Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-02-09 / 6. szám
Melléklet a Szatmármegyei Közlöny 1902. évi 6-ik számához. HIVATALOS RÉSZ. 3759—1902. szám. Hirdetmény A nagyméltóságu m. kir. kereskedelmi miniszter urnák az 1902; évi közúti költségelőirányzat ügyében kelt leiratát tudomás szerzés végett egész terjedelmében közhírré teszem. Nagy-Károly, 1902. évi február hó 4-én. Nagy László, alispán. 78550—I.—1901. sz. Kereskedelemügyi m. kir. Miniszter. Szatmár vármegye közönségének. A vármegye közönségének múlt év május hó 14-én tartott rendes bizottsági közgyűlésében, az 1901 —1902. évi közúti költségelőirányzat megállapítása, valamint az azzal kapcsolatos úthálózati változtatások és tervbe vett kölcsön műveletek tárgyában 348. bjk. szám alatt hozott, Domahidy Sándor, Szuhányi Fe- rencz és társai, továbbá Szuhányi Lajos és társai, valamint Nagy-Károly város h. polgármestere és végül Dr. Schön pflüg Richárd vármegyei tiszti főügyész által megfelebbezett s a vármegye alispánjának múlt évi julius hó 18-án 19120. szám alatt kelt felterjesztésével bemutatott határozatát tárgyalás alá vettem, melynek eredményéről a belügyminisztérium ideiglenes vezetésével megbízott m. kir, miniszterelnök úrral egyetértő- leg — kapcsolatban a közönséghez a folyó évi október hó 17-én 51142. szám alatt intézett rendeletemmel — a következőkről értesítem a közönséget: I. A határozat. A szóban levő határozat a bizottságnak korábbi és pedig 1082—99. és 758—900. bjk. számok alatt hozott határozataitól főképen a következőkben tér el, úgymint: 1- ször abban, hogy mig a korábbi határozatokban az útadó százalék 13 százalékban volt megállapítva, addig most azt 10 százalékban határozta meg a bizottság, de egyúttal közúti és főként községi közlekedési (vicinális) közúti, valamint helyi érdekű vasúti beruházások fedezhetésére 3 százalékos vármegyei pótadót is megszavazott, 2- szor abban, hogy mig a korábbi határozatokban a kölcsön veendő összeg 1.600,000 koronában volt megállapítva, addig azt a szóban levő határozat 1.900,000X650,000=2.550,000 koronában, vagyis csaknem egy kerek millióval nagyobb összegben állapította meg, 3- szor abban, hogy mig a korábbi határozatokban 4 törvényhatósági útvonal kiépítésére 636,000 korona volt előirányozva, addig a jelen határozat 6 útvonal kiépítésére, a 2.550,000 korona kölcsönből 1.818,000 koronát irányozott elő, mely összegben bent- foglaltatik a nagykároly—mátészalka—vásárosnaményi helyi érdekű vasút segélyezésére nyújtandó 300,000 korona összeg is, azon kikötés mellett, hogy a menynyiben ezen vasút létesitése az 1903. deczember 31-ig biztosítva nem lenne, úgy ezen segélyezés jogereje megszűnik s az összeg egészen az ugyanazon elnevezésű törvényhatósági közút kiépítésére lesz fordítandó, 4- szer abban, hogy az ecsedi láppn átvezetendő útvonal kiépítésére 518,000 koronát irányzott elő azon kikötéssel, hogy ezen ut kiépítése csak az 1904. év után lesz megkezdhető, a midőn az államosításra kijelölt utak átvétele folytán fenttartási költségek czimén a törvényhatósági útalap javára megtakarítások lesznek elérhetők, és végre 5-ször a törvényhatósági közúti hálózatot illetőleg azon eltérés áll fenn a 758 — 1900. bjk. számú határozattal szemben, hogy a vármegye közönségéhez a 80944—98. számú rendelettel leküldött, s az 1899. évi február hó 3-án felvett jegyzőkönyvben foglalt megállapodáshoz képest Nagy-Károly város Jokay és Kölcsey utczáin átvonuló törvényhatósági közúti szakaszok, mint nevezett város kövezett utczái az úthálózatból kihagvattak, s azoknak Nagy-Károlv város kezelésébe leendő atadása elrendeltetett. Egyébként a szobán levő határozat a 758—900. bjkv. számú határozattal megegyezik, kimondván a közgyűlés