Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-12-20 / 51. szám

Nagykároly, 1903. deczember 20,

51. szám.

XXIX. évfolyam.

MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP.

Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér.

Kéziratok nem küldetnek vissza, bementeden levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el.

__________,

SZE

RKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL :

hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők :

Nagykárolyban, Jókay-utcza 2. az.

A szálloda kérdése.

E sorok írója, a ki már e lap hasábjain kifejezést adott abbeli nézetének, hogy ellenzi a szállodának városi közpénzből való felépítését, kénytelen ismét hozzá szólani e kérdéshez.

Nincs olyan ember városunkban, ha csak a feje lágyára nem esett, a ki nem tartaná szükségesnek egy modern szálloda építését. Csakhogy mint az egyesnek, úgy egy város közönségének is szemelőtt kell tartani azt a közmondást: Csak addig nyújtózkodjál, a mig a takaród ér !

Nagyon szép és kívánatos volna a város haladása érdekében p. o. egy szálloda, állandó színház, lóvasúti közlekedés, vizvezetek stb.: mégis valósitanók azt, csak az a kérdés, hogy miből ?

Más városok az ilyen közkövetelményeket milliókat érő vagyonuk telhasználásával és ha kifogytak abból, kölcsönök, tehát községi pótadók utján valósítják meg, de csak akkor, ha érzik, hogy a befektetett tőke matematikai bizonyossággal jövedelmezni fog. Szóval számot vetnek a város helyzetével, forgalmi és kereskedelmi körülményeivel és ezeknek számításba vétele után nyugodtan mehetnek bele az alkotásokba.

De hát mit várunk mi egy modern szállodától ? Talán emelni fogja kereskedelmünket, forgalmunkat ? Ha őszinték akarunk lenni es nem szenvedünk a helyi patriotizmus nagyzoló szenvedélyében, be kell ismernünk, hogy egy szálloda elenyésző csekély tényező arra

T A I< C Z A.

A nevelőnő.

Mari behozta a gyermekszobába az ozsonna kávét és ezt mondta :

— Gyurika össze ne törje megint a csészét. Maga meg Jolánka várjon egy kicsit, mig meghűl a kávé, mert különben megint összeégeti a nyelvét.

Mindezt Mari éppen csak azért mondta, hogy mondjon valamit. Az asztalnál ott ült a gyermekek mellett egy harmadik valaki is. A nevelőnő. Ehhez Mari egy szót sem szólt, csak elébe tette a findzsát : igya meg belőle a kávét ha akarja. Ha nem: úgy is jó.

A nevelőnő, melegnézésü a csitriségből alig ki- csepcredett leány, Mari felé fordult:

— Én ma nem kérek ozsonnát. Fáj a fejem.

Marinak egyszeriben ránczos lett a homloka :

— De nagyon sok a baja 1 — vetette oda félvállal. — Azt a kávét amit én főztem megíhatja akármelyik királykisasszony is, nemhogy maga. Tudja.

A nevelőnő arczát elöntötte a pirosság, koszorúba font szőke haját idegesen simította végig :

— Miért bánt engem még maga is, Mari ?

A cselédleány egy pillanatra gondolkodóba ejtette, hogy: „még maga is.* Mi az a „még“ ? Azt jelentette, hogy ő még cselédlétére is hangosan mer beszélni a kisasszonynyal, vagy pedig, hogy úgyis közös a sorsa szegény kis frajlával : minek bántja hát? Maii arra az eredményre jutott, hogy a nevelőnő meg akarta sérteni és csípőre tett kezekkel hápogta :

— De nagyúri dáma lett egyszerre a kisasszonyból, hejh! Na adta már, de adja is még olcsóbban.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egész évié 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona.

Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.

s* Egyes szám ára 20 fillér, «snézve, hogy a forgalmat emelje. Mert sajnos, be kell azt is ismernünk, hogy vasúti összeköttetésünk olyan, hogy nincs anyagi érdek arra nézve, hogy a forgalmat valami emelhesse. Már pedig csak azért emelni egy városi szállodát, hogy annak a pár utazó ügynöknek kényelmesebb otthona legyen arra az egy-két éjszakára, azért emelni egy városi szállodát, hogy a város városias jellege emelkedjék, nem észszerű, ha nincs a városnak arra való tőkéje, ha csak az kölcsönnel, s igy pótadóval létesíthető. Szép, nagyon szép a haladás, bolond az, a ki nem óhajtaná. De ha anyagi erőnk nem engedi.

És daczára ennek, mi folyton haladunk, alkotunk. Van egy polgármesterünk, a kinek érzéke van a haladás iránt, a mit megalkot, azt jól átgondoltan, tervszerüleg teszi, de azért minden alkotás pénzbe kerül. Ily körülmények között kénytelenek vagyunk azt észlelni, hogy a mi polgármesterünket a szép és hasznos alkotások terén bizonyos alkotási láz fogta el, úgy hogy mérget vehetünk reá, hogy ha behozta a villanyvilágítást, megcsinálta esetleg a szállodát, ismét valami uj tervvel fog elő- állani.

De hát ez nem mehet igy tovább ! Adjunk egy kis lélegzesi időt a .polgárságnak, a mely alig bírja már is a községi adókat.

És már ott álltunk, hogy drága pénzen esetleg megvesszük a gazdag Takarékpénztár telkét szállodának, ha a közzsebnek nem jön veszedelmére a magán vállalat

Hirszerint Hadnagy Ignácz helybeli kereskedő a Deák Ferencz téren levő telkén egy

Gyurika időszerűnek tartotta, hogy megszólal- kozzék ez ügyben :

— Azért is megmondom a mamának.

