Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-03-15 / 11. szám
Nagykároly, 1903. márczius 15 H- szám. XXIX. évfolyam SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. ^ SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : X agy kár olybán, Jókay-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évié 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-s* Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. Rendkívüli vármegyei közgyűlés. Szatmár vármegye közönsége f. hó 13-án rendkívüli közgyűlést tartott gr. Hugonnai Béla főispán elnöklete alatt. Közepes számú bizottsági tag jelent meg a közgyűlésen s egy-két tárgyat leszámítva, minden nagyobb vita nélkül letárgyalta a tágysorozatba felvett ügyeket. A közgyűlés elején felszólalt Nagy László alispán s tudatta, hogy gr. Károlyi István Öméltósága köszönő levelet intézett a vármegye közönségéhez, a melyben az özv. gr. Károlyi Györgyné elhunyta felett nyilvánított részvétért köszönetét nyilvánította a család nevében is. A levél a következőleg szól: „NagyságosAlispán Lír! S?atmár vármegyének boldogult édes anyát»-- halála feletti részvétnyilatkozatát, az elhun^ iránti hazafiui kcgyeletérzésnek ily gyengéd és felemelő szavakbani tolmácsolását betegségem... .folytán csakis ma vagyok képes megköszönni és egyúttal felkérem Alispán urat, hogy legyen kegyes a legközelebbi megye- gyűlésen épp úgy az én, mint a Károlyicsalád minden tagja nevében ezt megköszönni és soha meg nem szűnő hálánkról biztosítani a megye közönségét.-- -*r- Hive: gróf Károlyi István s. k.“ A közgyűlés a meleg hangon megirt levelet, tudomásul vette. A főispáni lakpénz átengedése iránti feliratra azt válaszolta a belügyminiszter, hogy hajlandó a főispáni lakásért a vármegye közönségének évenként a jövő évtől kezdve 1200 koronát rendelkezésére bocsátani a székház fentartási alapja javára. A közgyűlés az állandó választmány véleményéhez képest most is ragaszkodik ahoz, hogy a főispáni lakpénz iránti jogát, 1883. évre visszamenőleg fentartja és ismét felír a miniszterhez ezen összegnek megtérítése iránt. Felolvasták a közgyűlésen a belügyminiszter leiratát a vármegyei ügyvitelnek kiküldöttei által történt megvizsgálása eredmé- ményéről. A leiratot a melyben a vármegyei közigazgatásnak elégtételt adtak a múltakhoz képest, tudomásul vette a közgyűlés. A belügyminiszter megtagadta jóváhagyását azon határozattól, hogy a vármegye közönsége a házi pénztári tulkiadások fedezese czéljából 60 ezer korona kölcsönt vesz fel. Azt határozták, hogy ezen ügyet a vármegye költségvetésének elbírálásáig vagyis eldöltéig azon kérdésnek, hogy felemelik-e a dotácziót, függőbe tartják. A belügyminiszter jóváhagyta azon közgyűlési határozatot, a melylyel a nagykároly— mátészalka—csapii helyiérdekű vasútra 300 ezer, és a bikszádi vasútra 80 ezer korona segélyt szavazott meg törzsrészvények ellenében s igy az erre felveendő kölcsönt. 1 és fél százalék pótadóval törleszti. Tudomásul vették a leiratot és utasították az alispánt, hogy a kölcsön felvételéig befolyó 1 és tél százalék pótadó gyümölcsöztetéséről gondoskodjék. A kereskedelmi miniszter az ország 10 helyén utmesteri tanfolyamot rendszeresít. A közgyűlés tekintettel arra, hogy az ilyen tanfolyamot végzett utbiztosok kisebb rendű mérnöki munkákat lesznek képesek végezni, továbbá nagy hasznukat lehet venni a viczinális utak, és kisebb méretű műtárgyak építésénél, kimondta, hogy az úti pénztár terhére egy hallgató