azt is, hogy ezen határozatában foglaltakat csakis teljes egészében tartja magára nézve kötelezőnek, vagyis a most hozott határozatok a vármegye nézete és szándéka szerint csakis azon esetben emelkedhetnének jogerőre, ha a határozatnak minden egyes pontja, illetve a költség előirányzatnak minden egyes tétele jóváhagyatnék. A bemutatott határozatból az is kitűnik, hogy a vármegye közönsége a 3220—1901. és ezt megelőzőleg a 12094—1900. valamint a 80944—98. szamok alatt kiadott rendeletekben foglalt rendelkezéseknek és helyes intentióknak, ezúttal csak annyiban felelt meg, hogy az útadó százalékot 10 százalékban állapitotta meg, hogy a vicinális közutakat és részben a helvi érdekű vasutakat nem közvetlenül a törvényhatósági közúti alapból, hanem ezen útalap jövedelmeinek növelésére külön megszavazott 3 százalékos vármegyei külön póladó terhére kívánja 626,000 koronával segélyezni, és végül, hogy Nagy Károly váró-, kövezett utczáinak a törvényhatósági közúti hálózatból való kihagyását kimondotta. 11. A határozat balkövetkezései. Bár az előbbi fejezetben kimutatottakból is kitűnik az, hogy a szóban levő határozat s az azzal megállapított közúti költségelőirányzat oly megállapodásokat tartalmaz, melyek következtében épen a vármegyei közforgalmi és anyagi érdekeinek kellő megóvása szempontjából, a határozatot teljes egészében jóvá nem hagyhatom mindamellett az alábbiakban rámutatni kívánok azon meg nem engedhető állapotra, melybe a vármegye közúti alapja, a szóban levő határozatnak teljes mérvben való érvényre emelése esetén az ott megállapított programm keresztül vitele után sodortatnék. Ugyanis a határozattal megállapított 1901—1902. évi közüti költségelőirányzatnál. 340537 km. kiépített, 227’327 km. kiépítetlen, vagyis összesen 567 864 km. hosszú törvényhatósági közúti úthálózat szolgált alapul, melynek 227’327 km. hosszú kiépítetlen szakaszaiból, a határozat értelmében — a 2’550’000 koronás kölcsönnek e czélra megjelölt 1’900,000 koroná- nyi részét e czélra felhasználva, mintegy 140'400 km. hosszú útvonal lenne rendszeresen kiépíthető Ennek megtörténte után pedig a vármegyének az előbb említett 567’864 km, hosszú úthálózatból 480'973 km. lenne kiépítve és 86’937 km. kiépítetlen maradna. Figyelemmel azonban azon körülményre, hogy a 140’4 km. ut kiépítése csak több egymásutáni évben lenne végrehajtható — és pedig előreláthatólag ezen építkezések befejezése 1905. évnél hamarább nem lenne remélhető, a midőn már a 80944—-98. számú rendeletben felsorolt és a 12094—900. számú rendeletben 182’529 km. kiépített, 29’727 km. kiépítetlen, vagyis összesen: 2l2’256 km. hosszúnak kimutatott törvény- hatósági közutak is remélhetőleg állami kezelésbe fognak vétetni, megállapítható, hogy körülbelől az 1905. év elteltével, a törvényhatóság kezelésében : 298’408 km. kiépített 57’200 km. kiépítetlen vagyis összesen: 355’608 km. hosszú törvényhatósági közút maradna. Minthogy pedig a szóban levő határozattal a vármegye által ezúttal megállapított közúti költségelőirányzat és úthálózat szerint 340537 km. kiépített ut fentartásáról kellene gondoskodnia a törvényhatóságnak, ennélfogva önként következnék, hogy 1905. év elteltével már 340'537—298’408 — 42429 km. kiépített úttal kevesebb lenne fentartandó s igy ennek fentar- tási költsége czimén évenkint — kmkint 600 koronát számítva — kereken mintegy 25,000 koronányi összeg, mint megtakarítás, a törvényhatósági közúti alap javára esnék. Ámde a most kimutatott összegű megtakarítás csak látszólagos és valóvá csak akkor válnék, ha a most felterjesztett 1901 —1902. évi költségelőirányzat bevételi tételei között nem szerepelnének oly bevételi összegek is, melyek részben már az 1903-ik évben, részben pedig felvenni szándékolt 2’550,000 koronás kölcsön 1905.