Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-12-20 / 51. szám
szatmArmegyei közlöny A tél. Megnyúltak az éjszakák, reánkköszönt a téli napok borulata, kopár mezőket letarolt erdőket és komor bérczeket behavaz a tél hideg palástja. Szomorú időszak. Az ember bészorulva lakásának négy fala közé, elmélkedik és elborong. Ezt az évszakot nem a szegény emberek jóvoltáért teremtette a világok alkotója. A létért való küzdelem legkegyetlenebb vesszőfutását a tél hidege támasztja. Sivár a természet és sivár most az élet is. A tél hervasztó, fagyos keze letépi diszét a földnek, buja czifraságát, szinpompáját a természetnek és amily sivár meztelenséggel mered felénk a kihalt természet dermedt arcza, olyan kegyetlen, riasztó reálizmussal kisért a szegény emberek nyomora is. A tavasz és nyár eldorádója a szegénység hadának. Ekkor szállást ad a berek, munkával lát el a termő föld és melegít a napsugár. Télen valamennyi létfenntartó forrás befagy. A jeges, havas berek nem ad szállást, a föld keble nem nyílik meg, hogy a munka verejtékes ellenértékével fizessen s a napsugár nem melegít. Meleg otthon, megélhetési mód, — ezek a tél nyomorultjainak nagy hiányai.Nincsen fa, szén és kenyér, e világot mozgató két tényező s a tél nyomorultja kivert kutya sorsára jut. Mily rettentő a téli kép szemlélete. Az isteni igazságtalanság minő sötét vonásaival van megfestve a szegény ember életének ez időszakos vázlata. A nagyvárosokban ilyenkor sötét menetbe verődnek a nyomor kiaszott alakjai, az öklüket rázzák és komor gyűlölettel nézik a jólét palotáit. Ne kárhoztassuk őket^ ha ilyenkor durván kifakadnak a világrend ellen. Éhségtől elbódult lelkek önkívületi kitörése ez, a minek nem megtorlás, hanem gyors segítés a gyógyítója. Azt a rongyos, vad nézésű férfit, aki kékült ajakkal szórja átkát a gazdagság felé, talán fagyoskodó, beteg és éhes gyermek várja haza s a férfi, bár aczél a karja és nagy a munkabírása, nem jut keresethez, hogy beteg gyermekén a nehéz fillérek árán segítsen. Oh, emberi tökéletesség ! Hát ki bírna ilyen rettentő helyzetben Jób türelmességével és alázatával ? Ne, ne Ítélje el senki a nyomor elvakult szenvedőit, akik a tél kietlen napjaiban halált kiáltanak a jólétre, amelyből nekik még morzsák sem jutottak ! Ellenben a társadalomnak, a jólétben élők társadalmának a nemes emberbaráti kötelesség teljesítésére széles perspektívát nyit a tél nyomora. Émelkedjenek föl a szivek, nyilatkozzanak meg a lelkek és gyakorolják a legszentebb földi erényt, az irgalmasságot. Ahol sok a kenyér, szórják el legalább morzsáit a tél éhes verebeinek, a téli nyomor e szürke dermedt vendégeinek. A humanizmus krisztusi jelszó. S talán a fölöttünk élő láthatatlan hatalom is csak azért zúdította az emberiségbe a nyomort, hogy belőle a legszebb emberi erényeket, a legtisztább emberi érzéseket váltsa ki. A mocsárból büszkén nő ki a hótiszta, fehér liliom s a nyomor sivár mocsarából is fenségesen sarjad ki az emberszeretet, a jótékonyság hótiszta lilioma. Reánkköszöntött a tél és sivár képének szemlélete ime ilyen lesújtó és felemelő gondolatokat ébreszt a lélekben. A tél is azonban, mint minden, ami a földön, mint eszmei fogalom, vagy reális valóság él és létezik, száz és százféle alakban mutatkozik az emberiségnek. Megvannak a télnek a maga szépségei és az emberi lélekre való vonatkozásban a maiga örömei is. Ezekből az örömökből persze ismét nem a szegénynek jut, hanem a jobb módúnak. Sok uj öröm sarjad ki a hopalástja alól a vidáman élők részére. A tél a bálok, vigalmak, hangversenyek, zsurok és a korcsolyázás korszaka. A kis és nagyvárosok társadalmának társasági érintkezésébe uj életet vegyit a tél. Friss vérkeringés ez, amelyet a forró báltermek és a hideg jégpályák levegője hajt. — Beteg vagyok, nagyságos asszony, hazamegyek egy időre pihenni a falumba. Amint jónak látja! — felelte egykedvűen az asszony és valami angol nótát dudolgatva