Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-03-23 / 12. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY

A gyámpénztári nyomtatványok költségeit az ebadóból fogják fedezni.

A székház kijavítási költségeire nézve a belügyminister kimondta, hogy azt a vármegye közönsége tartozik fedezni. Ennek folytán az alispán ecsetelve a székház rozzant állapotát, azt hogy a tető, ablakok, a padozat rósz, a lépcsőház bedüléssel fenyeget; bejelentette, hogy a legközelebbi rendes közgyűlésen azt fogja indítványozni, hogy a vármegye közönsége négy éven keresztül e czélra egy fél százalék pótadót vessen ki, hogy igy apródonként megcsináltathassák a legszükségesebb javítási munkákat. A költségvetés erre nézve már készen is van s 34 ezer koronára vannak a javítási költségek előirányozva, a miben benfoglaltatik a lépcsőház mellé építendő ruhatár és más mellékhelyiség építési költsége is.

A képviselő választások alkalmával felmerült költségek megtérítését a miniszter megtagadván, azt a házi pénztár terhére számolják el.

A kereskedelmi minister leiratát, a Szat- már—Mátészalkai, Nagybánya—Felsőbányái és Nagykároly—Nagysomkuti h. é. vasutak tárgyában tudomásul vette a közgyűlés.

A czégény—matolcsi átmetszésen létesítendő hid költségeihez a kereskedelmi minister 70 ezer koronával hajlandó hozzájárulni. A közgyűlés köszönettel vette ezt a leiratot, mert egy régóta vajúdó ügy nyer ez által befejezést. A terveket legközelebb megcsináltatják.

A vármegyei tisztviselők napi és fuvardíjáról szóló szabályrendelet módosításától megtagadta jóváhagyását a belügyminister azon az okon, mivel az eddigi napdijakat megfelelőknek találja.

A közművelődési pótadó kezeléséről szóló szabályrendeletet akként módosította a közgyűlés, hogy a pótadó egynegyedrésze felett a közig, bizottság meghallgatása mellett a közgyűlés határoz.

Nagy vitára adott alkalmat a nagybányai Lapos erdő vételárának hová leendő fordításának kérdése. Ugyanis Bay Lajos ebből a vízvezetéket akarja megcsináltatni, valamint Stoll Béla, mig ellenben Gellért Endre a regáleváltsági összeget kívánta ide fordítani s az e tárgyban kelt eredeti határozat jóváhagyása^ igy az állandó választmány véleményének elfogadása mellett érvelt. Végül Stoll Béla indítványára, az állandó választmány javaslatát oly módosítással fogadták el, hogy annak indokolását mellőzték.

egymás mellett, aztán eltűntek a szemei elől. Vad kétségek űzték előre. Szinte hajszolta őket.

A sűrű fák miatt azonban nem tudott boldogulni ; csak itt = ott csendült föl holmi kaczagás és valami erősebb férfi szó, de nem ők voltak. A féltékenység majdnem megőrjítette. Már jó mélyen járta az erdőt. Nem értette a dolgot; merre tűnhettek el ?

Egyszer aztán megriadva állott meg. Fönt magasan fölötte egy mohos sziklaélen észrevette a férfit. Mosolygó arczczal állott az ott és fürkésző szemmel nézte az erdőt. Az asszony nem volt mellette.

Gimót Gáspár elfulladtan bámult erre a mosolygó arczra, a kihívó, üres, fürkésző szemekre. Talán épen az asszonyt keresi. Bizonyára elvesztette. És Gimóth Gáspárnak fejébe tolult a vére.

Ott a méltóságos és félelmes erdő magányában, ahogy rátalált a férfira, akit lázasan űzött, hajszolt, úgy érezte mintha vadra akadt volna. A kergetett utálatos vadra, amely ime a puskacsöve elé került végre. Gimoth Gáspár megreszketett. Körülötte olyan rejtélyesen morajlott az erdő, a fák közül nehéz, fojtó levegő, csapott ki. Megrándult a karja.

És a következő pillanatban lövés dördölt el az erdőn. Mély, riasztó csattanás. És utána hosszú panaszos viszhang, amely mintha a fák öbléből rebbent volna ki.

Gimoth Gáspár megriadva tántorodott vissza. Nem látott senkit és semmit, csupán csak egy rém- séges tudat rázta meg a lelkét. Gyilkos lett. Megrendült; a fejéhez kapott és aztán ráillesztette a fegyver csövét, a homlokára.

