Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-22 / 21. szám
Nagykároly, 1904. május 22 21. szám. XXX. évfolyam. Szatmármegyei Közlöny TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI és MEGYEI ÉRDEKŰ HETILAP. A SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. •■=^1 MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. *=SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : JV agy kár olybán, Jókay-ulcza 2. sz. Pünkösd. Jövel Szentlélek ! „Ki a világteremtés hajnalán az ős vizár zugó hullámai felett lebegtél s az élettelen ősanyagba oly csodás életerőt leheltél, hogy a sötétség burkából kibontakozva bámulatos változatosságban, ékes rendben, időről-időre, többről-többre fejlődjék s tökéletesbüljön a világmindenség . . jövel Szentlélek!“ „Ki a világmegváltás üdvtényének páratlan mozzanatánál, a megnyilatkozott égboltozatból szelíd galamb alakjában leszálltál, hogy a halál és karhozat mélyeire alá merült, de mindenható erejenek látható zálogául újból felemelkedett s föltámadott Idvezitővel, az Isten ama szent Fiával maradj örökkön-örökké, fenttartva, gyarapítva, megdicsőitve a kegyelem országát . . . jövel Szentlélek !“ „Ki amaz első pünkösd idején, megdicső- ült megváltónk Ígérete szerint, a szellemerkölcsi világ újjászületése végett a bűn miatt bánkódó s váltság után epekedő szivekbe beköltözél s az apostolokat égi csodás nyelvekkel hirdetett bizonyságtételre képesítetted, hogy vigasztalás s békesség éltesse, igazság és szabadság vezérelje s az idvesség reménye boldogítsa e föld minden hivő vándorát . . . jövel Szentlélek!“ „Te csodás esemény, amely idestova két ezredévnek regés távolából beszélsz hozzánk nagy tanulságaiddal, óh szállj le közénk a múltnak örök mozdulatlanságban álló tagjairól mint anyaszentegyházunk annyi lélekemelő történetében, légy valósággá a mi szivünkben is. Jövel Szentlélek !“ „Sebesen zugó szelíd zendülése hadd töltse be templomainkat és varázslatos hatalmad hadd érintse meg, hadd rázza lel a sze- retetlenség, az önzés, hármas ércétől szorított s a testiség mámorában elmerült lelkünket.“ „Jövel Szentlélek! Alászálló fehér galambod minden szárnyrebbenése hozzon békét, áldást erre a sokat szenvedett hazára, hogy T A ÍR C Z A. Jókai, Petőfi. Arany. A nagy triászból a harmadikat is elfödi immár a sir. Megtért az ősi földbe, amelynek hűségét, dicsőségét zengte a triász mindaddig, mig lantjuk húrjait a halál ketté nem pattantotta. Ok hárman Magyarország politikai és kulturális megujhodásánák héroszai voltak s századoknak kell elmúlnia, mig hatásuk alól a jövendő kor magát emancipálni fogja. Mert ilyen lángelme, mint e három férfiú volt, nem született Magyar- országon minden században, de a nyugati országokban sem, ahol a világra szóló nagy emberek pedig nagyobb számmal termettek. Ok megmutatták az utat melyen Magyarország művelődésének haladnia kell s hogy uj utakra léphessünk majdan, ahhoz uj lángelmék kellenek, akik azokat nekünk megmutassák. Egész világ választja el egymástól Jókai, Arany és Petőfi egyéniségét. Csak egyben voltak egyek ők: a haza forró szerelmében és a nagyságáért való munkában. Más és más, általunk először taposott utón járt mind a kettő, s a három ut a halál küszöbén mégis egy állomáson : a halhatatlanság pályaudvarán futott össze. Most már nyugosznak ők, a nagy fiák dúló csaták után és sírjuk felett egy nagyratörő nemzet soha nem szűnő bámulatának és hálájának glóriája lebeg. Petőfi költészete, gyönyörű, irtatlan erdőség, melyben faóriások állanak buja pázsit közepette. Fantáziája erőteljesebb, mint a világ legtöbb nagy poétáé, ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-e* Egyes szám ára 20 fillér. *=megelégedettségben, zavartalan egyetértésben, boldogságban munkálhassuk közművelődésünk és nemzeti dicsőségünk nagy feladatait és az isteni felelemben s ebből táplálkozó tiszta erkölcsiségben biztos alapjait rakhassuk le hazánk és nemzetünk szebb jövendőjének.