Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-02-09 / 6. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY törekvést, a mely kifelé gravitál, elitéi s azzal szemben a legdrákóibb szigort is igazoltnak tart. Szóval nem emlékezünk arra, hogy román ember részéről ilyen hazafias nyilatkozatot hallottunk volna a képviselőházban. Ez a képviselőnk megmutatta azt, hogy milyennek kell lenni egy román ajkú magyar állampolgárnak. Különösen sikerült volt a beszéd vége, a hol a bizalmat kérte ki a hazafias román intelligenczia számára, hogy a félreértés, a mely tényleg fenn áll, végleg megszűnjön. A derék, feltűnést keltett beszéd, amelyen okulhatnak megyebeli románjaink, a következő volt : Hazánk ezeréves története bizonyítja, hogy 48 előtt ebben a hazában minden vallás, minden faj békésen megfért egymással és hogyha nemesi kiváltságokat nyertek, akkor büszkén nevezték magukat magyar nemeseknek. Ha tehát a múltban eltudtuk azt érni, a jövőben is ezen az utón haladva, nincsen kizárva, hogy meglesz adva az alap arra, hogy az ország minden lakosa előtt csak a haza nagy érdekei álljanak. (Úgy van ! Úgy van ! a jobboldalon.) Ha folytonosan nem csak hangoztatni fogjuk, de egyúttal testvéries szeretettel és bizalommal fogunk viseltetni egymás iránt, akkor ezt a czélt el is fogjuk érni. Ugyancsak hazánk története bizonyítja azt, hogy 1848 előtt ebben az országban faji harcz nem volt (Egy hang a szélsőbaloldalról: Hóra Kloska mit csinált ?) Az nem faji harcz volt, az a parasztság lázadása volt a nemesség ellen. (Úgy van! Úgy van ! a jobboldalon. Egy hang a szélsőban: Az ám, a Dózsa-féle!) Az 1848-iki félreértéseket nem szabad felszínen tartani. Mert ha képes volt a magyar nemzet 1867- ben fátyolt vetni a 48-ban történtekre, akkor kívánatos és szükséges is, hogy ezekre a szomorú eseményekre nemcsak részben, hanem egészben is fátyolt vessünk, ha azt akarjuk, hogy ebben a hazában a testvériesség alapján az egyetértés helyre álljon és a haza nagysága kiépíttessék. (Élénk tetszés a jobboldalon.) A magyar történet bizonyítja továbbá azt, hogy a haza egysége nagy királyaink alatt megvolt, pedig akkor is különböző fajú, nyelvű népek laktak itt. Hogy mi okozta az 1848-iki eseményeket, kik' voltak azok, akik az egyes népfajokat felhasználták a magyar nemzet ellen, (Halljuk ! Halljuk ! Zaj. Elnök csenget.) arról nem akar megemlékezni, mert hisz ezt mindnyájan tudjuk. Tudjuk, hogy kik voltak, akik a népet felbujtották a magyar nemzet ellen. A nép akkor félrevezetésnek esett áldozatul. De az c hazában lakó román faj mindig szerette e hazát, a hazához hü volt. (Úgy van! Úgy van ! a jobboldalon.) 1876-ban, mikor megkezdték a törvényhatóságok uj beosztását, Kővár vidéke 92 községéből 82 község élvezett nemesi jogokat. És a szabadságért és a hazáért lefolyt Rá- kóczi-harczok idejében is Rákóczi zászlaját lengették. A román rajból kikerült intelligencziának egy része a magyar állammal szemben negativ álláspontra helyezkedik és azokban a kerületekben, ahol a többségre kilátása volna, jelölteket fel nem állít; a román intelligenciának jelentékeny része azonban és maga a román nép a választói szép jogot gyakorolja és nem volt az elmúlt választások alatt ebben az országban egy kerület sem, ahol a választói szép