És ekkor rémséges sikoltás tört föl mögötte. A fegyver kihullott reszkető kezéből. Gimoth Gáspár fáradtan nézett maga köré. Ott állott mellette Széky Tamásné.

— Mindent láttam! suttogta lázasan a nő.

A férfi érthetetlenül bámult rá Az asszony fölvette a fegyvert a földről és elhajította.

— Semmi se történt — mondta újra rekedten az asszony. — Ugody sértetlen.

A férfi sóhajtott. Mintha valami lázas álom szakadt volna föl a kebléről.

Az asszony megragadta a karját. Perzselt, égetett a hangja, amikor kérdezte:

— Ugy-e, értem tette ?

— Igen — felelte a férfi gépiesen. Diadalmasan lobbant föl erre az asszony tekintete, odahajolt a férfi füléhez és forrón tördelte . . .

— Imádlak, édes .... JP. J.

Az alispán előterjesztésére a vármegyei muzeum és könyvtárra vonatkozó szabályrendeletet akként módosították, hogy az ezer korona tartalék tőke nagyobb könyvgyűjtemények megvételére fordítható.

A bánya-adó kivető bizottságot a következőleg alakította meg a közgyűlés:

1. A Nagybányán székelő kivető bizottságba Incze Sándort és Moldován Lászlót rendes és Körösi Károly és Marosán Athanászt póttagnak ; 2. A Szinérváralján székelő kivető bizottsághoz rendes tagnak: Gerber Ödön és Juhász Ferenczet: póttagnak, Kepecs Sándort és Nagy Lajost választották meg.

Az adó íelszólamlási bizottságba rendes tagnak :Baudisz Jenőt, póttagnak Horváth Mihályt választották meg.

A Böszörményi Sándor elhalálozásával megüresedet utbiztosi állást beszüntetni rendelte a közgyűlés.

Dr. Tóth Samu kölesei körorvos tudori oklevelét kihirdettek a közgyűlésen.

Ezen kívül letárgyalta a közgyűlés déli 1 óráig a tárgysorozatba felvett többi ügyeket is és a főispán éltetésével a közgyűlés véget ért.

— A vármegye közigazgatási bizottsága f.

hó 20-án rendkívüli ülést tartott, a melyen letárgyalták az 1902. évi közúti költségvetést s azt közszemlére kitétel után a közgyűléshez felterjeszteni rendelik. Ezen kívül Ilosvay Gusztáv íőszolgabiró letette az elsőfokú erdészeti bírói esküt.

A külföld magyarjai és az export.

Az európai nemzetek között, melynek fiai künn a külföldön, akár a kontinensen, akár az óczeánok másik oldalán élnek, a magyar nemzet az első sorokban áll. Legalább másfélmillióra tehető azok száma, akik kivándoroltak ebből a hazából, nem uj hazát keresni, óh nem ! Mert aki ebben a hazában látta meg az Isten napját, aki itt töltötte el ifjúságát, akármerre vitte is a sors, forró szerelemmel gondol vissza az elhagyott édes hazára. Másfélmillió magyar azért küzködik künn az idegenben, hogy megkeresse napi kenyerét,

Ők, szegények, nem feledkeznek meg a hazáról, de a haza, sajnos, megfeledkezik róluk. Idehaza, az intéző körök követik el azt a véghetetetlen nagy mulasztást, hogy a külföld magyarjaival nem törődnek semmit, akár boldogul az idegenbe a mi hazánk fia, akár elzüllik, éhen hal, oly keveset törődnek velük az intéző körök és az osztrák magyar konzulátusok, akár a Grönland eszkimóival.

Más nemzetek, a németek, angolok, francziák s még a spanyolok is a nagy morális kötelességet a külföldön élő fiaikkal szemben nemcsak hogy nem rázzák le, hanem egész tekintélyüket latba vetik, százezreket és százezreket áldoznak évente, hogy a külföldön élő földieket összetartsák, támogassák, megmentsék és fentartsák a haza czéljaira. Példának okáért Amerikában a nemzeteknek világlapjaik vannak s olyan szövetségük, mely az Unió kormányával szemben is minden alkalommal érvényre juttatja az Egyesült államokban lakó német származású állampolgárok érdekeit. Persze ha a német birodalom külügyi hivatala minden tekintetben nem támogatná e szövetséget, illetve, ha maga a német birodalom nem állana mögötte, az ugyan keveset nyomna a latba.

