Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-08-23 / 34. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY A mennyiben azonban a vármegye által az 1904. évre megszavazandó vármegyei közművelődési pótadó terhére átvállalt hozzájárulási összeg csakis az 1904. év folyamán felhajtható közművelődési pótadóból, illetve az ebből kiszakítandó íélszázalék pótadóból nyerheti fedezetét s a kötött és jóváhagyott alkuegyezmény szerint vállalkozó az emlékmű felülvizsgálata és átvétele után vállalati bérére nézve kielégítendő lesz; utasittatik a vármegyei alispán, hogy az 1904. évre megszavazandó vármegyei közművelődési pótadóból kiszakítani rendelt íélszázalék pótadó terhére átvállalt fedezetlen összeget valamely rendelkezésre álló alapból kamatmegtérités mellett kölcsönképen előlegezze, s az emlékmű kiviteli költségeiről, valamint bevételeiről az 1904. évi tavaszi rendes közgyűlés elé rendes számadást terjesszen elő, hogy a végleszámolás eszközölhető és a felmentvény kiadható legyen. Az alispánnak az emlékműre alkalmazott felírások és díszítés ügyében tett intézkedése jóváhagyólag tudomásul vétetik, oly módosítással, hogy az alsó táblán a tiszabecsi győzelem napja helyett az emlékmű leleplezésének napja „szeptember 20“ vésessék. Az emlékmű leleplezésével járó ünnepségek műsora következőleg állapittatik meg: I. Utazás: 1. Indulás a Budapest Kőrösmező közti állam- vasúti vonalon Nagykárolyból a szeptember 20-án hajnali 4 óra 49 perczkor induló, Szatmárnémetiből 6 óra 01 perczkor induló,; 1706. sz. személy vonattal, mely csatlakozik a Királyháza Bátyú közti 4003. sz. vonathoz. 2. Megérkezés Tiszaujlakra délelőtt 8 óra 30 perczkor. (Megjegyeztetik, hogy a Budapest — Lawoczne közti vasúti vonalon utazók szeptember 20-án reggel 6 óra 40 perczkor a 4004. számú személy vonattal érkeznek Tiszaujlakra.) 3. Szeptember 20-án délelőtt 8 óra 45 perczkor indulás a tiszaujlaki vasúti állomásról az emlékmű színhelyére a rendelkezésre álló, lassú lépésben hajtó kocsikkal, lovas bandériummal és gyalog, s elől díszbe öltözött Hajdúk vezetik a 3 törvényhatóság zászlóit vivő bandéristák lovait. 4. 9 órakor megérkezés az emlékműhöz. 5. Az ünnepélyre jelentkező küldöttségek fogadtatása. II. Az emlékünnep sorrendje: Az ünnepség kezdődik délelőtt 10 órakor. 1. „Szózat“ énekli a közönség. 2. Gróf Csáky László Ugocsa vármegye főispánjának ünnepi megnyitó beszédje. 3. II. Rákóczi Ferenczet mint nemzeti szabadsághőst méltató ünnepi beszéd, előadva a Szatmárnémeti sz. kir. város törvényhatósága részéről kijelölendő szónok által. 4. Illyés Bálint országgyűlési képviselő szavalja „Rákóczi visszatér“ czimü ünnepi költeményét. 5. Tárogató zene kurucz dalokból. 6. Nagy Sándor tb. vármegyei főjegyző emlékmű leleplező beszédje. 7. Hymnus, énekli a közönség. Öltsetek gyászt tetőtől talpig, azaz vetkezzetek pőrére, lévén Khina dicső birodalmában a fekete gyász színe a fehér. No de ezt még se tegyétek, mert fennkölt lelkű mosónétok a Pólában utánnatok búslakodó Szuszi mámi, meghalna szégyenletében, ha azzal komprommi- tálnátok, hogy fél évi távoliét után már csak fél khinai gyászra vagytok képesek. Azért tehát csak bensőleg gyászoljuk — jó barátunknak khinai pallos alatt porba hullandó fejét, azt a dicső fejet — melyet Tarczi professzor a füleim hallatára magasztalt fel Aesopussal: „Ó quanta