Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-03-01 / 9. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY mét a részvény-szelvények tulajdonosai s nem ó élvezi, (Igaz! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) — aggodalommal s keserves költségekkel nézi azt a rögöt, melylyel gyermekéveiben játszadozott, s melytől, hogy elsza- kasztja maholnap az uj birtokos, abban már maga is alig kételkedik. (Igaz! Ugyvan ! a bal- és szélsőbaloldalon.) Hol van a kéz, t. képviselőház, mely legalább a még megmaradt nemesi osztály és ezzel együtt a földműveléssel foglalkozó s küzdő középbirtokos-osztály segítségére siet, a mely pedig évszávadok óta mint a nép vezére és vezetője, biztos bázisa volt a nemzeti állam nagy eszméjének. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hol van a kéz, mely a régi tapasztalatokban gazdag középbirtokos-osztály közgazdasági és financzi- ális viszonyain segíteni, javítani kíván, a mely osztály egyedüli bázisa annak is, hogy népünk a tévtanoktól, a szocziális, a romboló tanoktól megóva legyen és a hazafiságban a nemzeti állam részére megtartassák. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Hiszen tapasztaltuk ép Szatmárvármegyében is, az elmúlt agrárszocziális mozgalom idejében azt, — a melynek tanulmányozására Szatmárvármegye kiváló gondolkozásu alispánja bennünket, a közigazgatási bizottság tagjait kiküldött, — hogy ott, a hol a régi nemzeti középbirtokos még él s teljesíteni tudja kiválóan nemes kötelességét,ott szocziális gondolkozás még nincs, vagy nem tud mély gyökeret verni a nép lelkűidében . . . Zboray Miklós: Mert ott volt az ecsediláp lecsa- polása, az adott munkát. Böszörményi Sándor: . . . mig ott, hol az uj birtokos, egyedül birtoka jövedelmezőségét tartva szem előtt, nem törődik a nép mindennapi kenyerével, nem osztozik annak bánatában és örömében, — ott az agrárszoczialismus mindenütt tért hódított s azt kiverni a nép egyszerű gondolkozásából nagyon nehéz. Méltóztassanak, t. képviselő urak, leszállni a kunyhó belsejébe . . . Molnár Jenő : Nem törődnek a néppel! Böszörményi Sándor: ... benézni a falusi egyszerű lakház belső viszonyaiba, melyben az erkölcsi alap nagyobb mértékben int tiszteletre az egyszerű családi élet becsületes vonatkozásai iránt; s tapasztalni fogják önök azt, hogy az a kérges tenyér, mely hazájáért, családjáért dolgozni kíván s a munkás a becsületes munkát óhajtja, alig tud annyi keresményre évtizedek alatt szert tenni,hogy egy-két tehenet vásárolva annak tejével tengeriből sütött kenyerét megédesítse. (Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Van-e ezen viszonyok szanálásánál nagyobb és sürgősebb feladat ? Van-e eme viszonyok szanálásánál sürgősebb államférfiul kötelesség? Henlaller Lajos: A katonai javaslatok ! Böszörményi Sándor: Jóllakik-e a nép, könnyi- tünk-e a birtokosok sorsán, ha itt éveken keresztül szóharczot folytatva megakasztjuk a nemzet kormányának komoly törekvését? Jóllakik-e a nép s könnyitünk-e a középbirtokos- osztály sorsán, ha néhány ezer katonával kevesebb fog évenként berukkolni azért, hogy hazája és királya iránti kötelességének eleget tegyen . . . Zboray Miklós: legalább nem lesz szocziálista, ha besorozzák ! Böszörményi Sándor: Hiszen az általános elszegényedés, mely nem mai keletű, oly nagy, hogy ha azt meg nem állítjuk ama lejtőn, a melyen