jog a románok által ne gyakoroltatott volna. (Helyeslés.) A passzivis- ták azt mondják, hogy a választókerületek nincsenek arányositva. Ébben van is valami; mert tényleg olyan abnormitások fordulnak elő, amelyek egészen szembeszökők. Panaszkodnak továbbá a passzivisták a választások tisztasága miatt is. A választások tisztaságát most már törvényes institucziók védik. Itt van a királyi Kúria bíráskodása. A bírói kar tekintélye oly magasan áll ez országban hogy még a nemzetiségi sajtó sem támadja meg pártatlanságát, részrehajlatlanságát; a nemzetiségi sajtó is elismeri, hogy a magyar bírói kar hivatásának magaslatán áll és kötelességét részrehajlatlanul és híven teljesiti. A román nép értelmiségi foka a statisztika szerint az utolsó helyet foglalja el ez országban. Ennek szintén nem a kormány az oka ; hiszen a kormány elegendő iskolát ad, hanem azok az okai, akik iskolába nem küldik gyermekeiket, (Helyeslés a jobb- és szélsőbaloldalon.) azért talán, mert magyarul fognának ott megtanulni, hát baj-e az, hogyha ebben az országban az állam nyelvét minden polgár egyaránt tudja? (Élénk helyeslés jobb- felől. Mozgás a szélsőbalon.) Barabás Béla: A románok közt kell ezt elmondani ! Széli Kálmán miniszterelnök: Elmondja ott is! (Úgy van! Úgy van 1 jobbfelől. Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk !) Pap József: A választókerületemben is el fogom ezt mondani, különben választóim előtt tartott prog- rammbeszédemben is rámutattam a hiányokra és bajokra. (Általános helyeslés a jobboldalon.) Gróf Apponyi Albert, a képviselőháznak mélyen tisztelt és szeretett elnöke ez év elején a Pozsonyi Közművelődési Egyesület ülésén tartott elnöki székfoglalójában a következőket mondta : (Olvassa.) A királyi méltóságon kívül, amely öröklés utján száll át az arra hivatottra, minden állásra, minden dicsőségre pályázhat bármilyen ajkú polgára e hazának ha magába felveszi az egységes nemzeti czélok kultuszát. De vájjon elérhető-e ez azzal, hogy iskolába nem küldik gyermekeiket, azért, nehogy ott magyarul tanuljanak. Itt van a czél, az irány, amelyet a képviselőház igen t. elnöke megmutatott. Másképp ebben az országben nem is boldogulhat senki sem. (Igaz! Úgy van ! a jobboldalon.) A tisztelt passzivisták azt képzelik, hogy úgy fogjuk egymást megérteni, hogy ha egymással nem érintkezünk. (Tetszés jobbfelől.) Hisszen jöjjenek be a magyar közéletbe, mondják el sérelmeiket, panaszaikat és akkor vagy kapaczitálva lesznek, vagy pedig meg fogja érteni az ország azt, hogy mit akarnak. Ez a helyes ut és mód, nem pedig hamu alatt tartani a tüzet és várni a kedvező alkalmat, mig a láng kitörhet. (Helyeslés a jobboldalon.) A dákóromanizmusra elő kell hogy vegyük a törénetet. A történet lapjai mély tanúságot rejtenek magukban és megmutatják nekünk azt az irányt, amelyet a jövőben követnünk kell. Tanulmányozzuk hazánk történetét és nézzük meg Havasalföld és Moldva fejedelemség történetét s azt fogjuk látni, ha szorgosan átkutatják ez országok történetét, hogyha ezelőtt több mint ezer évvel a magyarság ide nem jön, itt hazát nem alapit és magát az északi és déli szlávok közé be nem ékeli, akkor a román népelem ma nem létezik e földön. (Úgy van ! úgy van 1) jobbfelől.) Amikor Magyarország erős és konszolidált volt, egész a mohácsi vészig akkor Moldva és Havasalföld történetéből is azt látjuk, hogy a Duna völgyében levő fejedelemségek szintén konszolidáltak és erősek voltak és a mohácsi vész után, amikor Magyar- ország a 150 éves török uralom alá került, nézzük meg Moldva és Havasalföld történetét, azt fogjuk látni, hogy a román népelem a Duna völgyében a végenyészet szélén áll. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) Azután elég egy pillantást vetnünk a térképre, hogy láthassuk, hogy az északi és déli szlávok között nagy dákoromán állam soha meg nem alakulhat és ha megalakul, magát fenn nem tarthatja. (Úgy van ! Úgy van ! a jobboldalon.) A magyarság a magyar nemzet mindig védő bástyája volt a dunavölgyi románságnak. Mindaddig, amig Magyarország erős, nem félhet az Alduna völgyében lévő románság, hogy exisztencziája, létérdeke valaha veszélyeztetve lesz. Most már ebből mi következik ? Az hogy a magyar hazában lakó román fajnak nem lehet egyéb érdeke csakis az, hogy Magyarországot erőssé és hatalmassá tegye; ezt parancsolja nekünk eltekintve attól, hogy a magyar nemzetnek elválaszthatatlan tagja a román, faji érdekünk is. (Általános helyeslés.) Azáltal, hogy az ezen hazában lakó románság a magyar nemzetnek igaz és tántoríthatatlan barátja és tagja, szolgálatot tesz a magyar hazának, szolgálatot tesz dicsőségesen uralkodó királyunknak és házának, szolgálatot tesz az európai békének, de szolgálja vele egyúttal az Alduna völgyében levő románság existencziáját is. (Általános helyeslés.) Azokkal a románokkal szemben, akik a hazának nagy érdekei ellen vétenek, akik arra törekednek, hogy ezt az országot szétdarabolják, azokkal szemben, igazolt a legdrákóibb szigor is (Élénk helyeslés és taps.) A haza nagyságát meg kell védeni. (Élénk tetszés.) Széli Kálmán miniszterelnök : Igaz, helyes ! Pap József: De azokkal a románokkal szemben, akik ennek a nemzetnek hü fiai, akik a magyar nemzet elválaszthatatlan tagjainak érzik magukat, szűnjön meg minden bizalmatlanság, (Helyeslés a jobboldalon.) Ápoljuk azt a magyar-oláh típust, amely a magyar nemzettel mindig együtt sirt, szenvedett, s akkor le fognak omlani a félreértés bástyái. A költségvetést elfogadom. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől. A szónokot számosán üdvözlik,) H ÍREK. — Egyházi kinevezés. Láng Ferencz sándorfalusi róm. kath. esperes plébánost erdődi plébánosnak nevezték ki. — Kiküldetés. Herczeg Bertalan kereskedelmi miniszteri számtanácsos a vármegyei közúti zárszámadások megvizsgálása czéljából városunkban időzik. Mint értesülünk a számtanácsos a számadásokat rendben találta. — A régi kaszinó egyesület folyó hó 2-án közgyűlést tartott Debreczeni István elnök elnöklete alatt. Az előző közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítése után szám vevői felülvizsgálás mellett előterjesztett 1900. és 1901. évi számadásokat elfogadták. Majd felolvastatott az 1902. évi költségelőirányzat, melyből meggyőződtek az egyesület tagjai arról, hogy az teljesen reális alapon nyugszik, s az egyesület nehéz pénzügyi helyzetéből takarékos s okszerű gazdálkodás mellett lassanként ki fog bontakozni. A költségvetés elfogadása s a Magyar Nemzet czimü lap elárverezése után a közgyűlés véget ért. — A nagykárolyi izr. nöegylet