species, sed cerebrum non habet“. Mert hát én nyolcz álló esztendeig tanulmányoztam kivülről-belülről ezt a dicső koponyát, s naponta hallottam bölcsességes megnyilatkozásait, a mint a leg- tudósabb professzorokat elnémította és sarokba szorította ezzel a rövid de velős felelettel: Non sum paratus. De ismerem kívülről is. — Akkorra hat lyukat ütöttek azon a pápai csiszlikek, hogy örökre alkalmatlanná vált dohánytartó kobakká lehetni valamelyik khinai méltóság pipatóriumában. Lovagias nemzet lévén, nem lenne tehát méltó hozzád, hogy ilyen értéktelen portékával háláljuk meg a khinai dicső népnek vendégszeretetét — a mely legtiszteletreméltóbb módon akkor nyilatkozott meg — midőn im itt a mi hajónk illusztris tisztjei végig lako- mázták az erőd parancsnok ur Ezeregvéjbe illő 92 fogásos tündér vacsoráját. Én csak a hajó-orvos úrtól hallottam magasztalni ennek a dicső vacsorának a menu-jét, hanem mikor megértettem, hogy ott „csemi-csámi“ „kang-vang“, „szunyámi“, „csivekó“, „csuvru“, „csivécsi“ is volt, szóval mind olyan dicső nemzeti eledelek — a miket a khinai vendégszeretet is csak igaz kedvenczeinek juttat, sőt amikor meghallottam, hogy im itt az orvos urnák még egy egész „kamakaó“ is jutott, akkor azt mondottam, hogy monarchiánkat a tiszt urak személyében — olyan megtiszteltetés érte, a mit egy rossz diák koponyával meghálálni egyáltalán nem lehet. 8. Domahidy István vármegyei bizottsági tag Szatmárvármegye törvényhatósága nevében átadja az emlékművet gondozás végett Ugocsa vármegye törvényhatóságának. 9. Becsky Emil Ugocsa vármegye alispánja Ugocsa vármegye nevében átveszi az emlékművet megőrzés végett. 10. A jelentkező küldöttségek elhelyezik koszorúikat. 11. Rákóczi induló, előadva Fátyol Józsi zenekara által. III. Közebéd. (A közebéden mondandó pohárköszöntők elrendezését a rendező bizottság állapitandja meg.) A közebéd az erre a czélra felállítandó külön sátorban fog megtartatni. A közebédre való jelentkezések szeptember hó 14-ik napjáig bezárólag Szatmár vármegye alispánjához avagy Ugocsa vármegye alispánjához, avagy Szatmárnémeti sz. kir. város polgármesteréhez küldendők, mert későbbi jelentkezések semmi körülmények közt figyelembe vétetni nem fognak. A megtörtént jelentkezés kötelező. IY Népünnepély és tánczmulatság a nép száméra. Kezdete délután 4 órakor. Y. Hangverseny és bál az emlékmű alap javára. Ennek műsora később fog a rendező-bizottság által megállapittatni, YI. Visszautazás. A vasúton Szatmárnémeti útirányban utazó közönség a Tiszaujlakrói szeptember 20-án délben 11 óra 50 perczkor, délután 3 óra 47 perczkor, este 7 óra 51 perczkor és 21-én reggel 6 óra 40 perczkor induló vonatokkal, a Beregszász útirányban utazó közönség pedig szeptember 20-án déli 12 óra 43 perczkor, délután 3 óra 47 perczkor, este 9 óra 09 perczkor és 21-én reggel 8 óra 32 perczkor utazhatik vissza. Ugocsa vármegye alispánja megkerestetik, hogy az ünnepséghez kocsik kirendeléséről, a közebéd és bál megtartásához szükséges alkalmas helyiségről, a hangversenyhez szükséges zongora beszerzéséről, s a közebéd rendezéséről, valamint a vendégek elszállásolásáról gondoskodni szíveskedjék. Megkerestelik továbbá Ugocsa vármegye alispánja, hogy az ünnepélyen részt vevő nép számára laczi konyhák felállításáról, olcsóbb szabású ellátásról, a népünnepélyről és tánczmulatságról