Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-10 / 28. szám

Melléklet a Szatmármegyei Közlöny 1904. évi 28-ik számához.

Folytatás a főlapról

— Képesítés. Blum Márton csengeri okleveles állatorvos, letevén az állatorvosi tiszti vizsgát, a m. kir. állatorvosi állások elnyeréséhez előirt minősítési megnyerte.

— Eljegyzés. Berényi Sándor érmihályfalvai aljegyző, okleveles jegyző folyó hó 3-án jegyet váltott városunkban Tóth Etelka kisasszonynyal, Tóth Ferencz gépraktáros bájos leányával.

— 25 éves tanítói jubileum. Igen kedves és ritka szép ünnepélynek volt a szintere vasárnap folyó hó

3-án Mátészalka községe. Negyedszázados évfordulóját ünnepelte a társadalom annak, hogy egy nemes lelkesedéssel eltelt, kiváló pedagógiai tulajdonságokkal megáldott egyén a legszebb törekvésekkel és a legönzetlenebb ambiczióval lépett „a nemzet napszámosának“ nehéz, rögös és tövisekkel sűrűén behintett útjára. Hermann Józsefet, a mátészalkai izr. iskola igazgatóját ünnepelte 25 éves tanítóskodása alkalmából Mátészalka község egész társadalma. Szerény keretek között mozgó, egyszerű ünnepély volt; de bensőségénél és melegségénél fogva még egyszerűségében is impozáns és megkapó volt. Nem fényes külszinü, nagy lármával és modern zajjal rendezett ünnepély, hanem a szív, az igaz szeretet és őszinte ragaszkodás ünnepe volt ez. Ma a mikor minden kapaszkodó törekvésnek rendelkezésére áll a mesterkélt ünnepeltetés; igazán jól esett látnunk egyszer a megszolgált érdem ilyen fényes módon való ünneplését. Az izr. iskola nagytermét rendezte be a rendezőség az ünnep színterévé; mivel azonban olyan nagy közönség jött az ünnepélyre, hogy negyedrészét sem lett volna képes a terem befogadni, a rendezőség a zöld asztalnak hirtelen való áttelepítésével, az iskola udvarát tette az ünnep szinterévé. Az egybe- gyült díszes közönséget Grünbaum Manasse rabbi üdvözölte és rámutatván azon nemes czélra, mely ezt a nagyszámú közönséget odahozta, indítványozza, hogy Hermann József jubilánst hat tagú küldöttség, élén Dr. Csató Sándor iskolaszéki elnökkel az ünnepélyre meghívja. Néhány perez elteltével erős éljenzés adta a közönség tudtára, hogy az ünnepelt megérkezett. Elsőnek Grünbaum Manasse rabbi üdvözölte az izr. hitközség részéről és a legmelegebb szavakban adta azt az elismerést tudtára, melylyel a hitközség vezetősége és elnöksége Hermann József kiváló működését honorálja. Most Ilosvay Endre főszolgabíró a közigazgatási bizottság és a „Széchenyi Társulat“ megbízásából üdvözölte szép szónoklatában az ünnepeltet. Ezután Dr. Rosenberg Ignáez az iskolaszék nevében ügyesen megkonstruált és valódi szónoki stylban előadott beszédben méltatta előbb általában a tanító rendkívül fontos szerepét a társadalom nevelésben, azt a gyönyörű hivatást, mely a hazafiságnak és vallásosságnak a fogékony gyermekléiekbe való beoltásával a tanítónak osztályrészül jut. Majd a legszebb szavakban ad az iskolaszék megelégedésének kifejezést és biztosítja ünnepeltet annak további igaz jóakaratáról. Ezután Mátészalka község képviselőtestülete nevében sikerült beszédben üdvözölte Rohay Gyula jegyző az ünnepeltet. Beszéde keretében átadta a képviselőtestület jegyzőkönj^vi kivonatát, mely meleg szavakban fejezi ki a kitűnő tanító eredményes munkája fölött érzett elismerését. Volt tanítványai nevében Kertész Ignáez egri-i igazgató tanító üdvözölte szónoki hévvel előadott, költői lendületű beszédben az ünnepeltet. A tantestület részéről Rosenberg Sámuel, a jubiláns kartársa biztosította ünnepeltet az egész tantestület őszinte szere- tetéről és jókívánságaitól. Volt nő tanítványai nevében Krohn Teréz k. a. járult csinos üdvözletével az ünnepelt elé; mig jelenlegi tanítványai Weisz Margitka ügyesen előadott üdvözlete által fejezték ki ragaszkodásukat. Könnyekig meghatva és leikéig elérzé- kenyedve hallgatta a jubiláns érdemeinek méltatását

