Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-05-01 / 18. szám

A SZATMÁRVÁRMEGYE! KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA.

■■m MEGJELEN KI i ü D E ü VASÁRNAP. <srSZERKESZTÖSÉG és KIADÓM/ATAL :

hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők :

M agy kár olybán, Jókay-utcza 2. sz.

Rákóczi

Kétszáz esztendő óta sajog egy seb a magyar nemzet szivében. Kétszáz esztendő előtt véres, magasztos szabadságharczban véreztek el a nemzet jobbjai, vagy akit nem ért utol a halál a harczmezőn, kibujdosott s a hontalanság keservei között halt meg az idegenben, így bujdosott ki tőlünk és igy halt meg II. Rákóczi Ferencz fejedelem. Élete utolsó napjainak remektollu krónikásának, Mikes Kelemennek leveleiből ismerjük meg legkivált Rákóczi Ferencz nagyságát, jellemének nagyságát és forró szerelmét a haza iránt. E levelekből árad a gyönyörű poézis felhője, amely Rákóczi Ferencz alakját övezi. Zengő orgonaszóként bug elő e levelekből a hazájából száműzött fejedelem siralma, a szabadságharcz hősnek a harcz leveretése felett érzett fájdalma. Históriai könyveinkből, a nagy irodalomból, amely alakja és kora körül keletkezett, a legnagyobb, a legjobb embernek tanultuk őt megismerni és valahányszor halljuk a hires, vérforraló indulót, amelynek hangjai mellett állítólag a Rákóczi harczosai mentek a csatába a labanczok ellen, a szivünk lelkesedik és lelkünkre a hazafias fajdalom fellege borul.

Kint halt ő meg az idegenben. A rodostói temetőben fekszenek a magyar történelem egyik legdicsőbb alakjának hamvai. Akik felkeresték a sirt a legutóbbi időben is nem győzték a panaszt amiatt, hogy Rákóczi sirja elhagyatott, kietlen környezetben fekszik. Van egy nagy ország a Duna Tisza partján, nagy gazdagsággal, viruló életerőben, a külföld által tisztelve, a maga ős erejében bízva, a jövőben nagyra hivatva — s ennek az országnak, egyik legnagyobb, legtisztább ideális hőse nem feküdt anyai földeben, amelynek szabadságáért élt és szenvedett. Közel kétszáz esztendővel a halála után száműzve van ő még most is, a

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egész évié 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona.

Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-=* Egyes szám ára 20 fillér.

halott, akinek^filékeért pedig lelkesedni fog minden magyar)' ámig csak élni tog ez a nemzet.

Kossuth Lajost haza hoztuk, ő perczig sem feküdt idegen földben. Itt porladozik a gyönyörű, hatalmas magyar főváros lüktető életének közepette s kizarándokolnak sírjához a magyarok, mint a mohamedánok Mohamed sírjához. De másik nemzeti szabadsághősünket, daczára annak, hogy már kétszáz esztendő rnult el azóta, hogy az 1848-ikihoz hasonló események zajlottak le hazánkban, nem hozhattuk haza az idegen földből.

Számtalanszor megindult már a lelkes mozgalom az országban Rákóczi hamvai hazahozatala iránt. De ezek a mozgalmak nem lehettek eredményesek, mert felülről nem részesültek támogatásban. Mintha még most is féltek volna Rákóczi Ferencztől, akinek halála óta csaknem teljes két század mult el. S a nemzet közóhaja daczára idegen földben nyugszanak most is a magyar szabadsághősfejedelem szent hamvai.

Ez az a seb, mely oly régen sajog a nemzet szivében.

Erre a sebre rakott most balzsamirt a mi derék, öreg királyunk, aki immár nemcsak szeret, de meg is ért b űnünket. O rendelte el, hogy haza hozzák Rodostóból II. Rákóczi Ferencz hamvait és itt Magyarországon méltó fény és pompa között eltemessék.

O király, te ismered már a te magyar népedet, a becsületes, hü szivet, mely egyformán ragaszkodik hazájához és fejedelméhez. Nem tudjuk megtagadni, nem tudunk elfordulni a múlttól, amelyben annyi fájdalmas csapás erte a hazát — és szeretjük a mi királyunkat, a ki jósággal és nemes szándékkal közeledik hozzánk.

Ha még volt magyar szív ebben a hazában, amelyet nem hatott át teljesen a király iránt való hűség és szeretet, az felolvad most a mélységes hála érzeteben.

Hirdetések jutányos áron közöltéinek.

„Nyilttér“ sora 40 fillér.

