Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-06-28 / 26. szám
Nagykároly, 1903. i unius 28. 20. szám. XXIX. évfolyam. SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. SZERKESZTÖSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Nagykárolyban, Jökay-utcza 2. sz. HIVATALOS R t S Z. 186—1903. kpv. szám. A vármegeyi központi választmány tagjainak. Az országgyűlési képviselő választók közszemlére kitett ez évi ideiglenes névjegyzékeiben közbetett felszólalások Nagykárolyban a vármegyei székház emeleti kistermében f. évi július hó 4-én délelőtti 11 órakor tartandó vármegyei központi választmányi ülésben, melyre a választmány tagjait ezennel meghívom, — következő sorrendbe vétetnek tárgyalás alá: 1. A nagykárolyi 1., 2. a mátészalkai II., 3. a fehérgyarmati III., 4. a csengeri IV., 5. a krassói V., 6. aranyosmegyesi VI., 7. a nagybányai VII., 8. a nagysomkuti VIII. választó kerület községeiből beérkezett felszólalások. Nagykároly, 1903. junius 23. Nagy László alispán, mint kpv. elnök. 14515 — 1903. szám. A pusztadaróczi határban, egy 3 éves fekete szőrű kancza csikó bitangságból befogatott. Nagykároly, 1903. junius 24. Nagy László, alispán. Kérelem a vármegye közönségéhez! A vármegye közönsége folyó évi junius hó 12. napjárf tartott rendkívüli közgyűlésében egyhangúlag elhatározta, hogy II. Rákóczi Fe- rencz nemzeti szabadságharczának 200 éves évfordulója alkalmából Rákóczi emlékére ünnepet szentel, s II. Rákóczi Ferencz 1703. évi julius 14-iki tiszabecsi győzelmének emlékére emlékoszlopot állít. Midőn a vármegye ezen határozatát meghozta, nemcsak a múltak nagy emlékeinek akart adózni, hanem a jövő nemzedék előtt is bizonyságát akarta adni annak, hogy a kik a hazáért küzdenek, harczolnak, azoknak emlékét még századok múlva is szent tisztelettel említi. T Á C Z A. A napokban a zelestyei (uj hútai) sirkertben egy sirt hántolták el, melynek lakója Rényi József megérdemli, hogy egy néhány sort szenteljünk emlékezetének! Rényi József, egyik szerény tagja volt a legendás 1848—1849-iki szabadságharcz névtelen félisteneinek. Rényi József munkás életének tevékeny korát nem vármegyénkben élte ugyan le, de ifjúsága, családi kötelékei mégis ide kötik őt hozzánk. Petőfivel való ifjúkori barátsága pedig arra indit bennünket, hogy a szerény embertől ne a mindennapi szokásos részvét hangjaival búcsúzzunk el. Rényi József vármegyénkben a ma Uj Hutának nevezett Zelestye községben született 1823. évi január hó 1-jén (Petőfi' Sándorral egynapon). Atyja Schreiner később Rényi Károly, a gróf Károlyi Lajos ottani üveggyárának bérlője volt, ki kiválóan képzett, társadalmilag művelt, világlátott és tapasztalt ember volt, ki a magyar nyelven kívül németül, francziául, angolul s románul is irt és beszélt, s nagy gondja volt rá, hogy két fia József és Károly is magas műveltségben részesüljenek. József fiával a bécsi egyetemen vegyészeti tanulmányokat végeztetett, az lévén szán- déka, hogy folytassa majd üzletét s versenyképessé ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-s* Egyes szám óva 20 fillér, mA vármegye közönsége nem fogja megtagadni anyagi támogatását sem, de szebbnek, illőbbnek tartaná, ha lakosainak áldozatkészsége emelne fel nagyobb részben legalább ezen emléket, mert ebben látja a hazaszeretet lobogá- sának bizonyságát az egyesek