Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-09-27 / 39. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY

mert sirt, zokogott, viharzott, lágyan susogott kezében az a száraz fa, s a Rákóczi leikéből a Fátyol Károly vonója beszélt hozzánk. A közönség megismételtette az ihletett művészi játékot.

Ezután következett az est clouja R á t h o- nyi Maróthy Margit úrasszony fenomenális szavalata, a mely örökre felejthetetlen lesz azok előtt, a kik őt hallották. Hallottuk mi őt máskor is szavalni ! ... de ma felülmúlta önmagát! Királynői volt már a megjelenése ! Rákóczi korabeli, festői, ragyogó magyar diszöltözetben jelent meg, úgy a mint „Nagy asszonyunk“-at Zrínyi Ilonát festik. A Ráthonok és Marótok ősi mártír lelke zúgott a hangjából mint a tenger moraja, hogy aztán lágyan susogó szellővé olvadjon el. Farkas Imre „Rákóczi induló“ költeményét szavalta. A szavalat megbüvölő erővel hatott és Becsky Emil Ugocsa vármegye alispánja finom érzékkel eltalálta a közönség hangulatát, midőn felment az emelvényre és nyilt színen meleg szavakkal üdvözölte őt vérrel szentelt szülőföldjének fényes kurucz ünnepén. A közönség tombolt a lelkesedéstől és ekkor a nagy művésznő két kurucz dalt szavalt el czigány- zenekiséret mellett, a mi a lelkesedés tüzét a forr- pontig hevitette. Úgy mondják, hogy ettől az elbűvölő hatástól félt Fedák Sári; mert érezte, hogy nem ő lesz az est clo>uja. Nem tudjuk, igy van e, de úgy érezzük mi is,

Ezután Lipeczky Elek énekelt 3 szép kurucz dalt Mondik Endre zongora kísérete mellett az ő megszokott meleg érzésével és szép hangján, mely szintén nagy tetszést aratott.

Ezt Magos Gábor tárogató játéka követte, mely ismét annyira magával ragadta a közönséget, hogy vége hossza nem volt az ismétlést óhajtó zajnak, azonban a kifáradt művész nem volt képes eleget tenni a közönség óhajának, s ezért Dr. Schönpflug kárpótolta gordonkájával a közönséget.

A főrendező Nagy Sándor a Fedák Sári elmaradásáért is kárpótolni óhajtván a közönségei, a közönséghez intézett felhívás után Fátyol Józsival előadatta a „Rákóczi kesergő- jé“-t, melyet ez hatodmagával oly művésziesen adott elő, hogy a közönség tombolt a lelkese- sedéstől.

így végződött ez a „kurucz hangverseny“, melyet „kurucz bál“ követett, a mely bizony kuruczczá vált a terem szűk volta és az ennek folytán uralgó pokoli hőség miatt. Erről azonban térszüke miatt már nem tudunk írni, és csak annyit mondhatunk, hogy tele volt az Bereg, Szatmár és Ugocsa legszebb rózsáival és bimbóival. Egyet jegyzünk csak fel fájdalmasan, hogy bár tenger sok tánczos volt a tánczosnőkhöz képest, tánczolni nem lehetett a helyszűke miatt.

A hangverseny és bál deficzittel végződött, de reméljük, hogy e deficzitet fenyesen kárpótolni fogja az a fényes kurucz bál és hangverseny, mely a tél folyamán Szatmárnémetiben, ennek a folytatásául, a deficzit fedezésére fog rendeztetni es reméljük, hogy akkor Szatmár vármegye és Szatmárnémeti sz. kir. város is jobban képviselve lesz.

* *

*

Nem mulaszthatjuk itt el, hogy az ünnepség rendezése körül odaadó tevékenységgel eljáró id. Lator István Ugocsa vármegyei főszámvevőnek, Vass János tiszaujlaki bírónak, Bartók Mihály tiszaujlaki jegyzőnek, Újhelyi Vittkay Sándor és ifj. Péchy László főszolgabíróknak elismeréssel ne adózzunk a példás rendért és fáradhatalan tevékenységért. Különben megjegyezzük, hogy maga a teljesen ünnepi hangulatban levő közönség is példás rendet tanúsított, s az óriási tömeg daczára a legkisebb baleset és a legcsekélyebb rendzavarás sem történt és hála az égnek, aTankóczy Gyula szatmárnémetii rendőrkapitány által kivezényelt mentőkre semmi szükség nem volt.