ment át a másik szobába. A geometrikus bajuszu fiatal ur vonalai engedtek valamit a merevségükből. Kezével igyekezett kifejezni a részvétét, úgy, hogy megakarta simogatni a leány arczát. — No, no, kicsikém, nem kell úgy elszontyolodni. Nem volt ideje, visszakapni a kezét, recsegve hallatszott az ajtóból Batóné hangja : — Gratulálok ; a beteg úgy látszik nem annyira beteg, hogy „hódítani“ ne tudjon. Az asszony szeméből czikázott a gyűlölet. To- porzékolni tudott volna, hogy ez az ember, akivel esztendők óta csalja az urát, akiről azt hitte, hogy hideg maradna a világ legcsábitóbb mosolyára is : cselédsornál alig feljebb lévő leánynyal is felcseréli őt, ha alkalma van reá A gazember. És a leány arczába rikácsolta : — Pfuj! Kilököm a házamból ! . . . Még ma pusztuljon ! . . . Nem elég az uram neki . . . Észbe kapott és nem folytatta tovább. Majdnem az szaladt ki a száján, hogy : még a szeretőm is kell. . . ... És este, mikor Bató azt kérdezte vacsoránál, hogy hol a kisasszony, az asszony hidegvérrel nyafogta : — Kilöktem, mert szemtelen volt. F. N. És ha ilyen vonatkozásában nézzük a telet, hát sok szépséget találunk benne. Sok szépséget, amelyekre nem hunyunk szemet, bárha a nyomor képei fel is zaklatják lelkünk nyugalmát. Az emberiségnek mulatnia kell, hiszen ez is az élet tartozéka. Hazug szemforgás volna, ha a tél sötét tanulságai alapján gyászt és vezeklést hirdetnének az emberiségnek. Akinek módjában van, mulasson s akinek módjában van, segítsen a szegényen. így találkozik a fény az árny nyal s a kettő ölelkezése igy teszi szebbé az életet. H I R E K. — Lapunk jövő száma a karácsonyi ünnepek miatt nem vasárnap, hanem már péntek reggel, vagyis karácsony első napján jelenik meg. — Föispáni kinevezés. Lapunk volt az első, a mely hirt adott arról, hogy Domahidy Elemért, a nagykárolyi kerület országgyűlési képviselőjét kinevezik Debreczen város és Hajdú vármegye főispánjává. Mikor e sorokat Írjuk, még nem jelent meg a kinevezés a hivatalos lapban, de az egész olyan bevégzett dolog, hogy privát utón már az installaczió napját is megállapították deczember 28-dikában. — A helybeli Kölcsey Egyesület választmánya f. hó 16-ára tervezett ülését meg nem tarthatván, f. hó 20-án vagyis ma délelőtt fél 12 órakor tart ülést a vármegyei székház emeleti kistermében. — Képviselő választási mozgalom. Még meg sem jelent Domahidy Elemérnek, a nagykárolyi kerület országgyűlési képviselőjének föispáni kineveztetése, már is megindult városunkban és a vidéken a választási mozgalom. A kormánypártnak a jelöltje, gróf Károlyi György gróf Károlyi Istvánnak fia, komolyan veszi jelöltségét, ambicziót csinál abból, hogy a város érdekeit mindenkor szivén fogja viselni. Hát mint szabadelvű párti jelölttel szemben, azt hisszük, hogy nem is lehet más jelöltről beszélni. Szóval, úgy látszik a központnak is jelöltje. Hogy a függetlenségi párt állit-e vele szemben jelöltet, az még most kétséges. Mert csak ma délelőtt 11 órakor lesz a helybeli függetlenségi párt végrehajtó bizottságának gyűlése és ma délután 2 órakor lesz a Polgári Olvasókör dísztermében, a jelölő értekezlet, a melyen mint halljuk a vidék is erősen képviselve lesz. A gyűlés tárgya a jelölés. Eddig két nevet hallunk emlegetni, dr. Adler Adolf helybeli és dr. Falussy Árpád budapesti ügyvéd nevét. Az utóbbi is e vármegye szülötte s városunkban végezte középiskoláit. Hogy a néppárt és az Ugrón párt állit-e jelöltet, még nincs tudva, de nem valószínű. — Eljegyzés. Halász Gyula vámosoroszi földbirtokos, Halász József nyug. miniszteri osztálytanácsos fia, a napokban tartotta eljegyzését Bencsik Erzsiké kisasszonnyal, Bencsik István nagypaládi ev. ref. lelkész és esperes, kedves leányával. — Felhívás. Mindazokat, kik az árvaházi növendékek karácsony fájára adakozni kívánnak, felkérem, hogy adományaikat e hó 23-ig hozzám beküldeni szíveskedjenek. Nagykároly, 1903. deczember 20. Dr. Serly