a statisztika} adatok tanúsága szerint is oly rohamoson halad; később, midőn már a szakadék forgatagába kerül, hiába lesz minden segítség, hiába lesz minden mentő kéz : elpusztul a jóságos magyar nép s vele elpusztul lelkűnkből, gondolkozásunkból legfőbb ideálunk, a nemzeti nagy magyar állam. (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Na hát, t. képviselőház, ha ez igy van, akkor, midőn Magyarország miniszterelnöke ép e bajokat felismerve, ténykedésével, erélyes magatartásával hosszas és fáradalmas harcz után .. . Zboray Miktós : Kitűnő törvényjavaslattal! Böszörményi Sándor :... segíteni kíván az által is, hogy a magyar nyerstermelés nagyobb jövedelmezőségét biztositsa, s e tekintetben a kiegyezés vámtarifáinak minimális tételeit ép az ország érdekében változtatta meg úgy, hogy a gazdaközönség ebben egy szebb jövőt, egy jövedelmezőbb gazdasági helyzet zálogát látja; akkor, mikor Magyarország földmivelés- ügyi minisztere nemes szivének egész érzésével, jóindulatának teljességével ép a kisemberek érdekében évek óta fáradozik s reményünk van arra is, hogy e mellett a középbirtokos osztály érdekeinek megfelelő intézkedések soká magukra váratni nem fognak; akkor, mikor Magyarország igazságügyminisztere is mindent elkövet, hogy a vidéki, a laikus földműves nép érdekeinek megfelelőleg alakítsa át igazságszolgáltatásunkat, hogy az ne legyen e vonatkozásában az ügyesebb pumpolásának áldozata; akkor, a mikor a kisemberek érdekében nagy beruházásokkal munkát akar adni a kormány a munkanélküli egyesnek és az iparnak; akkor, a mikor a kormány pénzügyi politikája lehetővé teszi azt is, hogy 17 millió többlet kiadással javítsunk munkával annyira megterhelt tisztviselőink helyzetén, sőt módot nyújt arra is, hogy az állampolgárok egyenes megterheltetése, tehát ujabl> adónemek kreálása nélkül e szőnyegen levő törvény kiadásait is a költségvetésbe beilleszsze; akkor, a mikor a szőnyegen levő javaslatba semmi alKotruányellenes, törvényellenes, (Ellenmondások a szélsőbaloldalon) nemzetellenes dolog nincs, de az egyenes folyománya a 67-es kiegyezésnek, melyet annak idején a nemzet lelkesedéssel, fáklyásmenetekkel, örömujjongással ünnepelt, a melyért Deák Ferenczet a hazaDölcsének nevezte el; a melyet azóta a képviselői megbízatások tanúsága szerint maga részéről is megtartandónak jelez, sőt az utolsó s még a t. túloldal által is elismert tiszta választások alkalmával is ez alap, a 67-iki alap mellett döntött ; (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Elnök*csenget. Halljuk! halljuk jobbfelől.) akkor, mikor a kormány viselkedése az ellenzékkel szemben genereu.se, erőszakosnak még az ellenzék által sem állittatík, s az becsületesen megtartotta azt, a mit a paktum alapján Ígért; (Úgy van ! Úgy van! a jobboldalon.) nem a nemzet nevében, mert arra sem én, mint egyes képviselő, sem a t túloldal mandátummal nem bir, mert annak nevében csak a parlament többsége beszélhet . . . Bartha Ödön : Minden képviselő a nemzet nevében beszél! Itt a nemzet képviselői ülnek, nem szatmári ablegátusok ! Böszörményi Sándor: . . . nem az általam elszegényedetteknek jelzett középbirtokos osztály nevében, de annak érdekében, (Zaj a szélsőbaloldalon.) nem a szegény nép és tisztviselői kar nevében, kik helyzetök javítását várják, de azok érdekében kérdem én a t. túloldaltól azt, hogy össze