Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-03-23 / 12. szám

SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE.-m MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. #=SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL :

hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők :

Nagykárolyban, Jókay-utcza 2. sz.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Hirdetések jutányos áron közöltetnek.

Egész évre 8 korona. Félévre 4 kotona Negyedévre 2 korona Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.

„Nyilttér“ sora 40 fillér.

Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak-=» Egyes szám ára 20 fillér, irrendes levelezőktől fogadtatnak el.

H I V A T A LOS R É S Z.

8940—19D2. sz.

Hirdetmény.-A vármegye közönségének f. hó 20-án tartott rendkívüli közgyűléséből 3 Bjk. sz. alatt hozott határozatát azzal teszem közhírré, hogy az esetleges fe- lebbezések a közzétételtől számított 15 napon belül adandók be hozzám.

Nagy-Károly, 1902. márczius 20.

Nagy László, alispán.

Szatmárvármegye közönségének Nagykárolyban 1902. évi márczius hó 20-án tartott rendkívüli bizottsági közgyűlésének jegyzőkönyvi kivonata 3--1902. .Bjk. szám. Olvastatott a nagyméltóságu m. kir. belügy- minister urnák f. évi 19246 sz. a. kelt leirata, mely szerint a törvényhatósági bizottságnak múlt évi 1527 Bjkvi sz. a. kelt és Baudisz Jenő volt árvaszéki ülnök részére a gyámpénztári tartalék alapból 1000 koronát megszavazó határozatától a jóváhagyást megtagadja, mert ily kiadás a gyámpénztári tartalékalap illetve jövedelmének az 1877: XX. t. ez. 299 és az 1901. XXI. t. ez. 5 §-ába előirt törvényes rendelkezéseivel ellenkezik; — tárgyalás alá vétetik egyidejűleg Böszörményi Sándor bizottsági tag országgyűlési képviselő indiványa mellyel az 1000 korona jutalomdiljat Baudisz Jenő nyug. árvaszéki ülnök részére az ebadó vagy a millenáris alapból javasolja meg szavaztatni illetve folyóvá tenni. Azállando választmány véleményével egye- zőlega ministeri leirat tudomásul vétetvén, az előterjesztett indítvány közhelyesléssol elfoga/ítatik, és az előző 1527—901. Bjkvi sz. a. hozott határozatban hangsúlyozott indokok figyelembe vételével Baudisz Jenő nyug. árvaszéki ülnök részére 25 évi szolgálata elis méréséül a vármegyei ebadó alapból 1000 korona jutalomdij megszavaztatik, vármegyei alispán pedig utasittatik, hogy a közhírré tétel idejének lejárta után az esetleges felebbezésekkel együtt a nagyméltóságu m. kir. belügyminister úrhoz jóváhagyás végett terjessze fel; a kormányhatósági jóváhagyás kinyerése után a megszavazott jutalomdijat az ebadó alapból utalja ki. Miről vármegyei alispán a beterjesztett iratok kapcsán

további megfelelő eljárás végett jegyzőkönyvi kivonaton értesittetni rendeltetik. Kelt mint fent. Jegyzetté Ilosvoy Aladár vármegyei főjegyző. Nagy László vármegyei alispán.

7820—1902. szám. Vármegyei közigazgatási bizottság kiadja az 1902. évi közúti költségelőirányzatot további eljárás végett. Határozat. Az 1890. 1. t.-cz. 28 §-a értelmében letárgyalt 1902. évi vármegyei közúti költségelőirányzat folyó évi márczius hó 24-től kezdődőleg vármegyei főszámvevő hivatalos helyiségében 15 napi közszemlére kitétetik mely idő alatt az a hivatalos órákban megtekinthető s az esetleges felszólamlások 15 napon belül beadhatók. Miről, vármegyei főszámvevő az iratok kiadása mellett, továbbá a Szatmármegyei Közlöny kiadóhivatala jelen határozatnak a legközelebb megjelenő lapszámban közzététel véget hatarozatilag értesittetnek.

Naáy-Károly, 1902. évi márczius hó 20-án.

Nagy László, alispán.