Elismerésünkkel adózunk a tiszaujlaki posta- és távirdahivatal derék főnökének Butty- kay Menyhértnek és hivatali személyzetének, valamint a tiszaujlaki vasúti állomás jóra való személyzetének is, kik az óriási forgalmat példás renddel bonyolították le.

Utóbangok.

Lezajlottak tehát a Rákóczi ünnepségek s azon büszke öntudattal gondolhatunk e szép napra, hogy ez méltó volt a Rákóczi nagy nevéhez.

Mert méltó emléket állítottunk a tiszabecsi csatának, a dicső Rákóczi korszaknak, a mely számot tesz az országos emlékművek között is.

Most már, aki csak látta, tanúságot tehet arról, hogy az emlékoszlopot nem lehetett Tisza-Becs községében felállítani, mert nem volt ott erre alkalmas hely, ellenben a tiszaujlaki hídfőnél az emlék olyan forgalmas helyre jutott, a hol mindég hirdetni fogja a környék lakosságának és az utasnak azt a kegyeletet, a melylyel a 200-ik évforduló idején a három törvény- hatóság emléket emelt a Rákóczi kultusznak, hogy hirdesse a hazaszeretet szent tanát. Most már mindenki beláthatja azt, még azok is, a kik résztvettek azon, hogy a tiszabecsi kontra ünnep rendezésének és megtartásának nem volt értelme.

És az ünnepély az által, hogy három törvény- hatóság ünnepe volt országos jellegűvé nőtte ki magát és egész lefolyásában nagyszabású és teljesen sikerült volt.

Elismerés illeti azért a három törvényhatóság lelkes közönségét, a mely egyrészről mint erkölcsi testület segélyével, másrészről polgárai áldozatkészségéből a szép emlékmű költségeit összehozta. Hogy e tekintetben vármegyénké az oroszlán rész, talán fölösleges' is mondani.

Es most midőn egy sikerült ünnepélylyel gazdagabbak vagyunk, lehetetlenség, hogy az elismerés legmelegebb hangján ne emlékezzünk meg arról, a kinek agyában az emlékmű felállításának eszméje meg- fogamzott s a ki azt Nagy László alispán támogatásával, sok fáradsággal, utánjárással és még több hazafias, ideaiis lelkesedéssel meg is valósította. Hogy ez nem más, mint Nagy Sándor vármegyénk tb. főjegyzője, talán fölösleges is felemlítenünk.

Az eszme szép és nagy volt, de még nagyobb, emberfeletti az a munkásság a melylyel eszméje megvalósításán fáradozott s a mely hazafias szép cselekedet csak abban lelheti jutalmát, a mi a jó és lelkes emberek egyedüli jutalma: a nemes cselekedet öntudatában.

Még egyszer elismerés a lelkes közönség áldozat- készségének és a szép eszme megvalósítóinak !

Színészet.

Krémer Sándor színtársulatának utolsó hetét megzavarta a nyári színkör leégése, úgy hogy a társulat kénytelen volt a Polgári Olvasókör nagytermébe átvándorolni. A színkör f. hó 19-én d. u, 2 órakor égett le, úgy hogy az az napra hirdetett „Éjjeli menhely“ előadását nem lehetett megtartani. Vasarnap azonban a társulat az uj otthonban már folytatta előadásait, ezúttal is meglehetős pártolás mellett. Azonban ez a terem egyáltalában nem alkalmas előadások tartására, mivel a színpad olyan alacsony illetve annyira nincs emelkedése, hogy a negyedik ülősorból már a szereplők csak a derekuktól kezdve látszanak. De azért a társulat a kis, kényelmetlen színpadon is igyekszik jó előadásokat nyújtani. A társulat f. hó 28-án befejezi az idei szezont s innét Eperjesre megy.

Vasárnap f. hó 20-án Anőemanczipácziót adták. Olyan silány darabnak tatrjuk, hogy nem érdemes róla bővebben megemlékezni.

Hétfőn f. hó 21-én „II. Rákóczi Ferencz fogsága“ Szigligeti színmüve került színre, tekintettel a Rákóczi ünnepekre. A darabnak kisszámú de lelkes közönsége volt, a mely különösen az olyan hazafias mondásoknak tapsolt lelkesen, a melyek a mai viszonyokra is ráillenek. A cz.imszerepet szépen alakította Bátosi Endre valamint Zrínyi Ilonának is igen jó volt F. Lányi Irma. Sok tapsot aratott az engesz- telhetlen Bercsényi (Ferenczy) is. Tábori mint Pater Knitélius folytonos derültségben tartotta a közönséget. Az előadáson az látszott meg, hogy a szerep nem tudás miatt, nem elég gördülékeny.

