Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-03-22 / 12. szám
Nagykároly, 1903. márczius 22. 12. szám. XXIX. évfolyam. Szatmármeívei Közlöny TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ^ és VEGYESTARTALMU HETILAP. IY \jt JTALMU HETILAP. ^ SZATMÁR vármegye hivatalos közlönye.-m MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők; Nagykárolyban, Jókay-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-e* Egyes szám ára 20 fillér. *=Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. A király. Hetvenhárom esztendővel a vállán a férfi erőteljességével s a bölcs, tiszta értelem sugárzásával jár közöttünk a mi királyunk s a tisztelő hódolatnál, amit iránta érezünk, csak a szeretetünk nagyobb. Szeretjük a mi királyunkat, nem azért, mert az iskolában s a hivatalos ünnepeken belénk diktálják ezt az érzést, hanem azért mert ismerjük és megbíráljuk a király tetteit, melyek a nemzet erősségévé fejlesztették azt a meggyőződésünket, hogy ő is szeret bennünket és csak a javunkat akarja. Megható, megrázó regény a mi királyunk élete és költő agyában nem született meg regény, melynek olyan ideális és nagylelkű hőse lenne, mint a mi uralkodónk. Csodásán hosszú uralkodása alatt egymást érték a nagy, mindent felforgatni látszó események, melyek nem egyszer örvény szélére sodorták a népet. S a nagy kavarodásban, Európa háborgó oczeánján biztos kézzel tartotta és irányította ő a mi hazánkat s minden veszedemből kivezette a békés öbölbe. Pedig úgy hozta a sors, hogy évtizedeken keresztül önző tanácsadók raja vette őt körül, akik ellenségei voltak a ma- Ippgpgp^fi&ak, vagy féltek tőle — de a mi királyunk szivét nem tudták elfordítani az ő hü magyar népeiül. Nem lehetett olyan sürü soha az a sötétség, mely a nemzetre ráborult, melyen keresztül ne világított volna az uralkodó szivének szeretete s idők folyamán mind erősebb lett a fény s végre is teljesen eloszlott a nagy sötétség. Nem tudták megingatni a hitet abban a népben, melynek jelszavává lett a „moriamur pro rege nostro“ s mely a napóleoni háborúk alatt minden erejének megfeszítésével ótalmazta meg a császári birodalmat is. Ez a hit nem volt hiábavaló, meghozta áldásos gyümölcseit úgy a népnek, mint az uralkodónak. Most, hogy ismét közöttünk, az ország fővárosában időzött a felséges ur, hirlapirói és hazafiui kötelességünknek teszünk eleget, midőn az egész nép nevében üdvözöljük őt hódolattal és meleg szeretettel. S mert megértette már egymást nemzet és király, nincs okunk arra, hogy amint nyíltan tör ki belőlünk a lelkesedés iránta, olyan nyíltan adjuk elő panaszainkat és kívánságainkat. íme, felemelték a czivillistát. A mindenféle teherrel amúgy is sújtott magyar nép zúgolódás nélkül teljesiti az udvar kívánságát, de méltán megkívánhatja, hogy hallgassák meg őt is. Ritkán van közöttünk a király. Ha jön, akkor is csak Budapest és Gödöllő lakossága üdvözölheti személyesen,*" tz ország többi lakossága csak újságokból értesül arról, hogy mit csinál a magyar király és mi történik a környezetében. Amikor nagy, országos ünnepélyek van ’> akkor sem láthatja királyát így történt legutóbb Kolozsvárt?1 ■' icső elődjének, igazságos Mátyás kiráij* tobrát leplezték le. Félig-meddig median már a magyar udvartartás is, türelmes várakozással s folytonos áldozatkészséggel odajutottunk, hogy egy hatalmas nép uralkodójához méltó palotát építettünk az udvar számára. Kész gyönyörűség ebben a