Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-09-27 / 39. szám
SZATMARMEGYEI közlöny diszebéd, a melyen körülbelül 350-en vettek részt. Kár, hogy a résztvevők nem tömörültek, hanem az óriási nagy helyiségben eltagozva ültek, a minek következménye az volt, hogy a pohárköszöntőket rendszerint csak az ünneplők egyharmad része hallotta. A pohárköszöntők közül egész terjedelmében a Rákóczi szellemére, az emlékoszlopot létesítő három törvényhatóság áldozatkészségére és a kurucz szellem megőrzésére mondottakat közölhetjük csak. Az első pohárköszöntőt (/gr. Hugonnai Béla főispánunk mondta 0 Felségére, a királyra, a melyet a közönség állva hallgatott végig. Másodiknak Nagy László alispán Rákóczi szellemére ürítette poharát, körülbelül a következőket mondva: A mohácsi vész eltemette az utolsó nemzeti királyt. A Mátyás király által megalkotott középeurópai államnak Magyarország nem vezető, csak kiegészítő része lett. Másfél százados küzdelem indult meg a nemzeti létért, melynek sarkköve Erdély s vele a török hatalom volt. Erdély önállóságának s a török hatalom megszűnése változott viszonyokat hozott létre, — már Thököly sorsa mutatta, hogy az elbukott küzdőnek sorsa börtön vagy bujdosás. A nemzet eddig nem tapasztalt elnyomatást tűrt. Végre II. Rákóczi Ferencz feltámadt az ország védelmére. Elég lett volna a pro patria jelszó, de érezte, hogy a változott viszonyok mellett csak a nemzetre támaszkodhatik, mely a hazát imádja s a pro pátriához a pro libertate jelszavát csatolta, hogy a haza szabadsága mellett az egyéné is erősebb kötelékkel fűzze annak lakóit a haza szent földjéhez. Uj másfél százados küzdelem indult meg, mely abban különbözött az elsőtől, hogy mig az elsőben a bécsi, linczi, nikolsburgi békekötések bizonyították a felkelők győzelmeit, addig a második küzdelem egy győzelmet sem arathatott. És mégis a haza és szabadság eszméje nem fűlt a vesztett csatamezők vérébe, hanem lassanként áthatva Magyarország egyedeit, egy végső küzdelem után 1848-ban a haza és az egyén szabadságát biztositó törvényekben diadalmat ült. Azóta nem a küzdelem, de az érvényesülés korszakát éljük, nem jogaink törvényesitéséért kell küzdenünk, de hozott törvényeink érvényesüléséért. Itt is a mozgató, a hajtó és a mérséklő erő munkája állt be, mélynek szabályszerű működésétől függ hazánk jövője, de ezen érvényesülés is csak úgy hozhat jót, üdvöst, ha előttünk továbbra is II. Rákóczi Ferencz szelleme lebeg továbbra is és a haza és az egyén szabadságának eszménye vezet. Majd a lelkesen megéljenzett beszéd után gróf Csáky László Ugocsa vármegye főispánja az ünnepélyen megjelent főrendiházi és képviselőházi tagokra emelte poharát, Bay Lajos országgyűlési képviselő pedig a megjelent irodalmi és közművelődési egyesületek képviselőiért. Köztetszéssel találkozott dr. Varga János pohárköszöntője, a melyben Nagy László alispánt, mint az ünnepség létesítőjét éltette. Baudisz Jenő az emlékoszlopot emelő három törvényhatóság áldozatkészségére emelte poharát, a következőket mondva : Tisztelt ünneplő közönség! A rendező bizottság kötelességemmé tette, hogy a Rákóczi emlék alkotóira, emeljek ma itt poharat. Magyar szivem egész melegével teszem ezt, mert büszkén érzem és tudom azt, hogy a 200-ik év fordulatán, kivéve a kurucz Kassát, az