Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-12-21 / 51. szám

SZ ATMARMEGYEI KÖZLÖNY

tozik. A legegyöntetübb volt a választás az első kerületben ahol a 146 szavazat közül a hivatalos liszta jelöltjei 1—-5 szavazat eltéréssel az összes szavazatokat nyerték. A legélénkebb volt a küzdelem az V-ik kerületben. A megválasztottak névsora a kővetkező:

1. kerület; Albanézi Mihály, Fógel Kálmán, Kacsó Károly, Baudisz Jenő, Kardos Lipót. Kaufmann Izidor, Kerekes Ödön, Rosenberg Bernát, Grieszhaber Albert. II. kerület: Asztalos György, Stróhmájer Ferencz, Róth Mátyás, Kaufmann Ignácz, Nagy Elek (k. gondnok), Juhász Kálmán (vas. hiv.), Keszi János, Komódi Lajos, Sándor György. III. kerület : Stróhmájer Ferencz, Keresztszeghi Mihály, Vida István, Bordás Imre, ifj. Nagy Antal, ifj. Csőkör Sándor, Mikó Ferencz, ifj. Magyar Károly, Kiss József. IV. kerület: Kinczel János, Blum György, Gindele Ignácz, Braneisz József, ifj. Akkermann György, Marián Ferencz, Majerhoffer József, Papp István, Szécsényi Lajos (keresk.), Ráp János, Fézer János, Reök Gyula. V. kereület : Mercs Imre, Orosz Lajos, dr. Roóz Elemér, Reszler György, Kindris Gábor, Schnell József, id. Bérezik' Bertalan. Ezenkívül még 20 póttag lett választva.

— Vizsgaletétel. Dienes István betétszerkeztő gyakornok a helybeli kir. járásbíróságnál f. hó 9-én a debreczeni Ítélőtáblán jo sikerrel letette a telekkönyvvezetői vizsgálatot.

— A helybeli posta és távirda hivatalban, tekintettel a szokásos karácsonyi nagy forgalomra, f. hó 2l-én vagyis ma a hétköznapokra előirt hivatalos órákat tartják be, a mi a közönség tudomására ho- zatik.

— Választmányi ülés. A Nagy károlyi Dalegyesület választmánya f. ho 13-án választmányi ülést tartott, melyen egyleti elnök bejelentette Zaják Antal választmányi tag elhunytat; a választmány mély sajnálattal vette tudomásul a jelentést s az elhunyt emlékét jegyzőkönyvileg megörökíteni rendelte ; továbbá Réthy László karmester szerződését 1903. év január hó 1-től egy évre meghosszabbította ; a dalegyesület rendes évi januári tisztújító közgyűlésének határnapját 1903. évi január 25-re kitűzte és végül Szabó Ignácz görög kath. lelkész kérvényét akként intézte el, hogy amennyiben kérelmező azon körülménynek igazolását kérte, miszerint mint működő tag úgy viselkedése, valamint működésével hazafiatlan- ságot nem követett el — a választmány határozatilag kimondta, miszerint Szabó Ignácz ur működése egyáltalán kifogás alá nem esett s azon idő alatt, mig a dalegyletnek tagja volt, minden alkalommal oly magatartást tanúsított, hogy ő hazaflatlansággal nem vádolható.

— Hangverseny. Nagybányán a szegények javára

1902. deczemper hó 26-án, a Nagyszálló dísztermében hangversenyt rendeznek. Jegyek előre válthatók

Hoffmann Árpád ur divatüzletében. Esti pénztárnyitás 6 órakor. Helyárak : Körszék és első sor 3 korona.