szégyenkezve, de különben olyan egykedvűen, mintha egész művészete voltakép nem érdekelné őt . ..

— Az avatizmus ! — kiáltá egy lelkes analitikus olyan diadallal, mintha már nyomon lett volna, — a leszármazási jog fog nekünk megmagyarázni mindent . Halljuk !

Madame Valéry elnevette magát.

— Hát ezt is tudni akarják, monda lassú, vontatott hangján, — hát minden modern emberben, bennem is sokféle vér keveredett össze: franczia, angol, sőt tán orosz is . . . Érdeklik a családi és vagyoni viszonyaim ? Hát korán árvaságra jutottam egy délfrancziaországi kastélyban. Pénzem mindig volt elég, független voltam, s azt tehettem, ami nekem tetszett, — legzsengébb korom óta . . . Nos, de hisz mindez oly mellékes !

— Mi hát akkor a lényeges ? Hol a titok ?

— Nem tudom ! — mormogd Madame Valéry csodálkozva — pedig magam is szeretném tudni . .. magam is szeretném tudni . . . Keressék !

— Kora gyermekkora óta ihletet érzett a művészetekhez ?

— Nem mondhatnám . . . Úgy éltem a természet ölén mintegy álomban, és sose álmodtam volna, hogy valaha művész lesz belőlem . . .

— Különös! Hát az ihlet úgy egyszerre, magától jött ?

— Igen, — felelt a szőke asszony, s halaványan elpirult, — úgy egyszerre magától . . . Egyszerre csak festeni kezdtem.

— Hát nem egyszerre foglalkozott mind a négy művészettel ? — kérdém, egy résen át széket tolva melléje.

— Oh nem, a világért sem ! — felelt Madame Valéry meglepetten nézve rám. A festészeten kezdtem. Festettem, örömömet leltem benne, de teljességgel semmi érdemet sem tulajdonítottam magamnak, mikor

és miközben minden beszédre megadta sikerült és talpraesett válaszát. Minden szónoklat a 25 éves nehéz multat méltatta és ő minden beszédre a jövő iránti bizalmával felelt. Megható látvány volt, amint a negyedszázados tanító valóságos ifjúi tűzzel és szenvedélylyel fogadta fel Isten szabad ege alatt, hogy minden csepp vérét az ifjúság hazafias és vallásos nevelésének fogja szentelni. Az igen sikerült ünnepélyt Ilosvay Endre főszolgabró szép beszéde zárta be ; ki miután felolvasta a tanfelügyelő meleghangú átiratát, átadta ünnepeltnek Mátészalka község közönségének emlékajándékát, az aranyórát és kérte a jelenlevőket, hogy ezen szép ünnepély emlékét tartsák meg mindig szivükben. Az emlékünnepély után este az ünnepelt tiszteletére az iskola udvarán igen sikerült bankett volt, melyen a város közönségének javarésze megjelent. Ilosvay Endre főszolgabíró mondta az első felköszöntőt; egy gyönyörűen szerkesztett és igazán liberális beszédben összegezte a délutáni ünnepély tapasztalatait és méltatta az ünnepelt szép érdemeit. Beszéltek még Kertész Ignáez, Dr. Rosenberg Ignáez, Dr. Fuchs Jenő, Rosenberg Sándor, Karlik Endre és Róna Sándor. A leg- vigabb hangulatban húzódott a baukett a késő éjszakai órákig, a mikor is mindenki egy fényesen sikerült ünnepély jóleső érzését vitte magával.