ország egyetlen törvényhatósága sem hódolt oly odaadólag a Rákóczi kultusznak, mint az északkeleti haza e három törvényhatósága. Oka lehet ennek az, hogy a beregi hegyekben, a Tiszaháton és Szamosmen- tén termettek a legendás kor első kuruczai, a mi határaink közt volt a dicsőség napjának kelte és buslehanyatlása egyaránt. Nem csoda azért, hogy ezen a megszentelt földön ez évben hevesebben dobbant meg a mi magyar szivünk, emléket emelt a magyar szabadság első nyert csatájának, hogy mindig tanúságot tegyen arról, a mit mi ma itt érezünk ! De hát mi is az, a mit ma itt érezünk? Ha hitvallást akarunk tenni erről, az csak úgy lesz igaz, ha ajkunk őszinte tolmácsolója lesz mindannak, a mit az eszményi Rákóczi kor emlékezete gondolatot és érzést szivünk és lelkűnkben fakaszt 1 És midőn az emlékezés sebes szárnyain visszaviszi lelkünket abba a meseszerűen magyar világba, önkéntelenül párhuzamot vonunk az eszményi múlt és a jelen között és szivünket elfogja az a csodásán váltakozó érzés, a melyről a költő azt mondta hogy: Fájóbb öröm búnál. Mert érezzük azt, hogy akkor vallás és nyelv különbség nélkül e haza minden lakóját egyesítette a haza és szabadság szeretete. Ma — sajnos ez nem igy van ! Érezzük azt, hogy akkor a hazaszeretet olyan megtisztult szent fogalom volt, a mely az ellene vető vitéz, de áruló Ocskaykat a vérpadra juttatta. Ma zavarban vagyunk a felett, hogy miért fizetünk állami nyugdijat a muszkavezetők fajzatának. Erezzük azt, hogy mig előtte és még utána is tovább mint egy század, a holt latinnyelv volt a közélet nyelve, akkor egyszerre csak, mintegy varázsütésre magyarrá lett minden, még a szép magyar katonai vezényszó is kinőtt a magyarnyelv erős talajából. Ma — magyar államférfiak azt hirdetik meggyőződésből, hogy a magyar, vezényszó behozatala lehetetlen, állam veszélyes. És ennek hatását már is tapasztaljuk. És ha ezt látjuk, lehetetlenség, hogy ne jönnénk annak a tudatára, hogy még sem gondolkozunk, érezünk úgy magyarul, mint a kurucz, a kinek hamisítatlan magyar volt egész eszmevilága, holott a mi nemzeti egünk képe sohasem tiszta, mert homályos, bizonytalan felhő fedi. Szóval érezzük ma azt, hogy akkor egészen a maga ura volt a magyar, magyarrá lett e földön minden s talán még az égben is, legalább a magyar akkor joggal ezt hitte. Ma még a legalkalmazkodóbb magyar sem állíthatja azt, hogy a maga ura a magyar. És mert mindezt kénytelenek vagyunk tudni és érezni, nem csoda akkor, hogy a dtcső múlt és a sóvárgó jelen tudata, a szivárvány színeiként változtatja lelkűnkben az öröm és bu érzetét. De azért ebben a fájó örömben nagy nemzeti öntudat is vau, annak a lélekemelő tudata, hogy milyen lehet a magyar, ha akar! ! És mert ezt a nemzeti öntudatot hirdeti az az oszlop, hála azoknak, a kik ezt az élő nemzeti öntudatot belelehelték a holt kőbe. Hálás szívvel emelem azért poharamat az oszlopot emelő Ugocsa és Szatmár vármegyére és város közönségére, valamint a velünk ünneplő Beregre Máramarosra s kívánom azt, hogy soha se felejtsék el azt, hogy mit jelképez az északkeleti magyarság oszlopa. A Rákóczi ideáját, egy édes nemzeti álmot jelképez, mondják a magyar opportunisták. Igen édes álmot jelképez, de olyan álmot, a mely a nemzeti jövő valóságát álmodja s addig álmodja, mig az álom észrevétlenül