2. és 3-ik sor 2 korona. 4., 5. és 6 ik sor 1 korona 60 fillér, a többi sorok és az állóhely 1 korona, tanulójegy 60 fillér. Felülfizetések a jótékonyczélra köszönettel fogadtatnak hírlapi nyugtázás mellett. Kezdete este pont 8 órakor. Az énekkarban részt vesznek : 1-ső soprán : Becski Giza, Mikes Anna, Miklós Vilma, S^okol Berta,, 2-od soprán : Fáy Irma. Pap Valéria, Stiglicz Erzsi, Várady Gizi. 1-ső alt: Kádár,

Ilonka, Marosán Anna, Papp Gizella, Torday Mimi Várady Ilonka, 2-ik alt: Halmay Aranka, Makray Mihályné és Szokol Margit urhölgyek. A zongoraki- sérletet Schönherr Antalné úrnő volt szives elvállalni. Müsorozat: 1. „Fonódal“ a bolygó Hollandi czimü

operából Wagner Richárdtól, előadja: a női énekkar. 2. a) Chant de Troubadour“ Volkmann R.-től. b) „Brindisi“ Valse Aladártól, hegedűn előadja : Schönherr Sándor ur. 3. Zongora-szóló, előadja Várady Erzsi urhölgy 4. „Madrigál“ „André Chéner“ czimü operából, előadja: a női énekkar. 5. „Mephistio Valzer“ Liszt Ferencztől, zongorán 4 kézre előadják : Schönherr Antalné úrnő. Várady Erzsi urhölgy

A lány nem talált szavakat e rövid, de annál vakmerőbb válaszra.

Kis vártatva maró gunynyal kérdezte :

És vájjon mit adnál cserében szerelmemért.

— A mivel te nem birsz: boldogságot; olyan kincseket a milyeneket eddig jelentkezett kérőid egyike se ajánlhatott neked.

Szünet állt be.

A feszülten várakozó király el volt rá készülve, hogy unokája nyomban elüzeti a vakmerőt.

Jövő azonban még ennyire se gerjedt föl. Csu- fondárosan mondta:

— Hadd látom hát élő szemeimmel kincseid. Szeretnék ma szivem szerint kaczagni és a te elbizakodottságod igazán mulatságos. Engedd látnom a nagy gazdagságot, a melyről ily hetykén beszélsz.

— Jöjj tehát velem.

Hová ?

— Az én kincsem, herczegnő, be nem fér a palota szűk falai közé. Égyszerü igénytelenség úgy egy tekintetre és mégis egy egész világot betöltötte kincs-halmaz.

Üres kaczagással vágott vissza a szépséges Jövő.

— Jaj, de mulatságos vagy 1 Gyerünk tehát. Mért ne mulassak egyszer ilyen ügyefogyottságon is.

És a szép leány nyomon követte a merész ifjút.

A tavaszi napnak selymes, meleg ajka ép akkor ébresztette édes csókjával a szunyadó természetet. Ezer hangú madárdal szövetkezett az aranysugár küllőkkel, a melyek körül ölelték a nagy ébredőt. A közeli kispatak sejtelmes bugással regélte el álmát a partját szegő száz és száz kis virágnak.

Ez tovább adta a tündérmesét a föléje boruló lombokoak és igy húzódott fűszáltól virágba, madárdalba, csermely csobogásba és mind abba a mi él, uj élet ömlik át.

Megreszket a mindenség. Kéjes remegés vibrál át a természet nagy szivén, a melynek egész meleg— Eljegyzés. Schvartz Soma kereskedő Debre- | czenben a napokban eljegyezte városunkban Grosz | Francziska kisasszonyt.

— Gőzfürdő. A helybeli gőzfürdőben tekintettel arra, hogy a csütörtöki szokásos női gőzfürdői nap karácsony másodnapjára esik, ezen ünnepnapon nem női hanem férfi gőzfürdő fog kiszolgáltatni, mit a közönség tájékozásául tudomásul hozunk.

— Pásztorjátékok- Említettük már, hogy a nagykárolyi kath. legényegyesület karácsony másodnapján a polgári olvasókör nagytermében pásztorjátékot rendez. Az érdekes, városunkban még újdonság szám- bamenő mulatság szinlapja a következő : A nagykárolyi római kath legényegylet ifjúsága 1902. évi deczember hó 26-án, pénteken jotékonyczélu műkedvelői előadást rendez a polgári olvasókör dísztermében. Színre kerül: Karácsony, pásztorjáték 3 felvonásban. Irta Bartha István.