palotában egy hü népet reprezentálni, de e gyönyörűségből eddigelé még kevés részünk volt. S aztán megvan már a második magyar testőrség is, melyről a törvényt nem régiben terjesztették a törvényhozás elé. Ez is nagy pénzbeli áldozatot igényel, de a magyar nép szívesen hozta meg a maga jóvoltáért. Egy szóval megvan minden kellék és tényező arra, hogy gyakran és hosszú időn keresztül hü magyar népét örvendeztesse meg jelenlétével a felség s ha ez bekövetkeznék, teljesen meglenne a harmonia, melyet elégedetlen kedélyek hébe-hóba most is megzavarni igyekeznek. Járja be Felséges ur Magyarországot! Járja be városait és pusztáit s látni fogja, hogy nincs nép, mely úgy lelkesedik koronás uráért mint az, mely a Duna Tisza táján lakik. Látni fogja, hogy jelenlétével rhWPVfiré erősbödik a kapocs, mely e népet a trónhoz fűzi széjjelszakithatatlar.ul. T A R C Z A. Szoczialiák. Szocziólogia névvel a társadalmi tünemények általános elrhéletét jelöljük, mig a szocziálismus alatt bizonyos társulást, szervezkedést, vagy legalább is törekvést értünk, egyenes bevallásával a fennálló társadalmi rend megváltoztatására irányuló akaratnak. A ki a társadalmi tüneményekkel mint elmélettel, mint tudománynyal foglalkozik az szocziológus. A ki gyakorlati hive a szocziálizmusnak, s ennek keretében kisebb nagyobb szerepet játszva, Írásban, szóval, vagy tettel, a meglevő társadalmi rend tényleges megváltoztatásán munkálkodik, az szocziálista. A szocziológus mint bármely más tudományt kedvelő megbecsülni való s még inkább ha a tudományt előre is viszi. De a szoczialista sem mindig világfelforgató; vagy legalább is a szónak nem abban a rósz értelmében az, a mint azt sokan tájékozatlanul gondolják és mondják. S hozzá csakis a név újabb keletű; szocziálisták azonban mindig voltak, és szocziálizmus is mindig volt. A társadalom legelső eredete ki nem deríthető, mert bármily messzire is megyünk vissza, bármilyen kezdetleges embercsoportot tekintünk is, abban már a társadalmi élet valamiféle nyomaival találkozunk. Ez a társadalom természetesen fejlődött, mint ahogy a világon minden fejlődik; de aztán épen azért, mert fejlődnie kellett, s mert régi állapotában a fejlődés miatt meg nem maradhatott, nem is volt sohasem olyan, hogy vele mindenki megelégedett lett volna. Ha az elégedetlenek száma aránylag kisebb volt, vagy ha a társadalmi rend megbolygatását ellenzők amazoknál erősebbek, hatalmasabbak voltak, a társadalom ugyan akkor is fejlődött, de csak lassan és alig észrevehetőleg; ha azonban az elégedetlenek nagyon megszaporodtak, ha a társadalomban bármi okból túlsúlyra jutottak, ha társadalmi helyzetöket elvisel hetetlennek tartották, s különösen ha akadtak vezetők, akik az elégedetleneket szervezni, összetartani tudták, az ellentáborban pedig hiányzóit a kellő belátás a jogok egyrészének megosztásával, sőt akár áldozatokkal is megóvni a békét és megakadályozni az erőszakosságot, akkor bizony a történelem tanúskodása szerint nem egyszer, de sokszor a régi társadalmi rend hirtelen felbomlott, s az uj vér és láng között alakult meg, de csak azért, hogy idővel ez is elavuljon. És igy jött létre, igy alakult ki a mai társadedom is, a maga egyöntetűnek épen nem mondható, de a régiektől nagyon különböző politikai, közgazdászati, erkölcsi, felekezeti és vallási nézeteivel. Ám ha ezen nézetek nem egyöntetűek, a mint hogy azok nem is lehetnek, világos, hogy a forrongás és igy a fejlődés