Gusztávné, nőegyleti I. alelnök. — Képviselő választási értekezlet. E hó 19-én délután 4 órakor látogatott értekezletet tartottak a Nagykároly városi választó polgárok az Önsegélyző Népbank helyiségében. Nemestóthi Szabó Antal érte- kezleti elnök a megjelenteket üdvözölvén, Nagy Lászlónak adta át a szót, ki utalva a fenforgó politikai és helyi viszonyokra, gróf Károlyi Györgyöt ajánlotta a kerület jelöltjéül szabadelvű programmal. — Csipkés András és Asztalos György hozzászólása után, kik a függetlenségi párt értekezletén leendő bejelentés czél- jából tudomásul vették a gróf Károlyi György jelölését és az értekezleten megjelentek részéről kifejezetteket, az értekezlet összes szabadelvű párti tagjai egyhangúlag s nagy lelkesedéssel foglaltak állast a gróf Károlyi György jelölése mellett. — Az idő rövidségére tekintettel és miután az értekezlet egyik tárgya speciális városi érdekek megbeszélése volt, a vidék ezen értekezletre meghívható nem volt. A hivatalös jelölés egy, rövid idő múlva a kerület összes községei bevonásával tartandó gyűlésen fog eszközöltetni. Végül megjegyezzük, hogy a jelölő értekezetről szóló ezen tudósítást a pártiroda köréből vettük. — Az „Arany ember“ Jókai Mór e nagyhatású drámáját a „Nagykárolyi Kereskedő Ifjak Köre“ e hó 13-án vasárnap hozta színre. Merész vállalkozás műkedvelőktől drámát előadni s ezért volt a közönség érdeklődése a darab előadása iránt oly nagy, hogy az összes ülőhelyek elkeltek, sőt az állóhelyen is zsuffolásig volt a közönség. Bár a műkedvelők fáradtságot nem ismerő odaadással igyekeztek az elvállalt nehéz feladatnak megfelelni, nem tudtak oly nagy hatást elérni a darab előadásával, mint azt elérték volna egy könnyed, szellemes vígjáték szinre hozatalával. Méltó elismerés illeti meg az összes szereplőket, hogy vállalkoztak a nehéz darab előadására. A hölgy- szereplők közül igen helyesen fogta fel s valósággal átélte szerepét Csernus Józsefné úrnő, mint Zsófi. Megfelelő természetességgel, élénken és ügyesen játszott, úgy hogy a közönség érzelemteljes játékát a nyílt színen többször megtapsolta. Szépen és helyesen játszott Medvey Ernőné úrnő Tímea szerepében. Játéka oly jó és természet hü volt, hogy valóban bámulatra ragadta a közönséget, melytől méltó jutalmul nyerte a sok tapsot. Athaliát Simkó Gézáné úrnő alakította igen természethüen és ügyesen s teljesen megérdemelve az elismerést. Kerekes Erzsiké k. a. Teréza szerepét, Kálnay Ilonka k. a. Noémi szerepét személyesítették, mindkettő játékát élvezettel néztük. A szereplő hölgyeket gyönyörű csokrokkal tüntette ki a rendezőség. A férfi szereplők közül Pucser Károly Tímár Mihály szerepét játszotta meg értelmesen ügye- sen.Mint műkedvelő, remekelt.Valósággal az ő játéka vitte a darabot.Ifj.Matolcsy Sándor Trikalisz Euthym és Brazo- vics Athanász, Csipkés Károly Kadisa őrnagy szerepében játszottak kifogástalan otthonossággal. Grósz József Kristyán Tódort alakította, ügyes játékával magára vonva a közönség figyelmét. Jók voltak Kolossá Károly a csajkás tiszt szerepében, valamint Somlyai Elemér és Szabó György mint csempészek. Előadás végeztével vacsorához ült a közönség, melynek folyama alatt Kohn Márkusz egyleti alelnök emelt poharat s az egylet nevében megköszönte a közreműködők és Simkó Géza rendező fáradságát. A vacsorát táncz követte, mely a legjobb hangulatban Fátyol Józsi zenéje mellett hajnali 5 óráig tartott. — Esküvő. Dr. Böszörményi Emil szatmári lakos ügyvéd f. hó 14-én tartotta esküvőjét Meskó Mária kisasszonnyal, Meskó Béla temesvári árvaszéki ülnök leányával Temesvárott. — Kérelem Azon tisztelt nőegyleti tagokat, kik az egyleti tagdijak beszedését eszközük, felkérem, hogy szíveskedjenek a gyűjtött tagdijakat hozzám mielőbb beküldeni. Nagykároly, 1903. deczember 20. Dr. Serly Gusztávné, nőegyleti alelnök. — Az elhagyott gyermekek védelme. Nagy László vármegyénk alispánja megakarván felelni mielőbb a közgyűlési