SZEMÉLYEK:

Ádám • — — — — — — Pap László

Éva — — — — — — — Hágen Mariska

Sátán — — — — — — Deák Sándor

Panni — — — — — — — Kozma Mariska

Pali — — — — — —- — Tempfli Mihály

Sári — — — — — — — Boleman M.

Angyal — — — — — — Guffárt Erzsiké

Herodes — — — — — — Jóner Bertalan

„ , . , . - ( — — — — Gáspár József

2 alabardos or j ______ Paiuska Mihály

Követ — — — — — — — Bolemann János

Hírnök —■ — — — — —- — Stein János

Inas —• — — — — — — Bolemann István

Gáspár — — —- — — — — Kovács Sándor

Menyhért — — — — — — Kiss János

Boldizsár — — — — — — Hermann F.

Szalom — — — — — — Bolemann Lajos

Médik — — — — — — — Nagy Bertalan

Miksa — — — —- — — — Hirni János

Pali — — — — — —• — Szigeti József

Gyuri — — — — — —- — Fetzer István

Öreg bojtár — —- — — — Torzsa Ferencz

Angyalok : Asztalos Irén, Bánhegyesi Erzsébet, Fetzer Jolán, Friedl Mária, Héb Juliska, Incze Margit, Lin- zenbold Erzsébet, Lőrincz Ilona, Patay Irén, Patay Jolán, Patay Margit, Patay Teréz, Pintyei Mária, Rencz Veronka, Sarkady Gizella, Serly Vilma, Stirbuly Erzsébet. Supler Ilon, Szabó Mariska és Szécsényi Irén. Pásztorfiuk : Pirker István, Pelcz János. — Kezdete délután pont 6 órakor. Helyárak : Oldalszék és körszék 1 korona 20 fillér. Másodrendű zártszzék 1 korona. Földszinti állóhely 60 fillér. Tanuló- és gyermekjegy 40 fillér. Karzat 60 fillér. A felúlfizetéseket köszönettel fogadjuk és hirlapilag nyugtázzuk. Tekintettel a jótékonyczélra a nagyérdemű közönség szives pártfo gását kéri a rendezőség. Jegyek előre válthatók Pucser Károly és Irsik Ferencz urak üzletében.

— Mindenki tudja meg, hogy a legbiztosabb szer külön-féle gyermekbetegségek (vérszegénység, angolkór, sápkór, skrefulózis, tüdővész) keletkezéseinek elhárítására a Zoltán-féle csukamájolaj, mely teljesen szag- és iznélküli, tápereje nagy, köny- nyen emészthető. Üvegje 2 kor. a gyógyszertárakban.

— A magyar közönséghez. Minden magyar ember tegye a szivére a kezét és vallja meg őszintén önmagának: szabad-e tétlenül néznünk tovább, hogy ebben az ezeréves magyar hazában hogyan hanyatlik a magyar faj uralma? Pusztulunk anyagilag, sülyedünk erkölcsileg és lépésről-lépésre veszítjük a talajt lábaink alól. Visszavonásba és viszálykodásba merülünk ; holott minden erőnket egyesítve kellene megfeszíteni arra, hogy a mienk, a magyar fajé legyen az uralom a földben, iparban kereskedelemben, pénzügyben, politikában, egyszóval a nemzeti élet minden megnyilatkozásában. De ha ezt akarjuk, akkor a léha közömbösségnek, az unott nembánomság- nak egyszer már véget kell szakítanunk. A magyar

sége, összes varázsa átszivódik a szemlélő leikébe. És a mit szó, a mit betű kifejezni képtelen, örök kitörölhetlen betűkkel vési be a szívbe, a lélekbe ez a néma ékesszólás, a mit itt szó nélkül beszél.