— Közszemlére kitétel. Értesittetnek a római kath. egyháztagok, hogy az egyházadóra vonatkozó kivetési lajstromok folyó évi julius hó 7,-től julius 21-ig a római kath. elemi iskolában 25 napi közszemlére ki vannak téve s ott az érdekeltek által megtekinthetők. Az egyháztanács.

— Sport- A nemzetközi biczikli és motor versenyen, a melyet a budapesti millenáris pályán junius 29-én tartottak meg, a Királydijat városunknak fia Püspöki Sándor nyerte el.

— Daltársulat tartott két estén át előadásokat az elmúlt héten a Magyar Király szálló nyári helyiségében. Különösen tetszettek Bauman Károly igazgató humoros coupléi. Ügyesen játsztak Beliczay Bözsi, Erdős Hugo, Márton Miksa, Megyesi Kálmán és Torner Zsiga.

— Uj honvédellenörzési szemlehely. A honvédelmi miniszter elrendelte, hogy a hadseregbeli nem tényleges állományú legénység részére kivételes ellenőrzési szemlehelyül már megállapított szatmári sorozójárásbeli Nagypalád község a nagypaládi és kispaláéi körjegyzőségbeli községek részére és a szinyérvá- raljai sorozójárásbeli Bikszád község az avasfelső- falui, bikszádi, kányaházai, kotnorzáni és vámfalui körjegyzőségbeli községek részére a folyó 1904-ik évtől kezdve kivételes honvédségi ellenőrzési szemle- helyekül szintén szerveztessenek és megállapittassa- nak. Elrendelte továbbá, hogy az eddigelé a nagypaládi kivételes hadseregbeli ellenőrzési szemlehelyekhez beosztva volt Garbolcz és Méhtelek községek a szat- márnémetii ellenőrzési szendehelyhez csatoltassauak át

— Rendkívüli közgyűlés Az „Izr. tanuló segélyző egylet“ alapszabályainak módosítása tárgyában a szokott helyen f. hó tO-én azaz ma vasárnap d. e. I01/a órakor rendkívüli közgyűlést tart, melyre az egylet t. tagjait ez utón is meghívja az elnökség.

— Búcsú. Mindazon barátainknak és jó ismerőseinknek kiktől az idő rövidsége miatt személyesen elbúcsúznunk nem lehetett, ez utón mondunk szívélyes „Isten hozzád“-ot s kérjük őket, tartsanak meg bennünket jó emlékezetükben. Nagykároly, 1904. évi julius 6-án. Bodó György kir. aljárásbiró és neje.

— A gőzfürdőben tegnaptól kezdve mindenféle fürdő ismét használható, mivel az uj kazánt már beállították.

— Szállodaépítés. Sugár Emil a „Magyar Király“ helybeli szálloda tulajdonosa a mostani helyiség kibővítése és újjáépítése mellett egy 16 szobával berendezett

a Szalonban érmet nyertem. Magától jött az a hajlam, s aztán el is múlt . . .

— Igen épp a legszebb pillanatban hagyta abba. De miért ?

— Nem tudom . . . Mialatt festettem, sokat utaztam Olaszországban. Aztán Németországba költöztünk. Ott kedvet kaptam a zenéhez.

— Nagyszerű ! és a festést teljesen abba hagyta ?

— Teljesen. Úgy elfeledtem mintha sose lett volna ecset a kezemben. Nem lettem volna képes többé a legegyszerűbb vázlatra . . . Egészen a zenének éltem. Eszre sem vettem, hog}' művészetet cseréltem. Ugyanazt fejeztem ki a zenében is, mint a festészetben.