Valami félmillió magyar él az Egyesült Államokban teljesen elszakadva a magyar hazától. Még csak annyira sem törődnek velük, hogy megmentsék őket azoktól a sajnos magyar származású szédelgőktől, akik rajszámra lepik el a kikötőt hajók érkezésekor. Arról pedig, hogy konzulátusaink, illetve azok vezető emberei társadalmilag is arra törekednének, hogy a magyarok helyzetén erkölcsileg lendítsenek, arról szó sincs. Ami egyesületük, apró lapjuk van az Egyesült Államokban a magyaroknak, azok csak tengenek-len- genek valahogy. Élnek, halnak, boldogulnak vagy el- kalódnak a magyarok az idegenben, anélkül, hogy ez a nagy haza még az ujját is megmozgatná értük.

Másutt, az egész világon, még rosszabbak az állapotok.

A mulasztásért a felelősség első sorban a konzulátusokat, illetve a külügyminisztériumot terheli, de talán még nagyobb az a mulasztás, melyet a magyar kormányok követnek el évtizedeken keresztül.

Nemcsak véreink pusztulnak el, nemcsak Magyarország tekintélyét a külföldön ássa alá ez az állapot, hanem az egyúttal nagy anyagi kárt is okoz nekünk.

Folyton panaszkodunk amiatt, hogy nincs exportja nyersterményeinknek. Nyersterményeinket helyes kereskedelmi politikával az egész világon elhelye2- hetnők a legjobb árakon, ha szervezve lennének a külföldön, különösen'az oczeánon túl azok az intézmények, melyek, az exportálást közvetítenék.

Ezeket az intézményeket gyorsan és a lehető legolcsóbban lehetne megteremteni a külföld magyarjaival. Nem kell más csak minden nagyobb városban, ahol néhány magyar él, magyar egyesületet szervezni, mely a konzulátus hivatalos védelme alatt állana. Az egyesületeket kész örömmel csinálnák meg idegenben bolyongó véreink, ha ebben hazulról az illetékes körök csak erkölcsileg is támogatnák őket.

S ezekkel az egyesületekkel aztán nagyon szépen meg lehetne teremteni a magyar export közvetítő intézményt, mert maguk az egyesületek lennének a közvetítők. Dupla czélt lehet ezáltal elérni. Exportot, nagy reményekre jogosító exportot teremthetnénk nyers terményeinkből, s exisztencziát, vagy legalább is tisztességes mellékkeresetet tudnánk teremteni azon külföldön élő magyaroknak, akik egyébb hiján e közvetítéssel foglalkoznak.

H ÍREK.

— Meghívó. A nagykárolyi Kölcsey-Egyesület irodalmi szakosztálya ma vasárnap a vármegyeház nagytermében felolvasással egybekötött hangversenyt rendez, a következő műsorral: 1. Lenau. Irta Voggenhuber Oszkár fő^ymn. tanár, felolvassa Csóti Márk. 2. Cserebogár. Ábránd. Mihályi lgnáez- tól. Zongorán előadja Czukor Anna. 3. A feminista kérdésről. Dialog. Irta Somossy Miklósné, előadják Bartha Antalné és Bornemissza, Gézáné. 4. Bírálat. Felolvassa Csóti Márk. 5. Énekszám. Előadja a dalegyesület néhány tagja, harmoniumon kíséri Diczig Ádám. 6. Mi a fecsegés. Irta és felolvassa Kemény Alajos. 7. Magyar Ábránd, Gaal Ferencztől. Zongorán előadja Kemény Giziké. A hangversenyre, melyet pontban 6 órakor fogunk megkezdeni, külön meghívók nincsenek, azért a legmélyebb tisztelettel ezúton hívom meg Nagykároly és vidéke értelmiségét. Csóti Márk főgytnn. tanár, az irodalmi szakosz tály elnöke. Ezzel kapcsolatban tisztelettel értesítem a n. é. közönséget, hogy ezenkívül ebben a szezonban még esek egy hangverseny lesz, még pedig a legnagyobb valószínűséggel április 12-én; a műsor összeállítása már most folyamatban van s eddig a következőket sikerült a közreműködésre megnyernem : Baudisz Erzsikét, Jeney Gézánét, Láng Margi- tot, Majos Károlyt, Diczig Adámot, Orosz Alajost, és a szatmári honvéd-zenekart

