Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-10 / 28. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY Ödön, Reök Gyula, biz. tagok, Ilosvay Aladár, Kemény Alajos, Kováts Béla, Dr. Fekete Sámuel, Kacsó Károly, Dr. Schönpflug Richárd bizottsági tag, szakelőadók; Majos Károly anyakönyvi felügyelő, Nagy Sándor, Péchy István, Mangu Béla és Kerekes Zsigmond előadók. Az alispán havi jelentése szerint május hóról átjött 1320, junius hóban beérkezett 2607 összesen 3927 ügydarab, a melyből elintéztek a múlt hóban 3927 ügydarabot, hátralékban maradt 2665. A bizottság a megtartott helyszíni szemle alapján, a Szatmár—nagybányai vasút vonalán, Nagy- Sikárló és Buság között levő tahidnak vashiddá leendő átalakítására az engedélyt megadta. A kereskedelmi miniszter, a nagybánya—felsőbányái h. é. vasút czéljaira Nagy-Bánya város határában szükségelt területekre a kisajátítási eljárást elrendelte, ennek folytán a bizottság a kisajátítási eljárás eszközlésére Dr. Schönpflug Richárd elnöklete alatt, Fényes Béla, Tóth Mór, és Révész Jánosból álló bizottságot küldött ki. Hasonlólag elrendelte a miniszter a kisajátítási eljárást a II. alföldi transversalis műutnak Avasujfalu és Mózesfalu községek határában fekvő részén szükséges ingatlanokra. A bizottság ennek folytán f. évi augusztus 8-ra Mózesfaluba helyszíni tárgyalást tűzött ki és a kisajátítási eljárás foganatosítására Dr. Schönpflug Richárd elnöklete alatt Tóth Mór és Jakó Kálmánból álló bizottságot küldött ki. Az alispán megemlékezett Isaák Dezső biz. tag elhunytéról és indítványozta, hogy a bizottság elhunyta felett fejezze ki jegyzőkönyvi részvétét és erről jegyzőkönyvi határozattal az elhunyt özvegyét értesítse. Az indítványt elfogadták. Ugyancsak az alispán emlékezett meg arról, hogy Dénes Lajos szatmári kir. ügyész M.-Szigetre neveztetett ki törvényszéki bírónak. Minthogy a távozó Dénes Lajos a bizottságbani működésével és viselkedésével a bizottság elismerését és becsülését vívta ki, indítványozta, hogy ennek a bizottság jegyzőkönyvében adjon kifejezést és erről a határozatról értesítse. Ezt az indítványt is elfogadták. A kir. tanfelügyelő havi jelentéséből felemlítjük a következőket : Az elmúlt 1903—904. tanévben a tanfelügyelőség 63 községgel tárgyalt állami iskola szervezési ügyben, 117 községben látogatott iskolát összesen 223 iskola osztálylyal, úgy hogy az iskola látogatás és egyéb külszolgálat 104 napot vett igénybe. A vallás és közoktatásügyi miniszter a hagymás- láposi állami iskola telkére 1414 koronát, felépítésére 15061 koronát, az aranyos-megyesi állami iskola telkére 1800 koronát és az iskola felépítésére 11506 koronát engedélyezett. A kir. államépitészeti hivatal főnökének jelentése szerint május hóban befolyt 25119 korona 07 fillér útadó, hátralékban maradt 215332 korona 02 fillér. A kereskedelmi miniszter nem találta teljesíthetőnek Csenger, Király-Darócz és ezen községek vidéke lakosságának abbeli kérelmét, hogy a gyorsvonatra nézve a kismajtényi állomás megállóhely legyen. A kir. pénzügyigazgató havi jelentéséből felemlítjük a következő számadatokat : május végén egyenes adó hátralék volt 2,600,741 kor. 60 fillér. Erre befizettek a múlt hóban 129,038 kor. 17 fillért, vagyis 96.026 kor. 78 fillérrel többet mint a múlt év junius havában. Bélyeg és közvetlen illetékben befolyt a múlt hóban 41.059 kor. 88 fillér, fogyasztási és italadóban 10.437 kor. 40 fillér. Meghivó a szatmárvármegyei községi és körjegyzők egylete által 1904. julius hó 18-án délelőtt 11 órakor Nagy- Somkuton a községház tanácstermében tartandó rendes közgyűlésre. Gyűlési tárgyak: 1. Elnöki megnyitó. 2. Alispán ur 10184. számú rendelete a magán munkálati dijak szabályrendelet tervezetének elkészítése iránt. 3. Nyugdijszabályrendelet módosítása. 