A természet beszélt a herczegnő hallgatott. Hallgatott. Hallgatott. Magába szívta annak minden szavát. Herczegnő, te sírsz ; súgta hosszú szünet után az ifjú.

— Ó engedd; hisz oly jól esik.

Megint szünet következett. Ezt a leány törte meg. Halk hangon kérdezte.

De hát hol vagyunk ?

— Az én birodalmamban. Többi kérőid elédbe rakták a mulló gyönyör, a pereznyi kéj, a hatalom, a dicsőség efemer kincseit. Ellenükben ezzel állok én olyan javakkal, a melyekben mindig feltalálod azt, a mit náluk hiába keresnél: a boldogságot.

A leány átszellemült,megbüvölt tekintettel nézett föl a miről neki fogalma sem volt abban a külvilágbó minden kieszelhető pompával körül sánczolt palotában, a melyet nagyralátó apja, Jelen emeltetett egyetlen leánya számára,

— Ó, milyen szép ? Add ezt nekem ; suttogta a leány.

— Éretted cserében. Légy az enyém és mindenemmel a tied vagyok. Akarod ?

Csak forró, puha karja, amellyel az ifjú nyakát át fonta ; csak az a meleg könycsepp, az mely szivéből kigördült felelte: „Akarom!“

És igy kötött a szabad természet ölén felbont- natlan frigyet két szív ; igy szövetkezett egész életre a csodaszép Jövő utolsó kérőjével :

Örök igazsággal.

K. I.

társadalmat, a müveit magyar középosztályt e tekintetben súlyos mulasztás terheli. Évtizedeken át tűrte azt, hogy agyába, szivébe, családi szentélyébe a nemzetietlen és erkölcstelen szellem behatoljon és ott gyökeret verjen, hogy azután kiforgassa tiszta, nemes nemzeti, ősmagyar gondolkozásából és ezáltal könnyű szerrel idegen szellem, idegen érdekek vontató kötelére fűzze. A saját pénzén, a saját erejével növelte nagyra a magyar közönség azt a sajtot, a mely a komoly higgadt, hazafias gondolkodást kiölte közéletünkből és helyette belevitte a léhaságot, a könnyelműséget, a nagy nemzeti érdekek semmibevevését, a nemes, hazafias törekvések kigúnyolását. Csakis a magyar nemzeti gondolkodás eme szomorú átalakulása magyarázza meg mai közállapotainkat; csakis nemzeti gondolkodásunk eme megromlása tette lehetővé, hogy a magyar kézből kisiklik a magyar pénz, a magyar föld, az ország szelle- lemi és anyagi vezetése. Bartha Miklós és Holló Lajos orsz. képviselők egy évtizednek nehéz munkáját szentelték arra, hogy a sajtóba megteremtsenek egy olyan orgánumot, amely a magyar faj ezen önvédelmi harczának legyen zászlóvivője. Az általuk teremtett „Magyarország“ nem egy szükkörü politika hirdetője, hanem az egész magyar társad alom lelkiismeretének és közfelfogásának őszinte megnyilatkozása. Mérsékelt a formákban, de bátor az igazság hirdetésében. Következetes a nagy czélok szolgáltában. A „Magyarország“ nem csalja a közönséget vásári Ígéretekkel a maga körébe ; szomorú is volna, ha a müveit közönség czifra értéktelen ajándékokkal engedné magát és magyar lelkületét félrevezetni. A „Magyarország“ szerkesztősége kiváló újságot akar nyújtani a magyar közönségnek. Hiszen ma már általánosan elismert dolog, hogy zsurnalisztikai- lag a legjobb lap a „Magyarország,“ amely a család minden tagjának kiváló szellemi élvezetet nyújt. Ez a lap szándékosan kerüli a léha, erkölcstelen és üres érczelődéseket, mi a magyar ember leikéhez sohasem illett. E helyett válogatott, bő olvasmányokat, kitűnő regényeket, tárczákat, szellemes apróságokat és elsőrangú megbízható értesüléseket közöl hasábjain. A „Magyarország“ szerkesztőségének élén Lovászy Márton dr. orsz. képviselő felelős szerkesztő áll, kit a legelső magyar Írói gárda vesz körül és támogat a munkában. Minden értesítés a lap részére, előfizetés és más küldemények csak ezen a czimen küldendők : „Magyarország, napilap, Budapest“ — Minden további czimezés fölösleges. — Előfizetési árak a rendesek. Egy hóra 2 kor. 40 fill., negyedévre 7 kor., félévre 14 kor., egész évre 28 kor. — A magyar társadalom bizonyára sorakozni fog a „Magyarország“ nagy czéljai köré és támogatásával lehetővé teszi azok megvalósítását. 2—3

