Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-08-23 / 34. szám

Melléklet a Szatmármegyei Közlöny 1903. évi 34-ik számához.

Folytatás a főlapról.

szolgabirákra vár; miért is felhívja a vármegye közgyűlése a nevezett járási főszolgabirákat, hogy a bandérium megvalósításának ügyét teljesen magokévá téve, egész buzgalommal hassanak oda, hogy a lovas bandérium minél nagyobb számban állíttassák ki, s úgy azok mint az ünnepségre székéi eken jövő nép hozza el községüknek összes zászlóit, hogy lengő zászlóikkal elénk varázsolják a nagy kurucz idők legendás korszakát.

A Tiszahát romlatlan szivü leányaihoz is van egy kérelmünk: jöjjenek el a nagy ünnepre, kurucz apáiknak sirt felnyitó szent ünnepére s azok emlékére hozzák el virágjaikat!

És végül nagy Kölcseynk nevében szólunk a vármegye egész népéhez, hogy jöjjenek el mind az ünnepre, hogy egy szivvel és lélekkel énekeljük a Rákóczi nagy nevének emlékezetére : „Isten áldd meg a magyart“ !

Tekintettel pedig arra, hogy nagynevű történetírónk dr. Thaly Kálmán egy egész életet szentelt arra, hogy a legendás kurucz időket hamvaiból feltámasztva, nagy történelmi tudásával, rajongó hazaszeretetével bevilágította azt a csodás korszakot, melyből a hazaszeretet örökké ragyogó fényes napjaként Rákóczi magasztos alakja tündöklik ki; — bár a vármegye közönsége sajnálattal értesült dr. Thaly Kálmán gyöngélkedő egészségéről, — önmagát hiszi megtisztelni azzal, hogy szép ünnepére e nagy idők nagy krónikássát hálás tisztelettel külön meghívja, s szívből jövő meleg szeretettel kéri, hogy az ünnepség fényét nagybecsű megjelenésével emelni kegyeskedjék

A vármegye közönsége a díszes emlékmű leleplezését minél fényesebbé és országos jelentőségűvé óhajtván tenni : az ünnepségen való résztvételre az országgyűlés főrendiházát és kepviselőházát, a m. kir. kormányt, Meszlényi Gyula szatmári r. kath., gróf Majláth Gusztáv erdélyi r. kath., Radu Demeter nagyváradi gör. kath, Szabó János szamosujvári gör. kath., Firczák Gyula ungvári gör. kath., Zelenka Pál miskolczi ág. ev., dr. Bartók György kolozsvári ev. ref. és Kiss Áron debreczeni ev. ref. püspököket, a Magyar Tudományos Akadémiát, a Kisfaludy Társaságot, a Petőfi Társaságot, a Magyar Történelmi Társulatot, a Szatmári Széchényi Társulatot, a Szatmári Kölcsey Kört, a Nagykárolyi Kölcsey-Egyesületet, a Bereg-, Máramaros- Ugocsa vármegyei közművelődési egyesületeket, az összes vármegyei és városi törvényhatóságokat, továbbá a mára- marosszigeti ev. ref. jogakademia, a nagykárolyi kegyesrendi főgyimnázium, a nagybányai állami főgymnázium, a szatmárnémetii állami és ev. ref. főgyimnázium, a beregszászi állami főgyimnázium, a mármarosszigeti ev. ref. lyceum, a mármarosszigeti kegyesrendi gymna- zium, a szatmári r. kath. tanitó-képző intézet, a máramarosszigeti állami tanitó-képző intézet, a máramarosszigeti állami felső leányiskola, a szatmárnémetii ev. ref. felső leány iskola és a nagyszőllősi polgári iskola tanári karát és ennek utján a tanuló ifjúságot az ünnepségre a vármegye közönsége szintén meghívja és felkéri őket, hogy az ünnepségen magukat képviseltetni kegyeskedjenek; a nevezett felsőbb tanintézetek tanári karához pedig különösen oly kérelemmel járul, hogy odahatni kegyeskedjék, hogy az ünnepségen a vezetésük alatti tanuló ifjúság is képviselve legyen, s a tanuló ifjúság megjelenendő képviselői a tanintézet zászlója alatt jelenjenek meg.

Ezen kivül az alispán felhatalmaztatik és megbizatik, hogy a törvényhatóság területén lévő hatóságokat az ünnepségre hívja meg, s egyúttal az izraelita hitközségek meghívásáról is gondoskodjék.