Kéziratok nem küíá^taelf'yissza, bérmentetlen levelek csak /ertáés:,' 1 e vel e z ő k tő l fogadtatnak el.-----------lQ# ’ T.'

I. Fei^M JózsefK ifvZahozatja II. Rákóczi Ferencz hafnvait!

Lehet-e ennél g vyvörübben megtestesült harmóniája a király . nemzet, a múlt és jelen megbékélésének ? uehet-e ennél hathatósabb alapköve az egymáshoz való ragaszkodás alapján épülő jövőnek ?

A sir fölött, amely a magyar haza földjén fog domborulni Rákóczi hamvai fölött, a király s nemzet el nem múló szeretetének, örökös békének géniusza fog lebegni.

Mi a királyé vagyunk s a királya miénk.

Éljen a király !

A sztrájk után.

A múlt hétfőn, hála a gondviselésnek véget ért a magyarállamvasutak alkalmazottjainak sztrájkja.

Ilyen munkabeszüntetés a vasutak történetében páratlan volt a maga nemében, nagyságát és kiterjed- segét tekintve. Mert külföldön is előfordult az, hogy egyes vasút társaságok alkalmazottjai sztrájkoltak, azon a vonalon szünetelt ez ideig a közlekedés, de nem az egész állam összes vonalain, mint nálunk. Mert a magyar államnak van a legtöbb állami vasútja, még a viczinálisok közül is a legtöbb állami üzemben van s igy az államvasutak alkalmazottjainak sztrájkja jóformán mindenütt az országban megállította a gőzkocsi kerekét.

Hogy a sztrájk minő óriási károsodást idézett elő, ellehet képzelni. Mert eltekintve a megrekedt áruk- bani károkat, a kártérítési követeléseket, eltekintve a személy és áru szállítások szünetelése miatt egy hét alatt előálló vesztességtől, nagy kiadásokat okozott az államnak a közlekedés fentartására irányzott intézkedések foganatosítása, az egyeseknek pedig azon tul- kiadások okoztak kárt, amelyeket a szekérforgalomra kellett fordítani és azon vesztességek kiszámithatlanok, amit az üzlet pangás idézett elő.

De van a sztrájknak erkölcsi szomorú következése is, az erkölcsi károsodás.

Szomorú erkölcsi tanulság az, hogy mai napság a megélhetés szoczialis törekvései uralnak mindent. A kenyér, a megélhetés problémái még állami alkalmazottakat is képesek olyan összebeszélésre, az engedelmesség felmondására és a munka megtagadására bírni, minő az a 36 ezer vasutas sztrájkja volt.

T A R C Z A.

A világmentő

(.Álom.)

Barinkay Gáspár volt az oka annak, hogy a Föld s vele együtt a rajta lakó emberek is egy szép már- cziusi napon hirtelen eltűntek.

Barinkay Gáspárt kortársai leginkább csak úgy hívták hogy Kampós Gáspár. Már ez a név rajta maradt. A hires világforgató embereknek mind megvan a sajat külön népszerűbb nevük, mindegyiknek érdeme és szokása után. Barinkay is úgy kapta, a kampói után. Lángeszét elismerték az összes bolygok valamennyi lakói. Hát nem is tehetségtelen családból származott. Valamelyik ősükapja ugyanis konzul volt a Leónidák csillagcsoportján. Ott képviselte a magyar külkereskedelem érdekeit. A Leónidák azonban, nem tudni mi okból, eltűntek a mindenségből s a konzul ősükapja, nemzetes barinkai Barinkay Jeroszláv is odaveszett. Egy testvére volt Jeroszlávnak csupán. Ez nem vitte olyan sokra, mint a batyja, de viszont tovább örülhe- tetlen az életnek, mivel szerényen megmaradt a Földön s nem került el a Leonidákra. Perpetuum mobile, örök mozgási — szerelő volt Budapesten a XXVIII. kerülett a történelmi nevezetességű, kétezerév előtti József-városban. ő is szomorú véggel múlt ki különben. Megölte a hivatása. Ugyanis örökmozgási rögeszméje támadt. Annyit izgett-mozgott örökösen, éjjel és nappal, mintha birka lett volna s motozka támadt vóna fejében. Harminczkettedik életévében fejezte be utolsó mozgását. Akkor is tizennyolczat rándult egyszerre s csak úgy adta át magát az örök enyészetnek. Egy fiút hagyott hátra s ennek a családfájáról volt való Barinkay, vulgo Kampos Gáspár, akin már szintén látszottak a természetrajzi átalakulás jelei, éppen úgy,