4. Nagysomkufi járás jegyzőinek indítványa a jegyzői fizetéseknek a kir. adóhivatal utjáni kiszolgáltatása tárgyában. 5. Központi egyleti közgyűlésre képviselők választása. 6. Az egyleti alapszabály megállapítása. 7. Indítványok. Felkérem kartársaimat, hogy egyleti tagdíjtartozásaikat Farkas László egyleti pénztárnokhoz 8 nap alatt beküldeni szíveskedjenek. — Lakása: Ököritó, Szatmármegye; u. p, helyben. A közgyűlésre nézve a vasúti menetrendből a következőket közlöm : Indulás Szatmárról reggel 3 óra 45 perez, érkezés Gilvácsra 4 óra 17 perez. Indulás Nagykárolyból reggel 4 óra 41 perez, érkezés Gilvácsra 5 óra 15 perez. Indulás Gilvácsról reggel 6 órakor, érkezés Nagysomkutra 10 óra 33 perez. Kelt Kis-Majtény, 1904. julius 7. Tisztelő kartársuk : Bodoky Béla, egyleti elnök. — Rendkívüli vármegyei közgyűlés volt f. hó 8-án. A közgyűlésen Kristóffy József főispán elnökölt, a ki a közgyűlés megnyitása után kegyeletes szavakban emlékezett meg Isaák Dezső elhunvtáról és ennek a közügyek terén szerzett érdemeiről és indítványozta, hogy a vármegye közönsége ezen érdemeket iktassa jegyzőkönyvébe s elhunyta feletti részvétét az özvegygyei és a családdal jegyzőkönyvi kivonaton tudassa. A közgyűlés tárgyai közül a következő közérdekű ügyeket említjük fel. A közgyűlés a belügyminiszter, körrendeleté értelmében a vármegyei alkalmazottakat rangosztályokba sorozta és erre vonatkozó határozatát jóváhagyás végett a belügyminiszterhez felterjeszteni rendelte. — Vasvármegye átirata folytán a körorvosok anyagi helyzetének javítása érdekében hason szellómü felirat intézését határozta el. — Jóváhagyták Mezőpetri község képviselőtestületének az iránti határozatát, hogy a róm. kath. hitközség iskolai czéljaira 6000 koronát utal ki az árvapénztári tartalék-alapból — Dr. Kolozs Mihály oklevelét kihirdették. A közgyűlés végén bejelentette az alispán, hogy bár ez nem tárgya a közgyűlésnek, intézkedést tett, hogy a villanyvilágitás a vármegyei székházba is bevezettessék s e tekintetben a közgyűlésnek utólagosjóváhagyását fogja kérni. HÍREK. — Személyi hir. Kristóffy József főispán kedves nejével együtt, akihez először volt szerencsénk, folyó hó 8-án városunkba érkezett és a székház építkezése miatt az alispán tanyáján szállt meg. A főispán hivatalos dolgai elvégzése után az esteli vonattai kedves neje társaságában vissza utazott Bikszádra, ahol a nyarat tölti. — Kinevezés. Ő Felsége Pályi Béla nagysomkufi járásbirósági aljegyzőt a nagysomkuti kir. járásbírósághoz albiróvá nevezte ki. — Kinevezés. Vármegyénk főispánja Madarassy István közigazgatási gyakornokot tb. aljegyzőnek és Fényes Antal ügyvédjelöltet közigazgatási gyakornoknak nevezte ki. Ugyancsak kinevezte Kálai Jenő Mihály fehérgyarmati lakost járási írnoknak a fehérgyarmati főszolgabíró mellé. — Helyettesítés. Vármegyénk alispán ja. Barkóczy László közigazgatási gyakornokot szolgabirónak helyettesítette és szolgálattétel végett a csengeri főszolgabíró mellé osztotta be. — Eljegyzés. Pap Ferencz haditengerészeti mérnök Pólából, városunk fia, a napokban jegyet váltott Pazu- chanitsch Mariska kisasszonynyal, özv. Pazuchanitsch Ignáczné bájos leányával. Boldogság kisérje frigyüket! — Hangverseny. A „Nagykárolyi Kör“ szokásos hangversenynyel egybekötött tánczmulatságát aug. hó 6-án fogja megtartani. A buzgó rendezőség már most munkálkodik a mulatság sikerének előmozdításán, a mi reméljük az idén sem fog elmaradni és meghozza a Körnek azt az anyagi és erkölcsi sikert, a melyben mulatságai folytán évről-évre része van. Már előre is felhívjuk olvasóink figyelmét ezen nagyszabásúnak tervezett, sikerültnek Ígérkező mulatságra. — Meghívás. Nagykároly r. t. város képviselőtestülete tagjait az 1904. évi julius hó 10-ik napján délelőtt 10 órakor a váiosháza tanácstermében tartandó rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagykároly, 1904. julius 5. Debreczeni István, polgármester. — Tárgysorozat : l.A városi villamos-műre vonatkozó szabályrendelet megalkotása. 