Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-03-01 / 9. szám

Melléklet a Szatmármegyei Közlöny 1903. évi 9-ik számához.

Folytatás a főlapról

póttal szemben a javulás kétségtelen jelei ismerhetők fel. Nevezetesen a vármegyei központi igazgatás ügyvitele rendszeresebb. A tisztikar, kezelő és segéd személyzet általánosságban nagyobb tevékenységet fejt ki. A fegyelmi ügyekben kirótt, valamint a rendbírságok behajtatnak. Egyes vármegyei külön rendeltetéssel biró alapokból, másokba kölcsönök nem utalványoztalnak. A vármegye költségvetései az 1900. évtől kezdődőleg most már szigorúan betartatnak s ha egyes rovatoknál tulkiadások merülnek is fel, másoknál i megtakarítások éretnek el. A jegyzői kar tevékenységére nézve ellenőriztetik, az irattár kezelése megbízható. A helyszíni kiszállások s általában az úti számlák érvényesítésénél a törvényes rendelkezések betartatnak. A gyám- hatósági ügykörben az ügyek kezelésére nézve elrendeltek szintén foganatosíttattak, irattár és nyilvántartások most már nem kifogásolhatók. Elvárom a megye közönségétől, hogy köz- igazgatási állapotban mutatkozó eme javulás fokozása és állandósítása folytonos törekvését fogja képezni.

Két képviselőházi beszéd.

A múltkor közöltük Jékey Zsigmondnak, a mátészalkai kerület országgyűlési képviselőjének a véderő vita alkalmával mondott ellenzéki beszédet. Most másik két megyebeli képviselőnek, Domahidy Elemér és Böszörményi Sándor képviselőknek a javaslat mellett állást foglaló beszédet közöljük.

I. Domahidy Elemér a következő beszédet mondta:

T. ház !-Nem a szónoklási viszketeg, sem pedig azon ezélzat; hogy a túloldalról a javaslatok ellen felhozott érveket megdönteni óhajtanám, indit a föl- szólalásra, hanem egyedül a javaslatok inellett leadandó szavazatomat óhajtom röviden indokolni és ezen indokokra vonatkozó nézetemet előterjeszteni.

Kétségtelen dolog, hogy a javaslat törvénynyé változása esetén felette nagy terheket ró a nemzetre, és én a megterheltetés fő nyilvánulását abban találom, hogy az igénybe veendő 12.549 magyar ujonez legnagyobb része a nemzeti mezőgazdasági és ipari termeléstől von'atik el (Úgy van ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) A jelenlegi viszonyok közt pedig igaz, hogy a munkáskéz, a munkaerőnek szaporítása inkább, semmint azok apasztása volna indokolt, (Úgy vau! Úgy van! a bal- és szélsőbaloldalon ) mert ma már az ország több vidékén, különösen a mezőgazdasági üzem erősen hátráltatva vau a munkáskéz hiánya miatt. (Úgy van! Úgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.)

Ebből kifolyólag nem a véradó emelésről lehet itt szólani, hanem egyedül csak anyagi áldozatot hozunk a nemzeti termelés szempontjából, mert hiszen a véradó emeléséről nincsen szó ; (Ellenmodás a bal- és szélsőbaloldalon.) mert aczélbavett 12.549 főnyi ujonczemelés azon 40.000 és egynéhány pót- tartalékos létszámának apasztását idézi elő, a kik háború esetén különben is tényleges szolgálatra köteleztetnek és a kiknek igen rövid ideig tartó (íiképeztetése teljesen kizárja azt, hogy hadviselés eseten megközelitőleg is mint szakképzett katonák

állomást. Utitársnőm zokogva szállott ki a kocsiból, nem engedte, hogy lesegitsem még itt is a régi szidalmakkal traktálta az én bus szivemet. S mi történt: amire magam se voltam elkészülve a nagy lelki felindulás ájulásba ejtette utitársnőmet. Mikor feleszmélt ismét csak Kamill urfit emlegette. Ezer szerencsére nem lett botrány az esetből, a mi annak a szerencsés körülménynek tudható be, hogy Badacson-nak közforgalma akkoriban nem volt olyan nagy, hogy a leszálló utasok csődületet támaszthattak volna.

De amint éppen elhagyni készültem az állomást, látom hogy Kamill urfi a távolból jön a sinek mentén. Szomorúságom hirtelen örömre változott, s amint Kamill urfi alakja egyre jobban tisztázódott úgy vettem ki hogy a cseh pipát is hozza a szájában lógatva. S valóban nem csaladkoztam Kamill urfi győzelmesen tért meg. A körül állók sorra vették, mindenki megsimogatta.Mégis legjobban örült mindennek Kamill urfi gazdája aki örömében szemét-száját megcsókolta a leleményes mopszlinak.