— Persze, aztán elmúlt a zene is. Mi jött utána ?

— Madame Valéry ismét elpirult egy kissé.

— A zene után . . . több évig tartózkodtam Oroszországban. Ott adtam magamat szobrászatra . . .

— Zene után és Oroszországban szobrászatra ? — kiáltám, — hisz ha Olaszországot mondana, akkor még érteném, de ott a muszka éjszakon csak nincs formatökély ! . . . És nem volt nehéz az uj művészetre való átmenet ?

— A világért sem ! — felelt a szőke asszony és szemei egy pillanatra szenvedélyesen csillantak fel. Egyszerre magától úgy jött a dolog, hogy szobrász- kodni kezdtem . . .

— De mi indította rá, micsoda véletlen ?

— Nem tudom . . . mormogá Madame Valéry zavartan, — Megtetszett ... ez a művészet, s híven műveltem, amig . . .

— Amig egyszer aztán ráunt, ugy-e ?

— Igen . . . Visszaköltöztem Párisba, s egy napon írni kezdtem . . . Önök ma azt mondják, hogy mindaz, amit ebben a négy művészetben létrehoztam, jó. Szörnyen csudálkozom rajta. Nekem sose volt semminemű ambiczióm, s nem tulajdonítok magamnak semmiféle érdemeket. Festettem, zenét szerzettem, szobszálloda helyiség építése iránt a várostól már építési engedélyt kért.

— Állandó gazdasági tudósitó. A földmivelésügyi miniszter Kálmán Sándor hiripi ev. ref lelkészt az erdődi járás területére nézve a gazdasági tudós itó tiszttel bízta meg.

— Köszönetnyilvánítás. Fogadják mindazok, kik f. hó 3-án megtartott negyedszázados tanítói jubileumom alkalmából b.megjelenésükkel megtiszteltek,a kik a jubileum alkalmával tartott, életem legbecsesebb emlékét képező gyönyörű beszédeikkel üdvözöltek, a kik tiszteletüknek megtestesített alakban (emléktárgyakra való adakozásuk által) történt kifejezésükkel örökre leköteleztek, legmélyebb és leghálásabb köszönete- met. Igaz elismerésem illeti volt tanítványom és kartársam Kertész Ignáczot, az egri izr. iskola igazgatóját, ki hónapok óta fáradozott és anyagilag sokat áldozott jubileumomnak sikerültén ; ki igazi ideális tanitványi szeretettel áldozott a tanítói elismerés és hála oltárán. — Legmélyebb és legaláztosabb köszönetéin illeti tek. Ilosvay Endre főszolgabíró urat, ki a kultúra egy igénytelen munkásának eme ünnepélyét soha meg nem hálálható támogatása, áldozat- készsége és proponálásával valósággal glorifikálta. Mély és hálás tisztelet illeti nagyságos Kováts Béla kir. tanfelügyelő urat, ki gyönyörű elismerő iratban méltányolta igénytelen érdemeiméit; úgyszintén a Széchenyi Társulat nagytekintetü igazgatóságát, nagybecsű elismerő iratáért. Mátészalka község tek. képviselőtestületét a részemre irás és szóbelileg kifejezett üdvözletért. Tiszteletteljes elismeréssel kell adóznom hitközségem elöljárósága és iskolaszékének, hogy részt kért és vett ünnepeltetésemből, jegyzőkönyvileg megörökítvén mindkét testület csekély munkásságommal szerzett érdemeimet, fenköltlelkü rabbink és dr. Rósenberg Ignáez iskolaszéki alelnök által elragadó szónoklatban juttatták kifejezésre működésemet illető méltánylásukat. Igaz köszönetéin illeti Rosenberg Salamon és Halmai Boriska kartársaimat, kik tőlük telhetőleg törekedtek és fáradoztak jubileumi ünnepélyem sikerültén. — Végül fogadják köszönetemet mindazok, kik a távolból részint sürgöny, részint levél által juttatták kifejezésre irántami érzelmeiket. Ígérem e helyen is, hogy legnemesebb kötelességemnek fogom ismerni mindenha, az enge- met ért kitüntetésre érdemes lenni. Hermáim József.