Végül közgyűlés az alispán indítványára Nagy Sándor tb. vármegyei tőjegyzőnek a Rákóczi ünneplése és ezzel kapcsolatosan létesítendő emlékmű iránti indítványáért es az emlékmű létesítése körüli önzetlen és fáradhat! an működéséért hálás köszönetét nyilvánítja, ezt jegyzőkönyvbe vétetni és erről őt értesíteni rendeli.

Ezen véghatározat a megnevezettekkel, továbbá a vármegyei bizottsági tagokkal kö- zöltetni rendeltetvén ; a vármegyei alispánnal, főszolgabirákkal, polgármesterekkel, községi és körjegyzőkkel, községi elöljárókkal a „Vármegyei Hivatalos Lap“ külön kiadmányaként további eljárás végett szintén közöltetik, s a

véghatározat a „Vármegyei Hivatalos Lap“ legközelebbi számában azzal rendeltetik közhírré tétetni, hogy az az elleni esetleges felebbe- zések a kihirdetéstől számított 15 napon belül a m. kir. belügyminiszterhez czimezve a vármegyei alispánhoz nyújtandók be.“

Szent István.

Magyarország áldott ország. Sok a szentje és sok a vértanúja. A müveit Nyugat már régen a keresztény czivilizáczió utján haladt, amikor még a Kárpátok alján szabad oltárokon fehér méneket áldoztak Hadúrnak.

Pogány nép voltunk erősen. És ime pogányságunkat megtörte az okosság, az a politikai nagykorúság, a mely a fiatal Vaykból Istvánt nevelt és a pogány Magyarországot keresztény álammá alakította át.

És különös. Az első magyar királyt szentté avatta a hatalmas, keresztény egyház és ezeréves históriánk lapjain sűrűn találkozunk a magyar szentekkel, a kiket nem szent életük emelt a glóriás égi csoportba, hanem az a nemzeti nagyság, a melylyel hazájuknak szolgálva, a vallás erkölcs pajzsával küzdöttek a czivilizáczió jogaiért.

A mi szentjeink tehát az egyház által stigmati- zált nemzeti szentek, akik épen azért közelebb is állnak mi hozzánk, mint az éghez.

István király köztük az alapvető. Az ő lelkében az a pogány tűz, a mely őseinket honkereső útra hajtotta, a bölcsesség csodás világosságival egyesült. E világosság fényénél meglátta, hogy e bérczektől övezett szép hazát a külömböző népfajok, a heterogen elemek árja között csak úgy lehet megtartani, ha erkölcsi védelmet keres a hatalmas keresztény egyházban s ennek közvetítése révén a müveit nyugatban.

Ez a bölcs politikai átlátás volt a megmentője és egyszersmind megteremtője e nemzet függetlenségének s ez vetette meg az alapját a művelődésnek és szabad fejlődésnek.

Nem kell nagyitó lencse hozzá, hogy a történelem horoskopusán tisztán megtudjuk látni azt az óriási katasztrófát, a mely a kereszténység fölvétele nélkül a nemzetet érte volna. A szittya faj életereje összeroppant volna s a szláv népek, mint a futó homok elborították volna ezt az országot.

Hiszen még most is találkozunk emlékjeleivel az itt uralkodott hatalmas néptörzseknek, akik már virágzó kultúrát teremtettek itt; az ekevas még ma is kiveti a földből a pannonok, kelták s meganynyi hatalmas uépfaj munkás szerszámait. És eltűntek, elpusztultak. Mint a pitypangvirág pihés bóbitáját, úgy szórta szét valamennyiőket az idők zivatara. Nem volt gyökerük az egyre terjedő keresztény czivilizáczióban, hát el kellett veszniök.

Erre a sorsra jutottunk volna mi is. Kilencz század után hálával kell visszaemlékeznünk az első magyar királyra, aki a sziklára épített egyház talaján uj sziklát vert a magyar nemzetnek.

Ma már magasan, fent állunk ezen a sziklán. Körülöttünk évszázadokon keresztül vadul csapkodott a viharok hullámcsapása ; az ár, a melyet gyakran önnönvérünk festett pirosra, majdnem a Kárpátok magasságáig csapott fel, de mindannyiszor megmentett bennünket a keresztény czivilizáczió szirtköve, amelybe biztos kézzel kapaszkodhattunk.

És István király emlékét örökkön örökké kegyelet fogja őrizni e hazában. Ha az egyház nem is avatja vala szentté a mi első Árpád házi királyunkat, aki átvezetett bennünket a pogányság Vörös-tengerén, a magyarnak szentje volna ő amúgy is, minthogy égi gloria nélkül is sok nemzeti szentünk van, akiknek emléke örök fénnyel él a nép lelkében.