Én pedig nem nézve se embert se semmit kikelt arczczal rohantam egyenesen haza felé. De alig hogy haza értem s a bizonyítvány ügyét egy szerencsés hazugsággal eltusoltam, uramfia megnyílik az ajtó s kit látok magam előtt — azt a vén kisasz- szonyt, az utitársnőmet meg Kamill urfit.

Égészen meghűlt bennem a vér, mikor megtudtam hogy ez a vén kisasszony senki más, mint az én gazdag bácsmegyei nagynéném a ki rokoni látogatás czéjaból jött hozzánk az ünnepekre.

M. 1,

működhessenek. (Úgy van! Úgy van ! a jobboldalon.) És hogyha már ezen 40*000 póttartalékos különben is besorozott katona: méltóztassók elhinni, hogy a humanitási szempont követelné meg tőlünk, hogy ezek az emberek valamennyien kiképeztessenek és egy előállható háborúban ne mint félig vagy alig kiképzett katonák vegyenek részt, (Úgy van ! Úgy van ! a jobboldalon.)

B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nagyon helyes !

Domahidy Elemér: Elismerem, a mint már előbb említettem, a nehézségeket, az anyagi áldozatokat, a melyek ezen törvénylavaslat törvényerőre emelése által elő fognak állam, de viszont bizalmam és reményem van arra nézve, hogy a kormány ezen ]3-adfól ezer munkáskéz apadást megfelelő telepítési akczió által pótolni fogja. (Felkiáltások a baloldalon : Galicziából!)

A létszámemelés kérdését én egyedül önvédelmi szempontból bírálom el és a kormány jóakaratu hazafias törekvésében nem kételkedvén, szerény bírálatommal azon konklúzióra jutok; hogy a kormány, teljes tudatában a már vázolt és itt igen sokszor előadott nehézségeknek és áldozatoknak, egyesegyedül és kizárólag a feníorgó körülmények késedelmet nem tűrő, követelő hatásának súlya alatt kénytelen ezen javaslatát a képviselőház elé terjeszteni. (Úgy van ! a jobboldalon.) Megengedem, t. képviselőház, hogy ez idő szerint nincs akut veszély, a mely e nagy áldozatokkal járó ujonez felemelést talán indokolná ; de ne feledjük el, hogy ezen akut veszély bármely pillanatban előállhat s hogyha az bennünket, az Isten ne adja, készületlenül talál, végzetessé válhatik nemzetünkre nézve. Sajnos, hogy itt „si vis pacem, para bellum“ álláspontjára kell helyezkednünk, mert ma már látszólag megfordított feladatvár a véderőkre.fíurópa nagyhatalmai és államai látszólag nem azon czélból fegyverzik fel, szaporítják és fejlesztik haderejüket, hogy egy előforduló háborúban annak erejére számítva nemzeti önvédelmüket biztosíthassák, hanem igenis azért, hogy katonailag egyik nagyhatalom a másiknak imponálva, ezzel egyik a másikat katonailag — mintegy terrorizálva — biztosítsák a békének további fentartását. Ma már, t. képviselőház, a stratégia egy szaktudo- mánynyá nőtte ki magát és én megvallom, hogy mint laikus ember ezen tudományhoz nem értek. De igenis, ha ezen szaktudományban járatos, ezen szaktudománynyal foglalkozó katonai tekintélyek, figyelembe véve szövetséges államainknak, figyelembe véve a többi európai államoknak hadi készületeit, hadi erejük fejlesztését, elkerülhetetlenül szükségesnek tartják a mi haderőnknek is az emelését: én ebben — megvallom őszintén — semmi megfoghatatlan dolgot, vagy valamely dinasztikus hatalmi érdeket legyezte nem találok. (Helyeslés a jobboldalon.) És miután az emeléssel járó készkiadások állami költségvetésünk keretében fedezetet találnak, én a törvényjavaslatot elfogadhatónak tartom. (Helyeslés a jobboldalon.)

