Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-02-02 / 5. szám
Nagy-Károly, 1902. február 2. 5- szám. XXVIII. évfolyam Szatmármeíyei Közlönyf TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI « munvijom.. es VEGYESTARTALMU L áíW > i\ \N TALMU HETILAP. U ' SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE. ^ megjelen minden vasárnap. *=SZERKESZTŐSG ÉS KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők:-Ä ayy-Károlyban, Jókay-utcza 2. sz. Reformok a jogi oktatásban. Ügyvédi kamarai üléseken a közelmúltban is hallatszott hang, sőt eles hang affelől, hogy itt volna már az ideje a numerus clausus behozatalának. A higgadt elemek épp a higgadtságukkal leszerelték azoknak a hangoknak az élességét, bebizonyítva, hogy ha valamely pályán, úgy első sorban az ügyvédin visszaesés volna az a reform, amelynek más ugyan a neve, de lényegileg; céhrendszer lenne. Ez pedig „némileg“ mégis idejet múlt instituczió a huszadik században. De akik — természetesen csak dicsérhető józansággal — elejét vették egy esetleges dekadencziának, azok is belátták, mert: tényeket be kell látni, hogy egető a szükség a jogi pályán a reformokra első sorban a keptelen túltermelés miatt, de nem kevesbbé azért, mert az eddigi jogi képzésben igen sok a hiányosság. — Az eddigi rendnek először is, — másodszor is, harmadszor is a főkritériuma a sok theória, a légió elméleti vizsga, aminek a végére odacsöppent pontnak a kötelező doktorátus. Ez pedig nem baj. De az eredmények azt mutatták és mutatják, hogy minden „jogász“ ból lett ugyan doktor, de nem minden doktor : jogász. Sőt. Ez pedig baj. Annál nagyobb baj, mert igy a doktorátusnak az a sokszor hangoztatott dekóruma teljesen illuzóriussá. olcsó kávéházi élezek czéltáblájává lett, de legesleginkább azért, mert ez az ut a legegyenesebb az intelligens proletárság növeléséhez. Ezt látta is mindenki, tudja is mindenki, ellenben két egyetemünk jogi fakultásán, a vidéki jogi akadémiákon évről—évre növekedett a joghallgatók száma. És mikor a szülő joghallgatónak adja a fiát, bár látja a túlzsúfoltságot nem lehet tőle elvitatni, hogy a gondolkodásában legalább enyhítő ok van. Mert biELŐPIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Megyei községek egyhazak, iskolák részére egész évi előfizetős beküldése mellett a korona. liyyes szám ára 20 fillér, uszonyos, hogy aránylag semelyik pálya se látszott a fiú jövőjére nézve annyira kecsegtetőnek, mint a jogi: nyitva áll előtte az ügyvédi iroda, a bíróság, a kereskedelmi intézetek fogalmazói osztálya és sok más, ami: hivatal. Bizonyos tehát, hogy határozottan fölötte áll az orvosi, vagy a tanári pályának, de mikor túl termelés jő létre, természetes, hogy mar az aránynak az előnyösebb volta is megszűnik, aláhanyaílik a kereslet, különösen pedig akkor, ha a kivalónak a feje bug a sok elmélettől, de az a gyakorlati bázis, amely nek vasnak kellene lennie, naivul: törékeny. Az az előadói tervezet, amelyet Wlasics Gyula vallás és közoktatásügyi miniszter most tett közé, csak a legnagyobb elismeréssel taiál- kozhatik mindenfelől, mel ez az európai nívón álló reform azt tartja minden egyes pontjában szem előtt, amit kell szem előtt tartania: a gyakorlati czélszerüseget. A hosszas tárgyalások után létrejött előadói tervezet lényegileg ezeket a reformokat tartalmazza. A vidéki, állami és felekezeti akadémiák fon maradnak, az eddigi két alapvizsga továbbra is meglesz, de gyakorlati tárgyakat vesznek beléjük, ellenben ezentúl nem lesz meg a mostani kétféle államvizsga és