szintén gondoskodni, és az ünnepséghez szükséges mozsár ágyukat beszerezni szíveskedjék. Megkerestetnek továbbá Szatmárnémeti sz. kir. város és Ugocsa vármegye törvényhatósága, hogy gondoskodjanak arról, hogy a törvényhatósági zászlót vivő bandéristát és azok lovait vezető hajdúkat kirendeljék. Amennyiben pedig Bereg vármegye alispánja 10468. sz. a. kelt átiratában jelezte, hogy Bereg vármegye az ünnepségen nagyobb szárnA mint Zsiga barátunk hadarni kezdte ezeket a khinai csemegéket —• melyek még az ottani förtelmes étkeknek is annyira undorító nemei, hogy magyarra fordításuktól a jó Ízlés és e munkám szalon képessége érdekében egyszerűen tartózkodnom kell, s mikor egynek-egynek a nevére a khinaiak csettintettek a nyelvükkel, hogy az ám a valami, a tisztek sárgulni, zöldülni kezdtek s bele akartak vágni a predikáczióba. — De egy-egy tiltakozó majd könyörgő szótag után a többi a torkukon akadt, s a tiszti pavilion mögött a korlátra hajolva egymásnak és a tengernek szótagolták el keserves mondani valójukat. Csak a doktor ur tartotta magát. — De amikor Zsiga rá prédikálta, hogy neki különös megtiszteltetésként még egy egész „kamakaó“ is jutott, hatalmas bajusza mozogni, az arcza vonaglani kezdett, hősies, de hiába való küzdelem után végre őt is utói érte a nemezis, slkezdte ragozni ő is a mit a tisztek ragoztak : Borom, borod, bora. Borunk, borotok, boruk. Mikor aztán halálra sáppadva kezdtek vissza szállingózni, már nem lehetett nekik a predikácziót betiltani. — Zsiga akkor már fordított egyet a köpe- nyegen s a khinaiak felé fordulva, nekik prédikált khinai nyelven. A tisztek majd bálvánnyá meredtek, de egyben észhez is kaptak, hogy ez az ördögös khinai nyelv volt az árulójuk — a mi miatt kegyetlen tréfájuk hátra felé sült el. — A khinaiak ferde szemei meg felcsillantak — illatos hazájuk gorilla nyelvének idegen ajkáról való hallattára. Hogy mit lamentált nekik Zsiga — máig sem tudom, de azt sejtettem, hogy a fényes császár dicsőítése sokszor előfordulhatott, mert a khinaiak sokszor hasra vágódtak. — Mert hát a lojális khinainak fejvesztés melletti kötelessége mindannyiszor hasra vágódni — a hányszor uralkodóját éltetni hallja. No de aztán ki is használta Zsiga ezt a törvényüket. — Egy elvetemedett baka káplár nem tudja megkinozni úgy a szegény regrutát a „nieder“ és „auf“ vezényszóval, mint a hogy ő megizzasztotta ezeket a ban óhajtja magát képviseltetni: megkerestetik Bereg varmegye alispánja, hogy a Rákóczi zászlót kibontó Beregszász városi, Mezővári, Tarpa és Vásárosnamény községbeli lakosságot, s egyáltalán a Rákóczi zászlót először kibontó Bereg vármegye közönségét, — az ünnepség minél fényesebbé tételére az ünnepségben bandériummal és zászlókkal való tömeges részt- vételre felhívni és lelkesíteni szíveskedjék. — Szintúgy megkerestetik Máramaros vármegye alispánja, hogy Máramaros hazafias közönségét az ünnepségben való tömeges résztvételre felhívni és lelkesíteni, s lehetőleg oda hatni szíveskedjék, hogy a Dolhai kuruczhősök ivadékai az ünnepségen magukat képviseltessék. A Rákóczi Ferencz rajongó hazaszeretetének megünneplésére egy közös ünnepben egyesült 3 törvényhatóság pedig mindent elkövetvén arra, hogy a Rákóczi nagy nevéhez méltó ünnepség keretében az ő nagyjelentőségű nemzeti szabadságharczában korszaknyitó tiszabecsi győzelem emlékét fényes