kiképzésére évenként az iskolához hozzájárulási 420 koronát és ellátási pótlékban t . inav^szeget fog fordítani. Az első évi tanfolyamra Botos István, a második évire Marosán István és a harmadik évi tanfolyamra Káli Nagy Sándor utbiztost jelölték ki. A vármegye közönsége a transversalis utra 140 ezer korona hozzájárulási összeget szavazott meg 14 évi törlesztés mellett. Most a kereskedelmi miniszter kívánságához képest kimondták azt, hogy 10 év alatt fizeti meg a megye a hozzájárulási összeget. A pénzügyminiszter az államosítás folytán a pénzügyigazgatósághoz és kir. adóhivatalhoz áthelyezett Madarassy Gyula megyei volt pénztárnokra és Pokomándy Lajos megyei volt ellenőrre nézve kimondta azt, hogy az illetőket nem veszi át, mivel nem jelentkeztek uj állásuk elfoglalása végett. Ez ügy dr. Vetzák Ede megindokolt indítványa folytán került a közgyűlés elé. S miután indítványozó kimutatta azt, hogy az illetők nem csak szolgálatra jelentkeztek, de uj állásukban működtek is, felír a közgyűlés a pénzügyminiszterhez ez ügy megvizsgál- tatása és újabb határozathozatal végett. A mátészalka—fehérgyarmati helyi érdekű vasút engedményesei azt kérték a közgyűléstől, T A C Z A. Tagadhatatlan, hogy Széchenyi fellépése óta sokat haladtunk; fejlődött minden termelési ág, de épp a rohamos, sőt mesterségesen forszírozott fejlődés hozta magával, hogy az egyes termelési ágak között még nagyobb lett az ellentét, mint volt, még pedig azért, mert nem Széchenyi önzetlen, hazafias és minden társadalmi osztályt egyformán istápoló szelleme lengte át — s lengi át ma se közéletünket, hanem minden termelési ág magára gondol és annyi előnyt igyekszik elérni, amennyit tud, nem törődve a másik érdé- kével. 11}' körülmények között az ipar s különösen a kisipar szenvedte a legnagyobb rövidséget. Mert mig a gyáripar és a mezőgazdasági ipar államsegélyeket tudott mégis kiszorítani, a kisipar volt az, mely úgyszólván egészen védtelenül hagyatott magára. De nézzük mindenek előtt az egyes termelési ágak egymáshoz való viszonyát. Nézzük, hogy a nemzeti vagyonosodás előmozdítására melyik a legalkalmasabb ?! Az emberi czivilizáczió, művelődés legelső nyil- vánulása, midőn földmiveléssel kezdett foglalkozni, hogy mindennapi élelmét beszerezze. Ez a mezei gazdálkodás, az az őstermelés. Midőn nem elégedett meg azzal mit a természet önként nyújt, saját munkájának hozzájárulásával törekedett a szükséges táplálék előállítására, szántást, vetést, állattenyésztést űzve. Majd a nyers termelvényeket átalakította szükségleteinek megfelelően készítve ruházatot, hajlékot, különböző eszközöket. Először primitiv, kezdetlegeseket, majd mindinkább tökéletesebbet, mig elérte a művészi magaslatot. S csak miután már a nyers termelés és ipari munka utján voltak szükségleti, sőt felesleges javai, cserélte ki ezeket más nem létezőért s igy jött létre a kereskedelem. Mig tehát a nyers termelésnél a főtényező a természeti erő és csak kisebb részben az emberi munka, az iparnál fő 1 az emberi munka, ész, ügyesség, számítás. S bár a mezőgazdaság intenzivebb üzése s helyes okszerű gazdálkodás által a föld termőképességét növelhetjük, azonban a föld területét nem. Az ipari termékek előállítását fokozhatjuk, tökéletesíthetjük és így az emberi munkát itt értékesíthetjük legjobban és legkorlátlanabbul. A kereskedelemnél főtényező a pénz, melynek jövedelmét képezi azon árkülömbség, melyet nyer a közvetítő. Az ipari munka által legyőzi az ember