tudja-e egyeztetni ama politikával, mely 36 éve programmját képezi, azt, hogy letérve az idealismus útjáról, a parlamentnek tehetetlenné tételével megakaszsza minden jóra való törekvését, (Úgy van! Úgy van ! a jobboldalon.) s megfosszon munkájok jól megérdemelt gyümölcsétől egész osztályokat, a melyek a közgazdasági és ünánczkérdések szőnyegrehozatala által érdekeik, helyzetök szanálását várják ?. . . (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) S midőn ezt kérdem, önkéntelen azon gondolat tolul agyamba, hogy a tisztelt túloldalt tulajdonképen mi indíthatta arra, hogy ép ennek a kormánynak, a melynek ténykedéseit, generozitását, a tiszta választások körüli érdemeit maga is elismeri, hogy ép ennek a kormánynak minden javaslatát, még indemnitását is, a mostani javaslatot is az obstrukczióval, a legerősebb fegyverrel megtámadni jónak látja ? Hentaller Lajos: Szatmármegye kívánja a felemelést ? Böszörményi Sándor : T. képviselőház ! Nekem úgy tetszik, hogy a t. függetlenségi párt megunta már azt a nyomot, melyet 36 éve taposott s midőn ma látja, hogy az elszegényedés folytán kevésboé elégedett nép előtt nem népszerű javaslat áll e ház előtt (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) s midőn látta és tapasztalta azt, hogy még tiszta választások alatt sem képes a nemzetet igazai felől, illetve helyes politikai magatartása felől meggyőzni. . . Barta Ödön: De az önöké felől meg van győződve 1 (Zaj.) Böszörményi Sándor-. ... a legerősebb parlamenti fegyverrel, az erőszakkal kíván oly helyzetet teremteni, a mely neki talán kedvező s amelylyel igazolni kívánja azt is, hogy a liberális házszabályok szerint igy kezében van minden hatalom ; s egyszersmindt hiszi, hogy a 67-es alapon álló kormány jóra való törekvéseinek megakasztásával kompromittálja magát az alapot is, (Úgy van ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) s hiszi, hogy ily támadással elfoglalja és megszállja ama, bástyát, melyet 67 óta e kiegyezés alatt álló pártok tartanak megszállva. S igy, t. képviselőház, nekem úgy tetszik, hogy a t. túloldal vágyik ama terített asztal mellé, mely mellett állítólag mi ülünk, s melyre az önök állításai szerint az állítólagos húsos fazekak feltálalva vannak. (Derültség jobbfelől.) Pedig t. túloldal, önök is tudják jól, de mindenki tudja . . . Hentaller Lajos: Csak mi nem! Böszörményi Sándor: . . . az országban is azt, hogy a helyzet a Bánffy-féle obstrukezió óta e tekintetben is változott, mert ha áll is az, hogy ez oldalon ülő képviselők ülnek a terített asztal mellett, de ez asztalra feltett kanál nyelét önök tartják a kezűkben (Élénk derültség a jobboldalon.) s igy e téren is a lakmározók egyáltalában nem mi vagyunk. Vagyis önöknek a kerületeiket illető, sokszor közügyben, sokszor magánügyben' kifejtett informativ munkálkodásuk általában figyelembe vétetnek, mig minket sokszor és igen sokszor a legutolsó büróból is elutasítanak összeférhetetlenség czimén. T. képviselőház ! Midőn úgy én, mint a t. ház több szónoka jeleztük az elszegényedést, — midőn a t. túloldal ezt hozza fel, mint legerősebb fegyvert a szőnyegen levő javaslatok ellen, hirdetve országvilág előtt, hogy az ország teherviselési képessége kimerítve van, s hogy ezen állapotot a nagymérvű katonai kiadások okozzák, — kötelességemnek tartottam én itt a parlamentben kijelenteni azt, hogy a földmi- veléssel foglalkozó nép teherviselési képességét én is mindaddig kimeritettnek tartom, (Egy hang a szélsőbaloldalon : Az iparos osztály még jobban ki van merülve!) mig a kormány által foganatosítandó helyes közgazdasági politika az elszegényedést meg nem akasztja, a népet a vagyonosodás útjára nem tereli, s addig, a mig ezt nem tapasztalom, semminemű czimen a nép vállaira újabb adónemeket megszavazni nem fogok. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azt a tételt azonban, hogy ezen elszegényedést a katonai terhek okozzák, nem akczeptálom, s ezzel a kedélyeket izgatni helyesnek nem tartom, s mivel ép ez okoz legtöbb aggodalmat s kint a nép maga ezt tárgyalja legjobban, a t. ház engedelmével a nép között, a vidéken szerzett tapasztalataim alapján, bátor leszek az elszegényedés történetével nehány pontban foglalkozni. T. képviselőház! Ha a fent vázolt osztályok elszegényedéseit tárgyaljuk,vissza kell mennünk 1848-ra (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Nessi Pál: Úgy szeretnők hallani ! (Derültség balfelől.) Böszörményi Sándor:... a nagy nemzeti küzdelem hareztereire s meg kell gondolnunk azt, hogy akkor, mikor a nemesi osztály a szabadság, egyenlőség és testvériség nagy eszméitől áthatottan felszabadította jobbágyait; akkor, a mikor nemcsak vérét, de vagyonát, ékszereit, értékeit odaadta a nagy nemzeti küzdelem kasszájába, felállítva, felszerelve ama hadtesteket, melyek daczolni tudtak az ellen kipróbált csapataival: akkor, t. ház, emez óriási áldozat nemcsak a nemzet fiatalságát tizedelte meg, de alapja lett a föld népének s legfőképen a nemesi osztály elszegényedésének is. (Igaz ! Úgy van ! jobbfelől.) S ha az utána következő időszak a béke és nyugodt munkálkodás időszaka lett volna talán pótolható lett volna a feláldozott nemzeti vagyon, de az azt követő idegen uralom csak még jobban elszegényítette, csak még jobban pusztította azt, s a föld népe ez időszak alatt is nem magának, nem családjának keresett, de idegeneknek, a kik értettek ahhoz, hogy a nép keresményéből a tejfelt önnönmaguknak biztosítsák. Méltóztatnak-e emlékezni az 1867. évi szép napokra, midőn a nemzet a béke olajágát biztosította önnönmagának. Hentaller Lajos : Áz már rég elhervadt! Böszörményi Sándor: Méltóztatnak-e emlékezni, mily szép reménynyel fogott hozzá mindenki ama munkához, melylyel hitte, reményiette a nemzet gazdasági, financzialis regeneráczióját ? Csakhogy, mint a gyermek, ha felserdül s fegyvert vesz kezébe, sokszor önnönmagát sebzi meg általa, úgy mi is a szabadságot, az önrendelkezési jogot túlzásba vitt liberalismusunkkai. túlzásba vitt haladási vágyunkkal arra használtuk fel, hogy általa azt a fajt, azt az osztályt, a mely 1848-ban legtöbbet szenvedett, gazdaságilag gyengítettük, a helyett, hogy erősítettük volna . . . Barta Ödön: aztán ki tette ezt, a 67-es, vagy a 48-as kormány ? (Zaj.) böszörményi Sándor: . . . a melynek az eredménye amaz osztályok általam előbb vázolt mai helyzete. Ki lett adva ép a legjobbjaink által a jelszó: íparállam ! Ki lett adva a jelszó : intenzív gazdálkodás létesítése még áldozatok árán is, mig az állam minden pénzét, minden támogatását az iparállam megteremtésére fordította, addig a gazda, hogy az intenzív gazdaságot létesítse, adósságra, hitelre szerezte be az ennek megteremtésére szükséges instrukeziót s nagy