Szent István király napján a szent Jobb ujj mutatása nyomán vissza és előre nézünk büszke önérzettel. És a mit látunk a múltban, attól kigyul a tekintetünk és szemünk sugara már merész Ívben szeli át a jövő sötétbe vesző, ködös utait.

Szent István napja a nemzeti erőgyűjtés forrása. Minden esztendőben elmélyedő elmével keressük, kutatjuk benne mindazt a tanulságot, a mely a nem zeti életbölcselet alapja s a mely immár kilenczszá- zados múlttal dokumentálja, hogy a magyar nemzet hamar elérte nagykorúságát. Ami után nagy népfajok tévelyegve hiába tapogatóztak hosszú időkön át, azt az ázsiai térségekről vihar módjára Európába zudult pogány szittyafaj hamar megtalálta. Megtalálta a felvilágosodás, a fejlődés Sion-hegyét, a honnan az Ur szavának erejével szólott elméjéhez és szivéhez a saját józan bölcs és felsőbbrendü politikai átlátása.

HÍREK.

— Személyi hir. Gr. Károlyi István, vendége Bartha Miklós országgyűlési képviselő társaságában a múlt vasárnap városunkból Budapestre utazott — P'etser Antal nagyváradi róm. kath, kanonok folyó hó 17-én rokonai látogatására városunkba érkezett — Dr. Róth Ferencz, a szatmári kir. törvényszék elnöke f. hó 21-én Budapestről városunkba érkezett, a hol a szülei háznál tölti szabadság idejének hátralevő részét.

— Szent István napján városunkban külsőleg is kifejezést adtak a nemzeti ünnepnek, a mennyiben fellobogózták a középületeket. Délelőtt 9 órakor ünnepélyes szentmise volt a helybeli róm. kath. templomban, melyen Tímár Péter kegyesrendi házfőnök cerebrált, Lőrincz Gábor tanár, Szabó Lajos és Papp János lelkészek segédlete mellett. Az istentiszteleten részt vettek a honvéd tisztikar és az összes helybeli hivatalok tisztviselői főnökeik vezetése mellett, valamint

nagy számú közözönség hallgatta végig a misét és a j szent beszédet, a melyet Tímár Péter házfőnök mon- [ dott, méltatva az első magyar király nagy érdemeit az egyház és a haza körül.

— A király születés napján folyó hő 18-án hálaadó isteni tisztelet volt a helybeli róm. kath. templomban, a melyen megjelent a honvéd tisztikar Bar- kóczy Ferencz őrnagy vezetése alatt, a vármegye, kir. járásbíróság, pénzügyigazgatóság, államépitészeti hivatal, valamint a városi tisztikar főnökeik vezetése alatt. Az ünnepélyes misét Tímár Péter kegyesrendi házfőnök végezte, Lőrincz Gábor tanár és Szabó Lajos segéd- kezése mellett. A kirendelt diszszázad megtette a szokásos üdvlövéseket.

— Kinevezés. Vármegyénk főispánja Nemestóthi Szabó István helybeli lakost díjtalan közigazgatási gyakornoknak nevezte ki.

— Esküvő. Berenczei és járdánházi Kováts Sándor szolgabiró f. hó 25-én vezeti oltárhoz Ivácskón Szuhányi Margit kisasszonyt Szuhányi Ödön és neje Nemestóthi Szabó Mária kedves szép leányát.

— Kirendelés. Az igazságügyminiszter Izik Vilmos mátészalkai szolgabirót a szatmárnémetii kir. ügyészség kerületébe ügyészségi megbízottnak rendelte ki.

— Eljegyzés. Deák László csengerbagosi illetőségű, Krassó-szörény vármegyei baniai lakos, körjegyző, folyó hó 20-án jegyezte el városunkban Kallós Pál helybeli ügyvéd kedves leányát Mariskát. Boldogság kisérje frigyöket !

— A Rákóczi ünnep ünnepi szónoka a tiszabecsi harczmezőn emelt emlékmű leleplezésénél tartandó ünnepségen Szatmárnémeti sz. kir. város részéről Dr. Fechtel János szatmárnémetii állami főgimnasiumi tanár lesz, ki II. Rákóczi Ferenczet mint nemzeti szabadsághőst fogja méltatni. Gratulálunk a szerencsés választáshoz, mert hisszük, hogy a szép nyelvű szónok nagy történelmi tudásával elfogja ragadni hallgatóit.

