Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-08-23 / 34. szám
Nagykároly, 1903. augusztus 23. ____________3-4. szám. XXIX. évfolyam. A SZ ATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA.-em MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. ^ SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők :-JV agy kár olybán, Jókay-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évié 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-m Egyes szám ára 20 fillér. *=Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. A tiszabecsi Rákóczi-emlék a vármegyei közgyűlésen. Vármegyénk közönsége f. hó 21-én rendkívüli közgyűlést tartott, a melynek jóformán egyedüli tárgya a tiszabecsi Rákóczi-emlék feletti határozat volt. A közgyűlést, a vármegyei székház lép- csőzetének restaurálása miatt a városház tanácstermében tartották meg, Nagy László alispán elnöklete alatt. Szép számú bizottsági tag jelent meg a közgyűlésen, a mely Tóth Móricz, Nagy László alispán és Nagy Sándor felszólalása után egyhangúlag elfogadta az emlékkő költségvetését, a kisajátítási szerződést és az ünnepély részletesen megállapított programját. A közgyűlés Nagy László alispán indítványára közlelkesedes mellett jegyzőkönyvi köszönetét szavazott Nagy Sándor tb. vmegyei főjegyzőnek, mint az ünnepély kezdeményezőjének és előkészítőjének sok oldalú tevékenységéért és fáradozásáért. A közgyűlés másik tárgya volt a belügyminiszter leirata, melylyel a számonkérőszék jelentésére vonatkozó határozatot, a közbevetett felebbezés elutasításával jóváhagyta. A Rákóczi-emlékre vonatkozó naiarozat a következőleg szól: „Az állandó választmány véleményével megegyezőleg a vármegye közönsége az általa, valamint Ugocsa vármegye és Szatmár-Németi sz. kir. város törvényhatósága által kiküldött bizottságoknak a II. Rákóczi Ferencz nemzeti szabadságharcza alkalmából aratott 1703. évi julius 14-iki tiszabecsi győzelem 200 eves évfordulója emlékére felállítandó emlékmű létesítése és az emlékmű leleplezésével kapcsolatosan rendezendő ünnepség előkészítése ügyében tett intézkedéseit midőn jómfrag^ólag tudomásul veszi; egyúttal az emlékműnek a tiszabecsi harczmező szinterén, a tiszaujlaki Tiszahid balparti hidtőjénél való elhelyezését is jóváhagyja és az emlékmű elhelyezésére dr. Kóródi Kálmán és Jákim Antal tiszaujlaki lakosoktól 431 korona 62 fillér vételárért megvásárolt 227'81 □-öl kiterjedésű ingatlan megvétele iránt kötött kisajátítási egyezséget jóváhagyja s utasítja az alispánt, hogy a kisajátított ingatlannak Szatmárvármegye, Ugocsavármegye és Szatmárnémeti sz. Kir. város törvényhatósága nevére leendő telekkönyveztetése iránt a szükséges intézkedéseket tegye meg. Egyúttal midőn az alispán által az emlékműnek 10,500 korona egységárért Kepes Sándor szinérváraljai lakos, kőgyáros által való elkészíttetése ügyében kötött alkuegyezmeny ezennel jóváhagyatik ; egyben utasittatik az alispán, hogy az elkészített emlékmű felülvizsgálata iránt saját hatáskörében intézkedjék, s vállalkozót a felülvizsgálat ,redményéhez képest vállalati dijára elégítse ki. Ugocsavármegye és Szatmárnémeti sz. kir. város törvényhatósága pedig megkerestetnek, hogy az emlékmű létesítésének költségeiben általuk biztositott 2000, illetve 1000 kor. hozzájárulási összeget az alispánhoz mielőbb, azonban