helyette jogi és államtudományi államvizsgát hoznak be s ezekben is előtérbe helyezik a gyakorlati elemet. A doktorátus megmarad ugyan, de — és ez a de nagy jelentőségű: nem lesz a jövőben minősítési fok hanem egyszerűen tudományos grádus. A vidéki jogi akadémiák szervezetét is reformálja az előadói tervezet: államvizsgálati bizottságaiban ott lesz a miniszteri biztos és négy vizsgáló tanár közül legfeljebb csak kettő lehet az akadémia tanári karán kívül. Mindezekről a reformokról az első pillantásra látszik, hogy az a szellem lüktet bennük, Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. ami a legokosabb: a gyakorlati életre való tekintet. A punktum szálienszt azonban a tervezetnek azok a pontjai teszik, amelyek akképp szólnak az egyetemi tanításnak a szigorításáról, hogy lesznek ezentúl kötelező kollokviumok és gyakorlati szemináriumok. Nos, nemcsak a fakultást végzett emberek tudják azt, hogy mit jelent az egyetemen a vizsgázás, a szigorlatozás. Tudják ezt hogy mást ne mondjunk; a kávéházi pinezérek is. Hat héttel a vizsga meg a szigorlat előtt abba marad ugyanis a joghallgató urak nagy részé- neK a kávéházi lebzselése, hat hétig kevesebbet hoznak a biliárd dákói. Legalább hat hétig tudnillik tanulni is szokás, sőt illik is. Akik pedig azt hiszik, hogy ezt a derék pinczerek tudják csak, a szülők pedig nem, azoktól bocsánatot kérünk, de ezt a naiv tudatlanságot ne tessék a kereskedő meg az iparos szülőkről sem feltételezni. Hogy pedig az ügyvédek micsoda tomboló tudást tapasztalnák ""nem újdonsült doktornak a részéről, meg, hogy mit gondolnak ilyenkor, úgy magukban, befelé, arra nézve nagyon sok és bő felvilágosítást adhatnának az ügyvédek in aguk. Azokat a kötelező kollokviumokat, meg kötelező gyakorlati szemináriumokat nem kell tehát a reform érdekes czafrangjainak tartani. Nagyon komoly és nagyon bölcs újítások ezek. Egy képviselőházi beszéd Jékey Zsigmond, a mátészalkai kerület országgyűlési képviselője jan. 30-án a költségvetés tárgyalásánál felszólalt a képviselőházban. Az uj honatyának e beszéde szüzbeszéd volt s a lapok referádái szerint a beszéd elhangzása után pártjából többen üdvözölték a szónokot. T A R C Z A. DomaMdy Ferencz 1824—1902. A nagyrabecsülés igaz részvéte adja kezembe a tollat. Nagy halottja van vármegyénk közéletének. Nagy halottunk ő, mert igaz fia volt vármegyéjének, a kinek nevéhez és működéséhez jóformán egy egész korszak fűződik. Egy korszak, több évtized korszaka az átmeneti kor nehézségeivel, sok küzdelemmel, de még több nyugalommal, a békés egyetértés kölcsönös bizalmával. Igen Domahidy Kerencz főispánságának korszakát mint a béke éveit fogják megörökiteni a vármegye annaleseiben. Pedig a béke milyen becses kincs, azt már azóta is érezzük, mióta a vármegye e fia lelépett az aktualitás mezejéről, de teljes tudatára most ébredtünk az ő sírjánál. Tizenkét évig volt vármegyénk főispánja. Kormányzata alatt sokan talán kicsinynek, a viszonyokkal könyen megalkuvónak ismerték őt, s midőn elhagyta helyét, akkor ismerték fel becsét, látták be azt, hogy félre ismerték. Mert Domahidy élete azt bizonyítja, hogy ha nem is volt megáldva fényes tehetséggel, de sok volt benne a mi a kormányzó férfiak elengedhetlen tulajdona: az önmérséklés, tapintat, higgadtság. Ez csak azok tulajdona szokott lenni, a kikről elmondhatjuk azt, hogy tetőtől talpig férfiak. És az ilyen férfiak úgy szokták kezdeni a közpályát és úgy folytatni, a mint ő tette. Az élet tavaszán ideális lelkesedéssel, tűzzel, az élet derekán