, továbbá a szatmár- megyei takarékpénztár, a nagykárolyi kereskedelmi és iparbank és a nagykárolyi önsegélyző népbankba helyezi el 4% kamat mellett, s megállapította a feltételeket is, melyek mellett a pénzek elhelyezése eszköz- lendő lesz. A vármegyei polgári lóavató-bizottságok elnökéül megválasztattak és pedig a Szinérváralján működő 149 a) számú polgári lóavató-bizottsághoz Szentiványi Gyula, a Szatmárnémetiben működő 150 a) számú bizottsághoz Kende Zsigmond, a Mátészalkán működő 150 a) sz. bizottsághoz Jékey Zsigmond, a Vetésben és Simában működő 155 sz. bizottsághoz Szerdahelyi Ágoston, a Hiripen működő .156 sz. bizottsághoz Szuhányi Ödön, a Nagykárolyban működő 159 sz. bizottsághoz Stróbencz Péter, a Szatmárnémetiben működő 164 a) sz. bizottsághoz Böszörményi Sándor, a Nagykárolyban működő 164 b) sz. bizottsághoz Boér Endre, a Szatmárnémetiben működő 244 sz. bizottsághoz berenczei Kováts Jenő, az Udvariban működő 272 a) sz. bizottsághoz Sváiczer Gábor, a Fehérgyarmaton működő 272 b) sz. bizottsághoz Sántha Kálmán, a Mikolában működő 293 a) sz. bizottsághoz Kölcsey Antal és a Nagybányán működő 293 b) sz. bizottsághoz gróf Teleki Sándor. HÍREK. — Személyi hírek. Kristóffy József főispán és Nagy László alispán f. hó 18-án a gyorsvonattal Budapestre utaztak s onnan folyó hó 22-én fognak visszaérkezni. — Dr. Szemerey Bertalan lipiki fürdő- orvos f. hó 15-én vármegyei barátjai meglátogatása végett hosszabb tartózkodásra városunkba érkezett. — Márczius 15-ike városunkban. Az 1848. már- czius 15-iki eseményeknek évfordulóját városunk közönsége is kegyelettel ünnepelte meg, pártkülömb- ség nélkül. Emelte a polgárság ünnepélyét megjelenésével Károlyi István gróf. Kristóffy József főispán, valamint Nagy László alispán. Gróf Károlyi István a Protestáns Társaskör ünnepélyén is ott volt, ahol nagy óváczióval fogadták. A grófi kastély, az összes középületek és több magán ház is fellobogózva volt ez alkalommal. Itt megjegyezzük azt, hogy a magánosok nem igyekeznek olyan tömegesen e napon házaik fellobogózásával, mint más városok polgársága teszi, miáltal megadja az ünnepély általános jellegét. Ezek után a városunkban lefolyt ünnepélyek leírását következőkben adjuk. I. A szokásos Istentiszteleteket az idén is megtartották városunkban. A róm. kath. templomban tartott szent-misén testületileg részt vettek a vármegye, pénzügyigazgatóság, a kir. államépitészeti hivatal és a dohánybeváltó hivatal tisztikara. Továbbá a városi képviselő-testület és a függetlenségi párt számos tagja az Ecsedi-láp lecsapoló társulat tisztikara és az összes iskolák ifjúsága. A misét Tímár Péter kegyesrendi házfőnök mondotta, Klacskó Istváu, Boros Antal és Lőrinez Gábor főgymnasiumi tanárok segédlete mellett. Délelőtt fél 10 órakor az ev. ref. templomban volt istentisztelet. Itt Ujlaky Miklós segédlelkész mondott szép imát. II. A főgymnasiumi ifjúság ünnepélye. A helybeli főgymnasiutn „Kölcsey- önképzőköre“ délelőtt 10 órakor a városi tornacsarnokban nagyszámú közönség előtt igen sikerült ünnepélyt rendezett. Az ügyesen összeállított műsor minden egyes számát lelkesen megéljenezte és megtapsolta a közönség, amely minduntalan kifejezést adott ezáltal tetszésének. Azért a műsor egyes