legkésőbben folyó évi szeptember hó 15-ig átküldeni szíveskedjenek. Tekintve azonban, hogy az emlékmű létesítésének költségeihez Ugocsavármegye által megajánlott 2000 korona s Szatmárnémeti sz. kir. város által megajánlott 1000 korona hozzájárulási s a Szatmárvármegye közönségétől önkéntes adakozások folytán begyült 4785 kor. 32 fillér összegen felül még 3714 korona 68 fillér összeg fedezetlenül maradt, ezen fedezetlen összeget a vármegye közönsége az emlékmű kiviteli költségeire megszavazza olyan for mán, hogy az a folyó évi 246. bjkvi sz. a. kelt közgyűlési határozat folytán az évenként közművelődési czélokra megszavazandó pótadóból kiszakítandó félszázalékból nyerjen fedezetet; mi végből utasítja az alispánt, hogy az 1904. évre megszavazandó 1%-os vármegyei közmivelődési pótadó megszavazásakor a vármegyei bizottsági közgyűlés ele oly értelmű javaslatot tegyen, hogy az 1904. évi 1% vármegyei közművelődési pótadó megajánlása alkalmából a hivatolt közgyűlési határozat folytán különböző szükségletek fedezetére kiszakítani rendelt félszázalék pótadóból 3714 korona 68 fillér a Rákóczi-emlékmű fedezetlenül maradt költségeire fordittassék; megjegyeztetvén, hogy az emlékműre meg esetleg befolyandó önkéntes adományok a Rákóczi-emlékmű fedezetlenül maradt költségei javára lesznek fordítandók és elszámolandók, s a mutatkozó hiányra nézve az ősszi rendes közgyűlés elé csakis az akkor mutatkozó tényleges szükségletnek megfelelő javaslat lesz előterjesztendő. T A C Z A. Halotti predikáezió a tengeren. Tengerész élemény Chinában. Irta: Zámbó Imre. (Folytatás.) — Szegény Zsiga ! Ez már meg is őrült. — Már mint ón la! Nem lennétek ezt szívesek magatokról elismerni, vagy legalább azt hogy nem er a koponyátok annyit sem mint azé a jámbor kulijé. — Zsiga vagy hallgass, vagy magyarázd ki magad, mert külömben a fejedhez vágjuk ezt az izét . .. ezt a hajót. — Szamarak vagytok, mert nem látjátok azt a mi napnál világosabb, hogy velünk csak komédiát, igaz hogy kegyetlen komédiát csinálnak a tisztek. — És te honnét meied ez' állítani. — Onnét hogy én tudok khinai nyelven, s értettem hogy Pokorni zászlós mit tolmácsolt nekik. Ekkor kaptunk az eszünkhöz, hogy ennek a Zsigának bámulatos Mezoffanti hajlandóságai voltak már Pápán is. — Egyebet sem tanult csak a nyel veket és pedig nem csak a kötelezett tantárgyakat, hanem a nagybátyjával Kotasz professzorai szir, chald vagy héber nyelven volt képes diskurrálni. — Ez a kemény tehetség azután a tudtunkon kívül megtanulhatta ezt a maki nyelvet, hiszen már Pólában egész khinai könyvtára volt. Arany szájú szent Jánost nem hallgathatták olyan áhítattal hívei mint mi hallgattuk ennek a Zsiga gyereknek az előadását. A tisztek a konzulék tegnapi búcsú estélyén elő hozakodtak vele, hogy Honkongi nagy utunk emRemek kivitelű fényképnagyitások! Sietnagyságu meliüép 9 frt 80 kr. 9 frt 80 kr. Vidéki megrendelések a legnagyobb figyelemmel teijesittetnek lékéül egy díszes ezüst dohányzó készletet vettek s rá is graviroztatták már hogy „a legkitünőb altisztnek a Thegethoff tisztikara.