— Bunkó Vincze zenekara átutazóban f. hó 18-án a régi kaszinó éttermében zene-estélyt adott. Kis számú közönség volt, de akik ott voltak, kellemesen töltötték el az időt.

CSARNOK.

A gregárius rab német.

A grófi négyes fogat vágtatva rohant át az ecse- di várdomb melletti keresztuton. A főúri kocsi hangtalanul gurult, a lovak patái dübörgése messze hallatszott egyenletes ütemben.

Andrást, a nádvágót sem a fogat, sem a benne ülő nem érdekelte, mint aféle szegény embert, de már az mégsem kerülhette el figyelmét, hogy a ló patkója zöldes fényt vetett. Jól megjegyezte a helyet, mert tudta, hogy ott kincsnek kell lenni. Alig várta az éjfélt, hozzá kezdett az ásáshoz az ut közepén s ime néhány perez múlva előkerült egy hatalmas darab nehéz tárgy. Annyit tudott a boszorkány tudományból, hogy káromkodni nem szabad, mert akkor a kincs elváltozik, épen azért jól össze szorította száját, mivel az inkább hozzá szokott a káromkodáshoz, mint az imádsághoz. Ily kegyes indulattal felemelte a talált kincset, mely az ásó által megsértett helyen arany fényben csillogott a holdvilágnál, másik perezben már kezében maradt a ráragadt kemény föld, a nehéz a- rany pedig egész súlyával ellapitotta lábujjait. A nagy fájdalomra kinyílott öntudatlanul ajaka s elhangzott a végzetes káromkodás. Erőteljes markával (hatalmasat vágott ugyan szájára, de már késő volt, az arany, elváltozott. A vétellel megkínált „nyulláb“ zsidó csak egy koronát Ígért érte, mint hasznavehetetlen rézért „hagymaszár“ sem értékelte többre 55 Krajczárnál. így már egész bátran vitte el a paphoz, ki ért a régi holmikhoz, de arannyá a szentatya szeme előtt sem változott vissza. Annyit megtudott a pap révén András, hogy a talált tárgy egy ágyú darabja, mely valamikor szétpattanhatott s kivetődött a várból az ut sarába ; értéke kilónkint körülbelül 2 korona 40 fillér. Eredetileg az ágyú átmérője 17 és fél centiméter volt, a mint a talált darabon eszközölt pontos mérés igazolta. András ma is sóhajtozik a végzetes káromkodás miatt pedig égj' városi rézműves magas áron vette meg az érczet, melyből kitelt neki egy kupisza pálinka, két gyermekének pedig karácsonyra egy-egy pár czipő. Tiszteletes uram sajnálta, hogy az ereklye igy elkallódott, de hogy emlékezete megmaradjon, a tényt és méreteket, az egyházi arpvivum hátsó lapjára hűségesen feljegyezte pro memoria.

Ehhez jött egy másik fontos esemény. Az eklézsia a jó rend kedvéért körülárkolta a tem plom kertet, a várdombbal szemben. Itt már villogó fény nélkül került napvilágia egy hatalmas nagy rozsdás ágyúgolyó. Miután még kurátor uram sem becsülte a leletet öt garasnál többre, elhatároztatott, hogy megajándékozzák vele a papot, ki gyűjtögeti az ilyen ha- szontalanságokat. Természetesen számítva legalább egy korona borravalóra.