-ben befejezettnek feltételezett felhasználása után, az előirányzat bevételei közt nem fognak szerepelhetni. Ugyanis az előirányzat bevételi oldalán a XI. rovat alatt beállítva levő 30,000 és 16878’82 koronányi bevételek az 1903 évvel megszűnnek, mig az 1905. évvel, vagyis a tervbe vett kölcsön teljes felhasználásával a bevételeknek Il-ik és XII. rovata alatt a most beállítva levő 38’960 és 2’550,000 koronányi összegek sem egészben sem részben nem szerepelhetnének, úgy hogy a tényleges bevétel az 1905. év után közelítőleg csak annyira lenne tehető, mint a mennyi a most bemutatott előirányzat 1901. évre vonatkozó bevételi részében Xl-ik rovat alatt beállított 30,000 koronán kívül feltüntetve van, vagyis a tényleges bevétel közelítőleg csak 463,276’12—3000000—433 276 korona 12 fillérre lenne tehető, és pedig ezen összeg is csak azon esetben állna fenn, ha a X. rovat alatt beállítva levő 50 000 koronás évi államsegély a törvény- hatóságnak az 1905. év utáni időkre is megadatik, és ha a határozattal megállapitatt 3 százalékos külön vármegyei potadó kivetése jóváhagyást nyerne a felveendő kölcsön egész törlesztési idejére. Ezen bevétellel szemben pedig a valódi kiadások összege, a törvényhatóság által most megállapítani kívánt úthálózat és költségelőirányzat alapul vétele mellett, általában és közelítőleg meg fogna egyezni a jelen előirányzat 1901. évi kiadási része alatt előirányzottak összegével azon hozzáadással, hogy ezen ösz- szeg még, a 2,550 000 koronás kölcsön évi törlesztésére szükséges 140’250 koronával növekednék, vagyis az 1905. év után az évi tényleges kiadás 404-901 32X 140 250’00=545,151 korona 32 fillér lenne. Figyelemmel azonban azon körülményre, hogy az 1905. év elteltével a kiépített törvényhatósági közutak hossza 42429 km.-el kevesbednék, mely körülmény folytán az útalap javára esetleg mintegy 25,000 koronányi megtakarítás esnék, úgy az előbbi kiadási összeg: 545,151-32—25,000=520,151 K 32 fillérre szallana alá. Ezen kiadási összeget a fent kimutatott bevételi összeggel egybevetve kitűnik, hogy a törvényhatóság által végrehajtani szándékolt utrendezési tervezet jóváhagyása esetén — és pedig annak végrehajtása után, vagyis az 1905. év elteltével — a Törvényhatósági közúti előirányzat: 520451’32 433’27642 évenkint 86’875 K 20 fillér hiánynyal zárulna, feltéve, hogy a fent kimutatott 25,000 koronányi megtakarítás egészben a törvényhatósági útalap javára esik és hogy ha az 1901. évre most bemutatott költségelőirányzat kiadási részében, valamelyes körülmények következtében időközben növekedés nem állott volna elő. Minthogy azonban a törvényhatóság egyrészt egyes közútjainak államosítása alkalmából egy bizonyos mérvű hozzájárulásra köteleztetni fog s igy ez okból a fent kimutatott 25,000 koronányi összegnek egészbeni megtakarítására semmi esetre sem számíthat; másrészt pedig figyelemmel azon körülményre, hogy a közúti alapot, az 1901. évtől kezdődőleg a zsibó— nagybányai helyi érdekű vasútra megszavazott 90,000 koronányi kölcsön évi törlesztése is mintegy 5000 koronával terhelendi: a törvényhatósági közúti alap évi hiánya, az 1905. év után előreláthatólag kereken mintegy 100,000 koronára emelkedhetnék, melyre a törvényhatóság általam az előző rendeletekkel a jövőre is kilátásba helyezett 50,000 koronás államsegély, és a megszavazott 3 százalékos külön vármegyei pótadó egyrészének igénybe vétele mellett is, semmi fedezettel nem rendelkeznék, ha csak az eddigi 50,000 koronás államsegély még további 100,000 koronával 150,000 koronára nem emeltetnék, még pedig a kölcsön egész törlesztési idejére és még ezen példátlan és lehetetlen mérvű segélyezés daczára a törvényhatóságnak 