“ Igen, de nem tudtak megállapodni abban, hogy nyolczunk közül melyik az. E felett kellett tehát dönteni a mai sorshúzásnak — a mely ünnepségre aztán meghívták a khinai- akat is, a kik arról a mongol koponyáról épp úgy nem tudnak, mint a hogy az maga nem tud önmagáról. Pokorni zászlós ugyanis egy hangot sem a kapitány beszédjéből tolmácsol nekik, de sőt dicsőssé- günket tóditja, s a buta khinaiak szentül azt hiszik, hogy a mi tortúránk az ünnepségi szertartásokhoz tartozik. E szerint tehát te Endre ! a halál keresztje helyett szépen treffert húztál. Hogy azután ilyen fura módon ünnepeltetnek a tisztek bennünket, arra nézve keressétek a doktort. Ez elbeszélte nekik a koponya kalandunkat s rá vette őket, hogy ijesszenek ránk tintanyalókra, s mint a templáriusoknál vagy a Johannitákn ál volt szokásban — tegyék tüzpróbára a kurázsinkat. — Éljen Zsiga 1 Pereat Kiurgus! Adta selma dok- torja, hát most csakugyan lóvá tett bennünket. — A doktort meg a tiszteket csak bízzátok rám folytatta Zsiga. — Ha csak lehet visszakapják azok még ma a kölcsönt. — Ti csak vágjatok komoly képet a folytatáshoz, mert ha elkezdték, végig is játszatják velünk a komédiát. — A fő az hogy a végén mi nevethessünk. És csakugyan néhány perez múlva már ismét az érdemes hadi törvényszék elé állítottak bennünket. Az egész legénység teljes díszben a fedélzetre volt sorakoztatva, s hogy a tisztek és vendégeik időközben villás reggeliztek is, azt onnét sejthettük, hogy egy némelyiknél már igen ingatag lábon állott a hadbírói méltóság. — A khinaiak mandarin kalapjai meg mintha csak túri süvegek lettek volna, úgy tarkókra voltak csapva. A kapitány aztán előadta, hogy ő felsége a nagy császár képviselői kérlelhetlenek. — Orosz Endre vitorla mester tehát ki fog szolgáltatni nekik még ebben az órában. Búcsúzzanak el tehát a bajtársak tőle, az énekkar zengjen felette egy halotti éneket, valamelyik papi pályára készülő hitsorsosa pedig mondjon felette halotti predikácziót. — Ki vállalko zik erre ? Tárnok Zsiga szólalt meg: ,— Én elvállalom e szomorú kötelességet de csak egy 'feltétel alatt. — A reformátusok rítusa nem tűri meg, hogy a predikáezió közbe szólásokkal zavartassák vagy megakadályoz- tassék. — Ha ezt megígérik a tiszt urak, kész leszek elbucsuztatni szerencsétlen bajtársunkat. — Ezt megígérhetjük. A kapitány intésére ezután heten elfoglaltuk a helyeinket mig, Endre, a halálra Ítélt szegény Endre —- összefont karokkal — mozdulatlanul mint egy szobor — állva maradt. A tisztek ezután tanulmányozták hogy reszket-e ? Hát biz az nem volt bolond hogy reszkessen, s csak egy izma sem mozdult meg még akkor sem — mikor felzokogott felette Gounod könny facsaró, „tengerész temetése“. Selymes mohákból vetett puha ágyon Huílám ringatja szelíd karokkal Mig halvány homlokát sellők, najádok Övezik gyöngygyei, csókkal, koszorúkkal. Fújták a somogyi fiuk, de ríttak is hozzá, mert persze ők mit sem tudtak arról, hogy csak komédiához statisztálnak. Mikor aztán az ének elhangzott, előlépett Tárnok Zsiga, és mondá vala a következő halotti predikácziót: Elszontyorodott szivü bajtársak! Békesség adassák mára a bagónak és rumos fiaskónak s profán földi szenvedélyek ne keserítsék meg a búcsú csókot — melylyel elköltöző jó barátunknak tartozunk. Egyes alakok, gyermek-képek, családi, testületi stb. csoportfényképek a szokott természethü, gondos kivitelben. Nagyobb menyasszonyi képek 3 f rttoi. 1896. kitüntetve szakkiállításon! -Tm 1896. HUSZTHY ZOLTÁN kitűnő hírnevű fényképészete Nagykárolyban. 50-52 MEGBÍZHATÓ, SZÉP MUNKA!