“ ..Végy mindannyiónk szivében állandó lakozást, jövel hozzánk áldott Szentlélek Isten.“ Vjlaky. Május. Itt a Május. Az a csodaszép hónap, amelyre annyi csengő rimet, annyi virágos frázist pazaroltak a poéták, de amelynek szépségét csak a természet tudja leírni a maga káprázatos színeivel. A térmészeti erők kifejlődésének virágba borulásának mámoros időszaka ez, az élet íöl- támadása, tobzódása. A természet lelke fényes szárnyakon rebben föl a csodaszép májusi hajnalon, hogy fehérfényü szárnyaival megérintse a virágok kelyhét, a kéklő vizek színét, a hegyek ormát, a völgyek mélyet s az ember lelkét. Május . . . Mintha egy aranyhaju ifjú lány szálna végig a mindenségen. A lépte nyomán rózsák fakadnak, a szeme kékjétől szintvált a menyboltozat, az aranyhajától kigyul a levegő s a halk, mámoros sóhajától sejtelmek suhannak a szellők szárnyán. És az igezetes májusi hajnal szűzi mosolyától megrészegül minden. Lázasabban vernek a szivek, fölforr a vér és nagy érzések feszülnek a lelkekben. Minden szelíd, bájos vonatkozása mellett is forradalmi időszak a május. Azok a nagy érzések, amelyek a májusi lázban gyulnak ki, nagy gondolatok, nagy czélok és nagy akaratok ébresztői. A májusi hajnal biborpiros vánkosán sok nagy, világujitó álom született. Az uj kor mozgalmainak, az emberi egyenlőség gondolatainak ünnepi délutána a májusi hajnal. És a májushajnali álmok vánkosát nem csak s lelkét oly sok nagy gondolat foglalkoztatja, hogy úgy tűnik fel egyszer, mintha azokat megfelelő formába nem tudta volna önteni. Különösen látszik ez költői pályafutása kezdetén, amikor a verseihez magyar nyelvet is kellett csinálnia. Amilyen idegenszerü nekünk a Bajza-féle erőltetett édeskés magyar münyel- vezet, csak olyan idegenszerü volt az hatvan esztendő előtt Petőfinek. S mialatt a 30—40-es évek sok ki- sebb-nagyobb hírnévre vergődött poétája kapott az „érzeményeken“, „ábrányokon“ és egyéb árnyakon és ényeken, Petőfi leszállón a magyar nép zengzetes nyelvének mélységeibe és gyakran nem kis fáradsággal kereste ki a gondolatai kifejezésére alkalmas szavakat. Egy poéta, aki a verseihez nyelvet csinál, amelyet az első hallomásra megért mindenki — igen nagy dolog ez. Egyszerűen, mint az alföldi mezők pacsirtái, énekelt Petőfi a szerelemről. És szerelmes sokszor volt a lánglelkü ifjú és többször csalódott, mint nem. De ő hitt a szerelem idvességében s igaz voltában, tisztelője maradt a nőknek és a női becsületnek. A nők iránt való elfogultságot, a szerelemnek pessimista vagy czi- nikus felfogását hasztalan keressük nála, amely pedig oly nagy mértékben megvan az akkori franczia költőknél és Heinénél, aki akkor már magasan ragyogó csillagzat volt a világirodalom égboltozatán. Csodálatos, hogy a szerelmes, természetes, nyugodt lírai egyéniség mellett megtért a világ egyik leg- szilajabb politikusa, legvakmerőbb forradalmára. Izzó szeretete a szabadságnak és izzó gyűlölete a szolgaságnak, a régi rendnek és mindennek, ami nem szabad és világos. A forradalmi, a társadalom ferdeségei és bajai felett tépelődő Petőfit az Apostol czimü müHirdetósek jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. a fölkelő nap sugarai festették pirosra, hanem sok vér is. Az uj kor legéletképesebb társadalmi gondolata, a szocziálizmus ünnepnapjává avatta Május r ő ..apját. És a szűzi mosolyu Május hajnali i :in sötétarczüt zordon hadseregét látjuk felvonuld! az emberi* jogszabadságnak, jog- egyenlőségnek, a mai kor világujitó eszméinek. Az uj kor a tömeg öntudatra ébredésének kora. És végignézve a földkerekségen, látjuk az emberiség millióit, amint forradalmi zászlók alatt, diadalmas menetben követelik a sorstól, a világ társadalmától, az állami hatalomtól a maguk emberi jogait, amelyek nem másban gyökereznek, mint az élés jogában. Az élethez joga van minden élő teremtménynek. És mikor ébredhetne föl jobban a világoslátás erejével e jog öntudata, mint a természet ama forrongó időszakában, amikor maga a mindenségis tobzódva, ujjongó mámorral hirdeti a világ legnagyobb gondolatát: Élet! Élet! A természet forradalma tanítja meg az emberiséget a nagy tömegeket a maguk eredendő jogainak használatára. A tömegek ujraébredésének korát éljük. A nép, amely görnyedő háttal építette évezredeken át a Pharaók gúláit az emberi hatalom és alkotó képességének dicsőségére, követeli a munkából a maga jussát. És kimondja, hogy a népnek nincs igaza ? S ha még küzd az évezredek jogszokása az öntudatra ebredt tömegek óhajai és követelései ellen, legyőzik a hiú küzdelmet a rövid századok. Magyarország az utolsó száz év alatt átélte legnehezebb napjait a nép jogkereső mozgalmainak. Mint egy májusi szélroham, amely lesöpri a zöldbeborult fákról, a sápadt, beteg virágszirmokat, úgy söpörte el itt a népszabadság gondolata a múlt század közepén a jobbágyságot. És sorra eltűnnek mindama évezredes, intézményes jogtalanságok, amelyek Magyar- ország népét görnyedni kényszeritették. S lásson bár veszedelmet a kishitűség azokban I a szocziális mozgalmakban, amelyek nálunk is, véből ismerjük meg, amely müvét — mely egyike a világirodalom legjelesebb alkotásainak — nem méltatták még kellően. Az olyan határtalan szabadsági vágy, az ideális felforgatásnak ez égig csapó tűzzel való vallása és hirdetése — csak katasztrófa elé vihetik a halandót. Ha Petőfi el nem vész a csatatéren, bizony- nyal egy osztrák börtönben vagy a vérpadon fejezi be életét — mert megalkudni nem tudott és nem is akart. Nemcsak mi magyarok, de a szocziálisták is teljes joggal hirdetik őt magukénak. Mint a széles medrében nyugodt méltósággal hömpölygő folyam, olyan az Arany János élete és költészete. Pedig de sok fájdalom, keserűségnek hajója hasított mély sebet e folyamon — mégis összecsaptak ismét a nyugalmas hullámok a sebek felett és folyt, folyt előre a nagy viz, áldást és életet keltve, amerre ment. Toldival kezdte és aki az igaz, egyszerű és nemes magyar költészet kedvelője, az ma is Toldi első énekét tartja legelső müvének. De számos évtizeddel a Toldi után gyönyörű reneszánszban lett része az öregség felé haladó poétának, balladái mind megannyi gyöngye a világirodalomnak. A forma és erő kiaczélosodott munkái e balladák. Arany János tipikus fia volt a nehéz, barna magyar földnek. Szenvedélyei őt soha el nem ragadták, nem kúszott fel az örömök Jákob lajtorjáján és nem zuhant soha a kétségbeesés örvényébe: Nyugalmas külső körülmények között igyekezett élni, csendes meleg otthonában érezte jól magát s inkább borongós volt mint vidám. Itt-ott, a szabadságharcz leveretése után s amikor élete vége sok testi s lelki szenvedés gyötörte, szivetrázó panasz jajdult fel a húrján, de ez