57’200 km. hosszú kiépítetlen törvényhatósági közutja maradna, melyek kiépítésére a kölcsön lejárta ideje alatt, vagyis 50 éven belül egyáltalán nem is gondolhatna. III. Figyelmeztetés. Midőn ezekben rámutattam azokra a közforgalmi és pénzügyi szempontokból egyaránt káros eredményekre, melyek a közönség legelői idézett közgyűlési határozatának egész terjedelmében való jóváhagyásából előállanának, egyúttal sajnálattal constatálom, hogy a közönség azt az időt, mely 1899. évi május hó 28-án 80944—1898. szám alatt kiadott s a kibontakozás és rendezés tekintetében világos Útmutatásokat nyújtó leiratomnak kelte és legutóbbi határozatának meghozatala között letelt s mely alatt útalapját az általam kijelölt irányban rendezhette volna, nem csak hogy zilált közúti ügyeinek rendezésére nem használta fel, hanem ezen idő alatt, több Ízben hozott, s jóindulatú figyelmeztetésemmel és rendelkezéseimmel ellenkező határozataival az általam eredetileg kijelölt nyomon való megoldást egyre késleltette, — sőt azt is kénytelen vagyok constatálni, hogy a közönség követett eljárása következtében kizártnak látom most már annak lehetőségét is, hogy a fenforgó és a közforgalom érdekében további halogatást nem tűrő kérdések mindegyikét a közönséggel egyetértőleg oldhassam meg. S ha mindezek daczára az 1890. évi I. törvény- czikk 13. §-ának második bekezdésében foglalt jogommal élni s e részben a miniszter tanácshoz, illetve a törvényhozáshoz előterjesztést tenni most még nem is kívánok, — ezt csak abban a reményben mellőzöm, illetve azért intézkedem az alábbiakban csak az 1890. évi I. törvényezik 10. és 11. §§ aiban gyökerező jogom alapján, mert felteszem, hogy a törvényhatóság az általa eddig követett eljárás hátrányait maga is belátva, az alábbiak szerint kiadandó rendelkezéseimnek pontosan meg fog felelni, a hatáskörébe utalt ügyek tekintetében pedig a közérdeket és az azt felkaroló jelen leiratomat szem elől nem fogja téveszteni. IV. A junctim. Mielőtt a közönség közgyűlési határozatának egyes részleteibe bocsátkoznám, mindenek előtt a leghatározottabban helytelenítem, illetőleg közérdekből feloldom annak azt a kijelentését, mely szerint a határozatban foglaltakat a közönség egyenként és összesen csakis azon esetre tartja magára nézve kötelezőnek, ha az abban foglalt rendelkezések egyenként és összesen kormányhatóságilag jóváhagyatnak. Feloldandónak és visszautasitandónak azért találtam határozatának ezt a részét, mert habár fel kell tennem, hogy a közönséget határozata meghozatalakor annak minden egyes rendelkezése megállapításánál a saját felfogása szerinti közérdek vezette, mégis tudnia kellett volna, hogy felfogása helyességének s a közérdek fenn forgásának vagy fenn nem forgásának kormányhatósági elbírálását nem korlátozhatja és nem befolyásolhatja az imént feloldott részből következtet- hetőleg, a törvényhatósági bizottságban képviselt egyes érdekcsoportok között esetleg előzetesen létrejött ily értelmű megállapodással, melynél fogva a döntésem alá bocsátott s általam jóvá nem hagyható rendelkezésekkel együtt a határozat helyes rendelkezéseinek is el kellene ejtetniök. F. Pótadó és a helyi érdekű vasutak. A közönség szóban forgó határozatának az 1883. évi V. törvényezikk alapján, a vicinális és részben a törvényhatósági közutak, valamint a szatmár— bikszádi helyi érdekű vasút segélyezése czéljából kivetni szándékolt 3 százalékos külön megyei pótadó iránt rendelkező része tekintetében tárgyalást indítottam a belügyminisztérium ideiglenes vezetésével megbízott miniszterelnök úrral. A fenttisztelt miniszterelnök urnák múlt évi november hó 19-én 120,554. szám alatt hozzám intézett átirata szerint a közönség határozatának imént érintett