lelkében, mely mellett a hivatalosan emelt emlékek semmi értékkel nem bírnak. A vármegye közönsége a vármegye fiainak és leányainak nemes szivére támaszkodik, midőn méltó emléket akar állítani Rákóczinak, s azt rendelte el, hogy az emlék felállításához szükséges összeget gyűjtés utján hozzam össze. Azt mondja vármegyénk halhatatlan fia, Kölcsey Ferencz: „Minden kő, régi tettek helyén emelve; minden bokor, régi jámboi felett plántálva; minden dal, regi hősről énekelve; minden történetvizsgálat, régi századoknak szentelve : megannyi lépcső magasaobra emelkedhetni; . . . azért keressetek alkalmat a hajdanra visszanézhetni, s érte melegülni. Nem költői ábrándozás ez: hanem fenmaradás, folyvást emelkedés érzelme.“ Az ő szavait idézem emléketekbe, midőn hozzátok szólok, hogy adakozzatok a szent czélra. Rákóczival szemben nagy adósságunk van. E tartozást leróni szólok hozzátok. És én érzem, hogy hangom nem lesz a pusztába kiáltó szó. Mondjam-e nektek, hogy ki volt Rákóczi? kiről a költő király, Petőfi igy énekel: „Oh Rákóczi, szabadság vezére, Sötét éjben fényes csillagunk ! Kinek emlékére lángolunk Es sírva fakadunk.“ tegye a zelestyei üveggyárat az európai első üveggyárakkal. Ebbéli czélját el is érte, mert a zelestyei üveggyárat oly niveura emelte, hogy az a múlt század negyvenes éveiben az ország első üveggyára volt, és a Rényi család tagjainak bit tokában meglevő egyes szép üvegdarabok tanúbizonyságai a zelestyei üveggyár akkori magas műipari fejlettségének. Rényi József 1845-ben bevégezvén tanulmányait, haza jött a vármegyébe s apja a gróf Károlyi György uradalmi jószágigazgatójához Térey (előbb Flechl) Gáborhoz adta gazdasági tanulmányra, a hol azonban saját szavai szerint nem az igazgató irodájában és földjén tanulmányozta az agrárizmust, hanem a szalonjában nemes leánya (Petőfi Sándorné szül. Szendrey Julia barátnője Térey Mária, később férjezed berenczei Kováts Eduárdné) mellett, és zeneszó mellett nyilvános és magán hangversenyekkel, a midőn is gróf Károlyi György és neje s gróf Batthyány Lajos is több ízben gyönyörködtek remek zongorajátékában, mivel Rényi kiválóan képzett zenész volt, s maga is több zenedarabot szerzett. Ezen zenedarabok egyikéről Szendrey Julia is megemlékezik Erdődről, 1847. évi márczius hó 27-ről Térey Máriához írott levelében, a következőket írván : „Schreiner (t. i. későbben Rényi) tegnap egy magyart küldött nekem, saját szerzeményét. A „Temetésre szól az ének* théma felett irt változatokat, s nekem ajánlá. Igen örültem neki, ma köszönhettem meg neki levélben a jóságát! Szegény ! még most is beteg a lelke!“ Szendrey Júliának Rényi Józsefhez szóló említett levele a következőleg szól: „Erdőd, márczius 27. 847. Szeretném önnek élőszóval elmondani, mennyire meglepett küldeményével; szeretném megköszönni az örömet, mit általa nekem Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „NyiIttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. Hisz hatalmas indulója nemzeti dalod: annak csodás, szivet rázó hangjai lelkesítenek örömödben, vigasztalnak bánatodban! Rajongó, szeplőtlen honszerelme intő példa életedben ! Mert van-e csodásabb honszerelem, mint a Rákóczié? Nála nem üres szó az, a mit az „Örök Igazsághoz“ ajánlott „Emlékiratai“-ban mond, midőn azt Írja: „Egyedül a szabadság szeretete és a vágy: hazámat az idegen járom alul felmenteni, voltczélja minden tetteimnek.