összegekre rugó felszereléseket. (Úgy van ! Úgy van! a baloldalon.) Ha e két programm egymás megerősítésére, egymás támogatására lett volna keresztülhajtható, hiszem, hogy áldás fakadhatott volna belőle, de úgy, mint a hogy ez annak idején tapasztaltatott, káros volt mindkét részre, a föld népére s a nemzeti iparra egyaránt. Ennek a nyomdokain jött létre, t. képviselőház, a kereskedelmi uzsora s a vigécz-gazdálkodás ; ennek az eredménye volt a középgazda és a föld népének elszegényedése, eladósodása, a mely mindenesetre oly nagy mérvet azért ölthetett, mert népünk, mint az iparban és kereskedelemben járatlan és iskolázatlan, balekja lett saját, de a mellett nagy részben az idegen iparnak, s az azt közvetítő kereskedelemnek. (Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Sokan állítják t. ház, hogy a középbirtokos pusztulásának önmaga könyelmüsége az oka, hogy kártyás, mulatós s meggondolatlan ; állítják, hogy munkára nem termett e faj s ma is kitartott páriái az államnak, mint azt a múlt költségvetéskor Pfchler képviselő ur is jelezte. Hát, t. képviselőház, nem tagadom, hogy ez osztály zsánerében mindehesetre van valami úri, van benne ügyesség, de hogy ha kell, munkálni ne tudna, ha kell, korszakot alkotó tevékenységre képtelennek bizonyult volna, azt tagadni meggyőződésbői kilolyó kötelességem. Hát az 1848-iki nagy és dicsőnapokat ki teremtette meg ? Az abszolút korszak ellenálló erejét ki szervezte i Ki teremtette meg az 1867-iki bölcs kiegyezést s kit találnak ma is mindenütt ott legnagyobb résáberi, a hol alkotni, lelkesedni ,s munkálkodni kell a nemzet javára ? De ha oly térre, oly funkezióba nem lép, a melyhez nem ért, a melyhez nem nevelik, ha e téren balekje lesz az idegennek, az ügyesebbnek, az nem a fent előadottakat jelenti, de, azt, hogy nincs benne, sajnos, kereskedelmi gájszt, (Élénk derültség.) iparunk s kereskedelmünk pedig nem annyira reális mint kellene, s ott, a hol lehet, s akkor, a mikor lehet, igyekszik megpumpolni a járatlan vidéki népeket. Vázsonyi Vilmos: Ez az átkozott szabadelvüség ! Böszörményi Sándor: Ha egy forint helyett, t. képviselóház, 1 frt 15 krt kell évenkint kiadnunk, természetes dolog, hogy elkeli szegényednünk, de mig a pénzembernek, az ügyvédnek, a bankoknak, a kereskedőnek, az iparosnak stb. nincs ily deficzitje, s azokat az állami terhek nem szegényitették el, de azok, s kivált a városi elem, folyton gazdagodik, ebből kifolyólag kell, hogy a feltétlenül igaz következtetést levonjuk, s ez az, hogy a föld népét, a középbirtokos-osztályt is, nem a katonai terhek, nem az 1867-iki alaptörvények által ránk rótt kötelességek sodorták az elszegényedés örvényébe, de amaz állapot, melyet előadtam, s melyre vonatkozólag példákkal is szívesen szolgálok. Egy középbírtokos, ki a magyar gépgyártól rendelte cséplőkészletét, pár év után cséplés közben egy lendkereket rendelt ugyanazon czégtől sürgősen s midőn az illető gyár leküldötte azt 5o/0-al számított fel magasabbb árt a küldeményért, mint a mennyit sajat árjegyzéke szerint követelhetett. Ha ezt merte tenni e ezég egy tekintélyes középbirtokossal, hát a szegény földnépével hogy bánik el az ily fegyelmezetlen iparvállalat ? Egy másik malmát kívánta átalakítani korszerüleg, felszólított a terv és költségvetés elkészítésére egypár budapesti és egy bécsi vállalatot s mig a budapesti a