— Az uj hivatalos kilométer távolság mutató a kereskedelemügyi m. kir. minisztérium által 1902. évben kiadott jelenleg egyedüli hivatalosan megállapított távolságokat magában foglaló térképszelvények bői Szatmárvármegye községeit illetőleg szolgabirói járásonként 9 táblázaton összeállítva lett, inindenik táblázat magában foglalja az ugyanazon szolgabirói járás összes községeinek egymástól és a szomszédos járás legközelebbi, valamint gyakrabban hivatalos utazásoknál érintem szokott községeinek távolsági adatait. Egy szolgabirói járásra vonatkozó távolság mutató 1 kor. 80 fillér az egész Szatmárvármegyét magában foglaló 9 táblázat 5 kor. 35 fii. mely összegnek a helybeli kir. pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőségnél Ajaky János m. kir. p. ü. számtiszt czimére leendő beküldése után a kívánt táblázat portómentesen megküldetik. Megjegyeztetik hogy hivatalos utazásból folyó minden utiszámla a jelzett távolság mutatóban foglalt adatokkal lesz érvényesítve úgy a miniszteri számvevőségek mint a m. kir, pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség által

— A „Budapesti Újságírók Egyesülete“ segélyalapja javára egy Almanachot ad ki, melyben 100 magyar iró munkája fog megjelenni és 25 neves festőművész festményei, mint különálló mümellékle- tek lesznek a műben. Az Almanach igazán szemet és lelket gyönyörködtető nagy albumalaku diszmü lesz és potom 5 frtba kerül. Megrendelések a „Budapesti Újságírók Egyesülete Almanachja“ kiadóhivarászkodtam, és írtam, de mindezt csak azért, mert véletlenül úgy jött . . .

— És sose esett nehezére, hogy e művészeteket mindig épp a legszebb ponton hagyta abba ?

Soha! . . . kaczagott a szőke asszony. Hisz akkor ma halálra kellene búsulnom magamat! Ma már mind a négy művészet halott dolog reám nézve. Nem érdekelnek többet . . .

— Hogyan ?

— Nem tudnék én többet se ecsettel, se zenével, se vésővel, se tollal bánni. Kiment belőlem . . . elfelejtettem . . . Ennek a furcsa kiállításnak az eszméje sem tőlem származik.

—■ Csodálkozva néztünk rá.

— Mi lesz hát most a legközelebbi művészet, amiben kitünteti magát ?

Madame Valéry szánakozólag mosolygott rajtunk.

— Ah édes uraim ! . . Nem foglalkozom én többé művészetekkel. Egészen más valami érdekel . . .

— Micsoda érdekli ?

— Nem is merem önöknek elmondani, felelt a szőke szfinx szégyenkezve, — mert tudóm, csak kinevetnek vagy megvetnek . . .

— A Istenért mondja !

— Nos tudják-e, mivel foglalkozom most ? A gazdasági vegytannal ... De ime itt a férjem értem jött . . .

— Madame Valéry nyugodt arcza szerelmesen derült fel. Felkelt, s egy harmincz év körüli vállas fiatal embernek nyújtotta a kezét, ki nagynehezen törtetett keresztül a frakkos hallgatóságon. A borotvált arczu idegen nagyon szép ember volt, s kiejtése után Ítélve amerikainak látszott.

— Ah, ez az a hires amerikai vegyész ! — sut- togá valaki mellettem — ez hát a férje 1 . . .

Magunkra maradva mi irók és kritikusok, csak álmélkodva néztünk egymásra. És még sokáig beszél-