Kedden szeptember 22-éna Czigány bárót adták, Toronyi Gyula vendég felléptével. Úgy látszik Réthy Lina hirdetett vendég játéka elmaradt. Toronyinak, a ki Barinkait személyesítette, szép tenor hangja van, a mely elég erős és kellemes lágyságu. Kár hogy az első két jelenet után teljesen berekedt, úgy hogy több énekszáma ki is maradt. Játéka még sok kívánni valót hagy fen. Táborinál láttunk külömb Zsupánt, valamint Papírnál is külömb Karnerot. Ellenben Komái mint Szaffi remekül énekelt, mintha hangja a teremben megerősödött volna, a mi pedig csak a jobb akusztikának tudható be. Ferenczy is szépén énekelte Gábor diák toborzóját. Balog L. mint Czipra nem emelte az élőadás sikerét.

Szerdán szeptember 23-án Gorkij Maxim hires darabját az Éjjeli menhelyet adták, teljesen zsúfolt ház előtt. A darabnak nincs meséje, kevés benne a cselekmény, s mint a szerző is elnevezte, inkább jelenetekből áll a legsötétebb mélységből. Riea- lismusával megrendít a darab, mert minden alakja elzüllött, iszákos tolvaj és ledér s ezeknek életét, szív és eszme világát mutatja be a szerző. De azért a szivekben is fel-fel csillámlik az emberi lélek egy-egy nemes vonása, a javulás utáni vágy, a társadalomból kivetett elzülött exisztencziák mindenikének van valami mentsége arra nézve, hogy mint sülyedt le ily mélyen. Maga az előadás egyike volt a legjobbaknak.

A kevés cselekmény mellett ugyancsak meg keíl játszani a szerepet, hogy hatást érjen el. És ez a szereplőknek sikerült is. A ’ legkitűnőbb volt mégis

Papir Sándor, a ki a lesülyedt bárót adta, remek, következetes alakításban. Utána Bátosi jön, a ki az elzülött színész szerepében remekelt. F. Lányi Irma, a buja és gonosz Wassilissa szerepében borzasztóan hü volt. Kitünően oldották meg feladatukat Tábori (Bubnow) Krémer (Klecstes) Kornai (Nastja) Nagy Sándor (Waskjka) Mint zarándok Arnold Antal teljesen megfelelt szerepének.

Csütörtökön a Drótos tót czimü operettet adták negyedszer a társulat komikusának, Tábori Emil jutalom játékául. Sajnos, hogy csak közepes számú közönsége volt a jó előadásnak, pedig Tábori Emil, a kinél jobb Pfefferkorn nincs a fővárosba sem, megérdemelte volna a nagyobb pártolást.

Pénteken szeptember 25-én ötödször került szinre a Bob herczeg operette, szép számú közönség előtt. Az előadás ezúttal is jó volt.

H I r< E K.

— Meghívás. A nagykároly—csapi helyérdekü vasút ügyében Nagy László vármegyei alispán ur elnöklete alatt Nagykárolyban a városháza tanács termében folyó hó 29 ik napjának délelőtt 10 óráján tartandó értekezletre az érdeklődőket tisztelettel meghivom. Nagykároly, 1903. szeptember 24-én. Debreczeni István, polgármester.

— A tiszabecsi külön Rákóczi ünnep is szépen sikerült, bár nem volt oly nagy méretű mint a tiszaujlaki ünnepély. Itt is volt bandérium. Érdekes volt a mezővárii leányok menete, akik egyenruhában saját zászlójuk alatt vonultak ki. Az ünneplő közönség legnagyobb része beregmegyeiek voltak. A képviselők közül megjelentek Barabás Béla, Uray Imre, Tóth János, Bartha Ödön, Luby Zsigmond Jékey Zsigmond és Luby Géza. Az ünnepély a Szózat éneklésével vette kezdetét. Az ünnepélyt megnyitotta Luby Géza beszéde, s a leleplező beszédet Osváth Elemér gymn. tanár mondta. Majd Barabás Béla, Uray Imre Bartha Ödön képviselők és Kelemen Samu beszéltek, vonatkozásokat téve a politikai helyzetre. Végül Biki Károly áta,dta a kisebb méretű emlékoszlopot megőrzés végett Kallós Péter tiszabecsi lelkésznek. Délben közebéd volt, a melyen igen sok nagyhatású pohárköszöntő hangzott el. Az ünnepély befejezését megakadályozta egy szerencsétlenség. A tánczhelyiségül szolgáló szín, az egyik lámpiontól tüzet fopott és egy pillanat alatt lángba borult, úgy hogy a közönség alig tudott menekülni, s a közönség felöltői, sok női kalap és felöltő oda égett. Szerencsére emberélet nem esett áldozatul.