számainak külön méltatása helyett, röviden csak a programra egyes számainak felsorolására szorítkozunk. Az ünnepélyt megnyitotta a főgymnasiumi énekkar által, Niklós János vezetése mellett előadott Hymnus. Ezután Sikolya Bálint Vili. o. t. megnyitó beszédet mondott, majd az énekkar a zenekarral együtt Rá- kóczy Ferencz imáját adta elő. Ezután szavalat következett. Serly Ferencz Vili. o. t. „Nemzeti dalt“ szavalta, amit a zenekar játéka követett. Hornyák Sándor Vili. o. t. tartott felolvasást az 1848. márczius 15-iki eseményekről. Ezután a „Nemzeti dalt“ az énekkar adta elő, a melynek elhangzása után Balogh István Vili. o. t. Lamperth Gézának „A magyar ifjúsághoz“ czimü költeményét szavalta. Az énekkar ezután előadta a „Szózat“-ot a mire Adler Ernő Vili. o. t. záróbeszédet mondott. A sikerült ünnepélyt berekesztette a zenekar által eljátszott Rákóczy-induló. III. A Protestáns Társaskör ünnepélye d. u. 4 órakor volt a kör helyiségében. Károlyi István gróf aki f. hó 13-án érkezett városunkba, hogy a nemzeti ünnepet velünk együtt ünnepelje, szintén részt vett ez ünnepélyen. Miután a grófot a kapuban a társaskör nevében Kubinyi Bertalan üdvözölte volna, a közönség zajos éljenzéssel fogadta a magas vendéget. Megnyitotta az ünnepélyt Dienes István szavalata aki a nemzeti dalt szavalta nagy tetszés közt. Majd Simkó Gézáné úrnő adta elő Farkas Sándornak Márczius 15-én czimü költeményét. A hazafias hévvel és ügyes értelmezéssel előadott kö Reményt lelkesen megtapsolták és éljenezték és a rendezőség egy csokorral kedveskedett. Az alkalmi ünnepi beszédet Juhász Elek fábiánházai ev. ref. segédlelkész tartotta, találóan jellemezve beszédében a nap jelentőségét. Szabó Matild k. a. ezután Jakab Ödönnek „Márczius 15-én“ czimü költeményét szavalta el lelkes hangsúlyozással, majd Simkó Géza fejtegette felolvasásában márczius 15-ének jelentőségét, tartalmas beszédben. Befejezte az ünnepélyt Nagy Elek szavalata aki Túlesik Ferencznek alkalmi költeményét adta elő hatásosan. IV. A polgárság ünnepélye az Olvasó Körben. A városunkban tartott társadalmi ünnepélyek legjelentősebbike a Polgári Olvasókörben tartott estélyei és közvacsorával folyt le. Itt az ünnepély este 7 órakor vette kezdetét nagy közönség jelenlétében. A dalárda megnyitó éneke után Nagy Elek szavalta el nagy hatással a „Nemzeti dalt“ Az ünnepi felolvasást Nagy László vármegyénk alispánja tartotta. A felolvasó, akinek mindig van valami mondanivalója, a melylyel tárgyát uj világításban helyezi és érdekeltséget tud maga iránt kelteni, ezúttal is sikerült felolvasást tartott, amelynek ez élj a az volt, hogy kimutassa azt, miért lehet e nap minden pártnak ünnnepe.A közönség által szűnni nem akaró tapsokkal jutalmazott felolvasást lapunk tárczájában közöljük egész terjedelmében. V. Közvacsora. Az ünnepség befejeztével a Polgári Olvasókör nagytermében közvacsora volt, melyen mintegy 250 egyén vett részt, úgy hogy el lehet mondani, hogy azon városunk előkelősége és polgársága teljes számban megjelent. Az asztalfőn gróf Károlyi István ült, mellette jobbról a főispán, s e mellett az alispán, balról pedig Palczer Ernő kegyesrendi kormánysegéd, e mellett pedig a polgármester ültek. A köz vacsorán Fátyol Józsi zenekara