tovább folyik és nem szünetel, a mint hogy nem szünetelt és nem fog szünetelni soha. Elégedetlenek is vannak feles számmal, talán még többen, mint egykor-egykor, a kik minden áron társadalmi helyzetűk megjavítására törekesznek. De hát egészben lehet e ezt tőlük rósz néven venni? Ellenkezőleg. Ha nem tennék buzdítani kellene őket reá. Vagy nem arra törekszünk-e mindnyájan kivétel nélkül, hogy társadalmi helyzetünkön javítsunk, s csak nekünk szabad ezt tennünk, másnak nem ? Legyünk igazságosak, s ha magunkat törekvéseinkben jogosultaknak tartjuk, ne vonjuk oly könnyen kétségbe és ne tegyük kérdésessé a mások jogosultságát sem. Csak egytől kell óvakodni minden jó akaratú embernek. Attól, hogy a már meglévőt ne tegye koczkára a bizonytalanért. Nem szabad tehát a már meglévő rendet erőszakKal felforgatni csak azért, mert az nem eléggé jó, s különösen a nélkül, hogy tudnók bizonyosan, vájjon az uj rend csakugyan bekövetkezik-e, s nem csak rövid, de hosszabb időre és nagyobb téren a réginél kielégítőbb lesz-e ? Ha azonban a szocziálizmus olyan régi mint a világ, a szocziológia mint elmélet, mint tudomány csakugyan az újabb korban jegeczesedik ki más tudományokból, nevezetesen az élet és lélektanból, a jogbölcseletből és művelődéstörténetből, az ethno- grafiából és politikából, a társadalmi statisztikából és gazdaságtanból, s ezek vívmányaival táplálkozva, ezek eredményeiből alakulva, törekszik ezek fölé is emelkedni, fiatalos hevében az eddigelé a legfőbb tudó- dománynak tartott filozófiával vetélkedve, a mi szinte a többi tudományokat használja fel, s a mi szerinte ma már ugyancsak a társadalom életét és fejlődését kutatja, holott régebben legfőképen a nagy mindenség végokainak és czéljainak vizsgálatával foglalkozott. Felette érdekes jelenség ez az ember szellemi fejlődésének történetében. Okai sem ismeretlenek. Ezek egyike annak a szükségnek érzete, hogy legyen a társadalmi tüneményekkel foglalkozó különböző tudományokat egymagában összefoglaló is ; a másika pedig, a szocziális eszmék és emberbaráti érzelmek általános terjedése. Az uj tudomány azonban még egészen nem alakult, nem állapodott meg; annak alaptételeit, feladatát és módszerét illetőleg a nézetek egymástól még nagyon eltérők. Mill, azt állítja, hogy Comte Ágost volt az első, ki e tudomány megteremtését lehetségessé tette, de tagadja, hogy ő e tudományt valóban meg is teremtette volna. Comte érdemei a szocziológia megalapítása körül tagadhatatlanul nagyok, de az a felfogása, hogy az emberiség haladásában az értelmi fejlődés a legfőbb ható erő, — pedig erre építi tudományát, —• az újabb vizsgálatok nyomán nem állja ki a tüzpróbát. Az emberi szellem ugyanis egymagában nem alakíthat uj társadalmat; sőt minden azt igazolja, hogy a tárRemek kivitelű fényképnagyitások! * Sietnagyságu metífiép 9 frt 80 kr. 9 frt 80 kr. Vidéki egrendelések a legnagyobb figyelemmel teljesittetnek 1896. 4W KITÜNTETVE SZAKKIÁLLÍTÁSON! 1896. HUSZTHY ZOLTÁN kitűnő hírnevű fényképészete Nagykárolyban. 28—52 ay megbízható, szép ihunka; Egyes alakok, gyermek-képek, családi, testületi stb. csoportfényképek a szokott természethii, gondos kivitelben. Nagyobb menyasszonyi képek 3 f rttól. Valódi angol fapipák Peterson’s és Kanada I koronától 7 korona 20 fillérig, Szivarka-hüvelyek 22 fillér, parafás 40 fillér, kézi villanylámpák 6 koronáért kaphatók JACOBOYICS JÖSEF uri-divat üzletében Nagykárolyban, — Deák-tér.