emlékművel örökítse meg; a vármegye közönsége elvárja hazafias érzelmű fiaitól és leányaitól, hogy megjelenésükkel az ünnepség minél fényesebbé tételére teljes szívvel és leiekkel közre fognak működni. Egész bizalommal fordul e végből a vármegye közönsége a népet vezetni hivatott lelkészekhez és tanítókhoz, községi elöljárókhoz, hogy lelkesedésük egész melegével működjenek közre, hogy a nép minél nagyobb számmal vegyen részt az ünnepségen. Szatmár vármegye hazafias bizottsági tagjai pedig mindenkor elől járván ott, a hol a haza- szeretet megnyilatkozásáról volt szó, miután ezt a megnyilatkozást úgy anyagi mint véráldozattal is sokszor beigazolta; közgyűlésünk a vármegyei bizottsági tagok ezen kipróbált hazafias áldozatkészségére hivatkozva, oly kérelemmel fordul a vármegye bizottsági tagjaihoz, hogy a nagy jelentőségű szent-ünnepen teljes számban megjelenni szíveskedjenek, tanúságot tenni az ő hazafias meleg szivükről, beigazolva az ünnepségen közreműködő nagy költő fia azt a költői gondolatát, hogy Rákóczi lelke tényleg visszatért közénk. Mert nem tartjuk elégnek, hogy a vármegye lelkesedése felállította elsőül az első nagyobb szabású emléket Rákóczi emlékének; a fényes emlékmű leleplezésénél arról is tanúságot kell tennünk, hogy időt és fáradságot nem kiméivé is egyek vagyunk a Rákóczi szent emléke iránti tiszteletben. Az ünnepség külső fénye nagy hatással lévén a szivekre; az e czélból tervezett lovas bandérium megvalósításának feladata a szatmári, fejérgyarmati és mátészalkai járási főFolytatása a mellékleten. pohos mandarinokat — szépszerével. — Szakadt azokról a verejték s szinte fuldokolva kiáltozták a „csin- csin“-t — a mivel császárjuk minden egyes éltetését viszhangozni kell. Csak úgy totyogott, úgy vagdosták magukat hasra — mikor Zsiga gyors tempóban komandirozott, s végre halálos kimerültségükben — kilógó nyelvvel egymásután fekve maradtak, a mi okos dolog is volt tőlük, mert hát úgyis csak lekellett volna feküdniük. Erre már a tisztek is elfelejtették a tengeri betegség keserűségeit. — Ellenállhatlan hahotában törtek ki, s a nevető görcs egymásután fektette le őket a khinaiak közé. Mikor felocsúdtak, a kapitány az egész hajó nép előtt lelkes beszéd mellett át adta Orosz Endrének a tisztikar ajándékát, a pompás ezüst dohányzó készletet. Nekünk azonban oda súgta : — Semmire való tintássai 1 Haragudnom kellene rájuk — a miért ily drasztikus módon elbántak velünk. — De jegyezzék is meg, hogy ha valaki közülök — az én hírem tudtom nélkül tanul meg ezután valami majom nyelvet, azt spiczlinek tekintem és lezáratom. A doktor is mellénk somfordáit : — Az nevet, a ki utoljára nevet. — Rögtön elárulom a khinaiaknak a koponya históriát. — Csakhogy mi nyolczan esküszünk meg, hogy doktor ur volt a kikészítésnek a fő tettese. — „Hát csakug3'an nagy bitangok vagytok“. — Ezzel aztán kámforrá változott, kiment a városba, s mikor visszatért, hét szép ezüst dohány szelenczét hozott magával, hogy nekünk is legyen, ne csak Endrének. Este még az a kitüntetés ért bennünket, hogy a tiszti asztalnál vacsoráztunk, másnap pedig hatezer ló- erőnyi teljes gőzzel megindultunk az imádott haza rég nem látott partjai leié — melynek egy nekünk véghe- tetlenül kedves városában és főiskolájában — a mongol koponya és czopf ma is becses ritkaság gyanánt őriztetnek. (Vége.)