játszott. Az első pohárköszöntőt Debreczeni István polgármester mondta a királyra, s ezt a közönség állva hallgatta meg s lelkesen megéljenezte. Nagy László alispán a márczius 15-iki eszmék ébrentartásáért ürítette poharát, a tőle megszokott bravourral tömören vázolva, hogy márczius idusa Magyarország életének a poezise, s ami politikai életünkben jó és szép, az mind visszavihető márczius 15-re, s belőle csak jó, szép és nemes fakad. Az 1848-ik márczius 15-ikéArt emeli poharát s kívánja, hogy annak eszméi örök életűek legyenek. Dr. Adler Adolf ügyvéd Kossuth szellemét éltette lelkesen. — Palczer Ernő a tőle megszokott keresetlen, természetes szavakban nagy közvetlenséggel életéből kiragadt példákkal ünnepelte a hazaszeretet s költői szárnyalásu beszédjében a magyar földért ürítette nagy napon szűnjék meg a vád s zavartalanul ülhessük meg e napon a testvériség eszméjének diadalát is. * * * * 1848 márczius 15-ikének e három nagy eszméje emelte a magyar nemzetet a modern nemzetek sorába. Mint 900 évvel elébb Szent István a keresztyénség felvételével megmentette e nemzetet, úgy mentették meg apáink 1848-ban, midőn a modern állam alaptételeit habozás nélkül elfogadták, vezérelvökké tették. De ma nem lenne e nap nemzeti ünnep napja, mert nem fűződnének ahoz véres csaták, vérpad és bujdosás megszentelő emlékei, ha e nap nem lenne még egy nagy eszme kikiáltásának emlékünnepe s ez : a nemzeti önállóság eszméje. Bölcsen érezték apáink, hogy ez az eszme, melyért őseink annyit hiába véreztek, csak a három első által valósulhat meg s a múlt idők küzdelme azért volt meddő, mert az önállóság eszméje nem a nemzetre, de az osztályokra támaszkodva, az uralkodó osztályok szűk fogalmainak felelt meg, melyek még egymással is összeütközésbe jutottak. 1848-ban sokan voltak, akik a szabadság egyenlőség testvériség eszméiért nem lelkesedtek s ha ezeket elfogadták, tették ezt azért, mert kezdték megérteni azoknak küzdelmét, kik mint nagy Kölcseynk, a humanismus nagy határait járták, hogy a nemzeti önállóság megingathatatlan alapjait megvessék. Örök dicsősége a magyar nemzeti felfogásnak hogy a nemzeti önállóság eszméje a humanistikus eszmék terjedésével nőtt s nyert uj erőt s megvagyok győződve, hogy életereje ma is ettől függ. Az egyéni szabadság küzdelme, mely a jobbágyság felszabadítására vonatkozó törekvésekben ormolt, csak a nemzeti önállóság eszméjében végződhetett. Mindaddig mig a nemzeti önállóság eszméje nem helyezkedhetett a nemzet összes rétegeire, nemzeti önállóságunk csak papiron, régi törvényeinkben létezett, de mihelyt a nemzet minden rétege e nemzeti önállóságot a szabadság, egyenlőség és testvériség alapján érezte egyedül felépithetőnek, hiába törülte el nemzeti önállóságunkat papiron az obsolutismus, tovább fejlődött annak óhaja a nemzet egyes rétegeiben, mert ez által hitte elérni ama szent-háromság eljövetelét. Nagy és véres küzdelem indult meg, melyben a múlt idők fogalma és felfogása megzavart egyeseket. Államokat felforgató és szétrobbantó eszmének tűnt fel az akkor, mely később és ma az előrelátó józan értelem égi sugallatának bizonyult s midőn a küzdelem forradalommá, a forradalom szabadságharczczá fejlődött, a nemzet e szabaságharcz lázas perczei