mint legtöbb korabeli embertársán is. Madár módjára, élesen kidomborodott a melle s csőrben végződött a szája. A sok géprepüléstől bizony lényegesen megváltozott a teremtés koronája. Az emberek a nyegyven- kilenczedik században csak olyan Tar Mihály-féle rovások nyomán emlékeztek például holmi rostélyos- etelekre s nevetve gondoltak koruk tudósai a kétezer év előtti furcsaságokra. Hát furcsák is lehettek azok nekik, akik szárnyas bogarakon és más kisebb-nagyobb madarakon éltek, olyanokon, amilyenek éppen jutottak, amilyeneket repülés közben elbírtak kapkodni. Az emberiség ezektől az angolos eledelektől annyira megerősödött, annyira megszaporodott, hogy kicsinek bizonyult a Föld, még kisebbnek a Hold, s legkisebbnek a többi bolygók és lakható csillagok serege.

No, és itt kezdődik Barinkay Gáspár világhírneve és a Föld eltűnése.

A Hold, e vén Fregoli éppen kifli alakban bujt elő a világ szinterére. Öblös száját tágra nyitva, kiváncsi szemmel pislákolt a Földre, annak hires városára Budapestre s Budapestnek egy kerepesi-uti magas ablakáig meg sem állott a fürkéző tekintete.

Barinkay Gáspár leszállón hetedik emeleti lakásának utczára nyúló ajtópárkányára, kibontakozott repülő gépéből, s megnyomta a gombot, az ajtó kinyílt s ő egy ugrással benn termett dolgozó szobájában. Odasiet az asztalnál serénykedő mérnök barátjához : Nos, mentél valamire ?

— Haladok, haladok, de hát ilyen óriási tervrajzokat nem olyan könnyű egy-kettőre lemásolni.

—■ No, hiszen nem mondom, hogy egy-kettőre megcsináld. Ráérünk. Az elnök csak két hét múlva fogad kihallgatáson, addig mulathatunk is közbe-közbe.

Ez a társalgás és folytatása gondosan bezárt ajtók mögött folyt le. Barinkay és szegényebb sorsú mérnök barátja éjfélig dolgoztak az asztalnál.

A fiatal tanár nagy dolgon, óriási korszakalkotó találmányon törte a fejét. Szemein át sugározták a

lángelme szikrái, amint tervének keresztülvitelén gondolkodott.

A kampós rendszer. Ez volt az ő müve. Az emberek ugyanis már nem fértek meg a bolygók hátán- A kétségbeesésig dúlt a helyért való versengés, a létért való küzdelem. Ez a fiatal tanár akart segíteni a helyzeten. Úgy gondolta s helyesen elmélkedett, hogy ha az emberek nem férnek meg a föld hátán, akkor a levegőben kell valamiképen, valamimódon lakniok. Találmányának alapját mértföldnyi hosszúságú, rémvastag kampós aczélrud képezte. Ilyen platinarudakat (garas volt kilója) vélt a városokon kivül, nagyobb távolságokban földbe furatni. A rúd belsejében szükséges hosszúságú, erős platinafogak voltak elbújva, melyek a kitűnő és biztos belső szerkezet és a föld felületén lévő kerék hajtása folytán a földbe dugott rész oldal- nyilásain kibújtak s vízszintesen messze fúródva, a rudat a földanyagban szerfelett megerősítették. A találmány második főkelléke, az ugyancsak Barinkay által fölfedezett anyagból fonott kötél volt. Egy-egy ilyen négyszáz kilométeres kötél az aczélrudnak a földből kiálló kampójára volt erősítendő. Minden egyes ilyen kötélre mintegy kétszázezer horgot tervezett Barinkay.

E horgok, illetve kampók-házak módjára — voltak megszámozandók s az emberek, dolgaikat, hivatalukat végezve, ki-ki a saját, kibérelt kampójára szállana s a repülő gépén amúgy is alkalmazott csattal oda kapcsolná magát. A világűrbe lógó köteleken, illetőleg azok kampóin csüngve, kényelmes pihenőre találna igy repülőgépen berendezett nyugvóhelyén a bolygók határol kiszorult emberfölösleg.

Barinkay találmánya nem is ütközött akadályokba. Kétezer év előtt még igen, de a nyegyvenkilen- czedik században, mikor a föld delejes vonzó ereje annyira és oly hirtelen megcsappant, hogy a tudósok már mesterségesen akarták visszaszerezni a nehézségi erőt s az újabban készült házakat már fűzött téglák-