Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-03 / 27. szám

A SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA.

■ss megjelen minden vasárnap.

SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL :

hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők :

Nagykárolyban, Jókay-utcza £. sz.

Műszaki feladatok.

A nemrég előterjesztett beruházási törvényjavaslat a megoldandó műszaki feladatok egész halmazát tárja a nemzet elé s erre bizony már valóban égető szükség is volt. Szinte azt kellett már feltételeznünk, hogy a nagyobbszerü műszaki alkotások kora hazánkban lejárt. Ámbár nagy kérdés, hogy egyáltalán volt-e ilyen korszak ? Az kétségtelen, hogy majd egy évtized óta sztagnál gazdasági életünk, daczára annak, hogy számtalan alkotás vár megteremtőjére. Másrészt nem vonható kétségbe, hogy már eddig is igen szép műszaki feladatokat valósítottunk meg. Ilyen többek között vasúti hálózatunk, melynek tővonalai már nagyreszt készen vannak. A beruházási törvényjavaslat most ezeket még inkább tökéletesíti. Egyikmásikát az ország határig építteti ki, s lehetővé tesz ezeken kívül régen várt, de a rengeteg költség miatt mindig elhalasztott —- áthidalásokat.

A mi a mellékvonalak és helyi érdekű vasutakat illeti, ezeknél rendkívüli hanyatlás állott be s valószínű, hogy addig föl nem lendül az építés, amig országosan megállapított egységes terv és uj helyi érdekű vasúti törvény alapján nem indulhat meg a munkálkodás.

Ha tehát vasúti ügyekben — amelyekben pedig jelentékeny előrehaladási tettünk — még mindig akad tennivalónk, mennyivel in kább áll ez akkor, ha viziügyeink — folyók szabályozása, csatornázás, földöntözés, lecsa- polás, stb. — állapotát vesszük szemügyre.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egész évié 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona.

Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.

•st* Egyes szám ára 20 fillér. :

Akárhogyan nézzük is, kénytelenek vagyunk konstatálni, hogy az az óriási pénzösszeg es munkaerő, amit szabályozásra és ármentesitésre költ évtizedek óta az ország, csak nem akarja meghozni kamatait. Az eredmény aránytalanul csekély, a hátralevő feladatok száma pedig óriási. Az érdekeltek figyelme igy méltán fordulhat e kérdés felé, annál is inkább, mert sok körülmény arra enged következtetni, hogy a szabályozási munkákat nem helyes irányban vezetik. Ebből magyarázható ki sok esetben azaz ellenszenv, amivel a parasztság a töltés- csinálókat fogadta.

így pl. némely folyónak óriási mértékű" eliszapodását joggal mondják a helytelen szabályozás következményének. Ez az iszap alapjában véve arra való lenne, hogy a termőföldre rakodjék le, s igy termékenyítse meg azt a viz eltakarodása után. Látjuk, hogy legtöbbször nem ez következik be, hanem az történik, hogy a kiáradt folyó egesz vidékeket pusztít el, mérhetetlen kart okozván ingó — és ingatlan vagyonban egyaránt.

Ha azonban szabályozással a csatornázás mindig kapcsolatos lenne, akkor a folytonos iszaplerakás és termékenvó s inkább el lenne érhető.

Kölönben egy nagyon érdekes jelenségre utalhatunk ezzel kapcsolatban. Franczia mérnökök ugyanis most azt az uj rendszert ajánlják, hogy szabályozásoknál, a folyók eredetéhez, vízgyűjtőihez kell visszatérnünk. Szerintük a nagy esőzésekkor összegyűlő vizeket nem szabad beereszteni a folyókba, hanem óriási

Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér.

Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el.

medenczékbe, tavakba kell azokat felfogni, ahonnan apadás a vízszükséglet.

Folyóink állapotát különben

nagyban országszerte dívott

erdő-rabló gazdaság Statisztikai adatok bizonyítják, hogy erdősterületekről csak egy harmada folyik le azon vizmennyisegnek, amely ugyanolyan körülmények között kopár területről lefolyik. Ez a harmadrész is sokkal lassabban jut le, tehát sokkal kevésbbé okozhat áradást, vagyis árvizveszedelmet.

Ugyanígy vagyunk a lecsapolás kérdésével is. Az ecsedi láp már a mezőgazdasági kultúra szolgálatába van hajtva, de mikor kerül sor a Fertőtóra ? Folyóink partjain végesvégig szinte várva-várják az okos és jó szabályozási munkákat, melyek a fenyegetett vidékeket az évről- évre ismétlődő árvízveszélyektől mentené meg.