— Népünnepély. A népnevelési egylet és gyer- mekmenházak javára István király napról a rossz idő miatt elmaradt népünnepély a falragaszokon hirdetett programmal és sorsjátékkal ma vasárnap fog a lövöldében megtartatni.

— Eljegyzés. Bihar Ferencz a vezérkarhoz beosztott cs. kir. vadász főhadnagy folyó hó 16-án jegyet váltott Batizon Horváth Ida kisasszonnyal, szenttamási és szeregyházi Horváth Ferencz és neje Draveczki Zolna leányával.

— Meghívó. Felkérem a Rákóczi ünnep alkalmából rendezendő hangverseny és tánczmulatság rendezésére kiküldött bizottság tagjait, hogy II. Rákóczi Ferencz nemzeti szabadságharcza 200 éves évfordulójának megünneplésére tartandó ünnepség alkalmával rendezendő hangverseny és tánczmulatság előkészítése ügyében folyó évi augusztus 26-ik (Huszanhatodik) napján délelőtt 10 órakor Szatmár-Németiben a városháza tanácstermében tartandó értekezleten okvetlenül megjelenni szíveskedjenek, hogy a bál és hangverseny műsorát véglegesen megállapítani lehessen. Nagykároly, 1903. augusztus 19. Nagy László, alispán.

— A vármegyei székház lépcsőházát most bontják, hogy helyébe modern lépcsőzetet emeljenek. Az uj lépcsőház akként van tervezve, hogy a kapu alatt nem lesz kocsi bejárat, hanem a kapu egyenesen a lépcsőzetre vezet. Itt emlékezet okáért felemlítjük azon körülményt, hogy a most lebontott lépcsőházat még a hires műépítész Ybl Miklós tervezte. Ugyanis mikor felépittették a székházat, olyan bölcsen csinálták meg, hogy az emeletre csak egy szűk lépcsőzet vezetett, a mely az egyik szárny végén az alispán lakás felől volt elhelyezve és a melyet később csakis cseléd lépcsőzetnek használtak. E bajon segítendő fordultak a hires műépítészhez, aki a kettős toronyból álló lépcsőházat utólag csatolta az épülethez. De hát magát a lépcsőzetet idővel annyira elkoptatták a tisztelt karok és rendek és azután a t. bizottsági tagok, hogy le kellett bontani, hogy helyet adjon az uj lépcsőzetnek.

— Ezüst lakodalom. Rinczel János közbecsülés- álló polgártársunk nejével szül. Fetser Ilonával folyó hó 18-án ünnepelte házasságának 25 éves évfordulóját szűk családi körben. A vacsorán megjelent az ezüst házaspár rokona Fetser Antal nagyváradi kanonok is, a ki az ajándékul hozott ezüst serleggel a kezében szép beszédben kívánt boldogságot az ezüst lakodalmosoknak.

— Meghívó. Felkérem a Rákóczi-ünnep rendezésére kiküldött bizottság tagjait, hogy II. Rákóczi Ferencz nemzeti szabadságharcza 200 éves évfordulójának megünneplésére tartandó ünnepség előkészítése ügyében folyó évi augusztus hó 26-ik (Huszonhatodik) napján délelőtt 9 órakor Szatmár-Németiben a városháza tanácstermében tartandó értekezleten megjelenni szíveskedjenek. Nagykároly, 1903. augusztus 19. Nagy László, alispán.

— Esküvő. Somogyi Sándor galgóczi szolgabiró f. hó 19-én esküdött örök hűséget Udvariban Kölcsey Margit kisasszonynak, Kölcsey Zsigmond udvarii föld- birtokos leányának.

— Színészet. Megérkezett már Krémer Sándor színtársulata városunkba és tegnap este volt az első előadás. A Bajusz czimü vígjátékot adták, a melyről azonban csak jövő heti sziniszemlénkben emlékezhetünk meg részletesen.

— Házi mulatság. A helybeli kath. legény egyesületnek a pápa halála miatt elhalasztott házi mulatságát f. hó 16-án tartották meg az egylet helyiségében emelt sátorban. A vacsorát és tánczot egy kis hangverseny előzte meg, a melynek különösen első száma lepte meg a közönséget. Ugyanis ekkor lépett fel először nyilvánosan az egyleti tagok kebelében szervezkedett dalárda. Az uj dalárda első felléptét teljes siker koronázta, a miben nagy része van Dipold Kálmán egyleti tagnak, a ki a karmester nehéz szerepére vállalkozott és rövid idő alatt kis gárdájával