hangversenynyel egybekötött tánczmulatsága minden tekintetben fényesen sikerült. Részletes tudósítást, tekintettel arra, hogy a mulatság még e perczben is folyik — nem hozhatunk, de jövő számunkban részletesen fogunk vele foglalkozni. Komáromy Mariskát, a ki természetesen az est fénypontja, péntek este fogadták Sternberg Sándorné és dr. Somossy Ignáczné vezetésével Brichta Miksáné, Dr. Adler Adolfné és Roóz Samuné úrnők. A művésznőt ifj. Sternberg Sándorné vendégszerető házához kisérték, a honnan ma reggel utazott el. Tegnap egész nap igen sokan látogatták a művésznőt: köztük Nagy László alispán ur és Csóti Márk, mint a Kölcsey-Égyesület irodalmi szakosztályának elnöke is. — Áthelyezések, A pénzügyminiszter Hichmann Károly kir. pénztárnokot Törökkanizsáról M.-Szalkára és Marozsán Mihály adótisztet Nagymihályról Nagy- Bányára helyezte át. — A kereskedők bálja. A helybeli kereskedő ifjúság f. hó 1-én tánczmulatságot rendezett a polgári olvasókör helyiségében. A mulatság igen jól sikerült, daczára annak, hogy ugyan ezen napon egy házias jellegű mulatság is volt városunkban, a melyet a renT A R C Z A. Battyubál. A néhai jó görög istenek bizonyára nagyon fesztelenül, nagyon kedélyesen mulattak volna abban a distingvált, kedves, úgy szólván családias jellegű mulatságon, mely folyó hó 1-én kaczagásával,magyaros jó kedvével a polgári iskola komor falait bearanyozta. Csak néhány ismerős család rendezte a mulatságot, s igy a fesztelen othoniasság volt a jelszó, a mulatság fűszere. Kevesen voltak. Barátok (volt két igazi is), barátnők ... az idegeneket közelebb vonzotta, a szerelmeseket megdicsőitette, a talentumos szereplőket megkoszorúzta, az a tündér jó kedv, a kitűnő zene, mely a nótafán megfogant. 8 órakor gyűltek össze a családtagok, meghívottak, társadalmunk szine—java s a műsor kezdetét vette. — „Kemil“ barátunk ugyan pesti művészeket csalt le Budapestről a papírra, a tréfás műsorra, de hát mit nekünk Császár, Hegyi Aranka, Barbi Alice, Újházi, mikor egy „Kemil“ felolvas, Hermann fekete bajuszának legintimebb varázsával andalítja el a szép nemet. Egyszóval meg vagyunk elégedve a mi művészgárdánkkal s ha a mi pénzben szegény de ideálokban gazdag vármegyénkben Nagybánya a festő telep, Károly a szinésztelep. A programmot a lehető legnagyobb figyelemmel kisérte a közönség. Elsőnek Hetey Margit kisasszony adott elő egy monologot, megnyerőén, kedvesen, a a magán beszéd naivságát meglepő ügyesen kidomborítva, igazi bakfismódra. Valóban köszönet illeti, hogy a szereplés elvállalásával a publicumot kitűnő, jó kedvre hangolta. Majd Cservenyák Vilma kisasszony mutatta be finom, rendkívül szabatos zongorajátékát, mely a zenei talentumnak igazi ódája volt. Hálás tapsok köszönék meg a tiszta műélvezetet, mire Kemény Emil jelent meg a pódiumon. „Felebbezések“ czimü humoreszkjét olvasta fel pompás hanghordozással, nagyon szelesen és nagyon sebesen. Kellemes ötletei, valódi humora sokszor terelték a jelenlévőket abba a kellemes helyzetbe, mikor négyrétre hajlik a test s az ajkon át százszoros hahota rohan ki, s egyik kérdi a másiktól, hát te miért sírsz ? A tehetséges, fiatal embert megtapsolták. Különösen a lányok . . . A legmelegebb elismeréssel kell megemlékeznünk dr. Cservenyák Károlyné úrnő énekéről, finom