A hajózásnak szintén életkérdése a vízügyek czéltudatos kezelése. Daczára gazdag vizállo- mányunknak, nálunk meglehetős savanyu viszonyok között van a közlekedés ügy ezen ágazata. Az egész világ vetélkedve igy^ekszik felhasználni a természetes közlekedési utakat, csak mi hanyagoljuk el. Látjuk, hogy a beruházási törvényjavaslatból kimaradt a Duna- Tisza csatorna nagyfontosságu terve, holott az előtanulmányok már évek óta folynak, s a jelenlegi miniszter is hive volt ezen tervnek.

Műszaki alkotásokra tehát bőven kínálkozik tér, az a lényeges, hogy ezzel arányban meglegyen a vállalkozási szellem is. A polgárság azonban szegény, tessek az államnak jó példával előljárni.

T A C Z A.

A bátor ember

Elbeszéli egy kis fiú.

Tavaly nagyon kellemetlen volt Puszta-Tatárin a nyár. Az időjárás ugyan szép volt és dinnyénk is volt bőven, de én megbuktam németből és Számtanból és ezért úgy bántak velem a szülei n, mintha én feszítettem volna keresztre a Jézust. Az édesanyám, akárhányszor csak rám nézett, mindig úgy megsajnált, hogy sírva fakadt, az édesapám pedig mindig megakart ölni, mert megbecstelenitettem a családot. Mikor pedig az első napon megettem három kis dinnyét és hozzáfogtam a negyedikhez, megint pofon akart ütni. Én ezért többnyire az istállóban tartózkodtam a kocsisoknál. Hanem ebből is baj lett. Az édesanyám ugyanis minden szombaton maga fésült még a sürü fésűvel. Addig fésült, mig aztán egyszer hangosan elsikoltotta magát és azt mondta hogy most már végleg elzülöttem és az édesapám beszaladt és megnézte a fésűt és megint megakart ölni.

Akkor jött á házunkba Dúsa. Dúsa a nagybátyám leánya, a Pista bácsié, aki Eszéken lakik és másképp veti a keresztet mint mi, mert ő szerb. Azért küldték hozzánk, mert az édesanyja összeveszett az édesapjával és hirtelen elcsapta a nevelőt. Erről nekünk gyerekeknek nem szóltak semmit, de azért mi rögtön tudtuk.

Dúsa szintén tizenkét esztendős, de nagyobb mint én, olyan szép, mint egy angyal, a szeme pedig olyan, mint a fekete macskánké. Mindjárt első nap megakartam czibálni a hosszú haját, — a húgaim haját mindig megszoktam czibálni — de ő olyan kemény pofont adott nekem, hogy szikrát hányt a szemem. Ezen nagyon csodálkoztam és dühbe jöttem, mert nálunk a leányok nem mernek vissza ütni, hanem pityeregni szoktak, ha megverem őket és ennélfogva nekimentem Dúsának, hogy földhöz vágjam. Ekkor egy ökölcsapást kaptam a karomra, úgy, hogy egészen

elzsibbadt, aztán egy másikat a gyomromra, úgy, hogy émelyedni kezdtem, egy harmadikat pedig az orromra kaptam, úgy, hogy megeredt az orrom vére, én még akkor hozzá se tudtam nyúlni. Ezt pedig boxolásnak nevezik. Én nem sejthettem, hogy egy fehérruhás kisleány boxolni is tud. Dúsa azonban tud, sőt vívni is tud, meg lovagolni, mert Pista bácsi, aki egy kicsit fuzsitus ember, megtanította mindenre, mert nagyon fajt neki, hogy Dúsa nem lett fiú, hanem leány.

Én tehát a kúthoz mentem és megmostam a véres orromat, Dúsa meg bement a házba, a szeme pedig igazán úgy fénylett, mint a fekete macskánké.

Én aztán egy hegyes vasdarabot tettem a zsebembe és elhatároztam, hogy betöröm a fejét, mert ha annyiban hagynám a dolgot, szégyen volna az egész osztályunkra Nem bánom, ha édesapa megint agyon is üt érte, legföllebb megszököm hazulról ; különben is régi tervem egyszer megszökni.