át megy a megálmodott édes valóságba. Éljen a kurucz Ugocsa és Szatmár! Lelkesen megéljeneztek D o m a h i d y István pohárköszöntőjét is, a melyben a vendéglátó Ugocsát és a rendezőséget éltette. Ratkovszky Pál, a szatmári főgymna- sium igazgatója remek hasonlatokkal fűszerezett beszédben az ünnepi szónokokra emelte poharát. Nagy hatást tett dr. Fejes István beszéde is, a melylyel Illyés Bálint országgyűlési képviselőt, az ünnepély költőjét éltette, méltatva benne a vitéz honvédet, a jó papot, képviselőt és jeles költőt. A beszéd elhangzása után Illyés Bálintot lelkes óváczióba részesítette a közönség. Böszörményi Sándor a megjelent közönséget és vendégeket, Szentpály Miklós gróf Hugonnai Bélát, dr. Tóth Jenő Papp Géza polgármestert és dr. Kovács Dezső a megjelent hölgyeket éltette. Viharos tetszést aratott Révész János pohárköszöntője, a melyet a kurucz szellem megőrzésére mondott. A beszédet az alábbiakban közöljük: „Hej ! Rákóczi, Bercsényi, Bezerédi ! Magyar vitézek nemes vezéri, Hová lettek, hová tűntek válogatott vitézi?“ Így sóhajt fel a magyar. Mereng a múlt idők nagyságán s csodálkozva, imádatos érzelemmel borul le a nemes kurucz-szellem előtt, mely Rákóczi idejében szent lélekként ihlette meg a magyar nemzetet. Mint sebesen zugó szélnek zendülése úgy járta be és ragadta magával az egész országot. Mi volt az akurucz szellem?Szelleme a szabadságnak. Száguldó csapatok riadója reszkettette meg a léget: „pro libertate !“ A szabadság szent eszmény! Az ég angyala! Mithosi isten- asszony, kinek csókjáért hevült, küzdött minden magyar ifjú, s nem bánta, ha e csók, szemepiiláit a harcztéren örökre lezárta. Mi volt az a kurucz-szellem ? Szelleme a vitézségnek. Büszkén zengette a daliás kurucz- legény ; „Csínom Palkó, Csínom Jankó, csontos kalabérom, Szép selymes lódingom, dali pár pisztolyom, Nosza rajta, jó katonák, igyunk egészséggel, Menjen tánczba kiki köztünk, az ö jegyesével Csakhogy az a táncz a fegyverek táncza volt s a jegyest nem az oltár előtt, hanem az ellenség sorából választották, a halállal jegyezték el és hűségesek voltak a bölcsőtől a koporsóig, a tiszabecsi ütközettől egész a szatmári vásárig. Mi volt az a kurucz szellem ? Szelleme a tőrül metszett magyarságnak. Bízott a kurucz, hogy „az Isten ád jó reménységet, hogy még Buda lát valaha királyi felséget.“ Elsírta dalait a tárogató mellett: „Édes hazám, mire jutái, csak azt sajnálom.“ Támasztott magyar hadsereget százezer vitézzel, kik a hármas szivárvány alatt, hadi parancs nélkül is, vígan mentek tüzbe, igy szóLva : „Hol zug ezer ágyú a harcz mezején, Ottan keseregni es nem fogok én.“ A kurucz dalok, a magyar szellem ezen legszebb költészeti és zenei gyöngyei, legjobban bizonyítják, mennyire magyar volt e korszak. Mi volt az a kurucz szellem ? Az egyetértés szelleme, mely a magyarság égisze alatt tótot, ru- thént, oláhot egyesitett. A Széchenyi gyűlési emlékérem három nőalakja, a katholikus, lutheránus, kálvinista vallás egyesülését örökíti meg, egy oltár, az édes magyar haza szent oltára előtt. Ennek a kurucz szellemnek fennmaradásáért, a szabadságnak, vitézségnek, a magyarságnak, az egyetértésnek megőrzéséért emelek poharat 1 Ezenkívül Buttykay Viktor az emlékünnep létesítésén közreműködő sajtóért és Nagy Sándor az emlékmű