7823—1902. sz. Összes főszolgabíró és polgár- mester uraknak. A m. kir. földmivelésügyi miniszter a közgazdasági érdekből beerdősitendő kopár futo- homok és vízmosásos területeken az 1901. év folyamán önként teljesített erdősítésekért az erre érdemesnek talált és segélyezésre anyagi helyzetüknél fogva tényleg reá szoruló birtokosoknak az illető m. kir. állami erdőhivatalok utján és kér. kir. erdőfelügyelőségek javaslatára még pedig a bajfalusi volt úrbéres birtokosságnak 10 k. hold beerdősitett terület után holdanként 10 koronával 100 korona pénzsegélyt államsegélyképen kiutalvány' t .í, miről összes főszolgabíró és polgármestert oly hozzáadással értesítem, hogy a kopár futóhomok, vagy vízmosásos területek közérdekű beerdősitését az 1879. évi XXXI. t.-cz. 165. s illetve az 1899. évi XII. t.-cz. 13. s 14 ik szakasza értelmében szorgalmazván az ilyen területeknek önként teljesítendő beerdősitésére a birtokosokat saját hatáskörében is igyekezzék megnyerni.

Nagy-Károly, 1902. márczius 11-én.

8298—902. szám. Ignátz Pál csekei lakos jelentése szerint f. hó 14-én a csekei halászok a Tisza

folyóból egy darab 8 és fél öl hosszú tölgyfát fogtak ki, mely jelenleg a Szána nevű dűlőben a csekei jegyző őrizete alatt áll.

Nagy Károly, 1902. márczius 17-én.

Nagy László, alispán.

Vármegyei közgyűlés.

Szatmár vármegye közönsége folyó hó 20-án rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlésen gr. Hugonnai Béla főispán elnökölt és szép számú bizottsági tag vett azon részt.

A tárgysorozat igen tartalmas volt a rendkívüli közgyűléshez mérten, de azért hamar, minden vita nélkül végeztek vele, kivéve a n.- bányai Lapos erdő ügyét, a hol a nagybányai bizottsági tagok egymás közt egy kis szó har- ezot röktönöztek, úgy hogy azt lehetett pár perczig képzelni, hogy talán a város képviselőtestülete és nem a vármegyei közgyűlés tárgyalja ez ügyet.

Mielőtt áttért volna a közgyűlés a tárgy- sorozatra, ezt megelőzőleg egy kis udvariassági aktuson ment keresztül.

így N. Szabó Antal indítványára s Nagy László alispán és Kende Zsigmond pártoló felszólalása után üdvözlő iratot küld Horánszky Nándor kereskedelmi miniszternek, távozó elődjéhez Hegedűs Sándorhoz pedig búcsú iratot.

Böszörményi Sándor indítványára pedig Széli Kálmán miniszterelnököt és Plósz Sándor igazságügyminisztert rendjellel való kitüntetésük alkalmából üdvözölni fogja a közgyűlés.

A tárgysorozatból felemlítjük a következő ügyeket.

r A R C Z A.

Emberek az erdőn.

A vésztői udvarházban névnapokat ültek. Zudor Menyhért hitestársának, a szépséges szép Anna asz- szonynak volt a nevenapja és Gyalakutáról, Somkerékről erre az alkalomra egész kocsitábor vonult a vésztői kis kastélyba. A hidasi keresztutnál találkozott a két falu vendégnépének kocsisora és ettől fogva vidám asszonyi sikoltozások, hangos diskurzusok között porzott végig a megsokasodott kocsitábor a napfényes országúton. Az utmenti poros fák tikkadt ágairól ijedten rebbentek tova a madarak a riasztó lármára.

— Hajhó ha! ne vágtass úgy öcsém — kiáltott az öreg Szeky Tamás egy angolsisakos fiatalember után, aki a giggjével vihar módjára száguldott el az öreg rozoga kocsija mellett.

— Szép asszonyt rabolok bátyám — kiáltott vissza a gavallér. — A feleségedet viszem.

Széky Tamás tréfásan harsogta utánuk:

— Szerencsés utat!

Egy másik kocsi repült el a következő pillanatban az öreg mellett. Amolyan parasztkocsi a formájára nézve, de ur számára készült, rózsafából, a vendégoldaltól a sárhányójáig.

— Ej, ej Gimoth Gáspár — békétlenkedett Széky Tamás a kocsiján, — hát te is megbolondultál, fiam ? Ne siess oly rohamvást, hagyd azt a bolondoknak.

Gimoth Gáspár, a rózsafából készült parasztkocsi tulajdonosa már csak nagy porfelhőkből kiáltott vissza:

— Bolond vagyok bátyám, igaza van.

Széky Tamás mérgesen dohogott:

— Megbokrosodtak ma tisztára ezek az emberek.

A vésztői udvarház oszlopos kapuján egyszerre

fordult be aztán a két kocsi. Az angolsisakos gavalléré : Ugody Zoltáné és a Gimoth Gáspáré.