Délután elmentem halászni. Nálunk nem szokás horoggal vagy hátéival halászni, mert nálunk csak Pecze-árok van. Az ember leveti a csizmáját és föl- gyüri a nadrágját, aztán térdig gázol a vízben és keresgél a kimosott part alatt. A halat, ha ugyan fog az ember, a nadrágja zsebébe teszi. Hát amint megyek a vízben, hát egyszerre a másik oldalon szembejön velem Dúsa. Ő is mezítláb volt s ruháját föltürte térdig és 5 is halászott. Én nem fogtam még semmit, de ő egy igen szép csikhilat fogott. *

Kivettem a zsebemből a hegyes vasdarabot és azt mondtam neki: No most meghalsz !

Dúsa azonban nem ijedt meg, hanem kidobta a a halat a partra, aztán fölkapott egy nagy kerek követ és azt mondta : Legyen szerencsém !

Nem akartam megtámadni, mert tudtam, hogy ez a szerb nő mindenre képes, azért cselhez folyamodtam, mint az indusvadak szokták és zsebretettem megint a fegyveremet és nevetve mondtam, hogy hiszen én csak tréfálok !

Erre ő nevetett és eldobta a nagy követ és ilyképpen szólt hozzám !

— Ha akarod, kössünk békét, mert én nem szeretek verekedni, ha nem muszáj. Nekem talán egy hónapig is nálatok kell maradnom, mert ahányszor a guvernánt vagy a szobaleány miatt baj volt, mindig egy hónapig tartott otthon a harag és azt már látom, hogy húgaiddal nem lehet semmit sem kezdeni, mert azok nyafka libák. De mi ketten jó pajtások lehetnénk s sok mulatságos dolgot követhetnénk el, ha nem árulkodnál rám.

— Jól van, mondtam kössünk békét.

— Isten téged úgy segéljen ? — kérdezte.

Isten engem úgy segéljen ! — mondtam.

— Hát akkor ezentúl jó barátok vagyunk.

Azzal hozzám lépett és kétszer megcsókolt. így

történt, hogy élethalálra szóló barátságot kötöttünk, aztán együtt halásztunk a Pecze-árokban, de a szép csík mellé csak egy hitvány kis czigányhalat foghattunk még.

Dúsa még nálunk volt, mikor hozzánk jött vadászatra Kempelen bácsi. Kempelen bácsinak furcsa tüskés szemöldöke van, a bajusza pedig hosszan lelóg, mint a tengeri rozmáré a Payer-expediczió képein, a járása pedig olyan ünnepélyes, mint a miséző papé. Kempelen bácsi semmit sem beszél és mindig olyan arczot czinál, mintha dühös volna. Ez azért van, mert ő igen bátor ember. Egy pár esztendővel ezelőtt pisztolyduellumban agyonlőtte Suskovics bácsit, aki az édesanyám távoli rokona volt és akkor Suskovics néni úgy megijedt, hogy ő is szörnyedt halt. Pedig nem is ő rá lőttek, de hát ilyen ijedős a? asszonynép. Azóta nálunk mindenki nagyra becsüli Kempelen bácsit, örülnek, ha eljön, mindig a főhelyre ültetik az édesmama mellé, az urak gyufát adnak neki, ha szivarra akar gyújtani, a nők pedig azt mondják, hogy érdekes ember. Való igaz, hogy mindig nagyon bátor arczot csinál. Egyszer láttam, mikor borotválkozott az álla szappanos volt, de akkor is szigorúan összerán- czolta a homlokát. Ha még iszik egy kicsit, — mert nálunk vadászat után mindig isznak, — akkor még haragosabb lesz és mindig körülnéz, hogy elég bátorJacoboifics Jósef üzletében megérkeztek a nyári újdonságok

a következő gyártmányú: Habig, Pless, l/AI APHI/ ingek, gallérok, kézelők és nyakkendők. Férfi,fiú és leánysapkák, úgyszintén mindennemű Sport- Halban, Damaszk, Borselino és Pichler nnUnrUI», czikkek és játékszerek. Kézi és utazó bőröndök. Fegyverek revolverek és töltények. Tajték és borostyán áruk. Gyermek-kocsik. FAPIPAKt Pettersohn 5 kor. és ? kor. 20 fillér, Imhoffs-fcle (kosárba font) 5 kor, 6 kor. és 7 kor. SzivarkahUvelyek 22 és 40 fillér.---------------------- _ Az árak szabottak / Megyei állami és községi tisztviselők 10 százalék árkedvezményben részesülnek. =--------------