Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-07-20 / 29. szám
Nagykároly, 1902. július 20. 20. szám. XXVIII. évfolyam. Közlöny. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI és VEGYESTARTALMU HETILAP. ^ SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE.- » MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : M agykár olybán, Jókay-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-es» Egyes szám ára 20 fillér. i#=Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. HIVATALOS RÉSZ.-r~" szám Szatmár vármegye főispánja. Meghivó. Van szerencsém az állandó választmány tagjait a folyó hó 23-án délelőtt IOV2 órakor kezdődő ülésre a vármegye székházának nagytermébe tisztelettel meghívni Nagy-Károly, 1902. julius 11. Gróf Jlugonnai Béla, főispán 2813—1902. sz. Szatmár vármegye főispánja. Meghívó. Van szerencsém a vármegye törvényhatóságának bizottsági tagjait a folyó hó 23-án délelőtt 11 órakor kezdődő rendkívüli közgyűlésre a vármegye székházának nagytermébe tisztelettel meghívni. Tárgyak-. 1. Az önkormányzati hatáskörben követett közigazgatási eljárás megvizsgáltatásának kérelmezése. 2. Vármegyei alispán indítványa Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter ur őnagymél- tósága üdvözlése iránt. Fj. 3. Alispáni jelentés br. Vécsey József és Ujfalussy Miklós elhalálozásáról Fj. 4. Alispáni jelentés Dr. Schlauch Lőrincz bibornok elhalálozásáról. Fj. Nagy-Károly, 1902. julius 11. Gróf Hugonnai Béla, főispán. 2132—1902. k. b. sz. Hirdetmény. Ezennel közhírré tétetik, hogy a nagyméltóságu kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur folyó évi junius hó 28-án 34331 szám alatt kelt intézkedésével a vármegye tulajdonát képező kovási láposi kompon a vám- dij szabályzatot aZ 1905. évi deczember hó 31 -ig terjedő időre következőleg állapította meg, u. m. : I. Vámdijak : 1. Egy gyalog emberért 4 fillér. 2. Egy üres szekérért 10 fillér. 3. Egy terhelt szekérért 14 fillér. 4. Egy taligáért 10 fillér. 5. Egy darab igavonó jószágért 6 fillér. 6. Egy darab szabadon hajtott egy éven felüli szarvasmarháért vagy lóért 6 fillér. 7. Egy darab egy éven aluli jószágért 2 fillér. 8. Egy darab sertés, juh vagy kecskéért 2 fillér. II. Vámmentességek : Az 1890. évi I. t. ez. 99 §-ában 1—17, 20 és 21 pontok alatt felsorolt vámmentességek ezen vám- szedési jog gyakorlásánál is érvényesitendők, s ezen kívül még vámmentesek a következők: 1. A távirdai küldönezök, s az ezeket szállító fogatok, állatok ; 2. Az állami adót szállító, sorshúzás, ujonczállitás. avagy ellenőrzési szemle czéljábó! utazó községi elöljárók s az azokat továbbitó fogatok, állatok. Mindazon egyéneknek, a kik és mindazon állatoknak, a melyek az 1890. évi I. t. ez. 99 §-ának 5., 6., 8., 9., 10., 11., 12., 15 és 20. pontja alapján a fennebbiek szerint vámmentesek, valamint a fenti 1 és 2 pont alatt felsorolt vámmenteseknek, a mennyiben ezen minőségük felismerhető nem volna, megfelelő igazolványnyal kell birniok. Kelt Szatmár vármegye Lözigazgatási bizottságának Nagykárolyban 1902. évi julius hó 11-én tartott üléséből. Góf Hugonnai Béla, főispán, elnök. 16614—1902. Á. sz. A vármegyei számfejtő hivatal 1464—1902. sz. alatt a gyámoltak és gondnokoltak javára a vármegyei gyámpénztárban kezelt tőkék után 1902. évi julius 1-től 1903. évi junius 30-ig fizethető kamat százalékának megállapítására vonatkozó javaslatát beterjeszti. — Véghatározat. Az árvaszék a gyámoltak és gondnokoltak vármegyei gyámpénztárban kezelt tőkéi után az 1902. évi julius hó 1-től 1903. évi junius 30-ig fizetendő kamat százalékát a gyámpénztári szabályrendelet 47. §-a alapján 3 és 8/io százalékban állapítja meg, úgy azonban, hogy ezen százalékban megállapított kamatból a gyámpénztári tartalék-alap javára levonás nem eszközlendő. A kamatlábat 38/io százalékban állapította meg, mert az 1901. év végén kikölcsönözve maradt 83869 kor. 56 fii. tőke után 7°/o-al 5870 kor. 83 fii., a gyámpénztárnak megtéritendőleg vezetett 20508 kor. 50 fii. után 3’8%-al 779 kor. 30 fii., a nagykárolyi kir. adóhivatalnál elhelyezett 1071808 kor. 08 fii. után 4%-al 42872 kor. 32 fii., összesen 49522 kor. 45 fii. kamatjövedelem irányozható elő, mely ősz- szegből a tartalék-alapot illető 10% kezelési dij, s a már megállapított tartalék-alap egy évi kamatjövedelmének 7209 korona 96 fillérben levonása után leesz a felosztható kamatjövedelem 42312 kor. 49 fii., mely összeg a gyámoltak és gondnokoltak 1220000 kor. 42 fillér követelésének 3-8%-át teszi ki. Miről a vármegyei törvényhatósági bizottsághoz jelentés tételét, jelen határozatnak a Szatmármegyei Közlöny hivatalos lapban közzé tételét, az árvaszék elnöke, előadóival, vármegyei tiszti