— Márczius 15-ike városunkban. Lapunk múlt számában már megemlékeztünk a márczius 15-én tartott isteni tiszteletekről és a főgymn. ifjúság ünnepélyéről. Most beszámolunk az ünnepély többi részleteiről. A protestáns társaskörben d. u. 5 órakor volt az ünnepély. Szép számú közönség hallgatta végig az ügyesen összeállított programot. A Hymnus eléneklése után Nagy Elek kórházi gondnok szavalta el a „Talpra magyart“ igen sikerült színezéssel. Ezután Keszi Ilonka k. a. Ábrányi „Márczius 15-én“ czimü költeményét adta elő mély érzéssel. Az ünnepi szónok Varga Gedeon fábiánházai ev. ref. segéd lelkész volt, a ki sikerült beszédben méltatta a nap jelentőségét. Majd Kovács Klári k. a. szavalta el Bartók Lajos, „A szabadság napján“ czimü költeményét s befejezte az ünnepélyt a Szózat eléneklése. A polgári olvasókörben volt a szabadság nagy napjának emlékére rendezett ünnepély központja. Este 7 órakor vette kezdetét az ünnepély nagy számú közönség jelenlétében. A program itt is változatos volt. Kezdetét vette a dalárda énekével, a Hymnusszal. Második szám volt Simkó Gézáné úrnő szavalata. Farkas Sándornak „Márczius tizenötödikére“ czimü költeményét adta elő, teljesen érvényre emelve a szép költemény összes részleteit. Tapssal és csokorral hálálták meg a szép szavalatot. Itt az ünnepi beszédet dr. Adler Adolf tartotta, a ki igen magvas felolvasást nyújtott. Majd Nagy Elek szavalta el Túlesik Ferencz alkalmi költeményét s befejezte a programot a Talpra magyar eléneklése. Este 8 órakor vette kezdetét a közvacsora a polgári olvasókör dísztermében. Körülbelül más fél százan vettek részt a lakomán. Az első pohárköszöntőt Nagy László alispán mondta szép beszédben éltetve a királyt. Csóti Márk tanár a szabadság, egyenlőség és testvériség szent eszméinek diadaláért, Baudisz Jenő Kossuth és Petőfi szelleméért, Debreczeni István polgármester Nagykároly város jövőjéért és boldogulásáért, Dr. Adler Adolf a sajtószabadságért, Kubinyi Bertalan az ünnepélyen közreműködő Simkó Gézáné és a nagykárolyi dalárdáért, Roóz Samu Nagy László alispánért és Debreczeni István polgár- mesterért, Nagy László alispán a valódi demokratizmusért, Simkó Géza Dr. Adler Adolfért, a rendezőbizottság elnökéért mondtak pohárköszöntőket. Dr. Adler Adolf az ünnepélyes istentiszteletek végzőinek s az egyes ünnepélyek szereplőinek, Palczer Ernő, Csóti Márk, Tímár Péter, Rózsa István, Asztalos György, Veress Gusztáv, Varga Gedeon, Dr. Brán Feliczián és Pazuchanits Ignácznak fejezte ki köszönetét a rendezőbizottság nevében, Varga Gedeon Nagykároly város közönségét, Csóti Márk Kacsó Károlyt, mint lelkes, igaz hazafit éltették, Veress Gusztáv a szeretet eszméjéért, itj. Schnébli Károly az egyenlőségért, Kubinyi Bertalan a függetlenségért, Csóti Márk Gyapay Pálért s Nemestóthi Szabó Albert a nemzeti sovinizmusért emeltek poharat. Még számos pohárköszöntőt mondottak a kedélyes társaságban, mely csak az éjfél utáni órákban oszlott szét. A kath. legényegyesületben másnap márczius 16-án ünnepelték meg a nagy napot. Itt Tietz Sándor egyleti elnök nyitotta meg az ünnepélyt, majd Luczay János szavalta el hatásosan a Talpra magyart. Ezután ismét az egyesületi elnök beszélt, fejtegetve a nap jelentőségét. Ezután Fetser János szavalta el bátran Ábrányi alkalmi költeményét. A felolvasást Majoros Béla főgyimn. tanár tartotta. Szép és tartalmas felolvasás volt a nagy napokról. Majd Sallay Lajos szavalta el Fliesz Henriknek lendületes alkalmi költeményét. Végül Tischler János olvasta fel Kossuth Lajos egyik imáját, mire befejezte az ünnepélyt a Hymnus eléneklése.

— Áthelyezés. Kun Ignácz helybeli vasúti forgalmi tisztet a debreczeni üzletvezetősóg Debreczen- be, — Ecsedy Péter nagyszőllősi állomásfőnököt pedig városunkba helyezte át.