“ S hogy ez igaz, igazolja, hogy a felajánlott lengyel koronát is visszautasítja, következőleg indokolva meg „Emlékirataidban e nemes le- e mondást: „Minthogy azonban a háborút én hazám szabadságáért kezdettem, s láttam az ország minden rendéinek ily nagy mozgalmát és izgatottságát: sem czélszerünek, sem becsületemmel megegyezőnek nem tartottam, idegen ország koronájáért és enhasznomért hazám ügyét cserbenhagyni, s elhagyni hazámat, kitévén azt a legnagyobb veszélynek, t. i. a németek jármának, hogy szabadságának még annak árnyékát is elveszítse, mely eddig megmaradt.“ Ennek a csodás, rajongó honszerelemnek akarunk mi emléket állítani; emléket, mely hirdesse az ő nagyságát időtlen időkig; emléket, mely intő jelül szolgáljon a késő unokák unokainak is, nogy „a hazáért mindent áldozni kell, de a hazátfeláldozni semmiért nem szabad.“ Midőn az egész ország ünnepel, Midőn egy ország egy napot szentelve, Dicsénekével éltet egy nevet, E név nem ember, föld tűnő lakója, E név csak eszme, gondolat lehet. Ez eszme, e nemzeti gondolat Rákócziban testesült meg. „Istennel, a hazáért, és a szabadságért“ húzta ki azt a bűvös kardot, melyet a szerzett, de addig is, mig ezt, remélem, rövid idő múlva tehetem : fogadja ön forró köszönetem és hálám, e sorokat pedig, mint barátságom — tán nem első — jelét. Titkos rokonérzet köt barátságot észrevétlenül hasonlelkek között; s úgy hiszem e sympathia sugá önnek • épen e thémát, mely nekem is kedvencz dalom ; köszönet érte még egyszer. Isten önnel! Üdvözli szívből votre amié Juliette. Nemde húsvétra körűnkben látandjuk.“ Az említett zeneszerzemény ma is megvan Rényi József hagyatékában, a Szendrey Julia levele pedig annak belső lapjára van ragasztva. A zeneszerzeménynek következő czime van : „Souvenir á Erdőd. Air hongrois Varie póur piano.“ Helyén lenne, ha a Petőfi társaság e reliquiát megszerezné. Hiszem, hogy a család nem támasztana e tekintetben nehézségeket. A előadottakból kitűnik, hogy Rényi afSzendrey és Térey házakkal igen bizalmas viszonyban volt ; sőt ma már elmondhatjuk, hogy Rényi és Térey Mária egymás iránt melegen vonzódtak, (s erre czéloz Szendrey Julia Térey Máriához Írott levelében.) Közbe jött azonban a szabadságharcz, melynek fejleményei közetkeztében a kél rokon lélek egymástól elvált, s Rényi saját szavai szerint beteg szivére 1848. márczius 15-ike hozta meg a gyógyitó balzsamot. 1848 nyarán ugyanis Károly öcscsével együtt, ki technikus építész volt, beálltak honvédnek, s részt vettek a deési futásban, a mely közben Szinyér-Váraljára érkezve, a heti vásáron találkozott egy gyári munkással, a ki lelkendezve jelezte neki, hogy apja 3 nap óta bezárkózva éhhalállal küzd és senkit magához nem bocsát, miért is kérte, hogy egyikük menjen haza s ne hagyja az apját, a gyárat, a sok munkás családot veszendőbe, Egyes alakok, gyermek-képek, családi, testületi stb. csoportfényképek a szokott természethü, gondos kivitelben. Nagyobb menyasszonyi képek 3 f rttól. Remek kivitelű fényképnagyitások! Sletnagyságu meüüép 9 frt 80 kr."SS,tel 9 frt 80 kr. Vidéki megrendelések a legnagyobb figyelemmel teljesittetnek 1896. PT“ KITÜNTETVE SZAKKIÁLLÍTÁSON! 1896. HUSZTHY ZOLTÁN kitűnő hirnevü fényképészete Nagykárolyban. 42—52 MEGBÍZHATÓ, SZÉP MUNKA!