E helyen engedje meg Mezőssy Béla t. képviselőtársam, hogy elmondott igen érdekes beszédének egy passzusára vontkozást. tegyek. (Halljuk! Halijuk! a jobb- és a baloldalon.) Nevezetesen t. képviselőtársam múltkori beszédében azt mondta, hogy meglepte őt az, miszerint az eddigi szabadelvű párti szónokok, a kik a vitában részt vettek, mesés óvatossággal kerülték a nemzet teherviselési képes ségének érintését. (Úgy van j ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Bátor vagy ok Mezőssy Béla t. képviselő- társam beszédének erre a passzusára azt az észrevételt tenni, hogy a javaslatnak törvényerőre emelése a teherviselési képességét ez évben abszolúte nem fogja érinteni. Nem fogja érinteni pedig azért, mert azon költség, a melyből az ujoncztöbblet készkiadásai szándékoltalak fedeztetni, visszatérül a három évi tényleges szolgálatban levő, de a harmadik évben már szabadságolandó hadkötelesek eltartási költségeinek magtakaritásával. (Úgy van! Úgy vau! a jobboldalon.)

Felvevén beszédemnek elejtett fonalát, t. képviselőház, elfogadhatónak tartom a törvényjavaslatot különösen két oknál fogva. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Először is azért, mert a 6000 póttartalékos behívására vonatkozó kérdés — a mint igen jól méitóztatnak tudni — elejtetett; (Helyeslés a jobboldalon.) másodsorban pedig azért, mert a honvédelmi kormánynak határozott Ígéretét bírjuk a két évi szolgálati idő behozatalának előmozdítására nézve, (Elénk ellenmondások a szélsőbaloldalon.) a mit én magam is örömmel üdvözlök és a melynek magam is hive vagyok. Ezen két feltétel teljesülésének reményében tudom én összeegyeztetni lelki- ismeretes meggyőződésemmel e javaslat támogatását.

A 6000 póttartalékos szerzett jogainak megóvása tekintetéből megismételtem volna itt, a képviselőházban is, a véderő-bizottságban előadott ama javaslatomat, a mely szerint a póttartalékosok behívása helyett alkalmaztassanak tényleges katonai szolgálatra az erre különben is alkalmas, cselédminőségben szolgáló tisztiszolgák, ezen tisztiszolgák pedig kevésbbé alkalmas hadkötelesekkel pótol tassanakNagy örömömre szolgál azonban az, hogy eme szükségek ma már fenn nem forognak, merta honvédelmi kormány- maga is belátta azon súlyos megterheltetést, mely ezáltal a nemzetre nézve előidéztetett volna. T. képviselőház ! Ha most már a benyújtott javaslatot statisztikai szempontból bírálom el és figyelembe veszem azt, hogy 1889-ben az ujonczlétszám az 1880. évben megejtett népszámlálás adataihoz viszonyítva állapíttatott meg 103.100 főben, tehát ezelőtt 22 évvel eszközölt népszámlálási adatok irányították

mintegy az ujonczlétszám megállapítását: nagyon természetes dolognak tartom, hogy akkor, a midőn 22 év lefolyása alatt az állam lakossága 3,680.0o0-rel örvendetesen szaporodott, ezen szaporulathoz és a népesség jelenlegi felemelt létszámához képest igyekeztünk minden intézményünket kiterjeszteni és fejleszteni és igy a véderőnél sem stagnálhatunk.

Az európai államok czéltudatos békepolitikájának tulajdonítható, hogy a jelenlegi generácziónak csak egy igen kis része bit közvetlen tudomással a háború borzalmából és a közvéleménynek tudatában mindinkább kezd megszilárdulni azon meggyőződés, hogy a katonaság a katonai szolgálat teljesen felesleges, különösen felesleges azért, mert az egyébre, mint látványos, üres parádék rendezésére nem szükségeltetik.

B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ga- bányi nézete szerint !

Gabányi Miklós: Úgy is van ! Kiüt a vihar, ne tessék szólani! Háború lesz rögtön !

Domahidy Elemér : Igen sokan a háború lehetőségét is kizártnak tekintik, és ezen téves vélelem idézi elő azt, hogy az adófizető polgár hova-tovább kezd ellentétbe helyezkedni a katonai élettel, a katonai szolgálatot semmittévő naplopásnak tekinti!

Gabányi Miklós : Úgy is van ! (Egy hang a jobboldalon : Maga is katona volt! Mozgás és zaj jobbfelől.) Akkor naplopó voltam, a korcsmákban, kávéházakban dőzsöltem, meg a bodegákban !