határozatnak, mely szerint a Deák Ferencz emlékezetére az elhagyott gyermekek védelmét nagyobb szabású intézkedéssel biztosítsa a vármegye területén, legközelebbi fennléte alkalmával a kormány megbízottjával Ruffy Pál Öméltóságával hosszabb tárgyalást folytatott, melynek eredményeként örömmel jelenthetjük, hogy Öméltósága a vármegyei alispán tervezetét minden részleteiben elfogadta s olyan actiónak tekintette mely követésre méltó példának fog bebizonyulni. Idő előttinek tartjuk még ma a terv részleteivel foglalkozni, miután abban történt megállapodás, hogy Ruffy Pál január hó első felében az ügy részletes tárgyalása végett leutazik, a mikor is a vármegye alispánja egy 10—15 tagú szükebb értekezletet hiv össze^ melyen a terv részletei fognak megbeszéltetni, egyelőre csak annyit tudunk, hogy a vármegye és a községek nagyobb, sőt valószínűleg minden megter- heltetése nélkül a 7 éves korig terjedő védelem, továbbá a 7—15 évig való képzés és tanítás vétetik czélba oly irányban, hogy az igy megmentett gyermekek felnőve, ne a proletár elemet szaporítsák, hanem munkára tanított és szoktatott egyéneket bocsásson az életbe. Szóval alispánunk tervét, a kik ismerik, eredetinek és nagyszabásúnak mondják. — Szatmáron már megtartották f. hó 14-én a városi tisztujitást. A közgyűlés, Papp Géza polgár- mesterrel az élén ismét megválasztotta a volt tisztikart. Este rogozi Papp Géza polgármester vacsorát adott a Pannonia dísztermében, a melyen a 120 főből álló társaság sokáig volt együtt s a vacsora alatt számos pohárköszöntőt mondtak. — Ott volt a vacsorán gróf Hugonnai Béla főispán is. — Bizalmatlansági nyilatkozat. A helybeli függetlenségi és 48-as párt végrehajtó bizottsága f. hó 13-án értekezletet tartott a polgári kaszinóban. Az értekezlet helytelenítette a Kossuth-párt leszerelését és e tárgyban a következő határozatot hozta : „A nagykárolyi függetlenségi és 48-as párt a nemzeti követelményeknek a közös hadsereg magyar részében való érvényre jutása ügyében megkezdett küzdelem abbanhagyása tárgyában a Kossuth-párt határozatát nem helyesli, s e tekintetben csatlakozik a kassai, kecskeméti és komáromi függetlenségi pártok határozataihoz, miért is jelzett párthatározat hozatala után a Kossuth-párttal magát szolidaritásban állónak nem tartja, és mint függetlenségi és 48-as párt továbbra is fennmarad. A postahivatal hivatalos órái tekintettel a karácsonyi nagyobb forgalomra, mai napon a hétköznapon szokott időtartamra terjesztettek ki az igazgatóság által. — Állatorvosi választás. Felsőbánya város közgyűlése f. hó 18-án töltötte be a városi állatorvosi állást, amikor is az öt pályázó közül közfelkiáltással, Thúrzó József gutái (Komárom vármegye) községi állatorvos választatott meg. — A Nagykárolyi M. Á. V. altisztikar a helybeli Kossuth-szobor alap javára 1904. január 9-én, a polgári kaszinó összes termeiben zártkörű tánc’zestélyt rendez, melyre a n.é. közönséget tisztelettel meghívja a rendezőség: Elnök: Lovas János, fütőházvezető. Alelnök : Kálnay Gyula, főraktárnok. Titkár : Kőhalmi Márton, mozdonyvezető. Pénztárnok : Somogyi István, áll. felvigyázó. Ellenőr: Üveges János, mozdony- vezető. Jegyző: Sándoríi István, pályafelvigyázó, gy. távirász : Bende István, főkalauz. Távirdafelügyelő ; Velle Mihály, főkalauz. Sürgönykihordó: Kávásy Jenő, raktáritok. — Baumgartner István, Bekő Antal, Bodnár Lajos, Burger Jenő, Koch Sándor, Kemény Bernát, Kemény László, Na'gy Jenő, Ópitz Károly, Papp György, Tóth Elek rendező-bizottsági tagok. Műsor: 1. Megnyitó beszéd. Előadja Bende István. 2. Élőkép. (Részlet az 1848—49. harcztérről.) Petőfi Álma. SZEMÉLYEK: Petőfi Sándor — A vén zászlótartó — Egy sebesült harczos Angyalok Sándoríi István Kávásy Jenő Koch Sándor Kálnay Giziké k. a. Kálnay Ilonka k. a. Nagy Erzsiké k. a. Nagy Teréz k. a. 3. Kossuth Lajos búcsúja a hazától. SZEMÉLYEK: Kossuth Lajos — — Bekő Antal Helfi Ignácz — — Üveges János