ügyészséggel, vármegyei gyámpénztár, számvevőség és számfejtő hivatallal közlését elrendeli. Kelt Szatmár vármegye árvaszékének Nagy-Károlyban 1902. évi julius hó 15-én tartott teljes üléséből. Ilosvay Ferencz, elnök. __________________________________ Ga zda kongresszus. A múlt hóban Siófokon megtartott gazdakongresszus rövid egymásutánban már második az elmúlt hónapban, dtezára az idő rövidségének, a mely a miskolezi és siófoki kongresszus között eltelt, az előkészítő bizottság nagy halmaz anyagot dolgozott fel hasznosan és czélszerüen. A gyakorlati kivitelre azonban nem teljesen megfelelő. Már a két év előtt megtartott szőlőszeti ankétkor rámutattam arra, hogy a gazdaközönség érdekében megtartott kongresszusok nem állanak helyes alapon akkor, a midőn a szegény íöldmives, iparos érdekében akarunk valamit tenni és éppen ezeket a legjobban érdekelt feleket nem hagyják ezeken a kongresszusokon szóhoz jutni. Nem elég az, hogy azt a szegény parasztot elhívják arra a kongresszusra, hadd hallja, milyen szép r A R C Z A. Szerelem nélkül. Szerelemben van az élet Az övé az érdem, Hogy a földhöz ragaszkodunk Es hiszünk az égben. Oh, ha én szerelmes volnék. De jó ember lennék. Megtanulnék hinni, bízni, Templomba is mennék. Megmozdulna ami jó van Szivemben elrejtve, Lelkem rozsdásodó húrja Újra felengedne. A húr újra hangot adna És a húr hangjába Megszólalna forró szivem Merész pacsirtája. Megszólalna .... De hiába! Nincs nekem szerelmem. Mint a napsugár a börtönt, Messze kerül engem. Szomjas vándor vagyok, akit Megfogott az átok : Éhhé válik égő szomjam Ha patakot látok. 1). Fizetek.! Az elnök : Hol született ? A vádlott: Kókán. Az elnök : Komolyan ? A vádlott: Egész komolyan. Az elnök: Foglalkozása? A vádlott: Gyáros vagyok. Az elnök: Komolyan? A vádlott: Léggömböket1 gyártok mindenféle színben. Az elnök : Volt-e már büntetve? A vádlott: Csak lopás miatt — három Ízben. Az elnök : Most megcsalással van vádolva. Adja elő az esetet hüen_ és lehetőleg röviden. A vádlott : Éhesen botorkáltam az utczákon s egy árva fillér sem volt a zsebemben. Az elnök : De hiszen önnek gyára van. A vádlott: Kérem szépen : a léggömbgyárhoz két dolog szükséges: levegő és gömb. Levegőm csak volna mindig, azonban a gömb előállításához pénz is kell . . . Az elnök: Értem, értem. Szóval a gyár éppen akkor szünetelt. A vádlott: igen. Nagyságos uram ! Mikor az ember éhes, akkor semmi másra nem gondol, mint éppen, hogy jóllakjék. Én is sokáig foglalkoztam ezzel az eszmével, mig végre merész terv érlelődött meg bennem. Elhatároztam, hogy bemegyek a legelső vendéglőbe és ott torkig eszem magam; mikor aztán fizetésre kerül a sor, szomorú képpel kifordítom a nadrágom zsebeit és elszavalva a fizető- pinezérnek „Bánk bán“-nak azt a hatásos részét, hogy“ „volt . . . nincs ... de ne remegj . . . Mit csinálhatnak velem ? A legrosszabb esetben kidobnak. Ez a kellemetlenség pedig megtörtént már más becsületes emberrel is. A legelső vendéglő, mely utamba akadt, Tibáld ur kerepesi-uti vendéglője volt. Megigazítottam a kráglimat, megfordítottam a manzsettámat és elszántan benyitottam. Leültem egy sarokasztalhoz és rendeltem egy bifszteket, körözve tojással és egy üveg nesz- mélyi bort, gondolván magamban, hogy ha már kidobnak, hát legalább én magam megne bánjam. Ettől a gondolattól voltam áthatva, mikor a megrendelt bifszteket elém hozták és ráförmedtem a pinezére: — Ökör! Megmondtam, hogy fél ángolos legyen ! — Hiszen fél ángolos. Mentegetődzött a szegény, amit én nagylelkűen tudomásul vettem és a húsételt egész ángolos hidegvérrel elfogyasztottam. Ekkor történt, hogy egy kövér vidéki atyafi vetődött be a vendéglőbe. Leült egy kerek asztalhoz és miután letörölte homlokáról az izzadságot, megrendelte az enni-inni valót. Jó vásárt csinálhatott a derék férfiú, mert nagyon jó kedve volt és borzasztóan ko- kettirozott a czigányprimással, aki mindig közelebb jött hozzá és utoljára a fülébe hozta a szebbnél-szebb magyar nótákat. A Tioálb-vendéglő arról hires, hogy pompás mulatóhely, ahol szivesen látják a magányos hölgyi- kéket is. Egy ilyen hölgyike a mulató atyafi elé került s az tüstént megszólította. — Szép frajla! Eszem azt a pirosra mázolt pofádat ! Gyér ide az asztalhoz ! — Nem beszélni mogyoró! — Hát hiszen majd csak eldiskurálunk valahogy. Tudok én beszélni kezemmel, meg a lábammal is. Csak legyen, aki megértsen. A festett képű szirén elragadó kaczagásban tört ki. — Jaj be hamis az ur ? — Annál jobb rózsám. A nóta is azt mondja, hogy „a lány, a legény mind hamis“. — Hihihihi ! Sprechen Sie deutsch ? — Nem dájcsolok én, galambom. A nagyapám is attól hótt meg, hogy egyszer németül beszélt. Hát aztán mi a szebbik neved ?