Domahidy Elemér• Végzetül kénytelen vagyok felhívni a t, honvédelmi miniszter ur figyelmét, a véderőtörvény és a végrehajtásra szóló utasítások már-már elodázhatatlanná vált sürgős revíziójának nagy fontosságára. Nem is tekintve, hogy e revízió alkalmából fognak azon közjogi kérdések is elintézés alá vétetni, a melyekből a miniszter ur a múlt alkalommal nyilatkozni szives volt. Közigazgatási tisztviselőink csaknem tarthatatlan helyzetbe vannak a védtörvény végrehajtása és alkalmazásánál. (Igaz! Úgy van !) S midőn a belügyi kormány a közigazgatási rendezés és egyszerűsítés terén oly nagy lépéssel haladt előre, teljesen kizártnak tartom, hogy a közigazgatásnak a véderő-törvénv végrehajtására vonatkozó feladatai még sokáig rendezetlenül hagyassanak. (Helyeslés.) Nem is annyira a védtörvény maga okozza a nehézséget hanem a végrehajtására kiadott utasításokat 1. 2. 3. vaskos füzetei 12 év alatt annyi lényeges módosításokon mentek keresztül, hogy ma már, mondhatni, több bennük a módosított, mint az eredeti szöveg. (Helyeslés.) Könnyű elképzelni, mennyi konfúzióra, félreértésre és nehézségre vezet ez aztán gyakorlati alkalmazása közben. (Helyeslés.)

A védtörvénynek és utasításoknak minden hiányára és hézagára ez alkalommal kitérni nem szándékozom, de engedje meg a honvédelmi miniszter ur, hogy egyet már most kérjek tőle, és ez az, hogy a közös hadsereg kötelékéhez tartozó hadkötelesek részére a hadkiegészítő- és ezredparancs- nokságoktól érkező kézbesitvények, u. m. katonai behivójegy, igazolványi könyvek, jelentkezési igazolvány stb. itt Magyarországon magyar szöveggel is láttassanak el. (Helyeslés.)

Ezen kérésem indokát az képezi, hogy tudomással bírok esetekről, a midőn a közös hadsereghez tartozó hadkötelesek részére érkezett ilynemű kézbesitvények az illetők által meg nem értetvén, az illetők azt lefordítani nem tudván, mulasztást követtek el és ezáltal mintegy igazságtalanul az illetők büntetés alá vonattak. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezen szempontok által vezéreltetve, a honvédelmi kormány jóakaratu hazafisága iránti bizalomnál fogva, a törvényjavaslatot elfogadom. Nem mondhatom azt, hogy örömmel üdvözlöm, de jelzett indoknál fogva megszavazom. (Élénk helyeslés a jobboldalon. A szónokot számosán üdvözlik.)

II Böszörményi Sándor a véderő vitában a következő beszéddel vett részt:

Mélyen tisztelt képviselőház ! (Halljuk !) A bérezek alján, az Alföld peremén kis magyar községben ünnepet ült 1896-ban a falu apraja-nagyja. S mig a tömeg maga a nemzeti lobogó oltalma alatt hazafias dalok éneklése közben járta be a falu utczáit, a jövő reménye, a község fiatalsága, hogy közelébb legyen istenéhez, a torony erkélyéről énekelte el Vörösmarthy Szózatát s imádságképen Kölcsey Himnuszát. S midőn az áhítattal meghallgatott isteni tisztelet, melyben a hazafias lelkületű pap, a nemzet nagyságáért, annak boldogságáért imádkozott, véget ért: a község vénei a jegyző és lelkész vezetése alatt, leemelt kalappal jelentek meg a kopott ősi nemesi kúria nagytermében, hogy a még éló nemesi család képviselője előtt kifejezzék legforróbb köszönetüket ama sok jóért, melyet a család minden tagja évszázadokon keresztül a község lakosai iránt tanúsított.

Mit tett ezen elszegényedett gentry, tisztelt képviselőház ?

Maga is családjával együtt élére állt a tömegnek. Kivezette azt a berekbe, — pinezéjének maradékából, kamarájának tartalmából, szegényt és gazdagot, gyermeket és öreget megvendégelte, a zene hangja mellett, pohárcsengés közben regélt azoknak, a régi szép időkről, magyarok bejöveteléről, az Árpádok uralkodásáról, Mátyás, az igazságos nagyságáról s egyáltalában a magyar történelem legszebb lapjairól. (Halljuk ! Halljuk !)

S miért ? Hogy a népben a hazafias szellemet ápolja, szivökbe beöntse a lelkesedés tüzét, s ez által preparálja a nép agyát a megpróbáltatások idejére.

T. képviselőház! Ez a rétege a magyar állam tömegének pusztul. Aggodalommal, könnyes szemmel tekint vissza a jobb időkre, aggodalommal, keserves költségekkel munkáltatja birtokát, a melynek jövedel-