2. A gazdasági ismétlő iskolának szaktanitás iskolává szervezése. — 3. A vágatási szabályrendelet módosítása. — 4. Krémer Sándor kerületi színigazgatóval kötött szerződés bemutatása. 5. A heti és országos vásárra, valamint a helypénzszedésre vonatkozó szabályrendelet módosítása. 6. Bérczy János városi 11-od oszt. írnok kérelme, részére 1898. nov. 1-től I-ső oszt. irnoki illetmény folyósítása iránt. 7. Számvevő előterjesztése a városi hatóság kezelése alatti pénztárakból kölcsön kiadott összegek kamatlábának leszállítása iránt. 8. Csáky András kérelme a magyar állampolgárság megszerzése esetére a város kötelékébel eendő felvételének kilátásba helyezése iránt. 9. Ornstein Artur illetőségi ügye. 10. A városháza alatti pincze bérbeadási ügye. 11. A városi tűzoltók kérelme az adóbehajtásnál való akalmaz- tatásuk mellőzése iránt. 12. a) Hronkovits Endréné kishajduváros utczai 11. és 13-ik népsorszámu telkéhez csatolt 20.5 m2 utczaterület, — b) Bartha Mihály téglaszin-utczai 6-ik népsorszámu telkéből utczaterület- hez csatolt 4'4 m2 telekterület árának megállapítása. 13. Az 1904. évi junius hónapi pénztárvizsgálati jegyzőkönyv bemutatása. — A kir. járásbíróság köréből. Jancsc Gyula kir. aljárásbiró f. hó 1-én kezdte meg szabadság idejét. Szabó Pál vezető kir. járásbiró pedig f. hó 18-án kezdi meg 6 hétre terjedő szabadság idejét. ______________ Fo lytatása a mellékleten. Humboldt univerzális volt a tudományokban. De hisz a művészetben még sokkal nehezebb univerzálisnak lenni, — majdnem lehetetlen. írás és festészet még járja együtt, — de hát a szobrászat és zene ? És mindenekfelett ez a négy együtt ? Férfi alig volna képes ily ellentétek kibékitésére : a női lélek fájdalom, még ismeretlen gazdagsága és simulékonysága kell ekkora végletek kiegyenlítéséhez. A messze jövő nőiben még egészen újjá születhetik a művészet . . . Most, hogy együttlátjuk műveit, mindannyian emlékszünk korábbi években kiállított festményeire, szobraira, előadott zenedarabjaira és kiadott regényeire. Dicsértük is e müvekért akkor, főleg, mert nagy reményekre jogosítottak, de aztán elhallgattunk. Miért ? Azért, mert ő is elhallgatott. Hisz ismétlem, itt a rejtély : ki ez a csodálatos asszony, aki érthetetlenül abba hagy mindent és épp a legszebb pillanatban ?“ * Ahogy este a Pare Monceaun átmentem, még egyszer kíváncsian gondoltam át mindezeket. A párisi irodalmi élet estélyeire az embernek olyan készülten kell mennie, mint egy vizsgára, ha igazán élvezni akar . . . Nos, ritkán láttam oly lázas sokadalmat a Madame d’Etiole termeiben, mint ezúttal. Meg kell jegyeznem, hogy négy pompás terme volt ennek a szalonnak : mind a négy különböző szimbolikus jelentőséggel. Az elsőben, a tiszta Louis teremben fogadta a háziasszony a mindennapi szellemes Írókat, növekvő tehetségeket, a második, tiszta fehér, oszlopos Empire teremben a már ismert, hivatalos nagyságokat, például az akadémikusokat üdvözölte, kiknek meddő halhatatlansága és pompázatos unalma illet ehhez a klasszikus hidegséghez. A harmadik olasz Reneissance-szalon becses képeivel a művészek otthona volt, — a negyedik indus „barlangban“ állandóan rejtelmes mécses égett, s ez volt a modern misztikusok temploma. Tudom, jó időn át itt trónolt, a „Rozet Coix“ modern főpapja, a szép Sár Peladan, — kiváncsi, nagyvilági hölgyeitől körülvéve itt tartotta a kabbalista istentiszteletet. . . Mme d’Etiole suttogva az első termekben lelkesítette a fiatalokat. Mintha csak jelmezbálon lett volna, szokása szerint ma is Mme de Sévignének volt öltözve. Szinevesztett zöld selyemruhája széles habban omlott ki a karosszékből, halántékfürtei hosszan és klasszikusan lógtak be arczába s kezében egy valóságos