alatt évtizedeket élt át, úgy hogy a gyorsan bekövetkezett leverés okát már nem az eleinte államot felforgató eszmékben és gondolatokban látta, hanem csodálatos politikai felfogással, még azok is, kik eleinte igy gondolkoztak, ez eszmék megvalósulásában és megvalósításában találták meg a nemzetet megmentő eszmét. A régi Magyarország sírjába dőlt a feltámadás reménysége nélkül, a humanus eszmék küzdelme egybeforrt a nemzeti önállóság eszméjének küzdelmével és szét- választhatatlanok lettek egymástól. A társadalmi osztályok elfogadták utógondolat nélkül, nem mint Fran- cziaországban a nagy forradalom alatt s az osztályok összeütközése elmaradt. A leveretés után is a nemzet egységes maradt, nem volt szükség az osztályok véres tusájának emlékezetét az elvek elalkuvásával enyhíteni s ezzel a nemzeti pusztulás tragoediáját befejezni, hanem a jog folytonosság nagy elve erőt adott a nemzetnek, hogy alku nélkül várhassa a boldog feltámadást. Midőn a feltámadás órája ütött, e feltámadás igazolta 1848. Márczius 15-két; mert nem kellett annak elveiből semmit sem megtagadni, nem kellett azokból egyet sem kivetni, mint elavultat, mint elérhetetlent ! Az idő kerekét megállítani nem lehet, de az 50 év előtt megteremtett eszmény ma is eszményünk maradt ! Nincs szabad nemzet, melynek története ne lenne hasonlatos ami nemzetünk történetéhez. Az eszmény magasan lebegett felettünk, mig mi a földön járva egymással küzdve igyekeztünk az eszményhez közelebb jutni. Nem panaszoljuk a történteket, mert tagadhatatlanul haladtunk előre. A mozgató és a mérséklő elem szerepe e nemzet életében is szabadon működhetett, mert csak e szabad működés eredményezhette a haladást, melyet elértünk. — Elértünk-e mindent ? ! — Hol van a leghatalmasabb, a legboldogabb nemzetnek is egy fia, mely igenlőleg felelhet e kérdésre ?! S minél távolabb állunk a leghatalmasabb nemzetektől, annál több, annál nagyobb dolgokban érezzük elmaradottságunkat, annál több vágyat és czélt érzünk lelkünk mélyén feldobogni. — Nem volna igaz magyar az, aki a nemzeti élet mozgató erőinek működését ma vagy bármikor szükségtelennek tartaná, mely nélkül a mérséklő erő működése visszahatólag működnék s a tespedés utján vinnék a nemzetet az enyészet felé. Nemzeti önállóságunk fejlesztésének nagy és veszélyes munkája pillanatra sem szűnhet meg. A tagadhatatlan haladás érdemét lehet a mozgató erő javára Írni, de a kétségbevonhatatlan fennmaradás érdeme nálunk ép úgy, mint a többi nemzeteknél, a mérséklő erőnek önmegtagadó munkája. A mozgató erő legkisebb paránya is büszkén hivatkozhatik működésére, de én ahoz a mérséklő erőhöz tartozom, melynek sokszor önmagát emésztő munkáját a lezajlott politikai küzdelmeknek már csak sírjaink felett lebegő emlékezete méltányolja. A nemzetnek e két éltető erejét lehet az emberi szívhez és értelemhez hasonlitani. Mi az ember szív nélkül ? Mi az ember értelem nélkül ? Egymást kiegészítő részek ezek, melyek összhangzó működése az emberi életet boldoggá teszik, de összeütközésök idején ép oly keserűséggel tölti el az aggódót a másiknak határtalan, megalkuvást nem ismerő hite, mint a milyen keserűséggel veti szemére a hivő a másiknak kishitűségét, mely miatt lehetetlen a nemzetnek az őt