létesítőjéért, Kepets Sándorért ürített poharat. Az ebéd alatt Fátyol Józsi zenekara játszott. Üdvözlő iratok és táviratok. A Rákóczi ünnepség napját megelőzőleg is már úgy az alispánhoz, mint Nagy Sándor tb. vm. főjegyzőhöz számos meleg hangú üdvözlő irat és távirat érkezett, és pedig Gróf Zichy Jenőtől, Gróf Majláth Gusztáv erdélyi r. k. püspöktől, Firczák Gyula munkácsi g. k. püspöktől, Kiss Áron debreczeni ev. reí. püspöktől, Dr. Bartók György erdélyi ev. ref. püspöktől, Heves vármegye, Selmecz és Béla- bánya városok törvényhatóságától, Máramaros- sziget r. t. várostól, a debreczeni ev. ref. főiskola akadémiai igazgatóságától, stb. Az ünnepély tartama alatt is több üdvözlő távirat érkezett, melyek közül kiemeljük a Dr. Thaly Kálmán, a felsőmagyarországi magyar közművelődési egyesület és Hatfaludy László dolhai főszolgabíró üdvözlő táviratait. A Thaly Kálmán üdvözlete igy hangzik: „Megtisztelő meghívást hálásan köszönve de beteges voltam miatt oda nem utazhatva, ünneplő közönségnek honfiúi üdvözletét küldi dicső Rákóczink holtig hűséges történetírója Thaly Kálmán.“ A F. M. K. E. elnöksége következő táviratot küldte: „Tiszabecsi ünnepen Rákóczi lelke járjon közietek. Mi szívből részt veszünk hazafias és kegyeletes munkátokban.“ Hatfaludy László főszolgabíró távirata Dol- háról igy szól: „A dolhai kurucz ivadékok Rákóczi Ferencz dicső fejedelmünk szellemének és eszméinek szentelt mai ünnepélyteken szívben és lélekben veletek vannak. Testvéri és hazafiui üdvözletünket küldjük, imádkozva a Mindenhatóhoz a magyar szabadság szent eszméjének teljes diadalra jutásáért.“ A hangverseny és bál. Az est beálltával Tisza-Ujlak lelkes közönsége fényes kivilágítással ünnepelte ajelen- tőségteljes napot. Este 8 órakor a „Korona“ szálló Rákóczi czimerekkel és zászlókkal fényesen díszített nagytermében vette kezdetét a remekül sikerült hangverseny, melynek szereplői versenyeztek egymással, hogy művészi tudásuk legjobbját nyújtsák a lelkesült közönségnek. A hangversenyt Magos Gábor művészi tárogató zenéje, czigányzenekiséret mellett, nyitotta meg, „Kurucz nóták“-at fújva azon a bűvös hangszeren, mely az ő ihletett, erős zenei érzésű lelkében beszélni tud arról : „a mi nekünk fáj.“ A közönség éljenzett s tombolt az ihletett zenétől s Magosnak megkellett toldani az első számot. Utána Dr. Lénárd István Rákosi V i k t o r rRákóczi üzenete“ czimü erőteljes kiáltványát szavalta ragyogó diszmagyarban erőteljes tűzzel és ihlettséggel, nagy lelkesedést keltve. A hangverseny következő száma a F e d á k Sár ikisasszony éneke lett volna, ha ez a felkapott művésznő meg nem engedi magának azt a szeszélyt, hogy minden lemondás nélkül visszamarad. Hát azt tartják, hogy a művészeknek sok minden szabad! Azonban úgy tudjuk, hogy még nekik is udvariasaknak kell lenni! Fedák kisasszony azonban erről is megfelejtkezett. Kétszer járt nála ugyanis küldöttség, hogy őt megnyerje a hangversenyre és ő mindkétszer meg is Ígérte a közreműködést, s mégis elmaradt a nélkül, hogy ebbeli elhatározásáról még csak értesítette volna is a rendezőséget. Ezután Dr. Schönpflug Richárd czigányzene kiséret mellett magyar dalokat játszott gordonkán a tőle megszokott magas művészettel- A kik azonban ez este hallották őt, azt mondják, hogy soh sem játszott igy,