A háziasszony örvendezve sietetett a vendégei elé és össze-vissza csókolta a kipirult arczu Széky Tamásnét.

— Hát hol van az urad, lelkem ?

Ugody Zoltán vágott vissza hetykén :

— Azok majd egy óra múlva érkeznek!

Gimoth Gáspár hallgatott. Kézcsókkal üdvözölte

a háziasszonyt és Széky Tamásnét nézte fürkésző szemmel. Ettől a nézéstől az amúgy is kipirult szép asszony lángvörös szint váltott és kelletlenül fordult a veranda felé.

— Megyek, édes Anna, hogy rendbe hozzam kissé magamat.

A két asszony besietett az udvarházba. Az urak magukra maradtak.

Idegesesen néztek egymásra s Ugody gúnyosan nevetett.

— Kifáradtak a lovaid Gáspár. Kár volt a versenyért.

— Sohse bánd te azt, fiam! Valami kicsinylés, megvetés volt kiérezhető ebből a fiam szóból, Ugody Zoltán dühösen kapott szóba :

— Pedig látod én asszonyt is röpítettem, édes Gáspár. Még pedig fogas egy asszonyt. j

— Az meg épen a Széky Tamás dolga, — felelte vissza Gimoth Gáspár ridegen.

Az országúton nagy porfelhő kavargott. Közeledtek a vendégek.

Néhány perez alatt aztán tele lett a vésztői udvar vendégekkel. Az asszonyok ölelkeztek csókolóztak, a férfiak paroláztak.

Széky Tamás érkezett utolsónak. A vendégek hamarosan leverték magukról az úti port. A verandán gyülekeztek és hangos lett a ház a lármájuktól.

Egy kissé korán volt még a lakomához, A háziasszony se készült el még a sok ezer jóval, a pinezé- ben sem húzták még le mind a bort.

És repültek az ideák.

— Játszunk kézenverősdit 1 mondták kaczagva a fiatalok.

— Ejh, kártyázzunk! — zúgták az öregek.

Ugody Zoltán közbeszólt:

— Gyerünk az erdőbe !

Ah, az erdő ! Ez a szó mintha az egész társaságot fölvillanyozta volna. Ott a vésztői udvarház

mögött lankás hegyoldalon feküdt az erdő. A lélegzését ide lehetett érezni.

— Igen, barangoljunk egyet az erdőben I

Az öregek makranezoskodtak:

— Mi majd kártyázunk.

— Helyes, helyes! — kiabáltak a fiatalok és már rohantak is volna az erdőbe. Ugody Zoltánnak azonban még támadt egy ideája.

— Az urak kérjenek fegyvert a házigazdától. Az illúzió kedvéért.

Az eszmét elfogadták.

És megindultak. Széky Tamásné kaczagva sietett előre. Ő meg Ugody Zoltán vezették a társaságot.

Az erdő közel volt. Megkerülték az udvarházat és már ott törtettek a hegyoldalon. Gimoth Gáspár rossz kedvüen ment utánuk. Nem szerette a hiábavaló bolondságokat, de balsejtelmek gyötörték és valami lázas vágy velük sodorta őt is.

Bolondja volt Széky Tamásnénak. Szerette ezt az örökké vidám, léha asszonyt, aki pedig, úgy látszott nem sokat törődik véle. Gimoth Gáspárnak szivébe kapott a fájdalom. Komoly higgadt, józan ember volt és tisztán látta, hogy az asszonynál semmire sem számíthat. Pedig már anyira volt, hogy a lelkiismeretével is leszámolt. Széky Tamás derék ember, de végre is a dolog egyre megy. Ez az asszony nem arra született, hogy hü maradjon az urához.

De hiába, mégis hiába! Ha rossz lesz ez az asszony, nem ő miatta lesz az. Pedig neki üdvössége volna a rosszasága.

Vadul sietett előre, Széky Tamásnét és Ugody Zoltánt már elnyelte az erdő. Gimóthnak nagyot dobbant a szive.

Ah, már eltűntek! Tehát igaz a gyanúja, a kínos sejtelme, ez az üres, léha, köznapi gavallér fogja rabjává tenni ezt az asszonyt. Lázongott a vére, ro- hanvást törtetett előre.

A Társaság már az erdőt járta. Vidám lármájuk riasztón csendült fel a méltóságos erdő csöndjében, a galjak zörögtek — ropogtak a lábak alatt. A kirándulók szétszóródtak. Gimoth még látta, amint Székyné és Ugody Zoltán bizalmasan összehajolva mennek