önmérséklettel, önmegtagadó higgadtsággal. Azért Domahidy Ferencz nem volt közönséges ember, mert a tehetség tündöklését sokszorosan kipótolta nála az éleslátás, az éles Ítélő tehetség ritka adománya. De csak hosszú utón, az élettapasztalat nehéz ösvényén juthatott el idáig. Mint az ősrégi Domahidy család sarja, mely család már a XIII. században is egy főispánt adott vármegyénknek, ő is úgy kezdte, mint a negyvenes évek dzsentri családjainak legtöbb sarja. A magas, csinos ifjú a névnapokat, lakodalmakat, bálokat járta hetedhét vármegyében, élt az ifjúság örömeinek, az akkori szűk társadalmi élet szórakozásainak. Maga volt a jókedv, az életerő, a pajzánság. Messze földre elment egy szép asszonyért, egy hires agarászatért, egy jó tarokkparthiért és egy jó lóért. Különben is hires lóismerő volt, a kinek saját nevelésű lovai mindenütt feltűntek. Így képviselősége idejében, mikor egyszer a lóversenytérről hajtatott haza, őfelségének is feltűnt az ő szép ötös fogata. De azért csak hamar ott találjuk őt a pozsonyi diétán, a hol Kováts Gusztáv és Ujfalussy Miklós oldalán tölti a patvarista éveket s már 1845-ben ügyvédi oklevélre tesz szert, sőt egy évvel előbb mái aljegyzője vármegyéjének. S mikor aztan elérkezett a nemzeti újjászületés vérkeresztsége, a szabadságharcz, a barátság és szerelem gondtalan örömeinek élő alig 24 éves ifjút ott találjuk Bem táborában. Végig küzdi a lengyel hős legendaszerü hadjáratát, vitézségi éremmel tüntetik ki, mig végre a kőhalmi éjjeli támadásnál a muszkák bekerítő gyűrűjébe kerül s bár kivágja magát, de lándzsa, golyó járja át testét, úgy hogy a hős ezentúl csak beteg ágyában kesereghet a dicső harcz szomorú végén. Az ő életének ezt az epizódját fel is dolgozta egyik regényében Jókai, a kihez az igaz és tartós barátság köteléke fűzte őt félszázadon át. Mikor aztán 1861-ben a csengeri kerület képviselőnek küldi fel, ott van Tisza Kálmán oldalán mint a hátározati párt egyik lelkes tagja, s az egykori hős honvédet egyik beszédében úgy elragadta heve, hogy az elmúlt uralomról mint bitorlásról emlékezik meg. A kuruezok még mindig heves utódjának az volt akkor a száján, a mi a szivén. Megérlelődni kellett benne a politikusnak. Ez is bekövetkezett. Az 1873. év végén Ghyczy Kálmánnal és 27 társával kiválik a balközépből. Ki vált abból a pártból, a melynél soha hevesebb ellenzék nem volt, de a mely nem is válogatott a fegyver- rekben. Csakhamar csatlakozott hozzájuk br. Pod- maniczky Frigyes és Károlyi Ede gr. és a reformpárt több tagja. A középpártnak elnöke Domahidy lesz. Ez időre esik az ő politikai pályájának súlypontja s az ő egyéniségeitt belejátszik az ország politikai viszonyaiba. Mert ő volt egyike azoknak, a ki öntudatosan megváltoztatta politikai álláspontját, s előkészítette, meg lehet öntudatlanul, annak a Tiszának a fúziót, a ki pedig csak elvei szegreakasztásával érhette el ugyanazt. Ekkor tekintélye oly nagy volt, hogy Ghyczy még a minisztériumába is beakarta vinni, de ő ezelől kitért. De az események természetes fejődése volt az, hogy az 1875 évi fúziókor a párt ilyen tekintélyes tagját kinevezték vármegyénk főispánjának. Ilyen természetes fejlődés után lett a kuruczból & kormány bizalmi embere a vármegyében. 1875. április 25-én nevezték ki főispánnak s 1892. évben vált meg önként a vármegye kormányzatától. S az ő főispánsága mit talált a vármegyében ? A volt Deák-párt és balközép elkeseredett harcza által megteremtett sivár helyzetet. De ekkor már kiforrt politikus volt, tapintata segíteni tudott a helyzeten.