érzésteli hangja egy csapásra meghódította a hallgatókat, úgy hogy még egy énekszámmal toldotta meg előadását. Ezt követte az „Elkényeztetett férj“ czimü vígjáték melynek szereplői: Baudisz Janka, llosvay Bella és Hermann Venczel a közönséget állandó derültségben tartották. Baudisz Janka igazi tehetség. Drámai, az egész termet betöltő hangja már előre is biztosította a kis darab sikerét, mely, bátran kijelenthetjük neki köszönhető. — Eddig elé még nem volt alkalmunk a kisasszony játékát megcsodálnunk, most azonban nyugodt lelkiismerettel füzünk babérkoszoszorui mellé egy szerény kis nefelejtset: ne felejtse el a művészi lélek a mi műkedvelői gárdánkat, ne felejtse el a művészetet, melynek igazán hivatott művelője. llosvay Bella a tőle már a múltkori két műkedvelői előadáson megszokott otthoniassággal és biztonsággal játszott, tehetsége ez alkalommal is az egész előadáson végig folyton érvényesült. Hermann fiatal ember, dicsérni kár, a tapsok most is fülébe csengenek! Igazi elkényeztetett férj volt. — Talán hivatása lesz. A műsor —■ kár hogy hosszúságával nagyon fukarul bántak — a műsor befejezésével az étterembe tódult a sok szomjas és a sonkát, pecsenyét épen nem megvető lélek. S valóban a konyha művészet minden remeke, s az Istentől kegyelt szőlőbogyó legzamatosabb béltartalma kívánkozott az ajkakra, melyek hivatásuknak — félreértés kikerülése czéljából — az étkek nagyrabecsülése tekintetében kitünően megfeleltek. — Szomjuhozásról és éhségről legjobb tudomásom szerint senki sem panaszkodott. A mindenkit lekötelező szivélyeségével elbűvölő, háziasszony Dr. Cservenyák Károlyné úrnő, fáradhatatlanul szolgált fel a vendégeknek, Papp Béláné, Maresch Emilné stb. úrnők társaságában. Hálás köszönettel jutalmazhatják meg csak a jelenvoltak, hogy az a feledhetetlen mulatság oly ideális szépen sikerült, hogy a megjelentek talán Nagykároly városában eddigelé még elő nem fordult, valódi fesztelen mulatságon részt vehettek. Vacsora után a díszterembe szökött a fiatalság s járták igazi délczegen, a lélek gyönyörűségére, úgy hogy reggel felé már a megelémedett családapák, őszfejü szittyák is odaléptettek Krizsán Gyuri siró hegedűje mellé s vigadtak, tánczoltak s meg-megcsillant szemeikben a vágy : Ha még egyszer gyermek tudnék lenni. A négyest 20 pár tánczolta. A jelenvolt hölgyek névsora : Barkóczy Ferenczné, Baudisz Józsefné Janka és Erzsiké leányaival, Bakó Bálintné, Bakó Lenke, Dr. Cservenyák Károlyné, Cservenyák Vilma, Domahidy Leona, Hetey Ábrahámné Margit és Vilma leányaival, llosvay Lászlóné Bella és Margit leányaival. Jenser Mihályné, Kemény Alajosné Giziké leányával, Killer Nándorné, Mangu Béláné, Maresch Emilné, Nonn Ferenczné, Papp Béláné, Pongrácz Gézáné Piroska leányával (Debreczen), Barthos Mariska (Felsőbánya), Csanádi Louis, Jánossy Jolán, Kurcz Erzsébet, Lőrinczi Ida, Tolié Gizella. A hajnal is látott valamit a mulatságból, melyből boldogan, megelégedetten s egy cseppet sem álmosan tért ki-ki haza ki ... ki odább . . . Még egyszer hadd fejezzük ki köszönetünket a szívélyes háziasszonynak, a hattyúkról gondoskodó úrnőknek s a fáradhatlan tánczos lányoknak . . . avval a reménységgel kiáltunk a mulatságnak „Isten hozzád“-ot, hogy egy hó múlva megismételhessük. Flieaz Henrik.