— Esküvő. Keill Elemér honvédszázados Budapestről f. hó 21-én esküdött örök hűséget Nagy Mária úrnőnek, Nagy László alispán kedves leányának. Mint tanuk szerepeltek Nagy Béla lázárii föld- birtokos és Keill Géza győri kir. Ítélőtáblái biró.

— A kendergyár ügye. Az ecsedi láp lecsapoló és vizszabalyozó társulatnak f. hó 25-én megtartott közgyűlése után, az elnökségre felkért gróf Károlyi Gyula elnöklete alatt megtartották az érdekeltségi értekezletet is az ecsedi láp mentén felállítandó kendergyár ügyében. — Szép számú érdekelt vett azon reszt és ott volt a Salzmann czég képviseletében Salzmann Henrik kasseli gyáros is, a kit annak idején Baross miniszter hivott fel arra, hogy az országban alapítson kendergyárakat. Az értekezleten Nagy László mint a szükebbkörü bizottság elnöke előadta az ez ügyben már történteket s jelezte, hogy a kendergyár létesítése érdekében a mozgalom három irányban indult meg, nevezetesen : 1. a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület, 2-szor az ő kezdemenyezésére és 3-szor a vizszabályozó társulat elnökének kezdeményezése folytán. Minthogy pedig czélszerünek mutatkozott, hogy a három irányban megindult mozgalom egyesittessék, ezért hívták össze a mai értekezletet. Előadta továbbá, hogy a szükebbkörü bizottság már tárgyalásokat folytatott a gyár létesítése érdekében és bizonyos, előleges megállapodásra jutott a Salzmann czéggel. Énnek főpontjai a következők; 1. A gyár Börvelyben volna felállítandó uradalmi területen a lápi ut és a létesítendő nagykároly—mátészalkai vasút közelében a Kraszna pártján. 2. Az érdekeltség 150,000 korona előleget ad a czégnek az épületek felépítésére, oly feltétellel, hogy ezen kölcsön utáni kamatokat és a törlesztést a czég eszközli és igy a kölcsönvevés tulajdonképen csak a kölcsönre nézve adott garancziából fog állani és igy nem abból, hogy az érdekeltség adja a pénzt. Czélja ennek az, hogy az érdekeltség a gyár üzeme iránt nagyobb mérvben érdeklődjék, kellő anyaggal ellássa, illetve a termelést minél nagyobb területre kiterjessze, hogy >gy a gyar jövedelme a kölcsönt törleszthesse.

3. Az alakuláskor 1000 hold területen volna biztosítandó a kendertermelés akként, hogy 5 év alatt 2000 holdra kiterjeszthető legyen. A kender kórók átvételi ára a gyárban 4 korona, illetve 4 kor. 20 fillér közt állapittatik meg, a mely árak alkalmazása a vasút kiépítésétől és a termelő terület nagyobbodásától függ. Ezt az egység árat tisztán kapja az érdekeltség kezéhez és igy holdanként 40 mm. átlagos termést véve, egy hold nyers jövedelme 160 korona volna. Minthogy pedig a gyár felépitétésének alap feltétele, a köves ut és a vasút kiépítése, azért felkérte az érdekeltség az alispánt, hogy ezek létesítése iránt hasson közre. A szerződés részleteinek megállapításánál kikötötte az alakitó érdekeltség a czéggel szemben azt, hogy ugyanazon előnyös átvételi árakat tartoznak fizetni az egyes kisbirtokosoknak is, a kik kendert termelnek, a minő árakat fizet az alapítóknak, hogy ez által a kis termelőknek is ugyanolyan előny biztosittassék, mint az obligóval terhelt alapítóknak. Ekként a czég képviselőjének felvilágosító nyilatkozatai után megállapi-