Louis legyezőt tartott. Erősen ki volt festve s igy este, villanyfénynél nem nézett ki többnek, mint — párisi szólásmöd szerint — egy „negyvenéves fiatal asszonyI nak“. Azt mondják, nappal hetvenéves volt, — de hisz különben ez lényegtelen, mert nappal sohse látta senki ... .4 régi franczia szalondámát akarta ő megvalósítani, ez volt minden ambiezója. Persze nagyon megkellett alkudnia a mostani demokrata és bohém világgal. Sem a pohos bankárok, sem a fésületlen művészi nagyságok nem voltak nagyon festői jelenségek, — aztán meg ezek a bohémek sose éltek törvényesen rendezett szerelmi viszonyok közt, Mme d’Etiole azonban megbocsátott nekik : a szabad szerelem rendszerét fogadta el szalonjában, sőt annyira ment engedékenységében, hogy a művészeket és félhivatalosan elismert kedveseiket már nem egyszer mint „Monsieur“-t és „Madame“-ot vagyis, mint házastársakat jelentette be inasával, tisztán az előkelő „stilus“ kedvéért. Hány boldog, vagyis inkább boldogtalan házasságnak vetette meg ez a berendezés az alapját!... A modern Mme de Svignémest felkelt és megszólított azzal az advarias megdöbbenéssel, melylyel rendes szalonja kiváló csillagairól szokott beszélni : — Nos mit szól ehhez a tüneményszerű nőhöz ? Most már el van döntve: ő a század legcsodásabb tüneménye ! Mme d’Etiolenak ez volt a szavajárása, mindig a szalon legutolsó újdonsága volt a „század legcsodásabb tüneménye“. — Rajta urak, menjenek — folytatá — találják ki ennek a szfinxnek a titkát! Most érdekes, most még senki se tudja . . . — Hát igazán semmit sem tudni felőle ? — kérdezőm, — senki sem tudja micsoda rejtélyes ihlet hozta létre a remekműveket ? — Senki, — mondom ő a század legcsodásabb tüneménye ! — Csinos ? — Még kérdi ? Mikor látott nálam csúnya nőket ? Az én szalonom esztétikai szalon, a Szép otthona . . . Menjen be és nézze meg ! Egy szépségflastrom akkor pattant le az arczárói, de ő nem vette észre. Én követtem a szinte búcsú- járásra tóduló frakkos sereget a másik terembe. * Milyen lehet ez a geniális asszony ? Férfiaskodó vén kisasszony, fantasztikus, csúnya némbert, vagy a legjobb esetben egy perrefaelita szentet fogok-e látni ? Egy bohém Botticelli-utánzatot, ami flórenci palástban sétál, s liliomot tart a kezében ? . . . Első pillanatra annyi volt az ember az Empire teremben, hogy semmit sem láttam. Nagynehezen körülkerültem ahhoz a fehér oszlophoz, ahol ennek az udvarnak közepén sejtettem, s ott egyszerre közelről megpillantottam Madame Jehanne Valéryt. Ott ült az oszlop alatt egy etruszk diszü nagy zöld karosszékben, szórakozottan nézett végig a társaságon, s mosolyogva felelt a hozzá intézett tömeges kérdésekre. Elbámultam, mindent vártam volna, csak ezt nem. Férfiaskodó némber, vagy Botticelli-utánzat helyett egy nemzetközi eleganciával öltözött, teljesen normális, modern szép asszonyt láttam ott. Határozottan ő volt a legnormálisabb az egész irodalmi szalonban, — annyira az, hpgy bele se illet d’Mme d’Etiole gyűjteményébe. Én is, mások is csodálkozva néztük, mintha tévedés lett volna a dologban . . . Pedig ő volt az. Madame Jehanne Valéry : egy 35—36 év körüli, nyúlánk, de már gömbölyödő, kívánatos szőke asszony, aki első pillanatra mindenre inkább látszott teremtve lenni, mint a művészetekre. Szép volt, abból a bizonyos lusta, szőke fajtából s nagy kék szemei és kissé vastag ajkainak mosolya mögött sajátságos, szerelmes öntudatlanság aludt. Körülötte mint prédára leső ragadozók ültek az ifjú és vén irók, analitikusok, szimbolisták, kritikusok, — s igazi irói kérlelhetetlen- séggel vallatták. Mindenik meg akarta találni a szfinx titkát, s ezért örökké egymás szavába vágtak. A szőke asszony lusta mosolylyal hallgatta őket s szabályos, nyugodt arcza egy pillanatra sem változott el. Felelt nekik egyszerűen, minden póz nélkül, — olykor szinte