a természetet, mert mig a gazdálkodásnál az idő a gazda, az ipari tevékenységet ez nem befolyásolhatja. A kereskedelemnek előfeltétele e két termelési ág. Csak az őstermelés és ipari tevékenység utján nyert javak képezhetik csere, közvetítés tárgyát. A mig tehát az őstermelésnél, mezőgazdálkodásnál és ipari munkánál az emberi munka érték növekedést produkál, addig a kereskedelem csak közvetít és a mások munkája után igyekszik hasznot elérni a vételi és eladási ár különbségből. Azért improduktív foglalkozásnak tekinthetni, sőt amennyiben azon tisztességes hasznot megállapítani nagyon nehéz, melyre a közvetítőnek igénye lehet, az lehetett oka, hogy sokáig a kereskedelmet megvetett, lenézett foglalkozásnak tekintették. Ma már a kereskedelmei a többi foglalkozással egyenlő fontosságú tényezőnek tartjuk az állami életben, azonban oly törekvéseket helyeseknek el nem ismerhetünk, melyek a kereskedelmet a mezőgazdasági és ipari foglalkozások fölé akarják helyezni. Smith Ádám, a nagy angol nemzetgazda, ki a nemzetek közgazdaságáról irt müvében korszakalkotó munkát adott a világnak, maga is a nemzeti gazdaság forrásának első sorban a munkát tekinti, ezzel az embert teszi a gazdaság főeszközévé s mellette a természet és a tőke jelentőségét elismeri. Ezt a tőkét képezi a kereskedelemnél a pénz. Bár mennyire kedveztek legyen a viszonyok a kereskedelemnek, azt mondani, a mit a Fővárosi Kereskedők Egyesületében egyik kiváló publiczistánk mondott felolvasásában : az értékkicserélés első művelete volt a Az egyes termelési ágak egymáshoz való viszo- nyáról különös tekintettel az iparra. Irta és a nagykár lyi kath. legényegyesület 1903 évi feb . 23 án tartott estélyén felolvasta Schnébli Károly. Oly thémát választottam felolvasásom tárgyául, mely nem lesz oly szórakoztató mint, amilyent megkívánna a farsangi hangulat, sőt félek, hogy nem lesz oly tanulságos sem, mint amilyennek szeretném én. Azonban a társadalmi és politikai életben mindinkább terjedő gazdasági kérdések, a különböző társadalmi osztályok és egyes termelési ágak között levő forrongások, mondhatni érdekharczok, mintegy kényszerítenek. hogy az iparos ifjak eme körében az iparosok helyzetét leginkább érdeklő kérdéssel foglalkozzam. A nagy Széchenyi óta talán nem volt még jobban telítve a magyar közélet levegője közgazdasági kérdésekkel, mint ma, a midőn a parexcellence mágnás kaszinóban is Széchenyi közgazdasági tevékenységét méltatva az ünnepi szónok rámutat azon ma még fokozottabb mérvben mutatkozó ellentétekre, melyek az egyes termelési ágak között léteznek és a mely ellentétek elhárításán Széchenyi szóval írásban és tettekben buzgólkodott. S nagyon kellő időben történik az intelem, hogy kereskedőink, iparosaink és mezőgazdáink, szóval a magyar társadalom Széchenyi István szellemével behatóbban foglalkozzanak, és megszívleljék annak közgazdasági tevékenységét, mely valóban az volt s nem a mai értelemben vett, a népképviselői állással összeférhetetlenséget képező jövedelmező bankhivatali tisztség. Remek kivitelű fényképnagyitások! Sieinagyságu metífiép 9 frt 80 kr. ^If" 9 frt 80 kr. Vidéki megrendelések a legnagyobb figyelemmel teljesittetnek 1896. §BT KITÜNTETVE SZAKKIÁLLÍTÁSON! 1896. HÜSZTHY ZOLTÁN kitűnő hirnevü fényképészete Nagykárolyban. 27—52, MT MEGBÍZHATÓ, SZÉP MUNKA! Egyes alakok, gyermek-képek, családi, testületi stb. csoportfényképek a szokott természethü, gondos kivitelben. Nagyobb menyasszonyi képek 3 f rttól.