Közbe szólt, a harmónia kedvéért, Jolánka, a kis kisasszony is :

— Én is ... Én is .. .

A kitűnő kis fiú, hogy szavának annál nagyobb súlyt adjon, a kanapéról deklamálta :

— Megmondom a papának is, hogy maga hen- czcg, Tudja.

Az ifjú ur nem is gondolt arra, hogy olyan hamar teljesíthesse az Ígéretét: apja lépett a szobába. Tömzsi kis ember, duzzadt ajkú, a szeméből áramló sárgás fény kellemetlenné tette a tekintetét. Batónak hívták és gabonával kereskedett. Úgy gondolta, hogy, ha valaha, hát most el kell sütnie az apai tekintélyt:

— Gyuri, hogy mersz a kanapén ugrálni ?

Minden átmenet nélkül elhagyta az előbbi szónoki

hév a fiúcskát és szepcgve dünyögte:

— Én nem csináltam semmit... A kisasszony ...

Bató odalépett a nevelőnő elé:

— Mi az kérem ?

Az nyugodtan inkább gépiesen felelte :

— Semmi . . .

A férfi szeme éhesen simogatta meg a leányt ;

— Van magával beszélni valóm ! — mondta ol- vadozón.

A leány egyszerűen, hangsúlytalan szolgálatkészséggel felelt :

— Tessék parancsolni vélem.

Bató gyermekeire vetett egy sunyi tekintetet :

—- Halkan beszéljen ! — suttogta. — Nem parancsolok, hanem kérek . . . Még mindig haragszik reám ?

— Bocsánat, a kenyéradómra . . .

korszerű szállodát akar építeni. Sőt újabban azt beszélik, hogy Sugár Emil is emeletes szállodát akar építeni a Nasch-féle telken. Ha ez a hir való és közérdekből nagyon kívánatos, hogy az való legyen, akkor vegyük le napirendről a városi szálloda kérdését.

Hisz ez a kérdés még csak a kezdet kezdetén van és már is ászt tapasztaltuk, hogy a magán érdek, a telek eladás kérdése kezdte dominálni a városi érdeket. Kis városokban előforduló tünemény ez, de nagyon rontja a kérdés közérdekű voltát.

Szóval, ha a magán szálloda építése nem mese, akkor ne is álmodjunk arról, hogy a város pénzén emeljünk szállodát. De még ha nem is jönne segítségünkre a magán vállalat, akkor is gondoljuk meg jól azt, hogy nem mulja-e felül erőnket ez az uj alkotás ?

Hisz a köves utak építése, az utcza szabályozások, majd a villanyvilágítás behozatala, a színkör építése, amik elsőbbrendü szükségek, úgy is igénybe vették és veszik a zsebünket. Elég ebből egy szuszra ennyi!

Ne rakjunk mindent a mai kor gyermekeinek a vállára, hagyjunk valami alkotást és fizetést az utódainknak is. Ennyivel tartozunk saját jól felfogott érdekünknek.

Az itt elmondottak még akkor is meg- szivelendők volnának, ha nem élnénk olyan mostoha anyagi körülmények között, a mint élünk !

Aristides.

— Ne beszéljen igy, már mondtam. Nézze én kész vagyok magáért nagyon sok áldozatra . . . Engedjen már a beteges elveiből . . .

A leány arcza keserű mosolyba torzult :

— Beteges elv ? Azt tartja ön beteges elvnek, hogy nem adom el magamat? Nos: én akkor nagyon beteg vagyok. Harmadszor próbálja már meg vélem ezt a hangot s most harmadszor és utoljára mondom, hogy nem türüm tovább. Megértett ?

A férfi duzzadt ajkai reszkedtek, kapkodott a szavak után, kissé még vergődve küzdött benne az állat az úri emberrel, szeme körül villogott a sárgaság és tompa lett a beszéde :

— Velem ezen a hangon is lehet beszélni. De nem nékem lesz kellemetlen.

És elment. A leány arczán végig szaladtak a könnyek, végig hullámzott rajta a keserűség érzése, hogy portékának tartják őt, akit épugy lehet adni — venni, mint akármicsoda áruczikket. Leány lelke tisztasága beléreszketett már csak a gondolatába is, hogy ilyen ajánlattal állt elébe egy ember, aki nem ingyen, nem alamizsnának adja neki a kenyeret, hanem fáradtságosadban kell azt megszolgálnia, mint a legutolsó cselédnek. És a könnyek csak folytak az orczáján. Mintha valami csúnya álomból ébredt volna fel, úgy összerázkódott, hogy ott állt előtte Batóné, egy soványka kis ideges asszony, még egy nagyon geometrikus bajuszu, vonalakba vasalt fiatal ur :

Az asszony beszélni kezdett, de aki hallotta, nyafogásnak hallotta:

— Kisasszony, miért hordozza az arczán az egész világ fájdalmát ? . . .

Mindegyik szava bántani akart s ezt a czélját el is érte. A leány szinte csak sóhajtotta :

Megérkeztek a játékszerek és karácsonyi és újévi dísztárgyak

a legnagyobb választékban s azok minden vételi kötelezettség nélkUI bárki által megtekinthetők

JACOBOVICS JÓSEF legességi czikkek áruházában Nagykárolyban.

Az árak szabottak. Állandó vevők, valamint állami, megyei, városi és községi tisztviselők IO°/0 árkedvezményben részesülnek.

Czigaretta hüvelyek : 22 fillér, parafás 40 fillér.